Erdély, 1946. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Jan mir !. ÍRDÉLT Hi áradatok előtt mi mutatja jobb .,,, a daiké tájunk a luulpói vissza mai politikai rendezellenségét, a véreskezü sovinizmus épp akház rohamra az erdélyi maga, amikor a Vörös Hadsereg felhozta az Egyesült Nemző eszményeinek szavát: a dem testvériség, a nemzeti egy* . parancsát. A tuhulnyája sert fájdalmas részletekről méljünk. Hadd gyógyuljanak , hadd csillapodjanak le a fes kavargásban villódzó szem Az ilyen természetű agitác a fajelméletes múlt — maguk álcázottaknak hitt — agyi sebekben való vájkálás nemizikai program azok számáldalmak és megpróbáltatása a békét és a megértést keresi az erdélyi magyar nép fe e feladatok közt is a legn helyzetének és a jövőben korjának józan felismerése. Az elviharzott hátújt ményei számunkra is gyökér hoztak. Nemcsak életünk kis menyei változtak meg, hanem életnek belső feltételei is. Vidők kifejezés, amely éviig több még közhelyként hatat uióság. Hónapok alatt éltül folyamatokat, amelyek többen esetleg egész évszázadiak ki. Sajnos, a „történtük messziről szépek, sok-sokból; mi a kortársak bizony legyünk a vajúdás keserveinek, a mi könnyünk és véri)ni ahoz, hogy megszülethessek a amit várunk, a szociális igaz séllemi szabadság és a nemeéhség korszaka. Bizony, a furadalmat csak a romantikus képzelete „szépítette“ megrradalom rettenetességében ‘ően nagyot alkotom: Európát és «j ‘'•«pdolkoil«'*aKuvjis nélküli Harcot kell vivni"1' a/outr»i a külső törekvésekkel i*, mnelyekju n.i világ szabad nemzetei meg «»vilet (Lt és biztositott népi jogaink ol■je részben hátráltatni igyekeznek bennminket. Tudnunk kell, hogy csak az a j Kg maradandó, amelyet bátor igénylén I '• nia kell: bátor küzdelem juttat birtokunkba és nem garasokat dobáló jótékonykodás. Hisszük, hogy korunknak e parancsa man illitja népünket tragikus tépelődés elé. Ellenkezőleg, lehetővé teszik számlára, hogy az évszázadokon át elfojtott ízú, megbénított akarat és gúzsbakötött tettvágy most felszabadulhasson és elemi erővel juttassa kifejezésre a társadalmi igazságosság, a népek közti megértés és az emberi felemelkedés őrzs magyar vágyát. Az út pedig, amin e el kell indulnia, Budai Nagy Antal, Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály és Ady Endre léptenyomát őrzi, ama szellemi nagyjainkét, kiknek egyikéremásik ára annak idején az egész haladni vágyó világ felfigyelt, mint világító jelre. Szavuk pedig, amellyel Ők a magyar utókornak üzennek, igy hangzik: feltámadás csak a nép által lészen, a nemzet szellemi és testi dolgozói által. Mindnyájan láttuk a halált, a sírt, ahol majdnem „nemzet süllyedt el“. !).• tanúi, részesei voltunk és vagyunk a születés, a megújhodás földöntúli izgalmának, csodálatos mozzanatának is. Mintha maga a föld mozdult volna meg, hogy kiemelje az üszők, a rom, a reménytelenség közül a mélyben csírázó életet. János apostol látomásainak idejét éltük és éljük. A gyárai* a műhelyek, az irodák a cc*i&*kertek és a messzi mezők támadtak fel, szinte élőlényekként, a halál és a kétségbeesés ellen; kalapácsok, ekék, kuszák, tollak mozdultak meg, agyak és kérges tenyerek jöttek lendületbe, hogy a népi szálló bőség, a szociális igazságosság és a nemzetek közti testvériség igéi és tettei gyökeret ereszthessenek földünkbe. Hőskölteményt ír majd, aki papírra veti: mit tettek Erdély dolgozó magyarjai és románjai e nehéz hónapokban a közös jobb jövőért, a közös föld jobb jövőjéért. Igen, a közös jövőért, ama közös múlt tanulsága szerint, amelyből két egyforma arc néz ránk: a magyar jobbágyé, aki Dózsa megégetése után erdei vermekből leselkedik ki a közeli éhhalál ólomszürke lárgáját hordozó, gubancos fejével, és a román jobbágyé, aki havasi barlangokban a kerékbetört Horiáta siratja. Hazudik, szemérmetlenül hazudik Maniuék sajtója, amikor a magyarságot — ma is! — a románság „mindenkori ellenségének“ nevezi. Akit ma 11/ iga/ megbékélés becsületes szándéka vezérel, nem mondhat és nem taníthat mást, minthogy a magyar és a román dolgozók kezének egybekapcsolódása a múlt tanulsága és a jövő akarata szerint való. Új korszak kezdődik most hajlótól a földünkön. Végzetesen tévednek azok, akik a fegyverrel és átokkal előzött mult kimaradt reluszit urnáiként azt hiszik, hogy hamarosan ismét a régi kerékvágásba jutnak a dolgok. Akik sanda örömmel várják a pillanatot, amikor ismét a városi és falusi dolgozók nyakára ülhetnek. Akik a munkásságnak ma „ősi hagyományok“-ról szónokolnak, hogy holnap sortízzel válaszoljanak jogos követeléseikre. Akik ma — a gyulafehérvári határozat és három nemzetközi szerződés lábbal tiprása után — „türelmességet“ ígérnek, hogy holnap az utolsó falat kenyeret is kiüssék a magyar kisember szájából. Akik ma „autonómiák“ ígéretével szédítik a székely parasztot, hogy holnap hittérítő csendőröket küldjenek rája. Nem, a hazugságok, a hamis szólamok. Az ügyes elködösítésük e világának vége! A korszakot, ami most kezdődik, a múlton való okulás és a szólamok cifrázatától megtisztított tetteknek hideg mérlegelése jellemzi elsősorban. A magyar népi tömegek tudják, hol a barát és hol rejtőzködik az álcázott ellenség. Tudják, hogy azok mellé a magyar és román őszintén demokrata erők mellé kell államok, amelyek febekkel bizonyították be, hogy gyógyulást s új és tisztult életet akarnak Európának e csupaseb táján. Újév napján, amikor gondolatban mindenki számadást szokott végezni, komoly feladatok szűrődnek le az erdélyi magyarság számára. Minden magyart hasson át az a kötelességtudat, hogy neki is oda kell tartania a vállát, hogy felépülhessen itt a szociális demokráciának az a világa, amelyben önmaguktól tűnnek el az osztályok és fajok ellentétei. Tudnia kell továbbá, hogy testvérül állította őt ide a sorsa a román mellé s a románt őmellé, és együttes erőfeszítésük hozhatja csak el itt Erdélyben a lelkek megbékélését és a népi erények egyforma érvényesülését a köz- és magánéletben. Tisztában kell lennie azzal, hogy azoknak a táborából, akik a negyedszázadon át tartó elnyomást ma is „nagylelkű" és „emberséges“ politikának nevezik, semmi jót nem várhat, s életérdekei és demokratikus hite egyaránt a dolgozók pártjainak szövetségesévé avatják. Erdély nemcsak a humanista elmélkedések földje, hanem a szociális hala- Az éhező l*utlape* röl irott Cikkünknek Visszhangja támadt. Mint mindig, most is Egelöször f. közön- Hég kői-ben, a dolgozó, gondokkal küzdö ember lelkében, Jibi mindig ösztöne- Hen óh helyesen JHiri‘‘i 1 re; egy cél vagy akció életbevágó fonlowngát és horderejűt. Mielőtt a hívat.. Ionok im gl* széleseken , vitákban es gyulé:'Momi, érvek és ellenérvek között megfontolnak valamely segítő lépés útját-módját és lehetőségeit, addig a névtelen polgár már legestége 11 készen áll, hogy lehetőségeihez mérten segítsen azokon, akik erre olyan végzetesen rászorulnal. Az átlagember egészséges ítélete mindjárt ötletet is ad a megvalósításhoz, mert számára egyszerű és problémamentes mindaz az igaz emberi együttérzésből fakadó lépés, amely néha egyesületek és adminisztratív szervek véleménye szerint nehézkes és kivihetetlen. Az egyik gyári munkásnő olvasónk, kinek egész családja nehéz, testi munkával keresi meg kenyerét, ezeket mondja: Nem hiszem, hogy akadjon ház Erdélyben, falvakon és városokban egyaránt.. ..hol ne nyitnának kaput a gyűjtők előtt s ne juttatnának valami keveset a szegény pestieknek. Olyan keveset, hogy meg se érezzék. Néhány darab zöldséget, egy marék babot vagy burgonyát, néhány deka lisztet, ki ahogy teheti. Ezt nem érezné meg senki, de szekérszámra gyűlne össze az élelmiszer s vagyonokká dagadna mikor elindítanák Budapest felé. Nekem egyszerűnek, kivihetőnek és szépnek tűnik az egész. Nálunk a gyárból mindenki adna, az bizonyos . . . Egy üzletbe ahová vásárolni térünk be, ugyanezt mondják az ismeretlen vevők, mikor az ismerős tulajdonosnővel az éhező Budapestről van szó. Igen mindnyájan adnának, adni akarnak, nyitott kézzel és szívvel, a szegény Erdély a még szegényebb Budapestnek. Egy román hölgy ezeket mondja: — Fiatalkoromban jártam az urammal Pfoten, akkor mkor a régi Európában nem élezték ki a nemzetiségi kérdéseket törtető politikusok. Európa egyetlen család volt s nekem felejthetetlen marad a nyári Budapest. Hogyne segitenék rajta most, amikor romokban hever. Egy tanítónő: — Az ifjúságot kell belekapcsolni ebbe az akcióba. Az nem lehet itt ellenvetés, hogy nálunk is sok az éhes száj. Mert nálunk mégis van valami élelem, ha más nem, burgonya, zöldségféle. Nem maradhatunk ki egy olyan segítőakcióból, amelybe belekapcsolódnak a világ összes magyarjai, annál is inkább, mert mi az éhező Budapest szomszédságában élünk. Hogy mi is rosszul tápláltak és szegények vagyunk az igaz. De ami odaát van, az mégis maga a pokol a mi küzdelmes de emberibb életünk mellett, így beszélnek Budapesetről az erdélyiek. Most már csak az következik, hogy megszólaltassuk az akció technikai kiviteléről az illetékes jótékonysági egyesületek vezetőit, hogy aztán elküldhessük Budapest felé azt, amit igaz szívvel adni akarunk. (—u) dásé is. Azé a haladásé, amelyet kemény elszántsággal s a szövetégestárs és a harci terep józan megválasztásával kell kiverekedni. ik MII llo jeli? ,itisa ,bá és ues me', ■tacégi ,heiyis nak yt- Imi bet ’sev? (ticnék Ihető klát! aftes rzmé»inak sen iZUl dók vailka atik. siekvőn kol hogy ‘ír berek izomságot értették a savát, s a ilva. teljes • szeltényeit. Mindső éleszöböb, t, meg t, amea nédesulámegal 3 Évvégi zárszámadás... a második világháború „veszteségszámlája1" KOLOZSVÁR. (Munaktársunk jelenti): A második világháború vihara elvonult felettünk. Ismét drágább lett az emberélet s most — mielőtt átlépnék az első békeesztendőnek , 1946-nak küszöbét —, vessünk egy utolsó pillantást visszafelé és készítsük el az elmúlt év „zárszámadását”. A HÁBORÚ SZÁMOKBAN A huszadik század emberiségének, műveltségének, haladásának, a jognak és szabadságnak legveszedelmesebb, legaljasabb pusztítója: a fasizmus elleni védekező hadjárat 6 évig és 19 napig tartott. Anglia az első naptól az utolsóig harcolt. Az Egyesült Államok számára a háború 3 évig, 8 hónapig és 6 napig tartott. Szovjetoroszország 1941-től vett részt a leigázott népek felszabadítása érdekében folytatott küzdelemben, míg Japán 8 évig, egy hónapig és egy napig állt hadban. AKIK NEM TÉRTEK HAZA... A rettenetesvérzivatarnak 55 millió ember esett áldozatául. (Az elmúlt világháborúban 15 millió ember vesztette életét!) Ez a szám és az alább következő adatok is természetesen csak hozzávetőlegesek, mert pontos veszteség-lajstrom összeállítására később kerülhet sor. Akkor, amikor az erőszakkal előidézett na érv ,,népvándorlás” következtében idegenbe került és életben maradt emberek ismét visszatérhetnek otthonaikba, s véglegesen kiderül majd, hogy hányan nem tértek vissza. Itt csak néhány adatot sorolunk fel, megvilágításaképpen annak a szörnyű, minden képzeletet felülmúló tömeggyilkosságnak, melyet a hitleri Németország és csatlósai elkövettek nagyrészben ártatlan emberek, nők és gyermekek ellen. Az egész brit birodalom 1 milllió 246 ezer embert vesztett a háborúban. (India 180.000 embert.) Az Egyesült Államok háborús vesztesége: 255.000 halott és 450.000 sebesült. Oroszország 4 millió, Japán 5 millió embert vesztett a háborúban. Németország háborús vesztesége: 7 millió 400 ezer ember. Hollandiában éhínség következtében 50.000 ember pusztult el. Batávia mellett egy japán gyülőtáborban több, mint 3000 gyermek halt meg. Dániában 3660 alattvaló vesztette életét a háború idején. Jugoszláviában hivatalos közlés szerint a német hordák 4 millió 400 ezer szerb állampolgárt kergettek halálba. A ZSIDÓSÁG TRAGÉDIÁJA Külön fejezetben kell megemlékeznünk a zsidóság szörnyű pusztulásáról. A világ összzsidóságának száma a második világháború előtt 30 millió volt. Európában 6 millió zsidó élt és ebből 5 millió pusztult el. Ez a megdöbbentő szám mindennél többet mond. A kolozsvári zsidóságnak mindössze 8 százaléka tért vissza. A FEGYVEREK ELNÉMULÁSA UTÁN 1945 május 9-én Németország feltétel nélkül letette a fegyvert. Európa népe a győzelem és béke ürilmét ülte meg ezen a napon. Ettől fogva már mi is áttérünk, az év második felében *a re*riytaknak névszerinti felsorolására. Ideiktatjuk azoknak nevét, akik harcosai voltak az új, emberibb, szabadabb világot megépíteni akaró demokráciának. Megemlékezünk a diplomácia, a hadászat, a tudomány, művészet, irodalom elhunyt nagyjairól is, akik életükben ugyancsak a köz érdekeit szolgálták, kisebb-nagyobb mértékben hozzájárul «HSnBHHKSreSri»! Békehangulat Szilveszterkor a „NEW-YORK“ Helyiségeiben ! Étteremben kitünő konyha, fajborok, hangulatos cigányzene. Nemzeti dalokat énekel Aurica Fraga és Nagy Marti rádióénakebna* Grüben teljesen új műsor változatos számokkal és rendégfellépésekkel. A tánczenét a kitűnő Fátyol-jazz szolgáltatja. Énekel és konferál a közkedvelt Csákó Adám. Aistalrendelés telefonon 88. BOTA, SPINRÁD, HOLLENDER