Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)

1828-01-22 / 8. szám

62 Dec. 27.­­—A’ Courier, dec. 15-ö­­dikén ezt mondja: Mitsoda politikára ügyel Muszkaország azon kérdésben, mely mostanában az egész Európát foglala­­toskodtatja. Váljon szorossal! ragazko­­dik-e az a' londoni kötés által megál­lapított korlátban-maradáshoz, vagy úgy veszi­ hasznát a’ köz-akarattal megálla­pított bánás­ módoknak , mint különös na­gyobbodásra, vagy személlyes haszon ke­resésre szándékozó? Ilyen kérdések le­­pik annak meg az elméjét, a’ ki Musz­­k­aország’ múlt 50 esztendei históriáját esméri (Krim,Oczako­v, ’sat.). Ezen or­­száglószék’ képzelt betsűlet-sereteléről, s ennek kielégítésére szolgáló eszközök­ről nevettséges nagyítással beszéltek. Úgy hogy, a’ szerént már, tsak őtölre függe­ne , Persiát adófizető tartománnyává len­ni, ’s onnan Indiákig hatolni, ’s egy­szersmind a’ Serails’ falaira is felütni zász­lóját. Hanem, mi azt hisszük, hogy, ha Muszkaország Európa minden fin­isében duszkálhatna is, ezek az elme­rajzok, még akkor is tsak álmok vol­nának. De ha a’ dolgot az ő’ segéd­eszközeihez szerkesztetve vesszük , így, a­­zon képzeletek alig érdemlenek annyi figyelmet, mint egy bolondnak a’ ki­­tsapongásai. Van azonban a’ politiku­soknak egy böltsebb osztálya, mely a’ Keleten most előre készűlgető dráma’ las­sanként­ kibontakozását, nyughatatlanúl várja. Ezek az emberek meggyőződtek, hogy M­iklós Tsászár, Törökország el­len, már rég­ ólta főzött elmerajz’ vég­rehajtását, megtenni merészli, a’ nemzet’ hajlandóságának, mellyel Muszkaország­ban ezen tekintetben feltesznek, enged­ni és azon fog igyekezni, hogy ezen óldalról, feljül ford díjon , a’ mit, mint végtárgyát és változhatatlan gyökérér­telmét (princípiumát) a’ muszka poli­tikának, úgy nézték. Egyenesen kimond­juk, hogy mi, az ő tűnődéssekben nem osztozunk. Mi, a’ Tsászár’ saját charac­­teréhez éppen úgy bízunk, valamint er­­költsi leköteleztetéseihez, medret az e­­gyenesség parantsol. De, miért is ké­telkednénk mi egy ollyan Hatalom’ em­berségében és egyenességében, mely, sem tetteiben, sem szavában, soha legkissebb hajlandóságot se mutatott azoknak meg­törésére? Miért hunynák­ be szemein­ket a’ lett­ dolgok előtt, nyitnék azokat fel tsak a’ theoriáknak ? Valamig két­­tségtelen bizonyságunk nintsen, hogy Muszkaország, saját haszna ellen, ma­gát a’ Szövettségesektől elvonta, és kö­veteléseket (praetensiókat) formált, m­elye­lyek a’ londoni Kötéstől »egésszen ide­genek; mindaddig nem is hajlunk mi egy ollyan vélekedéshez, mely Miklós Tsászár­­nak és az ő országlószéke’ bőltsességé­­nek ésapen oly’ sértegető volna, mint E­­urópa’ nyugodalmának fenyegetődző. Azt beszéllik , hogy Clan William Gróf, ki Pair-méltóságra emeltetne, egy legfőbb rangú Hígasszony’ kezeire ten­ne szert. Ezelőtt , Londonderry Mar­quis’személlyes titoknokja volt ő,­­’s az­­ólta, a’ berlini udvarnál viselt követ­­tséget. A’ Gróf, anyáról, rokonságba esett, elsógorosodás által, a’ legelőke­lőbb német és magyar Nemesekkel. Plymouth, dec. 20.— Megérkez­vén ide Genoa a’J­athurst Kapitány’ lelketlen testével, ugyanazon hajó által sok nevezetes környűlet esett tudtunkra, a’ navarini nagy győzedelemről. Ször­nyeteg népség gyűlt össze, hogy ezt a’ hajót ’s annak népét láthassák, kik oly’ ditsősségesen viaskodtak sorsosaival egy­­gyü­tt, és többet szenvedtek az ütközet­ben, mint akármelyik más hajó, annyi­­val­ inkább gyűltek pedig oly’ számosan össze, mivel’ azon hajón, azon vidéki, születés Tisztek és közlegények igen jó-

Next