Erdélyi Híradó, 1828. június - december (1-52. szám)

1828-09-20 / 25. szám

35 ERDÉLYI HÍRADÓ Szombaton, September* 20-adikán, 182­8 Peru­ — Columbia — Portugália — Nagybritannia — Frantziaország — Muszkaország — Erdél­yország — Oláhország — Fontos Jelentés — Külömbfélék— Hirdetés P­e­r­u­ Limában, Peru’ fővárosában, már— tzius’ 30-ad­ikán ’s a’ következő napokon uralkodott fö­ld-fel fordulás , az egész tar­tományban pusztító nyomait hagyta, — mellyeket mind elő-beszélni, a’ históriák dolga lessz. — A’ Sechuai kietlensé­geken, a’ hol soha egy tsepp es­­s­ő nem v­ó­lt, az első oltván vad-pa­takot támasztott, hogy az Utazók ezen a’ homokpusztán, mellyet a’ vízözön tsu­­dállatosan elformátlanított, egy hétig kén­tel­enít lettek vesztegelni. Ugyan—ezen ve­szedelem érte a’ Piurát is, és a’ mezei emberek, dűlőfélben álló házaikat kénte­­leníttettek elhagyni; a’ hegyekről sok kő­darabok leszakadván, az utakat járhatatla­nokká tették. Surrasban, Limához 15, San-Mateotól 6 mérföldnyire, egyszerre ollyan vízözön bugyogott­ fel a’ földből, mint valami Vulkán’ kitörése, mely az utakban nagy kárt tett. Columbia Carthagena, jún. 29.—­ A’Jour­nal du Commerce-ben egy carthagenai kereskedőlevél ezt mondja: “Tudósítást adhatunk már egyszer a’ Columbiában egynéhány eszetendeig függőben volt po­litikai krisis’ kimeneteléről. Bolivár­t kihirdették Köztársaság’ Fejének. Ez a’ nevezetes eset így kezdődött: “A’ nemzeti nagy Gyűlés össze­gyűlt Ocam­­­ában, Bolivár Bacaram­angában vólt,Oc­­caniához 2 napi járó távolságra, hogy a’ Gyűlést szemmel­ tartsa. A’ többség Bolivár ellen volt, és a Santander’ szán­déka szerént dolgozott. Egynéhány szél­­veszes ülés után, a’ kevesebbség, szám­­szerént 21-en, kik Bolivár mellett fog­tak (56-an voltak mindössze) ára hatá­rozta magát, hogy a’ Gyűlést oda­ hagy­­gyák , és a’ néphez egy írást botsátanak­­ki, melyben kinyilatkoztattják, hogy ők semmi ollyan végzést, mely a’ Köztár­saság’hasznának ellene van, jelen­létekkel nem erőssíthetnek­ meg. Minthogy pedig a’ többi Tag’ száma, kik a’ magok’ h­ely­­lyeken maradtak , nem volt már elegen­dő; tehát az egész Gyűlés felbomlott. Mi­helyt ezt Bogotában, a’ hol Bolivárt kü­lönösen szeretik, megtudták, egybe­ gyűl­­tek a’ Felsőségek és a’ nép, ’s kinevezték ötét a’ Köztársaság’ Fejének. A’ megyék­ fő­ városaiban, hirtelen követték a’ Fel­sőségek ezen példát, és mindenütt ellent­­állás nélkül győzedelmeskedett Bolivár. Carthagena jún. 25-ödikén írta-m­eg hely­­behagyó eredeti írását. Santander, ki min­den reménységének hátat­ fordított és sem­mi belső háborút nem kívánt indítani, menedék­levelet kért , hogy a Köztár­saságból kimenjen , de Bolivar megmon­dotta neki, hogy addig nem szabad neki elmenni, míg Vice-Elölülői, hivatalát ren­des módon le nem teszi és kormányozá­­sáról számot nem ad. Számot­ tat­hatunk rá, hogy a’Boli­vár’ maga­viseletét,Európában különböző

Next