Erdélyi Híradó, 1831. január - június (1-52. szám)

1831-02-26 / 17. szám

uislerek, adják tudtára a’ Kamarának , mellyek legyenek azon eszközök , mely­ikeket gondolnak elő-venni ara, hogy a’ Lengyelek , az őket fenyegető eltöröl­­tetéstől megm­entődhessenek. Egy királyi Ordonnance jan. 17-diké­­ről , azt itt következő módon határozza­­meg a’ rendes gyalog-regementek’ nagy­ságai : a’ 1 tsapatos linea-gyalogregem­en­­tekben lessz 5020 Altiszt és Köz­legény ; mindeggyik tsapat áll 895 emberből, és minden válogatott- (elite-) kompánia, a’ Sapeni-ekkel ( alyuk-ásókkal ) eggyütt, 115-ból. — A’ törvény-bulletinben álló egy kir. Ordonnance által, felbontatott a’ Hohenlohe-regement, ’s a’ hellyett egy könnyű gyalog - regement állíttatott­ fel. A’magokat ebbe jelentő idegenek mehet­nek kéréseikkel az ő’ naturalisatiójokért. Valamint előre, mikor még tsak híre volt hogy a’ brüsseli Congress hihetőleg Nemours liget választaná Királynak, úgy most is, midőn a’ tudósítás febr. 4-di­­kén Parisba megérkezett hogy a’ válasz­tás febr. 5-dikán végre­ hajlatolt, abban állapodott­ meg a’ frantzia országjószék , hogy Nemours fignek­ nem engedődik­­meg a’ választás’ elfogadása. A’ Népkövetek’ Kamarája’ jan. 28-di­­kai űlésébyen a’ Dalmátziai Hszg. ( Soult Hadmin.) , a’ többek közt ezt mondja: “Ismét elfoglalta Frantziaország, valamint benn, úgy kifelé hatólag is azt az állást, mellyel neki önn méltósága’ és ereje’ ér­zése parantsolt. A’ feltétel (problema) megmérhetetlen volt, de, megfejlődött az. Inkább meg tudtam én ítélni, mint akárki más, azon szolgálatok­ egész ki­terjedését , m­ellyeket az én’ megkülöm­­böztetett megelőzőm, Gérard Marsal az országnak tett. Kevés lélek van, ha még o­lyan merész volna is, a­­ki előre lát­hatta volna, hogy oly’ rövid idő alatt, a’ töké­letesen elpusztult frantzia hadse­regből ismét a’ legyen, a’ mi az, most. A buzgóság’ valóságát, mely mindenfelé kitettzett, lefesteni,— tsaknem a’ nagyítás’ kinyomásaihoz kell folyamodni.­­ A’ mi’ Históriánknak semmi időszakában, táját) még minde­n 14 hadsereg borította­ el Frantziaország’ földét, akkor­ sem volt az enthusiasmus o­lyan nagy. Minden hoz­zám érkezett tudósítás egyformán meg­­eggyezik ebben. A’ mi’ ifjú katonáink, kik között egy makatsnak a’ neve, tsak­­nem hallatlan, gyakorolják magokat, még éjjelenként is ezen hideg időszakban, a’ fégy­verforgatásban. Önkéntes Eggyesűle­­tek teszik össze a’ költséget a’ gyakorló­­hely kibérlésére és kivilágosítására, a’hol magokat a’ téli hosszú éjszakákon gyako­rolják. Betsűlet Frantziaországnak, a’hol tsak­ egyedűl eshetnek ollyan tsudák ; be­tsűlet a’ derék ifjúságnak , mely egy oly­­lyan nemes felszólításnak meg tud felel­ni. Az ollyan elementumokkal, bátorság­ban vagyunk tehát mi, hogy Frantzia­­országot azon magas rangban, a’melyre hívattatott , fenn­­­tarthatjuk. Frantzia­­ország’ dolga Európa’ békességét bizo­nyossá tenni: ha a’béke fenn­­tarthatta­­tik, Frantziaországnak fogja azt Európa köszönni. A’ Király’ Ministerei eggyet­­értenek ; mint orgánumai ( műszerei) a’ Király’ akaratjának békével kínálkozunk mi; ezt akarjuk mi. De ha valahol a’há­ború’ fákjája r meggyúlna ; kész Frantzia­ország ; soha­se félt ő ettől; ma , mint másszor, megfogja tartani saját jussát. A’ Népkövetek’ Kamarájának febr. 4- dikei Ülésében, a’Hadminister az itt kö­vetkező törvény­javaslatot ajánlotta: “1) Egy idegen légiót kell felállítani, azon vég­­határozással, hogy annak az ország fe­­szesföldi (continentalis) birtokán kivűla­­hassék dolog . 2 ) Azon Fő-Generálok , kik a’ frantzia hadseregtől, kivűl a’ fe­szes-birtokon elfoglalt tartományokban 50

Next