Erdély, 1939 (36. évfolyam, 3-4. szám)
1939-03-01 / 3. szám
A tétek fegyvere írta: TAVASZY SÁNDOR dr. Bármennyire is hódít napjainkban a természetjárás, a köztudat mégis csak puszta időtöltésnek és szórakozásnak tekinti, amelyet elnéző szeretettel megbocsát. Társadalmunk még mindig nem látja, hogy a természetjárás egyrészt a mai ember menekülése a szövevényessé vált élet megfojtási kísérlete elől, másrészt erőteljes küzdelem azért, hogy a színlelt látszatok és a színes hazugságok világából kimentessék az egyszerű, a tiszta embert. Állíthatom, hogy a természetjárás közvetlenül bármennyire is az egészséges testi kultúra szolgálatában áll, mégis elsősorban küzdelem a lélekért, mert nem a lélek áll a test szolgálatában, hanem a test a lélek szolgálatában. Tehát ha az egészséges testi életért küzdök, azt azért teszem, hogy a test valóban alkalmas, készséges és rugalmas eszközzé váljék a lélek kezében és a lélek uralma alatt. A test a lélek fegyvere. Hogyan küzdhet a lélek a kísértések és az ellenséges indulatok ellen, ha nincs megfelelő fegyvere? A természetjárás, amikor a testi kultúrának ezt a legtisztultabb módját szolgálja, a lélek győzelméért küzd. Amikor a természetjárás erkölcsi létjogosultságát és hivatását védelmezem, még magasabb nézőpontra is emelkedhetek, ha a Szentíráshoz fordulok. Pál apostol azt vallja, hogy a test a Szentlélek temploma. A testről soha senki ennél nagyobbat, dicsőségesebbet nem mondott, nem mondhatott. A test, ez a mikrokozmos nem kisebb csoda, mint maga a végtelen makrokosmos, nagyszerű csillagvilágával együtt. Nem üres képzelmek, vágyak, vagy lapos emberi gondolatok helyéül rendeltetett, hanem a Szentlélek szép és alkalmas templomának. Transparens a test, amelynek részein, mint ablakokon át a Szentlélek mennyei fénye ragyog ki. Ha a Szentlélek sugárzó ajándékai: az igazság, a jóság, a tisztaság, az egyszerűség, a józanság, a nemesség és a szentség, akkor a testnek, ennek az utánozhatatlan eredeti szépségű stílusban épített templomnak ablakain át, ezeknek a mennyei eredetű sugaraknak kell kiragyogniok, hogy megvilágítsák ezt a bűn hatalma alatt vergődő világot. Íme, az így értelmezett testi kultúra szolgálatában a természetjárás olyan magaslatra és olyan kiváltságos jelentőségre emelkedik, amely érdemessé teszi a különös megbecsülésre és arra, hogy különös megbecsüléssel forduljunk ahhoz a közösséghez, amely vállalja ennek munkálását. A természetjárás tehát nem sport abban az értelemben, hogy bravúros teljesítmények végzésére nevelné tagjait, de viszont sport, abban a magasabb etikai értelemben, hogy olyan lelki erőket ébreszt és éltet, mint a bátorság, a kockázatvállalás, az erőfeszítés, a határozottság, de nem kevésbé az együttérzés, az önzetlenség, a szeretet és az egymás iránti tisztelet, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak a személyes szellemi önerő fokozásához. A természetjárás tehát nemcsak exercitium corporate, hanem exercitium spirituale is.