Erdélyi Híradó, 1828. június - december (1-52. szám)
1828-09-16 / 24. szám
2* 191 40 lázzadhatna a’ főváros. Ha’hál Sumla fejet hajtana, Konstpolynál kezdődne az igazi háború, mely az itt előfordúlt 3- heti környezetek szerént, ijjesztő módon szakasztaná el a’ keresztények’ sorsát. Minden ember szív-szorongattatás között tekint a beállott köktség’ utóbbi kibontakozásába. Setutini magánosok’ levele szer’ént aug. 14-edikéig terjednek a’ Konsz.polyból jött tudósítások, mellyek azt állítják, hogy ott, minden ember fegyvert fogott. A kereskedő boltok nagyobb része betót zárva, minden kereskedés vesz lécét. — Ismét az a’ hír fută modult aim. ■ / O 17-ediken Moldovában, hogy Várna megadta volna magát. Aug. első felén, ötezer ■muszka-segedelem ment álud Moldován. Langeron Gróf Gen. vezérli a’ Gárda-sereget . Erdé Iy ország Elébbi hírek szerént, még júl. hónapban, a muszka had sereg , a’rettentő l’orrúság miatt, itató víz nem lévén, szörnyüs.k ökröt vesztek el, mellyek szomjant estek el ; e’ mellett meg, egynehány ezer leut. Jidktsil és Basantsik között, marha-döggel volt terítve a’ mező. Ezt, ezelőtt 100 esztendővel is kellett volna tudnia a Muszkának. Az Oláhországi határszélről azt írják, hogy már most 50 nap vólna a’ konsumált, de más oka lehet, mintsem a’ pestis. A slartzmezőröl keveset hallani, de úgy látszik, nem sokára nagy dolgokat hallunk. Itt, majd minden második nap megyen által Kurír Magyarszág felé , sept. 10-edikén, egyszerre kettő ment. Az egygyik azt monda, hogy Sumla, tartotta még magát aug. 29-edikén. Aug. 27-edikén , újjra körűl vették volt azt a’ Muszkák ’s rárohanással akarták megvenni; de, kéttszer verték őket vissza a’ Törökök, ’s nagy veszteséggel húzták amazok magokat vissza. De, ismét jobban gyűlnek a’Muszkák. Aug. 21-edikén, 12 ezer ment Bukaresten keresztül, Sumla felé. Miklós Tsászárt is rövid időn várják Odessából, valami 20 ezer emberrel. — A’ Törökök legkissebbet se félnek ; készebbek «ggy^SSjiSt. Sumlával eggyütt, magokat felvettetni, ha ára kerül a’ dolog, mintsem megadni. (Hova kell ennél bőltsebb gondolat a’ Muszkákra nézve). Hogy Krajovát felégették volna, nem lett igaz. Most, bizonyos kútfőből írom, hogy tsak valami 15 ezer Török ütött volt akkor által Widdinnél, ’s Krajovafelé tartván, útijában sok hellyen égetett és pusztított, minden marhát elhajtott, és Krajovához is közel, egy fabrikát felégetett, mintegy ezer mása gyapjúval egyyitt. Hihető, hogy ez az utolsó sors Papp Konstantin Urnak is szólt, Szebenben. — Node, tsak nints oda a’ 10 ezer Muszka, ’s hihető — egy híjjá slots. De, hogy is lehetne 6 ezerből 10 ezeret megölni, 6000 — 10000 — 4000. Botsátjuk már apránként Erdély felé az oláhországi szarvasmarhákat, és hihető, hogy a' Szebeniek nem panaszosodnak már az 5 kros húsra. Még is tsak megnyerték a’ szebeni fiúsárosok marhájok’ haza-hajtását Oláhországból ki is hajtottak már 200 darabot. Szeben, sept. 15. — Nem tsak a’ Sáskák’tábora háborgatja szegény hazánkat, hanem , a’ vérszopó állatok is tsordánként jönnek által Csikba (azaz, Csikszékben), majd minden éjjel pusztítanak a’ medvék , és , szemlátomást szaporodnak. Ezt is a’háború népesítette így meg. — Ehhez mi külömben nem szóllhatunk hanem tsak azt kérdjük: Ubi nóta per, nicitas ? — jó volna a’ medvebőrt — most sönn az ideje — mególtsítani. Szebenbe is megérkeztek a’sáskák, rettentő számmal. Tized-napja már hogy'itt rostokolnak. Két nap’ kihajtották a’ népet, 500