Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)
1841-05-28 / 43. szám
ató ispánjának azon igen szép s köztudomásra méltó látiratát nem tudatni, mi szerint maga az alispán úr, bár catholicus, egy kikeresztelkedett s pápistához férjhez ment asszony’ régibb gyermekeit az által állott anya kivánsága’ ellenére is született hitökben hagyatni parancsolja, ’s a’ hitváltoztatást érett korokig a’zsidó gyermekek’ lelkiszabadságának oltalmára felfüggesztette, bár a’ gyermekek a’catholicus plébánus által már le voltak foglalva. — Hol egy catholicus alispány illy szellemű hátiratot ad ki, ott vallásos türelmetlenségtől félni nem lehet. De különben is nyíltan ki kell már mondanom, most mikor az unió’ eszméje a’ két testvérhen’ meleg keblű fiainak agyában csirába indult, hogy Erdélynek Magyarországhoz csak vágynia lehet, csak vágynia illik, ’s csak vágynia kell;—’s azt kilencz évi saját tapasztalatimból mondhatom. Kilencz éve már, ha szabad e’ kényes ’s érdekes tárgyban saját fiarányiságomat felhozni, mióta rekem mint erdélyinek itt Magyarországon, ’s különösen e’ nemes megye’ kebelében lakni szerencsém van. Ida valaki, én minden bizonnyal elhoztam volt magammal erdős hazám iránt mind azon előszeleimet, mi egy hazájáért melegen érző szívbe, ’s mind azon előítéletet , mi csak egy csupán maga hazáját közelebbről ismerő agyba belé férhet, s őszinte meg kell vallanom, hogy esztendőknek kellett eltelnie, mig a’ lelkemben libegő ’s a’ két testvérhont hasonlitgató mérlegben csak az egyensúly is megtörténhetett. Édes bilincsekkel köti a’megszokás keblünket az ismert tárgyakhoz, édenné változhatik a sivatag is megszokás által, s ez oka, miért mindenki hazájáért olly ingerlékeny ’s érte mindig meleg kebellel vívni kész, ellenben az ismeretlen távoli tárgynak nem lévén semmi édes képe emlékezetünkbe lenyomva, igen gyakran méltánytalanok, természetesen hidegek, ’s többnyire igazságtalanok vagyunk iránta. Én e’ kétlaki állapotomban , bátor vagyok egy kis párhuzamot a’ két hon között tenni. Vajha az igazságot egy részről is meg nem sérteném! — Erdély’ természeti fekvése letükrözte magát jioblicai életébe is, ott egekig meredő sziklák, mély völgyek’ szomszédságiban állanak, így a’ közgyűlési teremekben iszonyú messziségre áll a’ főbb osztály a másiktól, ’s ez oka, hogy a’ magasságról nem hat le gyakran a mélységire a kiáltás,’s megfordítva. Ott a’gyűlésteremek parancsnokok ’s engedelmeskedök közt oszlanak meg, ’s igen gyakran az alsóbb nemesség, ha hallja az aranyas mentés indítványt, fedetlen fővel is kalafijához kap, s helyest kiált: Magyarországon e’ rosipant hézag bé van töltve. Itt a’ nemesség nem léjkcsezte annyi osztályokra magát, ’s ez által olly erőt fejtett ki magából, melly nem enged az aristocralicus szemkápráztatásnak. Ott néha egy arany, határoz, itt nem. Ott igen gyakran elég a’ tekintet, a’név, hogy győzzön: itt győzedelemre szellemi ’s anyagi erő kívántatik. Ott közügyek’ fonalát néhány kéz intézi, ’s a’ többség hallgatva utánmegy: itt minden érdekes közügy küzdés és hareztárgy ’s a’ megbukott igaz ügy is legalább jaj , ’s fájdalmak köztt hal meg. Erdély egy Maros, melly hajókat nem bír, s vizeit ezer egyes érdek átlánczolta; Magyarország egy Duna, melly terhes hajókat hord hátán, ’s vesszőgátokkal nem hagyja magát korlátoztatni. Ott a törvény ’s emberi jogérzet könyvek’ holtbetűiben lappang : itt a’ nemzeti életbe, a’ tömeg’ lelkébe szivárgott már állat. Ott egyeseknél nagy felvilágosodást, igazi liberalismust, tömegeknél rögzött bakléleteket s ferde szempontokat találsz. Magyarország hoszszas harcza után sok előítéleteket már legyőzött, s ha a’ közdolgok’lusájában észszel, akarattal, lejekkel bírsz, pártoló ölelőkarokra számolhatsz. Ed részemről a’ sorsom felett mindig őrködött gondviselésnek csak hálával tartozom, hogy engem akkor, mikor egy imádott magas állású ’s még magasabb erényü hölgy’ édesanyai szárnya alá ez országba küldött, egyszersmind alkalmat nyújtott, hogy a jéget tisztító észvillámoknak egy szikrája, a’ közanya földre hulló tanácskozási felhőknek egy cseppje, ha akarok lehessek, ’s lelkemben ha még teljesítetlen kívánság maradt, az csak a’ lehet, hogy egész Erdély az anyaországhoz visszakapcsolódva a’nemes oldelelekben osztakozhassék, mert igaz az, hogy az élet’ legédesb érzelme, az önerő érzet, ’s ezt a két testvérben csak egyesülés által nyerheti meg. Nagy Elek m. k. Saber beszélőgépe. Az articulált emberi szózatot még eddig semmi hangszer nem utánozható, olly csudálatos a’ beszéd’ orgánumainak szerkezete. Faber elleste a’ természet’ titkait; elleste, miként hajlong és alakszik nyelv és ajak a különböző betű— ejtésnél ; és csinált száját, ajkakat, nyelvet és orrot mind kaucsuk— hol (gurami elasticum) ’s mindezt egy kulcsozat’ (claviatúra) segédeknevel olly h.lyktb. teszi, minőbe a’ természet’ mechanismusa éppen azon belü kimondásánál az ember’ izmait. Másik oldalon van egy fúvó, a’ beszédgép’ tüdeje, ezt Faber egy lábantyúval mozgatja; és a’ gép egészen érthetőleg szól; 's a’ mint több vagy kevesebb levegőt kap, a' szerint magasan vagy alantan, vékonyan, vastagon, hangosan vagy suttogva; söt énekel is érthető articulált hangokkal. P. Hr. E’ napokban Barra István, Pest megyei egyik rendes főorvostól, ki tanulmányait a’ kolozsvári ev. ref. főoskolában végző kitűnő szorgalommal ’s csak önerejére támaszkodva, egy igen érdekes és közhasznú munka jelent meg e’czím alatt: „Növénytan.“ A derék szerző ezen elméleti és gyakorlati növénytant mintegy előkészületül bocsátja a’ nemzet elébe, hogy a’ magyar addig is, mig rendszeres füvészkönyve megjelenhetend, eleve megismerkedhessek e’hasznos tudománynyal. A’ könyv tiszta és a’ nagyobb tömeg’értelméhez mért nyelven van irva, ’s orvosok’s gazdáknak , sőt némelly mesterembereknek is, különösen ajánlható. P. Hr. Zó Ido m b ó I. Beszterczebányán a sir. 2 Okán megkezdett évnegyed közgyűlésünk’ első tárgya ismét a’ vegyes házasság vala. Mindjárt a’ gyűlés’ megnyitásakor érleltük elnök első alispán’ szóbeli jelentéséből, hogy már néki négy eset panaszoltatott bé, mellyben a’ cath. plebánusok megtagadák az áldást, valamint azt is, hogy azok a’ fennálló határozat szerint már sierbe idéztetvék. Ennek folytában Zala, Esztergom ’s a’ t. megyék’ körlevelei, miután Zólyom’ rendei e’ tárgyban a’ zalai értelmében még jan. 12-én intézkedtek, tudomásul vétetvén, az említett folyamodások egyike olvastatott fel. Figyelmet gerjesztő volt már maga a’ folyamodó Bocskay Annának, Horn özvegyének neve is. Hajdan az elsőt a bécsi békekötés’ szerzője , a’ másodikat Gusztáv Adolfnak a harminczéves háborúban vitézkedett egyik jeles tábornoka viselé. Valóban úgy tetszett, mintha Bocskay István’szelleme komoly kérdést intézne jelen századunk’ vallásos mozgalminak indítóihoz: ha vallyon megfeledkeztek-e az alapról, mellyen a’bécsi békekötés épült ? meg-e a’ kölcsönös viszonyosságról? meg-e a vallások’ törvény előlli egyenlőségéről? A’ históriai nevű özvegy panaszkodik, hogy ha’ vegyes házasságától megtagadtabb az áldás; hogy az elkészített lakoma, nem akarván a’ felek áldásnélküli szerződésre lépni eskelés előzménye nélkül , a’ menyasszonynak többszöri ájulása , a jelenlevők’ hallgatag elfogadása közben emésztetett fel ; előadja, miszerint a plebánust arra kérte, adná egyiárt, ha már templomban teljességgel nem akarja, legalább azon megyei kápolnában össze, hová a rabok szoktak bebocsáttatni. Végül az iránt esedezik : helyeztetnek e házaspár olly állapotba, hogy szerződését cath. vagy evang. templomban, vagy p pedig valamelly törvényhatóság előtt, de az eddig megadatni szokott szertartások kiséretében, minden lealancsonyílás nélkül, egész ünnepélyességgel minél előbb megköthesse. Az e’ tárgy iránt felterjesztendő felírásban megemlíttetni határozta vott egyébként az is, miszerint nemzeti függetlenségünk tekintetéből ő felsége előtt annyiban ünnepélyes óvás létetik a’ Csanádi püssiök’ intézkedései ellen, mennyiben azokat Rómában a magyar nemzet’ nevében tenné. — Gyűlésünk második napján egy folyamodás ismét hosszabb tanácskozást idézett elő. E’ szerint egy, vegyes házasságra lépni szándékozó nő, az áldás’ megtagadása által egyházából ki záratva hívén magát, s keble’ legforróbb indulatának ellent nem adhatva, arra kéri a rendeket, eszközlenék ki számára az ev. vallásra átmeneteit. Erre hasonlag felírás határoztatott, mellyben a’ HU. kijelentik, hogy a’ szabad átmenetre nézve az 1607 : i. e. I. az föld: 5 ’s az 1790: 26 t. cz.-hez, melly nem az átmeneteli szándékot, hanem már a’ megtörtént átmeneteit rendeli ő felségének bejelentetni, — szorosan ragaszkodnak ugyan; az eset rendkivülisége miatt azonban arra kérik ő felségét, méltóztatnék részint ezen, részint minden hasonló, hihetőleg gyakrabban előfordulandó esetekre előleges engedelmét legkegyelmesebben megadni. — Harmadik napon Bomborka Pál korponai evang. polgár, nemzendő gyermekeinek a’cath. hitben neveléséről adott téritvényének ünnepélyesen ellentmondván, ellenmondásáról bizonyságlevelet kért.— Általában ellenkezvén a’ téritvények törvényeink’ szellemével és Zólyom rendeinek többször kijelentett elveivel: a’ kérelem helyesnek találtatott, annyival is inkább, minthogy ilyen téritvények, hahogy a’ házasság’ megkötése után azonnal vissza huzatnak, királyi rendeletek által is érvényteleneknek nyilvánitvák. Ezen végzéssel a’ fiapság nem ellenkezett. P. Hr. I Győrött május’i-kén: Tegnap végződött megyei közgyár