Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1944-12-04 / 1. szám
A kolozsvári színjátszás kérdése A kolozsvári Magyar Színház megfeszített erővel igyekszik műsort adni, hogy ezáltal a város kulturélete pezsgésbe jöjjön. Helyzete igen nehéz és határolt. Alig néhány kipróbált színésze maradt vissza, akik egymagukban nem adnak megfelelő és elégséges keretet, így természetszerűleg hígításra volt szükség, ami nem ment a művészi teljesítmény javára. A zenekar és a műszaki személyzet jórészt helyén maradt, a színészgárda hiányai azonban szembeszökőek ... Ehhez jön a sötétség miatti korai kezdés és a még öntudatlan és jórészt nem egységes közönség. Ilyen módon a kolozsvári Magyar Színház a legsúlyosabb nehézségekkel küzdve dolgozik s egyelőre az is teljesítmény, ha egyáltalában előadásokat tud felmutatni. Az első napokban műsoros előadásokat mutatott be a színház , bekerültek oda nemvaló elemek is, ami nem volt az indulás előnyére. A tisztogatás később elvégezte feladatát. Az első színdarabbemutató, az Iglói diákok az adottságokat vette figyelembe. Az idejétmúlt álromantikus operett mellett az szólt, hogy az ismertebb és könynyebb szöveget és jeleneteket bírni fogja a fiatalabb rész. A darab több előadást ért meg a szórakozni vágyó közönség jóvoltából. A Mágnás Miska szatirikus élét a rendezés kissé elhalványította, de itt egy-két jó énekszám már emelkedést mutatott. Gorkij Éjjeli menedékhelye meghaladta az együttes erejét, a szép szándék ténye mellett az előadás széthulló és műkedvelői szintű volt, amin az egyébként törekvő rendezés se tudott segíteni, hiszen színész nélkül igen nehéz színházat csinálni, a darab színrehozatala mégis jó pont a színház nemesebb célkitűzései mellett. Mindezt keresztmetszetként jegyezzük ide — az ismertetett nehézségek tükrében kap magyarázatot az előadások erőtlenebb vonala. Úgy gondoljuk, a színház a klasszikus operetteket kellene elővegye a szórakoztató műsorkeretben, vegyítve néhány szellemesebb vígjátékkal. A vonalasabb műsorban egy-két Moliére-darab vehető elő és természetesen a magyar irodalom szebb és fajsúlyosabb művei. A közönség — mint írtuk — megoszlik. Egy része az érkező új világ felé lépve, egészen új színházat és játszóstílust igényel, olyan darabokat, melyeket az eddigi társadalmi világkép mellett nem lehetett szinre hozni. A másik rész viszont a selejtes operetteken nevelkedve, ma sem akar mást, mint nevetni és szórakozni táncon, zenén és sikamlós vicceken. Az öntudatos, egységes új sziniközönség kiformálása hasonlóan időszerű és szükséges feladat, mert csak egy tisztultabb légkörű és igényű nézőtér tud kiharcolni szebb és értékesebb színjátszást. A Magyar Színház vezetőségében megvan a készség a szebb és több felé — a kérdés az: érkeznek-e még színészek? Ez az első kérdés a megoldás felé. A közönség jórésze tudatában van a nehézségeknek és a jóindulatú várakozás álláspontjára helyezkedik, így megvan az a szükséges légkör, ami mellett kiépülhet majd fokozatosan a tökéletesebb kolozsvári magyar színjátszás. A színinövendékek gondos kinevelése is sokat segíthet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kolozsvári Magyar Színháznak a továbbiakban az egész erdélyi magyarság színházává is kell válnia. Éppen ezért a színház oda kell hasson, hogy az erdélyi írók érdeklődjenek és kapcsolódjanak be a színház munkájába. Az egykori kolozsvári állami színház négyéves munkája alatt e téren, néhány bátortalan kísérlettől eltekintve, semmit sem tett. A kolozsvári színjátszásról szólva írnunk kell a most kibontakozó román színjátszásról is. A magyar együttes vezetőségének kezdeményezésére a kitűnő szakember, Bretán Miklós igazgatása alatt megalakult a román színház és opera, melynek a magyar együttes zenekart, műszaki személyzetet, sőt színészeket és énekeseket is ad, a teljes egyetértés jegyében s így a két együttes egymást kiegészítve dolgozik Kolozsvár kultúrájáért és ezzel mintegy példát ad a követésre más munkasíkokon dolgozóknak is. Néhány jó énekes ottmaradása lehetővé teszi kisebb személyzetű operák, mint például a Tosca bemutatását, úgyhogy a kolozsvári színjátszás emelkedése várható. A román operett-, próza- és operaegyüttes rövidesen elkezdi előadásait. Figyeljük megértéssel és jóindulattal a kolozsvári színjátszás kialakulását, segítsük munkáját, mert adott helyzetben csakis színház és közönség együttes törekvése építheti ki azt a színházi kultúrát, amire napjainkban múlhatatlanul szükség van. Sztojka László ett ití ly 1044 r 4. * Biztosítjuk a miros kenyér-, hús- és tűzifaellátását - mondju Albon György közellátást vezeti Kolozsvár város lakosságának legfontosabb kérdései: a kenyér, hús, tűzifa. Lesz-e ezekből elegendő ? Munkatársunk beszélgetést folytatott Alton György városi ügyosztályvezetővel, aki a mindenkit közelről érdeklő kérdésekről a következőket mondotta: — A lakosság kenyérellátása jóidőre biztosítva van, mert sikerült kellő intézkedéseket tennünk. E téren visszaélések voltak, a bűnösöket katonai bíróságnak adtuk át, ahol szigorú büntetés vár rájuk. A Plugarul és Hangya szövetkezetek bevonásával elegendő gabona- és lisztkészletekre tettünk szert, így a mindennapi kenyerünk biztosítottnak tekinthető. — Hús is van elég. És lesz is. A sorbanállás megszűnt, mindenki hozzájuthat a napi húsadagjához. — Itt a hideg, nagyon fontos a tűzifa kérdése. — Megnyugtathatom a lakosságot: Van és lesz tűzifa! Felhívom a lakosság figyelmét arra, hogy a Szent János-kút melletti erdőben elégséges famennyiség áll rendelkezésre, ahonnan kis kéziszekérrel — mivel a távolság jelentéktelen — könnyen beszállítható. A beszállítás városi utalványok alapján történik amiket a Gazdasági Akadémián létesítendő hivatalban adunk ki. Egységes, jutányos árat számítunk fel. Az említett erdőben van annyi fa, amiből a lakosság ez évi szükségletét fedezni tudjuk. Hír szerint e hónapban megindul a vasúti forgalom Kolozsvár— Csúcsa között, ez esetben a kolozsvári tűzifakereskedők be tudják hozni itt elfekvő készleteiket. Van ezenkívül a Hójában és a györgyfalvi erdőben is fánk, úgyhogy nem kell félni, nem fagyunk meg a télen. — Gondoskodtunk elegendő zsírról is, valamint olajról. Egész télire biztosítva vagyunk. A város dolgozói bizonyára megnyugvással veszik tudomásul, hogy a város vezetősége gondoskodott arról, hogy ne álljon be fennakadás a közellátásban. Anyagi helyzetének rendezését kéri a vasúti munkásság KOLOZSVÁR, december 4. A kivonuló német és magyar hadsereg, mint köztudomású, felrobbantotta az összes hidakat és teljesen hasznavehetetlenné tette a vasúti pályatestet. Úgy a helyi hatóságok, mint az itt székelő vasúti üzletvezetőség, valamint a munkaszolgálatra bevonultatott helyi lakosság és a vasút itt maradt személyzete fáradhatatlan munkájának és energiájának köszönhető, hogy valóban csak napok kérdése már a vasúti forgalom megindulása, a városban pedig hetek óta a rögtönzött hidakon bonyolítják le a forgalmat. Tény, hogy a vasút helyreállítása mindennél fontosabb. A munka lázas menete azonban nem terelheti el az illetékes tényezők figyelmét a vasútépítéshez beosztott — különböző szolgálati kategóriába tartozó — vasutasok sanyarú helyzetéről. Az ittmaradt vasutasok között talán egyetlenegy sem akad, aki nem értené meg a helyzetet és zúgolódna az ellen, hogy a mai idők szükségszerűsége a kényelmes íróasztalok, raktárak, műhelyek és egyéb munkahelyek mellől vasútépítő pályamunkásként vezényelte ki valamennyiüket a pályatestre, ahol reggeltől estig versenyt dolgoznak az ebben a munkakörben felnőtt napszámosokkal. Nem. Ezért egyetlen öntudatos vasutas sem emel panaszt. A panasz oka egészen más. Az elmúlt uralom utolsó ténykedése az állami alkalmazottakkal szemben az volt, hogy mindenki részére folyósítottak három havi fizetésnek megfelelő összeget. Azóta — bár hivatalosan nem emelkedtek az árak — minden, de különösen az élelmiszerárak olyan árbeli eltérést mutatnak a múlt áraival szemben, hogy az előre felvett és az akkori áraknak megfelelő fizetések már régen elfogytak és ma már ezeknek az embereknek a szó legszorosabb értelmében nincsen miből vásárolniok és szinte azt lehet mondani, nincsen mit enniük. Pedig ez a nehéz munka egész embert követel, egész embert pedig csak úgy lehet elképzelni, ha a nehéz munkának megfelelően táplálkozhat is. Az illetékes tényezőknek meg kell találniuk a lehetőségét annak, hogy amíg gyakorlatilag is alkalmazhatják az új munkabéreket, illetve a megállapított vagy megállapítandó munkabér és az előre felvett fizetések közötti különbözet kiűzetésére kerül a sor, legalább előlegként juttassanak a vasútépítő vasutasoknak valamilyen pénzbeli támogatást, hogy a lázas munkamenetet ne akadályozza a vasutasok siralmas anyagi helyzete. ----------■ " .................................... „Szabad fejlődést a sportban“ címen a „Világosságiban megjelent cikkére engedje meg 1. b. úr, hogy most, miután már terem van, néhány megjegyzést tegyek. Abban teljesen egyetértek, hogy a „sportban legtöbbször a munkásság alkotja az utánpótlás és erőtartalék forrását“. Az is igaz, hogy eddig az irányítás és szervezés tekintetében a kezdeményezés mindig kicsúszott a munkásság kezéből. De azt már aztán szeretném tudni, hogy melyik munkás sportegyesületnek, intézménynek vagy vezető egyénnek kellett a „faji előítéletek kinövéseitől megtisztulni“. 1. b. úr cikke alól, a hosszú bevezetés után, kibújik a lóláb. A Kolozsvári Athletikai Club útját szeretné egyengetni, mondván: „a diktatórikus rendszer alól felszabadult KAC átérezve az idők parancsát, kész az együttműködésre, sutba vetve minden egyuralmi tervet“. Hát ez nem szén őszinte, kedves. b. Az! hiszem, hogy a KAC abb, bizonyos diktatórikus rends:'fftyAn, olyan nagyon rosszul érezte írnimagát, hogy most „felszall vidámról“ beszélhessen. Hogy ma mondja az egyeduralmi terve, nemnem csodálkozom. (Próbál szovjet feladni!) De adta volna Jeatjana jóval a „felszabadulása“ előttraussbár egyetlen egyszer halloatnavolna hangot KAC-éktól az műelőitéletek kinövései ellen“ ellenkezőleg. Most „szabadgadta dést a sportban !“ a jelszó. Üresen szép ! De vegyen tudomásul a szintet dolgot. Most az egyszer fogják sem a kezdeményezést a vezetést a munkásságbe kivenni, se a nagytőkések, a társadalmi előkelőségek. Errőlagagondoskodik a munkásság idiármely ma már, hála a korzikus nyéknek, egységes. A másviház jog, amit a KAC figyelmébe kerjünk, s amit 1. b. ur is kijelent az ármánykodások ideje lejárt! az nem járt le a megszorítások idő Mindenki kivétel nélkül felel érzösségellenes, népellenes vács munkásellenes tevékenységéértiviseli magatartása következményeit. Szeretnék hinni abbareU „gondos belső revízióban!“ Ne mást jen a KAC már előlegbe bizarrja. Előbb bizonyítsák be azt a„kemesletes sportbaráti szándékot“, ami annyira hiányzott még a közmúltban is KAC-éknál s akik majd elhisszük, hogy „tökéletes átérzik az idők parancsát“. Egyéként nem hiszem, hogy bármel munkásegyesület akadályokat székozna gördíteni a KAC a szervezése elé. Wolff Sándorr