Erdély, 1945 (2. évfolyam, 3-14. szám)

1945-01-15 / 3. szám

1Ш AU UJ J лл ' II. évfolyam 3. szám. Kolozsvár, 1945 január 15. Ara 1 pengő SZOCIÁLDEMOKRATA HETILAP Lenin emlékeze Huszonegyedik évfordulója lesz vasárnap annak, hogy a föld első proletáréllamát megalapító Wladimir lljics Uljanov szive az általa létesített Szovjet-Unió központjában: Moszkvában megszűnt dobogni. Nevét mint Lenin örökítette meg a történelemben Temetése napján az egész világ dolgozói 5 percig félbeszakították munkájukat. Menet közben megálltak a vonatok, a gépkocsik... a gyárakban és üzemekben elcsendesedtek a gépek... az irodákban letették a tollat .. s a parasztok is pihenőbe fogtak a földeken... A dolgozó tömegek magukba mélyedve gyászolták nagy tanítójuk és védelmezőjük elhunytét. Mert a világ dolgozóinak tanítója és védelmezője volt... Ahogyan halálakor a francia szabad szellem legjellegzetesebb írója, Henri Barbusse irta: „Meghalt az, aki az egész orosz forradalom képmása volt, aki meg­alapozta előkészítette, megvalósította és megmentette azt. Lenin egyike a történelem nagy alkotóinak, aki a legtöbbet tette az egész emberiségért“ Mi. erdélyiek csak alig most emelkedtünk a világ szabad dolgozó sorába. Már nem fenyeget véres ter­ror, börtön, internálótábor, amiko megilletődve először áldozhatunk szabadon a nagy útmutató emlékének halála huszonegyedik évfordulóján Lenin mozgalmas életének sikere elsősorban szellemi erejében rejlik. A1 após elméleti felkészültséggel fej tesztette tovább Marx és Engels ta­rtáséit fáradhatatlanul irt ? \\ .)i szer /ezte az elnyomott dolgozó ré­tegeket. Marx és követői az iparilag fejlet­tebb Nyugaton várták a forradalom kitörését, mig Lenin a társadalom tudománnyal foglalkozók gúnyos két­kedése közben hirdette, hogy a szo­cialista forradalom először Orosz­országban következik be, ott, ahol az imperializmus láncszemei a leg­gyengébbek. A történelem Lenint igazolta. Leghívebb tanítványával, Sztálin­nál együtt győzelemre segítette az orosz forradalmat és igy megalapítói lettek az osztá ynélküli, hatalmas Szovjet- Uniónak. Ettől fogva az egész világ elnyomod népei a Szovjet-Unió felé tekinte tek, ahol nem létezett többé a holnap bizonytalansága, nem fenye­getett a munkanélküliség réme, ahol megszűnt a kizsákmányolás, a nemze­tiségi elnyomás. Az élő példából merítettek állandóan friss leikierőt a felszabadulásukért végzett küzdelmeikben. Lenin az igazi népvezért, példázta egész életével. A tömegek nevelése közben tanult a tömegektől. Összejövetelek, munkásokkal és parasztokkal folytatott beszélgetések, gyűlések, szakszervezeti tanácskozások, pártonkivüli dolgozókkal való eszmecserék mind a tömegekkel való kapcsolatait szö­vögették. erősítették. Munkatársait, tanítványait minduntalan arra intette, hogy sohase sza­kadjanak el a tömegektől, ő, a munkásosztály élgárdájának a megalapítója, figyelmeztetett arra, hogy a legsúlyosabb hiba az a hiedelem, mely a dolgozók győzelmének kivívására egyedül az élgárdát tartja hivatottnak. „Az élgárda csak akkor töltheti be igazán a feladatát — Írja—, ha vezetés közben mindig kapcsolatban marad a tömegekkel s valóban azoknak az egyetemes érdekeit képviseli“. Majd hangsúlyozza, hogy a siker előfeltétele a legszélesebb rétegek összefogásában van. Jól ismerte az Európa Achilles-sarkának nevezett Erdély nemzetiségi kérdéseit. Marx után Lenin és Sztálin foglalkoztak megalkuvás nélkül a nemzetiségi kérdéssel. „Nem lehet az a nép szabad, amely más népeket elnyom“ — irta Marx Lenin és Sztálin ezt a problémát kiszélesítették és tanításaik szerint az addig kulturáltabb országokra elszigetelt nemzetiségi kérdés csak az egész világ elnyomott népeinek felszabadulásával oldható meg maradéktalanul. A Szovjet-Unióban is élesen állástfoglaltak mindennemű sovinizmus­sal szemben s a gyakorlatban is bebizonyították, hogy a gazdasági ki­zsákmányolás megszűntével megszűnik a nemzetiségi elnyomás is. A Szovjet- Unió mutat példát arra, hogy az igazi nemzeti kultúra csupán akkor fejlődhetik ki teljességében, amikor a nép legszélesebb rétegei is részesei lehetnek annak. A munkások, értelmiségiek és parasztok Szocialista Szovjet-Uniójának védelmére létesítették Lenin és Sztálin a reguláris Vörös Hadsereget. Az alapításkor írja Lenin: „A világon először alapítottak olyan hadsereget, olyan erős hadsereget, melynek a tagjai tudják, hogy miért küzdenek. A világon először küzdenek a dolgozók és parasztok példátlan önfeláldozással, mert tudják, hogy saját hatalmukat, a Szocialista Szovjetköztársaságot védik“. A Szovjet-Unió megalapítója es oltalmazója: LENIN és SZTÁLIN Olyan időkben történt ez, amikor a reakció hatalma elvesztése felett érzett halálos rémületéből felriadva, ismét megkezdte szervezkedését. Meg­mozdulásuk az u. n. polgárháború kitöréséhez vezetett. Kolcsak, Denikin, Judenics, Wrangel volt cári tábornokok idegen zsoldosokkal, az egykori cári hadseregből toborzott tisztekkel, külföldi pénzen felszerelt hadseregeikkel minden oldalról a fiatal szovjetállamra törtek. A későbbi öntudatos nép­hadsereg alapjait képező vörös gárdák Vorosilov, Budjonnij, Szverdlov vezér­letével több éven át tartó súlyos harcokban leverték az orosz tömegektől távol álló ellenforradalmárokat. A legveszélyeztetebb pontokon a haderői maga Sztálin vezette, aki ezekben a harcokban bizonyította be hadvezéri rátermetlségét. A kapitalista érdekektől támogatott intervenciós csapatokai igy sikerüli kiűzni egész Oroszország területéről. A hároméves imperialista- és az ezt követő négyéves polgárháborúban ' I teljesen tönkrement országban min­den termelőeszköz megsemmisült. A földeket nem tudták bevetni, mert az ellenséges hadseregek, Ukrajnából a némelek, Szibériából a japánok, még a velőmagvakat is elvitték. Lenin és párthívei fokozott erővel fogtak a szocialista állam felépítésé­hez. Felosztják a nagybirtokokat, a parasztokat termelőszöveíkezetekbe szervezik, a gyártás alá kerülő gépi ter­melőeszközöket szocializálják. Meg­indul a szétrombolt, kizsákmányol! A gyakorlati megvalósításhoz szük­séges széleskörű elméleti tudást mind­ehhez Lenin szolgáltatta. Ekkor már nemcsak a bolsevista párt feje, hanem a népbiztosok tanácsának is elnöke és vezetője a kommunista III. Inter nacionálénak. Rengeteget dolgozik, írásai, cikkei irányelvül szolgálnak népének a kibontakozásra, a hala­dásra. A túlfeszített munka azonban az idők folyamán felőrölte testi erejét. A moszkvai Kremlben 1924 január 21-én bekövetkezett a feltartóztatha­tatlan vég. Az általa utódjául javasolt Sztálin folytatta munkáját s hozzánk is elhozta a szabadságot. Történelmi nevű előd­jének halála után Sztálin tovább fej­lesztette a Vörös Hadsereget. Számolt azzal, hogy az európai reakció előbb- utóbb megki érli elfojtani a közben újra hatalmi tényezővé vált Szovjet- oroszországot, a népi és társadalmi szabadság mintaképét. Előrelátását a jövő eseményei, napjaink igazolták. Az első világháborút követő általános válság uj háborúba sodorta az öreg kontinens csaknem valamennyi államát, sőt a többi földrész nagyhatalmait is. A hitleri Német Birodalom vállalta a szerepet a nagy leszámolásra Megmámorosodva ez előzetesen elért katonai sikerektől, orvul megrohanta az emberi jólét virágzó földjét, aminek jórészét végigpusztitotta. A pillanatnyi eredményt a fasiszták végleges diadalnak tekintették. A céltudatosan képzett Vörös Hadsereg képessé vált az Európaszerte fényes fegyvertény ekkel hivalkodó fasiszta német rablóhadsereg megállítására és megtörésére. A Vörös Hadsereg a Hitler-fasizmus által leigázott népek felszabadító­jaként jelent meg Európában és folytatja harcát, együttműködve a Szövet­séges haderőkkel a fasizmus végleges megsemmisítéséig. Sztálin marsall nagyvonalú hadvezetése mellett Lenin jövőbe tekintő intézkedéseinek köszönhető ez. A Nagy Tanító élete álljon útmutatásként előttünk: Ne rendítsenek meg bennünket sem az átmeneti nehézségek, higyjünk és dolgozzunk az igazságosabb társadalom megalkotásáért. Vezéreljen minket a Szovjet-Unió népének példája, amely ugyancsak elszenvedett gazdasági blokádot — kétmillió ember pusztult akkor éhen — végigküzdötték a háború minden borzalmát, mégis megalkuvás nélkül törnek céljaik felé. Megtanulhatjuk ebből azt is. hogy könyörtelenül eljárjunk a nép­árulókkal, a szabotálókkal szemben. Irtsunk ki sorainkból minden nem odavaló elemet, teremtsük meg ezzel annak a lehetőségét, hogy az itt együttélő népek egymásra találjanak. Ennek az egymásra találásnak szem­léltető eredményeit a föld egyhatodát kitevő kétszázmilliós Szovjet-Unió mutatja mindannyiunk számára. Éppen ezért arra kell törekednünk céltu­datos munkával, hogy mielőbb nálunk is valósággá váljék ez az eszme és erőnket egységesen fordíthassuk a közös ellenség ellen. Lenin emlékezete arra int, hogy a legszélesebb néprétegek összefogá­sával harcoljunk a fasizmus ellen, minden erőnkkel segítsük győzelemre a Vörös Hadsereget, dolgozzunk a háború időtartamának megrövidítéséért, a jobb jövő kialakítása érdekében. Küzdjünk a szabadabb, igazabb emberiségért! Ká—Té

Next

/
Thumbnails
Contents