Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)

1841-12-03 / 45. szám

ш országgyűlésen meghozatott ama hires T­­örvényczikk , a’ ne­messég egy osztálya adó alá kénül, mi igen igazságos és szüksé­ges intézkedés volt, fog ez már most a magyarhonban halni, mert ezen adózó nemesek bizonyára terheiknek osztályos atya­fiakat keresnek. Továbbá ugyan a’ Pesti Hírlap után Bailfa, Szatmárnémeti, (melly város szomszédhoni testvérei közti leginkább haladásnak in­dul) Debreczen , Kisszántó, Kanizsa, Világos, Vasvár és Hontból és így a’ magyarhon külön vidékeiről közlött tudósításokból öröm­mel látjuk, mikint mozognak magyarhoni testvéreink fettleg a’nem­zetiség, népnevelés és vallási „unió“ nagyszerű ügyében. Nekünk, kik lényeket nem mutathatunk , kiknek alig lehet egy egy ötletet a’ teendőkről idéznünk, vigasztalás és remény a’ magyarhon szép példája. Tán hogy egykor maga után von bennünket is. — A’ „Világ“ mai számában megtanít mi a „Hazafiság.“ Illá­ban , mióta a’ „Világ“ levonni indult másokról az álarczat, és azt levonta előbb magáról, azóta ismerjük a’ „jó, böcsületes Brutust“, Idában „emek­ áj Latosan Jövetet Zala angyalai, Kölcsey, Páz­­m­árnly előtt fi Inában kaczérkodik az oppositio körül. Mindhiá­ba­n. „Az ég bölcs belátása nyomán imádandó­ gondoskodással úgy akarta,­ hogy ama’ dicsőséges elv, ama Le ipsum az az minden természetjog gyökere ama’ „status uti possidetis“, az ál­­lapodás uralkodjék a’ Világ fölött. Ez és bizonyos, undorig elunt indignatio az, mi minden betűin elomlik , hasonlókig a’ sárgaság­hoz, melly mindent epeszinben mutat. Mi fogadást ajánlánk, hogy hol „hazafiságról“ szóland , ott sem feledendi a’ Pesti Hírlapot.— És nem csalatkozánk. Mult lapjainkban fölhívtuk már olvasóink figy­elmét e’ czikkre , áldozatot tesz föl a haza jólét előmozdít­ás­á­t eszközli) cselek­­vényben lét­esítet­tető. Ezekből azt vonja ki ismét, „hogy a ha­zafiság eszméje a principiális vélemény­töl független, l­ehet va­laki liberális, és nem hazafi , viszont illiberális és hazafi.''' A „Világ“ ezek szerint a’ hazafiságot nem elv vitákban, de cselekményben helyezi; és mikint a’ jó mester nem csak szóval ta­nut, de példával is, Önpéldájával serkent. Midőn ugyanis értekezé­sét befejezi a hazafiságról, másként egy cselekményben szép példá­ját adja a’ hazafi buzgalomnak. „A’ Pesti Hírlap — úgymond — minap panaszolta a képgyűjtemény hiányát, és a P. IJ. fel­emelte szemeit, és szertenézett párthívei között , és szétnézvén nem látott egyebet mint elvet és fáklyáit, és pénzre, áldozatra tevén szükség , nem hallott egyebet mint égre harsogó éljeneket ón ’s baráti számára, és im ezeknek hívei a’haza oltárára nem akarcik hozni az áldozatot, sut egy lépést sem tenni, mig ne­kik bort nem adnak!­lés ismét fölemelte szemeit és szétnézett unde auxilium vobis és meglátta a hazafit a Themse partján és felsov­árgott, és őt is hazafinak nevezte. Nos uraim , hátha ez a nagy hazafi egy szót kiejt­ , szót, melly a’ haza e’ szük­ségének sirt­ás­­t­ós akkor uraim ? Erezni f­ogjuk, mi lehet ha­zánknak ci gőgösen végig mért haute volée? ’s gőgünket áldo­zatul hozandjuk ei haza érdekének? ’ S nem vonandjuk többé el a főrendtől es megtisztelést ? „Ő nem — így felel a’ Világ — önök elteendik az illatos áldozatot ’s azt szeretni is fogják, ele nem azt , a ki áldozta, mert — liberális kézzel kiöntött milliójának daczára, ő még sem liberalis.“ — Lehessen , hogy minden jobb érzés megvetéssel ne forduljon m­ellyre saját kíváncsiságunk fölébredett, mert nem képzeltük mi­ a’ hazafi cselekvény ez irtózatos példájától. Fölteszi a’ „Világ, kint suhanhat át következetesen a’ Világ a’ hazafiság fogalmain, és hogy sorait a’ magasztos hazafi a’ Themse partján vagy önszőtte hálóban fogja el magát, — azt hi­vők — vagy egy talán olvasan­dja, megvallja maga, hogy „kívüle senki sajátszerü „hazafis­ág­á­t” ismerünk meg, melly a’ „Világnak“ ko­s­e­m l­e h­e­t­­.“ Es meri Kossuth Lajosnak és párthiveinek kép— szövendi Föl fedezését. Első nagy fölfedezés , mit a’ Világ lesz— gyűjteménye nincs mit a’ hazának ,áldozzon, és mert csak her­czeg Eszterházy leheli, és mert a’ Világ és magas stártolói sem segíthetnek a’ haza e’ szükségén, a’ helyett, hogy buzdító szó­zattal járulna a’ magasztos hazafihoz a’ Themse partján , szivét fer­de gyanúsítással munkál elvonni a’ nemzettől , hogy így a támad­ható hazafi buzgalmat gyönge csirájában elfojtsa. Ez a’ „Világ“ hazafisága, a’ haza jólét előmozdítását e­s­z­k­ö­z­l­ő cselekvényben létesítve­ — mit eddig nem tudánk — az, hogy a’ „hatalom nincs mindig, hazafi kezekben. Tovább kérdést tesz: „valljon a’ hazafiság fo­galma tetthez van-e csupán kötve vagy érzéshez is? és ebből azonnal saját kedvencz mezejére ugrik, azt következtetve, „hogy e­ haza boldogulása nem csupa előkérdések vitatásától függ Mi ama’ fennebbi kérdést különösnek találjuk , hanemha meggon­doljuk, hogy vannak emberek, kikben az érzés és cselekvés kü­lön ösvényen jár, kiknek más lellök, más meggyőződésük, kikben bár mit sugallon az érzés, az ama Le­ipsum elvéből azt teszik, mit idő és körülmény piarancsol. Bennünk, egyszerű ppolgárokban, a’ meggyőződésből sejtik az érzés és ez cselekvésünk rugója, e’ kettől elkülönözve nem ismerjük. A’ fennirt előzményt követi egy német modorú nagyon rend­szerkereső, és hosszú lére készült okoskodás az ember, nemzet, emberlénység, nemzetlénység, haza, hazajólét, hazaczél ’s isten Anglia. A’ jeruzsálemi protestáns sil­ssiekké kinevezett Salamon Sán­dor nov. 7-kén szentelteték fel a’ canterburyi érsek által. A’ tengerészeti hivatal legközelebb keit rendeleténél fogva , min­­den angol hajógyárban a’ kézművesek száma viszont megnevelteték. A’ repealoknak Dublinben nov. 10. a’ gabona börzében tartott gyűlése alkalmával séjtett O’Connell, mint lordm­ayor először fel. Mig egyébről beszéleve megtiltá : ne futkároznának körűle, midőn tudja mi felett, miknek olvasásánál önkénytesen eszünkbe jut Gó­ hivatali öltözetében jelenik meg, szolgálatra kész személyek, „ie the Faustjából, wo Begriffe fehlen Ein prächtig Wort zu diensten stellt. Mit Worten läszt sich trefflich streiten, Von Worten ein System bereiten ’s a’­t. És mit tanulunk mind­ezekből , lássuk. „Hannák — úgy­mond — kik állítják, hogy nyomornál jobb es halál. Ember­lény­ségben ez­ lehet így, de nemzetlénység egyedül csak e szo­báéi is nagy „él még. Gyalázat, kudarc­z , rabiga, nyomor, ezeket csak Cl nemzet egyénei viselik, léd Italian és beüli hal Icai fennségben ott áll a nemzet­lény­ség. “ Midőn ezeket elmondja már feledte, hogy kissé fennebb imigy szólott, „ej nemzet vala­mint egyes emberekből összesem­ , a szerint az embere léelyiség tip­u­szait veszi fl. Szegény viszulapartiak, ott a’ nemzet egyé­nei egyes bitek „jobb a’ nyomornál ej halál“ átszivárgóit a’ nem­­zetlénység tipuszába is; ők nem indák még 10 év előtt, mikint a nemzet bantatlan ha egyénes mind gyalázat, kudarcz , rabiga mar­­taléki is. E’ czikkből tanuljuk meg ezt is: „Mi n­­agyart törvényei tárták fenn. Adj a’ magyarnak törvényei helyett liberális esz­méket és­­ nincs többé ej nemzet ténysegek lajstromában.“ Sze­gény magyar, deh !sok minden suba dönthet. — Végre ezek­ben foglalja okoskodásait. „Élet minden áron — Élet, testi erő, telki erő ’s mind háromnak nyugalmas birtoka, mik­et haza­­jólétnek, a közjónak meszenéjét kimerítik. A hazafiság eszméje a’ kalajipar“ kiabálván a’ szembetalálkozóknak. Ezen előzmény u­­tán az új lord mayor inté a’ némiet a’ nyilvános béke fentartására ’s a’ törvények iránti engedelmességre. „Én — igy szól — a’ két sziget közti létező törvényes unió elszakítását és a’ belparlament létre hozatalát csendes, vérnélküli és alkotmányszerü után m­oz­­dítandom elő. Egyébaránt, más tárgyra térve el, jelentem, hogy a’ lord lord helytartó lakomájára, mint ezen város főhivatal vi­selője megjelenendek , világért sem de Grey iránti szemé­lyes tiszteletből , bánémi helyzetemnél fogva. Mint hallom ő lord­­sága a’ lehetetlen urak jámbor osztályába tartozik, ’s én nála csak azért jelenek meg, mert szeretett uralkodó nőnk képviselője. Ne kecsegtesse tehát magát senki azzal, hogy midőn én a’ várba,nem mint O’Connell, hanem mint lordmayor fel menni fogok, ez más népbarátnak hasonlóra indokul szolgálhat. Kinyilatkoztatandom, de Grey lordnak, miként, mint magános, megvetésre méltó volnék, ha csak jelét is adnám olly férfi iránti méltánylás és tiszteletnek, ki a’ molani csalfa, szinmutató, csaló igazgatással egybeköttetés­­ben áll.“ Fia is e z I a 4 o r sz á g­ (Commerce) Orleans herczeg 14-kén Lillébe indul el, hogy az északi határszélekre szánt kémlő sereg egybeszerk­esztését intézze el. Oran ocl. 26-kán, Bugeaud tábornok d­erasai útjában semmi komolyabb akadályra nem talalt. A’ Kuang körüli erdőt megfejt­ték ugyan a’ kábulok, de csak gyarlan védték ezen egyébaránt

Next