Erdélyi Gazda, 1928 (59. évfolyam, 1-26. szám)
1928-01-01 / 1. szám
r .•‘ff-r? 1928. Ismét fordult egyet az idő kereke. Ha az utolsó fordulatra, az 1927. évre visszapillantást vetünk, reá kell mutatnunk az elmúlt év eseményeire, csalódásaira, bajaira, panaszainkra, de előre is kell tekintenünk az új évben megoldásra váró feladatainkra. Az 1927. évi időjárás a szárazság felé hajlott, ami az alacsony termésátlagokban meg is nyilvánult. A vetéseket egy 2—6 fokos májusi hideg leperzselte, sőt még az erdők kihajtott zöldjét is letarolta. Orkánszerű vihar vonult át Arad vidékén 30 km, szélességben 100%-os károkat okozva, úgy, hogy e tények a gyengébb évek sorába taszították a termelés szempontjából az 1927. évet. A termelést, nemcsak az alacsony átlagok tették válságossá, hanem az alacsony terményárak, az értékesítés nehézségei és az ipart protezsáló vámpolitika. A magas vasúti fuvar és az illetékek serege, a vámok, versenyképességünket ma holnap teljesen lehetetlenné teszik a külföldi piacokon az amerikai búzával szemben. Ezek a szomorú megállapítások nemcsak a gabonaneműekre, hanem az állatokra is vonatkoznak. Állattenyésztésünk az alacsony árak nyomasztó hatása alatt sínylődik. A kormány a katasztrofális helyzetet export-állatvásárok rendezésével igyekszik injekciózni, azonban ennek nincsen semmi gyakorlati eredménye és jelentősége, állategészségügyi egyezményeink, nem élvezzük a külföld bizalmát és hitelét. A világstatisztikában átlagterményeinkkel szégyenletesen hátul kullogunk és ezen a hátramaradt állapoton amig a termény- és állatárak nem emelkednek, változtatni alig tudunk. A gazdaközönségnek csupán az értelmesebb és vagyonosabb rétege készülhet elő egy jobb jövőre a nemesített magvak termelésének és fajtiszta állatok tenyésztésének bevezetésével, mert a minőségre, béltartalomra való termelésé a jövő, az ehez szükséges tőkével és tudással sajnos, a tömegek ma nem rendelkeznek. Mezőgazdasági fejlődésünk alappillére a mezőgazdasági műveltség és szakképzettség fejlesztése. Sajnos Erdélyből a magyar mezőgazdasági szakoktatást a kormány nacionalizáló politikája kiirtotta. Egy magyar mezőgazdasági szakiskolánk nincsen. Földhöz ragadt szegények vagyunk és az E. G. E. is csak az 1928. évben kezdheti meg a nép mezőgazdasági szakoktatása terén a működését, de most is csak igen szerény eszközökkel, egy vándortanítói állás szervezésével. Gazdatiszti osztályunkat, amely a haladás zászlóvivője volt, szintén kiindja a tourreform. A magyar gazdatiszti kar pedig igen fontos pozíciót töltött be és missziót teljesített e téren. Mezőgazdasági hitelügyünk terén csak a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségére támaszkodhatik népünk A Banca Naţionala útján nyújtott földhitelhez magyar gazda alig, vagy elvétve ha juthat. 24—36%-os kamatok mellett a mezőgazdasági termelés nem lehet rentábilis. Gazdasági helyzetünket az eladósodás és pénztelenség jellemzik. Az aránytalan és roskasztó adóterhek helyzetünket épen kritikussá teszik. Az 1927. évi mezőgazdaságot érintő kormányintézkedések is több terhet, mint könnyítést hoztak. Ilyenek: az adók háromszorosára való felemelése, a traktorok nyilvántartásba vétele, kötelező soffőrtartás, forgalmi engedélyváltás, heremagértékesítést korlátozó rendelkezések, az új bortörvény, illetéktörvény, szesztörvény, ló, szekér, stb. rekvirálásokról szóló intézkedések stb. megannyi újabb és újabb terhet jelentenek. De hosszadalmas volna minden panasz felsorolása. Bízzunk a jobb jövőben is valamennyire. A panaszt hagyjuk az öregeknek. A fiatalok álljanak munkába, tanuljanak, dolgozzanak,mert ők még sok gyümölcsöt szedhetnek az élet fájáról. Az erdélyi magyar gazdák fája ugyan szűkösen termett, noha megkapta a verejték és köny minden harmatát! A nehéz idők intése félremagyarázhatatlan. Többet kell dolgoznunk és összedolgoznunk ! Több hitet és bizalmat, kedvet kell a munkába belevinni. Derült férfi arccal kell belevágódni a kemény sorsba. Ez kell most ide. Kevesebb beszéd és több tett. Ebben az elhatározásban fogamzhatik meg csak a jobb gazdasors. Ne várjunk csodákat, hanem a magunk saját erejéből küzdjünk ki jobb sorsot a magunk számára, hogy igy megérhessük a teljesen boldog uj esztendőt. j ! L~~ J"r' Cenzurat: Suciu 59. évfolyam. A LAP AZ ERDÉLYI GAZDASÁGI EGYLET TULAJDONA. TELEFON : 158 szám. Az E. G. E. alapitó tagdija 2000 lei, rendes tagdija évi 200 lei, kisgazdák, gazdatisztek és gazd. alk. részére 150 lei. A tagok az Erdélyi és Gazdát 150 lei pótdij ellenében kapják, la Cluj—Kolozsvár, 1928. január hó 11. szám. ERDÉLYI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP » AZ ERDÉLyi GAZDASÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A lapfelügyelő bizottság felügyelete mellett felelős szerkesztő és kiadó : TÖRÖK BÁLINT , AZ E. G. E. TITKÁRA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : KOLOZSVÁR, ATTILA UTCZA 10 SZÁM TELEFON: 158 SZÁM. Előfizetési dij nem tagok részére: Egy évre 400 lei Negyed évre 100 lei Fél évre 200 lei Egyes szám 8 lei Előfizetési felhívás: 1928 január elsejével új előfizetést nyitunk az „Erdélyi Gazdára“, amely 1928. évben 59-ik évfolyamába lép. Az „Erdélyi Gazda“ a jövőben is a mezőgazdaság egyetemes érdekeit igyekszik szolgálni, egyfelől a szakismeretek terjesztése útján, másfelől a mezőgazdasági termelés érdekeihez igazodó közgazdasági és pénzügyi politika sürgetésével. Ebben a munkában egyforma figyelemmel kívánjuk szolgálni a gazdatársadalom minden rétegét. Távolmaradva a pártpolitikától, törekvésünk arra fog irányulni, hogy a magyar gazdákat egységes frontba állítsuk és követelni fogjuk az előnyök és terhek megosztásánál az egyenlő elbánás elvének az érvényesülését. Bizalommal kérjük a gazdatársadalom támogatását, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érdekében kitűzött feladatainkat sikerrel szolgálhassuk. Lapunk előfizetési díja az EGE tagoknak, a tagdíjon kívül, egy évre 150 Lei. Előfizetőknek egy évre 400 Lei. Az „ERDÉLYI GAZDA” Szerkesztősége és Kiadóhivatala. Nincsenek külkereskedelmi szerződéseink. Biblioteca Metern ASTRA *P30485* 9 cuscoppépatBPmBi5K nagygyűlése. December hó 29-én Marosvásárhelyen tartotta meg az E. G. E. Cukorrépatermelői Szakosztálya, mint a Termelők Szövetsége 1927. évi beszámoló gyűlését dr. gr. Teleki Domokos elnöklete alatt. A gyűlést nagy érdeklődés előzte meg, amelynek korábbi időben való megtartását különféle okok késleltették. A szövetség vezetősége november hó folyamán óhajtotta a gyűlést egybehívni, amely időre egy traktor bemutatót is tervezett, így a bemutató megtartása tavaszra maradt. Dr. gr. Teleki Domokos üdvözölve a megjelenteket, kimentette Lázár Simon szövetségi elnök távolmaradását, majd részvéttel emlékezett meg a Kőrössy József ny. főszolgabíró, szövetségi alelnök elhunytáról, ki a legagilisabb és áldozatkészebb tagok egyike volt. A tárgysorozat kibővítésére vonatkozó indítvány elfogadása után, az ülést megnyitva, felkérte Török Bálint szövetségi előadót jelentésének megtételére. — A jelentést helyszűke miatt rövidre összefoglalva az alábbiakban ismertetjük. i’iUigentis2.i*.h r uZi jyntes ! A cukorrépatermelés szempontjából évek óta szélsőséges időjárás uralkodik. A tavalyi csapadékban bővelkedő esztendőben több mint 400 kát. hold vetésterület semmisült meg. Ezzel szemben az idén a szárazság miatt nem tudott fejlődni a répa és jó minősége mellett az idén is alacsonyak maradtak a termésátlagok, amennyiben azok 100- 120 mm. között mozogtak. A cukortartalom általameghaladta a 15°/o-ot. A vetésterület még mindig emelkedőben van, noha már is túltermelésben vagyunk és ennek káros következményeit tavalyinál alacsonyabb répa árakban fogjuk tapasztalni. így egyenesen anyagi érdekeink ellen cselekszünk a vetésterületek további növelésével. A kormány ahelyett, hogy a cukorfogyasztás emelését propagálná, hogy a túltermelés a belföldön fogyasztassék el avagy a belföldi fogyasztásra kerülő cukor árát emelné egy pár leivel a termelőkre hárította az exporttal járó összes veszteségeket. Ugyanakkor 4 L-el felemelte a fogyasztási illetéket. Vagyis a lenyomott répa árak mellett is emelte a fogyasztási adót, termelőt és fogyasztót egyaránt nyomorítva. Vetés területeinket tehát redukálnunk termésátlagainkat pedig minimálisan 100$/o-kal fokoznunk kell a mai árak mellett a 100 —120 mázsás átlagokkal csak vegetál és reáfizet a termelő, de anyagi előhaladást nem biztosít magának. Aki minimálisan 150 mázsa termést nem tud elérni az jobban teszi, ha felhagy egy időre a termeléssel. A répaárakról szólva meg kell állapítanunk, hogy az árak megállapítása annyira bonyolult, a kifizetés olyan hosszadalmas és későn történik, hogy azt kell mondanunk, hogy e rendszer már elavult. A gazdaközönségnek minden oldalról egybehangzóan az a kívánsága, hogy az átvételi árakat legkésőbb dec. hó 30-ig fizessék ki úgy, miként régen is történt. A mai központi cukorértékesítési rendszer mellett szükségtelen a gazdákat tavaszig váratni a kifizetésekre, mert cukortermelésünk fedezi a belföldi szükségletet. A belföldi cukorárak egész évre előre fixírozhatók. Ezzel