Erdélyi Futár, 1930 (4. évfolyam, 1-18. szám)
1930-01-15 / 1. szám
ERDÉLYI FUTÁR III. ÉVFOLYAM, 1930. JANUÁR Ki lesz a szatmári püspök? A kulisszák mögött heves attak indult meg Mayer Antal püspöksége ellen és egyidejűleg a soviniszta román sajtóban is támadják őt. Temesvárról irányítják a támadásokat Az utóbbi napokban feltűnő idegesség észlelhető a bukaresti sajtóban, valahányszor a szatmár váradi püspökség betöltése szóba kerül. A román soviniszta sajtó egyes orgánumai, megfeledkezve az aláírt konkordátumról, valóságos pergőtüzet indítanak Mayer Antal váradi apostoli kormányzó személye ellen, így akarván elérni azt, hogy Róma, a Vatikán elejtse a kiszemelt egyházfőt a szatmári püspöki szék betöltésénél. Boromissza Tibor elárvult öröksége csak nem bír gazdához, méltó utódhoz jutni, az üresen álló püspöki szék felé sanda kacsintások esnek többfelől. De Róma hallgat, a kormány késlekedik, az egyházmegye hívei várják a lelki vezetőt, az episcopus satmariensis azonban még mindig késik. Nem jól van ez így, mert a lelkiélet gondozása, a két egyházmegye egyesítése folytán is súlyos terheket ró a kinevezendő püspökre, aki erős lélek és szélesvállú férfi kell hogy legyen, hogy a reá váró kényes feladatokkal megbirkózzék. Két éve immár, hogy Boromissza Tibor hosszas betegség után megtért a Szentlélek kebelére. A gyönge testben is erős lelkű püspök életében is, az ő ágyhozkötöttsége miatt kezdett felburjánozni egyházmegyéjében a faji gyűlölség, a szatmári svábok közzé üszköt vetettek, mételyt hintettek az uszitók, szeretetlenséget, a nemzetiségi gyűlölködési mételyét. Vigel Azon a földön, ahol a vallási és gondolatszabadságért évszázadokon át annyi vér folyt, a mezőkön, melyek virányain a császár királlyal szembeszállt kurucok legeltették egykoron lovaikat, a dús, istenáldotta rónákon, melyeken a betelepített svábság századokon keresztül a dús kalász mellé békességet és jószándékot is vetett a barázdákba. — csúnya vetőmag került az utóbbi években. Importált vetőmag, mely — sajnos — sok helyütt kikelt, a lelkeket mételyezte meg. Megbontották a nagynémet bujtogatók a szatmári svábságnak a magyarsággal összenőtt lelki egységét, kiélezték a faji ellentéteket a két nép között. Bercsényi Miklós kurucivadékai ellen tüzelték azt a békés svábságot, amelyet az alföldi nap heve, a közös sors szenvedése eggyé olvasztott a magyarsággal. A szatmári rónaságon azóta megbomlott a békesség rendje. Mayer Antal személye — a papok, hívők és felettesei szerint is — alkalmas arra, hogy a szeretet mindent megbocsátó és kiegyenlítő szavával össze