Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-05-28 / 43. szám

a­tó ispánjának azon igen szép s köztudomásra méltó látiratát nem tu­datni, mi szerint maga az alispán úr, bár catholicus, egy kike­resztelkedett s pápistához férjhez ment asszony’ régibb gyermekeit az által állott anya kivánsága’ ellenére is született hitökben hagyat­ni parancsolja, ’s a’ hitváltoztatást érett korokig a’zsidó gyerme­kek’ lelkiszabadságának oltalmára felfüggesztette, bár a’ gyermekek a’catholicu­s plébánus által már le voltak foglalva. — Hol egy ca­tholicus alispány illy szellemű hátiratot ad ki, ott vallásos türel­metlenségtől félni nem lehet. De különben is nyíltan ki kell már mondanom, most mikor az unió’ eszméje a’ két testvérhen’ me­leg keblű fiainak agyában csirába indult, hogy Erdélynek Magyar­­országhoz csak vágynia lehet, csak vágynia illik, ’s csak vágynia kell;—’s azt kilencz évi saját tapasztalatimból mondhatom. Ki­­lencz éve már, ha szabad e’ kényes ’s érdekes tárgyban saját fia­­rányiságomat felhozni, mióta r­ekem mint erdélyinek itt Magyar­­országon, ’s különösen e’ nemes megye’ kebelében lakni szeren­csém van. Ida valaki, én minden bizonnyal elhoztam volt ma­gammal erdős hazám iránt mind azon előszeleimet, mi egy ha­zájáért melegen érző szívbe, ’s mind azon előítéletet , mi csak egy csupán maga hazáját közelebbről ismerő agyba belé férhet, s ő­­szinte meg kell vallanom, hogy esztendőknek kellett eltelnie, mig a’ lelkemben libegő ’s a’ két test­vérhont hasonlitgató mérlegben csak az egyensúly is megtörténhetett. Édes bilincsekkel köti a’meg­szokás keblünket az ismert tárgyakhoz, édenné változhatik a sivatag is megszokás által, s ez oka, miért mindenki hazájáért olly inger­lékeny ’s érte mindig meleg kebellel vívni kész, ellenben az ismeretlen távoli tárgynak nem lévén semmi édes képe emlékezetünkbe le­nyomva, igen gyakran méltánytalanok, természetesen hidegek, ’s többnyire igazságtalanok vagyunk iránta. Én e’ kétlaki állapotom­ban , bátor vagyok egy kis párhuzamot a’ két hon között tenni. Vajha az igazságot egy részről is meg nem sérteném!­ — Erdély’ természeti fekvése letükrözte magát jiob­licai életébe is, ott egekig meredő sziklák, mély völgyek’ szomszédságiban állanak, így a’ közgyűlési teremekben iszonyú messziségre áll a’ főbb osztály a másiktól, ’s ez oka, hogy a’ magasságról nem hat le gyakran a mélységire a kiáltás,’s megfordítva. Ott a’gyű­lésteremek parancs­­nokok ’s enged­elmeskedök köz­t oszlanak meg, ’s igen gyakran az alsóbb nemesség, ha hallja az aranyas mentés indítványt, fedetlen fővel is kalafijához kap, s helyest kiált: Magyarországon e’ rosi­­pant hézag bé van töltve. Itt a’ nemesség nem léjkcsezte annyi osztályokra magát, ’s ez által olly erőt fejtett ki magából, melly nem enged az aristocralicus szemkápráztatásnak. Ott néha egy a­­rany, határoz, itt nem. Ott igen gyakran elég a’ tekintet, a’név, hogy győzzön: itt győzedelemre szellemi ’s anyagi erő kívántatik. Ott közügyek’ fonalát néhány kéz intézi, ’s a’ többség hallgatva utánmegy: itt minden érdekes közügy küzdés és hareztárgy ’s a’ megbukott igaz ügy is legalább jaj , ’s fájdalmak köztt hal meg. Erdély egy Maros, melly hajókat nem bír, s vizeit ezer egyes érdek átlánczolta; Magyarország egy Duna, melly terhes hajókat hord hátán, ’s vesszőgátokkal nem hagyja magát korlátoztatni. Ott a törvény ’s emberi jogérzet könyvek’ holtbetűiben lappang : itt a’ nemzeti életbe, a’ tömeg’ lelkébe szivárgott már állat. Ott egye­seknél nagy felvilágosodást, igazi liberalismust, tömegeknél rög­­zött bakléleteket s ferde szempontokat találsz. Magyarország hosz­­szas harcza után sok előítéleteket már legyőzött, s ha a’ közdol­­gok’lusájában észszel, akarattal, lejekkel bírsz, pártoló ölelőkarok­­ra számolhatsz. Ed részemről a’ sorsom felett mindig őrködött gondviselésnek csak hálával tartozom, hogy engem akkor, mikor egy imádott magas állású ’s még magasabb erényü hölgy’ édesa­­nyai szárnya alá ez országba küldött, egyszersmind alkalmat nyúj­tott, hogy a jéget tisztító észvillámoknak egy szikrája, a’ közanya földre hulló tanácskozási felhőknek egy cseppje, ha akarok lehes­sek, ’s lelkemben ha még teljesítetlen kívánság maradt, az csak a’ lehet, hogy egész Erdély az anyaországhoz visszakapcsolódva a’nemes oldelelekben osztakozhassék, mert igaz az, hogy az élet’ legédesb érzelme, az önerő érzet, ’s ezt a két testvérben csak egyesülés által nyerheti meg. Nagy Elek m. k. S­aber beszélőgépe. Az articulált emberi szózatot még eddig semmi hangszer nem utánozható, olly csudálatos a’ beszéd’ orgánumainak szerkezete. Faber elleste a’ természet’ titkait; el­leste, miként hajlong és alakszik nyelv és ajak a különböző betű— ejtésnél ; és csinált száját, ajkakat, nyelvet és orrot mind kaucsuk— hol (gurami elasticum) ’s mindezt egy kulcsozat’ (claviatúra) segé­­deknevel olly h.­lyk­­tb­.­ teszi, minőbe a’ természet’ mechanismusa éppen azon belü kimondásánál az ember’ izmait. Másik oldalon van egy fúvó, a’ beszédgép’ tüdeje, ezt Faber egy lábantyúval moz­gatja; és a’ gép egészen érthetőleg szól; 's a’ mint több vagy ke­vesebb levegőt kap, a' szerint magasan vagy alantan, vékonyan, vastagon, hangosan vagy suttogva; söt énekel is érthető articulált hangokkal. P. Hr. E’ napokban Barra István, Pest megyei egyik rendes főor­vostól, ki tanulmányait a’ kolozsvári ev. ref. főoskolában végző kitűnő szorgalommal ’s csak önerejére támaszkodva, egy igen ér­dekes és közhasznú munka jelent meg e’czím alatt: „Növénytan.“ A derék szerző ezen elméleti­ és gyakorlati növénytant mintegy előkészületül bocsátja a’ nemzet elébe, hogy a’ magyar addig is, mig rendszeres füvészkönyve megjelenhetend, eleve megismer­kedhessek e’hasznos tudománynyal. A’ könyv tiszta és a’ nagyobb tömeg’értelméhez mért nyelven van irva, ’s orvosok­’s gazdáknak , sőt némelly mesterembereknek is, különösen ajánlható. P. Hr. Zó I­d­o m b ó I. Beszterczebányán a sir. 2 Okán megkez­dett évnegyed­ közgyűlésünk’ első tárgya ismét a’ vegyes házasság vala. Mindjárt a’ gyűlés’ megnyitásakor érleltük elnök első alispán’ szóbeli jelentéséből, hogy már néki négy eset panaszoltatott bé, mellyben a’ cath. plebánusok megtagadák az áldást, valamint azt is, hogy azok a’ fennálló határozat szerint már sierbe idéztetvék. En­nek folytában Zala, Esztergom ’s a’ t. megyék’ körlevelei, miután Zólyom’ rendei e’ tárgyban a’ zalai értelmében még jan. 12-én in­tézkedtek, tudomásul vétetvén, az említett folyamodások egyike olvastatott fel. Figyelmet gerjesztő volt már maga a’ folyamodó Bocskay Annának, Horn özvegyének neve is. Hajdan az elsőt a bécsi békekötés’ szerzője , a’ másodikat Gusztáv Adolfnak a har­­m­inczéves háborúban vitézkedett egyik jeles tábornoka viselé. Va­lóban úgy tetszett, mintha Bocskay István’szelleme komoly kérdést intézne jelen századunk’ vallásos mozgalminak indítóihoz: ha vall­yon megfeledkeztek-e az alapról, mellyen a’bécsi békekötés épült ? m­eg-e a’ kölcsönös viszonyosságról? meg-e a vallások’ törvény e­­lőlli egyenlőségéről? A’ históriai nevű özvegy panaszkodik, hogy h­a’ vegyes házasságától megtagadtab­b az áldás; hogy az elkészített lakoma, nem akarván a’ felek áldásnélküli szerződésre lépni eske­­lés előzménye nélkül , a’ menyasszonynak többszöri ájulása , a je­lenlevők’ hallgatag elfogadása közben emésztetett fel ; előadja, mi­szerint a plebánust arra kérte, adná eg­yiárt, ha már templomban teljességgel nem akarja, legalább azon megyei kápolnában össze, hová a rabok szoktak bebocsáttatni. Végül az iránt esedezik : he­lyeztetnek e házaspár olly állapotba, hogy szerződését cath. vagy evang. templomban, vagy p pedig valamelly törvényhatóság előtt, de az eddig megadatni szokott szertartások kiséretében, minden lealan­csonyílás nélkül, egész ünnepélyességgel minél előbb megköthesse. Az e’ tárgy iránt felterjesztendő felírásban megemlíttetni határoz­­ta vott egyébként az is, miszerint nemzeti függetlenségünk tekinte­téből ő felsége előtt annyiban ünnepélyes óvás létetik a’ Csanádi püssiök’ intézkedései ellen, mennyiben azokat Rómában a magyar nemzet’ nevében tenné. — Gyűlésünk második napján egy folya­modás ismét hosszabb tanácskozást idézett elő. E’ szerint egy, ve­gyes házasságra lépni szándékozó nő, az áldás’ megtagadása által egyházából ki záratva hívén m­agát, s keble’ legforróbb in­dulatának ellent nem adhatva, arra kéri a rendeket, eszközlenék ki számára az ev. vallásra átmeneteit. Erre hasonlag felírás hatá­­roztatott, mellyben a’ HU. kijelentik, hogy a’ szabad átmenetre nézve az 1607 : i. e. I. az föld: 5 ’s az 1790: 26 t. cz.-hez, melly nem az átmeneteli szándékot, hanem már a’ meg­történt átmeneteit rendeli ő felségének bejelentetni, — szo­rosan ragaszkodnak ugyan; az eset rendkivü­lisége miatt azonban arra kérik ő felségét, méltóztatnék részint ezen, részint minden hasonló, hihetőleg gyakrabban előfordulandó esetekre előleges en­­gedelmét legkegyelmesebben megadni. — Harmadik napon Bom­­borka Pál korponai evang. polgár, nemzendő gyermekeinek a’cath. hitben neveléséről adott téritvényének ünnepélyesen ellentmond­­ván, ellenmondásáról bizonyságlevelet kért.— Általában ellenkez­vén a’ téritvények törvényeink’ szellemével és Zólyom rendeinek többször kijelentett elveivel: a’ kérelem helyesnek találtatott, an­­­­­nyival is inkább, minthogy i­­lyen térit­vények, hah­ogy a’ házas­ság’ megkötése után azonnal vissza huzatnak, királyi rendeletek által is érvényteleneknek nyilvánitvák. Ezen vég­­­­zéssel a’ fiapság nem ellenkezett. P. Hr. I Győrött május’­i­-kén: Tegnap végződött megyei közgyár

Next