Erdélyi Híradó, 1833. július- december (második félév, 1-53. szám)
1833-11-19 / 41. szám
офр 322 фр méretes revolutios elmélkedés „ Németország kötelességei“ ezen tudósításban, melynek ki kell nyomtattatnia. Magát a’ sajtó egyesületet is, melynek pedig czélját a’ hambachi innep után minden átadatá, tüzesen védelmezd, itt sokaknak bámulására , egy magas rangú férfiú. Előre látni lehete tehát, hogy a’ státuskormány mind ezeket el nem halgathatja. 'iS valóban a’ Höpfner tudósításáról a’ tanácskozás a’ kamarában el is halasztatott, mert a’ ministerium akara előbb valamit közleni. Ez tegnap meg is esett, ’s a’ kamarában az elölülő által felolvastatok A’ kormány abban azt mondja, hogy nekie egész kiterjedésben jusa vagyon rendeleseket kibocsátani, ’s azt kívánja , hagy’ja meg a’ kamara maga választottságának , hogy az már megtett tudósításából több dolgokat töröljön ki. A’ kamara erre nagy felindulásba jött, azonban a’ tudósítás, Emmerling követ tüzes ellenmondása mellett is viszszaadatott a’ választottságnak. Már most az a’ kérdés , vagyon az a’ szemet szúrt helyeket ki fogja e törölni, ’s mi kimenetele lesz az egész dolognak ? PRUSSIsi. A’ königsbergi újság October 28—ól következőt ír : Az óta hogy ezen tartomány menedékhelye lett a’ hajdani Lengyel felkeltsereg nagy részének,még mind e’ mai napig nehány százan tartózkodnak itt ezen szerencsétlenek közzül , kiknek nagyobb része örökösen kizáratva látja magát hazájából , midon némelyek régi hibájok következéseitől félvén , a’ viszszatérésre ajánlott engedelmet használni nem bátorkodnak. Ily környülmények közt nagy részében ezen haza nélkül valóknak, már rég óta feltámadott azon gondolat és kívánság, hogy az észak amerikai szabad státusokba menjenek egy egészen új ’s talán boldogabb életet keresni, melyre nézve hazánk minden lakossal ebbéli szép szabadságával élvén , a’ legjobb és nemesebb szívű fejedelem tronussához folyamodtak azon alázatos esdeklésekkel: méltóztatnék ő Felsége nékik nem csak a’ kivándorlást megengedni , de tekintvén az ők földhöz ragadt , / szegénységeket, azon meszsze világrészbe való által költözésekre módot és eszközöket is szolgáltatni. Bizonyos tudósítások szerént ő Felsége kegyesen métszersmind meghatározni , hogy ezen rendszabások nem csak a’ könyörgőkre, hanem átaljában mind azon Lengyel kivándorlóitokra kiterjesztessenek , kik a’ státus költségein tartatnak ’s katonai felvigyázat alatt állanak , azon világos kikötéssel mindazonáltal, hogy kiki közzülök előre és külön megkérdeztessék, ’s egy jegyzőkönyvbe iktatandó írása által nyilatkoztassa ki: „hogy ő önkényt, minden kényszerítés nélkül saját kívánságából akar Amerikába költözni.“ Egyszersmind Felsége kegyes volt az említett kivándorlóknak, kinek kinek személyes viszonyaihoz mérsékleti segedelem pénzt (mintegy 30 — 60 birodalomi tallért) adatni rendelni. A’ kivándorlók száma, kik ő Felsége ezen kegyességét a’ legháládatosabb érzésekkel fogadták ’s magokat az önkénytes kiköltözésre jelentették , mintegy 650-ra megyen. A’ házasoknak megengedtelek, házok népit magokkal vinni, melyre nézve az ilyeknek, a’ segedelem pénz is ahoz mérsékelve fog adatni. Az elhajózásra már minden készületek annyira megtétettek, hogy a’ jövő hónap első napjaiban Danzigból kiindulhatnak. E’ végre két nagy hajó rendeltetett , melyek az angol tengeri számitás maximáji szerént elég tágasok annyi személyt felvenni.