Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)
1842-04-22 / 32. szám
Kolozsvárt, Pénteken, április 22én. ERDÉLYI 1949. 32 dik szálas. Foglalat: Erdei Vas Magyarország: kinevezés; parliamenti zsarnokság; képviseleti és nemzeti törvényhozás; császár-születési ünnep; b. szolnoki és tordamegyei közgyűlések; Zarándmegye közgyűléséről esőlegesen; Kővárvidéke közgyűlése; jótékonyság; tudósítás Szászvárosról; magyarhoni dolgok: jelentés gr. Széchényi István p. budai hidrészvényeiről ; Békés-, Csanád-, Abauj- és Pestmegyék közgyűlése.— Afghanistán, Anglia. — Francziaország. — Spanyolország. — Nemzeti Társalkodó: codificatio és excerpták , gróf Teleki Domokostól.-- Hirdetések. 53^.SMraeSNoMSWartiSBEE2S^1E5W.5e.£S5 Erdély és Magyarország. (Kinevezés.) Abrudbányán harmadik kir. aranyvallói ülnök Buttka Károly Nagyágra bányászt ércztető-mesternek neveztetett. 3P arl Ia ment i zsarnokság. Képviseleti és nemzeti törvényhozás. Frankbon a’ népuralkodás forrongó szakában egy alkotmányt hirdete , mellynek egyik czikke ezt rendeli: ,,A’ követek, kik a’ megyék által választatnak, „nem leendnek a’ megyék, de az összes nemzet képviselői, ’s azért a’ megyérők semmi megbízást (utasítást) nem vehetnek.“ Cons. 1791. III. szak. 7. czikk. Tehát megyei képviselők utasítás nélkül. E’ törvényt azért idézzük itt, mert kifejezni akarjuk az európai statustheoriák fogalmát a’ törvényhozási rendszer körűl, és épen azon korszakból idézzük, midőn minden pont az alkotmányban a’ népuralkodás elvéhez vala szabva. Ezen theoria minden képviselettel biró európai statusban lényegesen fenáll, sőt a’ Némethen odroghozott alkotmányaiba is átvétetett, pedig nem egyéb, mint a’ „parliamenti zsarnokság“ törvényesítése. Innen túl látunk törekvést a’ törvényhozó testület jogainak szélesbitésére a’ kormányok ellenében, hatalmas képviselet alkotására, melly mihelyt megszűnik a’ nemzet hű tükre lenni, nem egyéb, mint kényurak egyeteme,kiknek önkényök törvény. Hogy e’ rendszer hiányos, és nélkülözi azon szoros kapcsolatot, mellyel a’ képviselet a’ nemzeti érdekek ’s akarat koronkénti fejlődéseivel egybefügg, érezni látszottak a’ nemzetek , ’s a’ szükség — az élet nagymestere — palliativ eszközöket talált az érzett hiány pótlására, igy látjuk Angolhonban a’ követ-candidatusokat népgyülekezetekben szónokian , egyes szőnyegre kerülendő életkérdések felett; látjuk a’ kérelemjogot erkölcsi hatalmával , látjuk az alkotmányos izgalom —a mint sir Daniel ezerek nevezni — nagyszerű jeleneteit. És mindezekből fogjuk-e állíthatni , hogy amaz alkotmányos országokban a’ képviseleti testület a’ perczenként felmerülő , nyomosságban gyakran változó egyes nemzeti érdekek hű lenyomata? Szóval, hogy az országgyűlés kisebb mintában a’ nemzet tökéletes képe minden abnormitásaival ? Bizonyára nem. Feledjük egy időre a képviseltek számszerinti állását külön státusokban, feledjük az egyes képviselt érdekek egymás iránti arányát, és e téren kimutatható abnormitásokat, mindezek mostani fejtegetéseink czéljára nézve mellőzhetők; vegyük csak azt, mi már törvény vagy gyakorlat által a’ törvényhozásban fodorrá vált, ’s tekintsük kissé: mennyiben van egy vagy másik képviselt érdeknek a’ törvény alkotásában valóságos nyomadéka ? Sajátkép az európai statustheoria szerint minden törvényhozási hatalom a’ népre nézve csupán a’ követválasztásban központosul, ’s igy csak annyiban járul minden képviselt érdek a’ törvény alkotásához, mennyiben ama törvényhozó testületnek egyes elemeit kiszemeli ; de csakis ennyiben , mert ezentúl megszakad minden további kapcsolat a’ képviselt és képviselő közt. A’ megválasztásban foglaltatik minden törvényhozói hatalma a’ választóknak ’s be kell elégedniök azon gondolattal, hogy ama „nagy hatalmú testülethez“, melly a’statusnak törvényeket szül, ők is szának egy tagot, fölruházva ama tehetőséggel, saját belátása rit találni ki a’ nemzet óhajtásait, saját meggyőződése után harozni naeg a’ módokat e’ czél elérésére, ’s saját becsülete szerint élni a bizodalommal, mellyel megtisztelteték, a’hatalommal, melylyel felruháztaték. Világos ebből, hogy minden biztosíték az ellen, hogy a követ szemközt ne állítsa magát a’ képviselt érdek igényeiaszervvel, csupán a’ személyben van helyezve, ’s ha ez egyetlen garantia csal, pedig mennyiszer történik ez? s akkor küldött ugyan a’képviselt érdek követet a’ törvényhozó testületbe, de azon érdek nem csak képviselve nincs, sőt másszerű érdek túlnyomóságát eszközölte, azon érdekét t. i., mellyhez követe csatlakozik. És midőn igy egyensúly megzavarodott, az érdekek fonák viszonyba léptek, fogjuk-e állítni ezentúl, hogy a’ törvényhozás a’ nemzeti irányok hű tolmácsa , a’ nemzet hű lenyomata ? Ebből alakulnak aztán „par-11 amentek“, mellyektől a’ nemzet idegen, melly nem bir syrapathiával, melly megvesztegethető, innen a’ septennaliter Helle uralkodása alatt, mellynek végeredménye 1850 jön. És vájjon a’ júliusi napok olvassák-e a’ bajt ? Tizenegy év fejleményei szemeink előtt állnak, ’s ime 1842ben jan.iokán a válaszirat feletti vitákban Tocqueville ezeket monda a követkamarának: „A’ zárt pártok, az ellenzék vagy kormány szilárd támaszai helyett, a’ vélemények elforgácslása divatoz, minden magába vonul vissza , és személyes nézpontja szerint cselekszik. Ebből ered , hogy Francziaországban veszélyben forog valami, a ministerium—nál felsőbb, a’ kamaráknál magasabb — t. i. a’ képviseleti rendszer és szabadság. Ezen tenger vér- és kényben került hódítmányok koczkán állanak. Nem látok ugyan egyént, ki eléggé óriás volna Francziaország autocratorává válni, de minden olly irányt von, mintha e’ föld elkészülve volna nyakára kényurat venni. Fővád ezért a’ pártvezérekre háromak , kik egymással ma külön elvök daczára is szövetkeznek, ’s holnap látszatos rokon nézetök mellett meghasonlanak , elannyira , hogy a’politicus világban teljes negativ uralkodik az igaz és igaztalan iránt, és a’ nép olly hittől van áthatva, miként e mezőn csak szenvedélyről, nagyravágyásról ’s nem meggyőződésről lehet szó. A’ szabálytalan állapot másik előidézője a’ határ- és szertelen, naponként a’ földmives osztályig is elágazó, a’ közszellemet gyökerében megtámadó hivatalvágy, melly mértékkel tiszteletes és szükséges ugyan, de országos csapássá változik, ha minden más törekvést fölemészt.“ Mégyszeres polgári szerkezetből áll aztán elő a’ „parliamenti zsarnokság“, olly kényurak testületet, i., kik törvényt szabnak szabad önkényük szerint. Ebből keletkezik egy új hatalom a’ statusban, melly a’kormány ellenében nagy jogokkal fölruházva, függetlenné teheti magát, de ép olly könnyen függetlenné lehet a’ nemzettől is, mert megszűnt közte ’s a’ nemzet közt a’ választáson túl minden kapcsolat, melly egybefűzné. És midőn egyfelől a’ kormánynak hatalom adatik e’ kényuraságnak határt vetni akkoron, midőn a’ törvényhozási hatalom ellene fordul, parliament -eloszlatás, népre hivatkozás ’sat. által, másfelől ha e’hatalom szövetségbe lép az igazgatással — mire Frankhon napi története elég példát nyújt — a’ nemzeti érdekek elvesztik minden nyomósságukat a’ törvényhozásban, megnyílt a’ forradalom kapuja, és bekövetkezik a’ szomorú állapot , minek ama honnapi eseményeiben tanúi vagyunk. — E’ tárgy körűl legyen szabad futólagos érintésekkel beérnünk, hogy annál sürgetőbben elérjük a’ czélt, melly felé kiindulánk. Példákra azért nem is hivatkozunk, mit némelly statusok politicai élete olly bőségben mutat. Megjegyezzük azonban itt, hogy mi távol valánk ama hiányt, mit e’ fejtegetésekben kiemelénk, a felhozott abnormis állapotok egyedüli forrásává bélyegezni, de alkalmasint világos leend mindenki előtt, hogy legyen bár a’nemzeti képviselet helyes alapokon szerkezve, legyenek egyéb viszonyok józanul rendezve, az érdekek képviselete megadva , kellő arányban s fölállítva: mind ezen institutiok meghiúsulhatnak azon egybefüggés s nem léte miatt, melly által egyedül képes a’ képviselt érdek saját