Erdélyi Híradó, 1833. július- december (második félév, 1-53. szám)
1833-12-03 / 45. szám
555 з] tsöpesen arra köteleztek magokat, hogy a’ volt királyságnak birtokok alatt lévő részeiben csak olyan administratioi ’s politicai változásokat engedhetnek meg, mellyeket annak javára szükségesnek látnak, de a’ melyek csak tőlek jöhetnek. K.ötelességekké tették magoknak , megengedni, hogy a’ lengyel tartományok mind azon kedvezéssel élhessenek , a’ mit nektek engedni lehet, a’ nélkül hogy az által a’ királyi pálczájok alatt lévő többi jobbágyoknak ártalmok lenne, vagy a’ lengyelek reménnyé, saját független lengyelország iránt, táplál latnék , mely a’ vett tapasztalások szerént csak örökkétartó lázzadozásra szolgálna. Egyszersmind э előre állatták a’ hatalmasságok , hogy gonbdosságok ellenére is próbák eshetnek a’ 3 nyugalom felbontására ’s a’ megállított rend változtatására ; ennél fogva köllsö-nösen mindent fognak egymással közle- s ni, a’ mi tudásokra jut, ’s vagy magok- ra, vagy együtt módját tanálják, hogy s a’ lázzadók igyekezetei hirtelen ’s elég erővel nyomaltassanak viszsza. Ezen tekintetből czélarányosnak látták , hogy bizonyos számú serget mindég készen tarf tsanak; mindenik hatalmasságnak 55,000 70 1 embert kell állítani , hogy azt mindenik pontra használhassa, ’s még pedig úgy, hogy ha Lengyelország valamelyik részében nyugtalanság találna lenni, melynek elnyomása nagyobb erőt kívánna , mint a’ milyen az első pillantatban azon rész hatalmasságnál készen lenne, ennek nemcsak jussa lesz a’ közellévő szövetséges serget requirálni , hanem kéretlen is segedelem fog adatni. — E’ szerént Lengyelországban egy komoly revolutio kiüthetésekor semmi külömbség sincs a’ szövetséges udvarok sergei között , mivel azok a’ környülállás szerént azon egy czélra forditathatnak, ’s hittétel nélkül ennek vagy annak territóriumára léphetnek. (A. Z.) NÉMETORSZÁG. Karlsuhe, nov. 12-kén : Praesidens Mittermayer a’ második kamarától lett elbucsuzásakor mondott beszéde mintegy ezeket foglalta magában. Ez innepélyes komoly pillantatban , midőn barátjaira tekintve minden azt láttatia kérdent, hol és hogyan fogjuk egymást valaha látni ? nézzünk a’ múlt idő tetteire ’s próbáljuk a’ jövendő fátyolát meglebbenteni. „Mi kimondjuk — tovább folytatva — nem gondolunk azokkal , kik azt mondják : csak semmi concessiot ! sem azokkal, kik csak a’ réginél állanak , hogy a’ jó alkalommal ismét viszszafelé menjenek. JVti azon nyugtalanok tetszésén sem örvendünk, kik nem tekintve a’ körülállásokra csak rontó lépésekkel sietnek előre haladni. Hanem gondolunk a’ haza barátainak itéletével, ezeknek, kik az 1853—ki országgyűlés akadályait ismerik, ezeknek mondjuk mi, hogy kamaránkban semmi systematica oppositio nem volt, mely mindég csak a’ kormánnyal állott volna szembe; hanem hogy az egész kamara egy kemény oppositio volt , ha igazságtalanságot akadályozni ’s constitutionalis jussokat kelle védni. Nézünk azon törvényekre, melyek a’ nép constitutionalis jussait biztositják,’s a’polgárok jussát, hogy egyesületeket formálhassanak, ’s gyűlésekben a’ közös tárgyakról tanácskozhassanak , melyekben a’ kormány jussanak meg kell maradni, hogy a’ veszedelmet eltávoztassa. — Megállitatott továbbá a’ dézmát eltörlő törvény, mely a’ földet szabaddá teszi ’s a’ feudalismus utolsó lánczát megtöri; melynek orra felett sokat számitgattak , ’e a’ tapasztalás mutatja meg, melyik számítás volt helyesebb; hanem egyet tudunk, hogy ezen törvény erkölcsi ’s politicai következeteit nem lehet felszámítani. Csak egy pont van, melynek nem igen örvendhetünk.