Erdélyi Híradó, 1831. október-december (1-26. szám)
1831-11-08 / 11. szám
82 hében, a’száz napi országlás alatt kioszttott méltóságok’ és megtiszteltetések’ tárgyát illető törvényjavaslattal foglalatoskodott. Malleville Ur a’ javallat ellen szállátt. Hg. Broglie metaphysical theoriákra ereszkedett ki a’ legitimitás felől, ’s azokból azon következtetést húzta le, hogy a’ mostani országlás tökéletes törvényes, a’ Napóleoné ellenben nem volt az. Ha a’ száz napok alatt kiosztott méltóságok megesmerődnének , úgy a’ logikusok azt erősíthetik, hogy a’ franczia thronus’ törvényes birtokossá Második Napoleon. Tehát a’ kamara a’ törvényt vesse viszsza , és intézzen egy adresset a’ Királyhoz, hogy a’ fenforgó tisztekkel tetszése szerént cselekedjen. A’ 15—ki ülésben ezen tárgy’ vitatása tovább folyt. Simeon Ur azt erősité, hogy a’ XVili Lajos’ thronissa 1815. törvényesebb volt mint a’ Napóleoné. A’száz nap alatt kiosztott tisztségek’ megállása egészen a’ háború’ kimenetelétől függött ; a’ fenforgó törvény nem szükséges,’s nem is constitutionalis. Marsall Jourdan azt mondja : hasztalan dolog ezen kérdés’ megfejtésére Napóleont gyalázol, ’s nem szükség azt tudni valyon a’ két egymásra következett országlások törvényesek voltakká. Ő azon soha sem kételkedett, hogy Napóleonnak a’ száz nap alatt jussa volt liszteket kinevezni ; ő a’ Biztosság’ ajánlata mellé áll. A’magános czikkelyek’elrendelésekül’, az első czikkelyben ezen szó maintenus változtasson ezzé reconnuSt úgy hogy az i-ső Czk. igy hangozzon : „A’ Mart. 20-tól következő Jul. 7-ig kiosztott tisztségek megesmertetnek“. A’ m ‘ ' vt f f szózatoláskor a’ törvény’ egészsze 45 szózattal 40 ellen elfogadtatott. A’ Temps így beszéli: „Diplomatánkban jelenleg, a’ Követekre nézve olyan mozgás van , mely figyelmet érdemel. Nem akarunk e’ lépéseknek az utazásoknak igen komoly magyarázatot adni, ki kell mindazonáltal mondanunk , hogy nem bámulás nélkül nézetik idegen Udvaroknál lévő . Követeinknek mostanság Parisba viszsza jöttök. Nem szóltünk Harcourt urról, ki ezelőtt már nehány hónapokkal oda hagyá Madridot, hanem csak ama környülállások’ szokatlan Öszve ütközését jegyezzük meg, melyek nehány napok’szakaszszában Mortemart urat Pétersburgból, Flabault urat Berlinből, Durand urat Hangából viszszahozák. A’ Követeknek azon idegen Udvaroktól, mellyeknél tartózkodnak- közönséges időkben eltávozások vagy távollétek semmit sem jelentő eset, ’s a’ Követség’ dolgait rövidség nélkül eligazítják a’Titoknokok. De most , azon diplomatiai bizonytalanságok között, melyekben vagyunk, egy ft*SJ verszünetre czélzás’ szombatján, a’ Lengyelország’ eleste utánni napon, nem fontosság nélküliek ezen utazások. Azt mondhatjuk : külső dolgaink éppen veszélyben nem forognak ugyan , oly komoly arczunk mindazonáltal, hogy Meghatalmazottjaink czél-arányosabbnak véltek a’ Tuilleriákban lenni jelen, mint lakások’ hellyén.“ Egy Párisi újság írja oct. 9-ről: Tegnapelőtt az algíri Ex Dey a’ követek’ gyűlésében úgy látszott eleinte nagy ügyeimet fordít a’ Marsai Clauzel’ beszédére, de a’ Basa nem sokára elszunnyadod. Végre, Tolmácsosa éppen akkor keltvén fel mikor a’ beszélje a’szálló székről le lépett „Dicsértessék Allah“ mondá az Ex Dey, Bourmont elégszer fosztolt meg az álomtól, a’ következője tartozik egy kis álom pótlékkal “ ( M. Clauzel következett Bourmont helyébe Fő-Vezérnek Almiban), Paris, octob. 16-án. Az algíri Dey azt látszik remélni, hogy Francziaország lehetetlennek fogja találni Algírt