Erdélyi Híradó, 1842. április-június (27-51. szám)

1842-04-22 / 32. szám

Kolozsvárt, Pénteken, április 22én. ERDÉLYI 1949. 32 dik szálas. Foglalat: Erdei V­as Magyarország: kinevezés; parliamenti zsarnokság; képviseleti és nemzeti törvényhozás; császár-születési ünnep; b. szol­noki és tordam­egyei közgyűlések; Zarándmegye közgyűléséről esőlegesen; Kővárvidéke közgyűlése; jótékonyság; tudósítás Szászvárosról; magyarhoni dolgok: jelentés gr. Széchényi István p. budai hidrészvényeiről ; Békés-, Csanád-, Abauj- és Pestmegyék közgyűlése.— Afgha­nistán, Anglia. — Francziaország. — Spanyolország. —­ Nemzeti Társalkodó: codificatio és excerpták , gróf Tele­ki Domokostól.-- Hirdetések. 53^.SMraeSNoMSWartiSBEE2S^1E5W.5e.£S5 Erdély és Magyarország.­­ (Kinevezés.) Abrudbányán harmadik kir. aranyvallói ül­nök But­t­ka Károly Nagyágra bányászt ércztető-mesternek neveztetett. 3P a­rl I­a men­t i zs­ar­n­ok­­s­ág. Képviseleti és nemzeti törvényhozás. Frankbon a’ népuralkodás forrongó szakában egy alkotmányt hirdete , mellynek egyik czikke ezt rendeli: ,,A’ követek, kik a’ megyék által választatnak, „n­em leendnek a’ megyék, de az összes nemzet kép­viselői, ’s azért a’ m­e­g­y­é­r­­­ő­k semmi megbízást (uta­sítást) nem vehetnek.“ Cons. 1791. III. szak. 7. czikk. Tehát megyei képviselők utasítás nélkül. E’ törvényt azért i­­dézzü­k itt, mert kifejezni akarjuk az európai statustheoriák fogal­mát a’ törvényhozási rendszer körűl, és épen azon korszakból idéz­zük, midőn minden pont az alkotmányban a’ népuralkodás elvé­hez vala szabva. Ezen theoria minden képviselettel biró európai statusban lényegesen fenáll, sőt a’ Némethen od­rogh­ozott alkot­mányaiba is átvétetett, pedig nem egyéb, mint a’ „parliamen­ti zsarnokság“ törvényesítése. Innen túl látunk törekvést a’ törvényhozó testület jogainak szélesbitésére a’ kormányok ellené­ben, hatalmas képviselet alkotására, melly mihelyt megszűnik a’ nemzet hű tükre lenni, nem egyéb, mint kényurak egyeteme,kik­nek önkényök törvény. Hogy e’ rendszer hiányos, és nélkülözi azon szoros kapcsolatot, mellyel a’ képviselet a’ nemzeti érdekek ’s akarat koronkénti fejlődéseivel egybefügg, érezni látszottak a’ nemzetek , ’s a’ szükség — az élet nagymestere — palliativ esz­közöket talált az érzett hiány pótlására, igy látjuk Angolhonban a’ követ-candidatusokat népgyülekezetekben szónokian , egyes sző­nyegre kerülendő életkérdések felett; látjuk a’ kérelemjogot erköl­csi hatalmával , látjuk az alkotmányos izgalom —a mint sir Daniel ezerek­ nevezni — nagyszerű jeleneteit. És mindezekből fogjuk-e állíthatni , hogy amaz alkotmányos országokban a’ képviseleti tes­tület a’ perczenként felmerülő , nyomosságban gyakran változó egyes nemzeti érdekek hű lenyomata? Szóval, hogy az országgyűlés ki­sebb mintában a’ nemzet tökéletes képe minden abnormitásaival ? Bizonyára nem. Feledjük egy időre a­ képviseltek számszerinti állását külön státusokban, feledjük az egyes képviselt érdekek egymás iránti a­­rányát, és e téren kimutatható abnormitásokat, mindezek mos­tani fejtegetéseink czéljára nézve mellőzhetők; vegyük csak azt, mi már törvény vagy gyakorlat által a’ törvényhozásban fodorrá vált, ’s tekintsük kissé: mennyiben van egy vagy másik képviselt érdeknek a’ törvény alkotásában valóságos nyomadéka ? Sajátkép az európai statustheoria szerint minden törvényho­zási hatalom a’ népre nézve csupán a’ követválasztásban központo­sul, ’s igy csak annyiban járul minden képviselt érdek a’ törvény alkotásához, mennyiben ama törvényhozó testületnek egyes elemeit kiszemeli ; de csakis ennyiben , mert ezentúl megszakad minden további kapcsolat a’ képviselt és képviselő közt. A’ megválasztás­ban foglaltatik minden törvényhozói hatalma a’ választóknak ’s be kell elégedniök azon gondolattal, hogy ama „nagy hatal­mú testülethez“, melly a’statusnak törvényeket szül­, ők is s­zának egy tagot, fölruházva ama tehetőséggel, saját belátása rit találni ki a’ nemzet óhajtásait, saját meggyőződése után h­­arozni naeg a’ módokat e’ czél elérésére, ’s saját becsülete szerint élni a bizodalommal, mellyel megtisztelteték, a’hatalommal, mely­­lyel felruháztaték. Világos ebből, hogy minden biztosíték az ellen, hogy a követ szemközt ne állítsa magát a’ képviselt érdek igényei­a­sze­rv­vel, csupán a’ személyben van helyezve, ’s ha ez egyetlen garan­­tia csal, pedig mennyiszer történik ez? s akkor küldött ugyan a’kép­viselt érdek követet a’ törvényhozó testületbe, de azon érdek nem csak képviselve nincs, sőt másszerű érdek túlnyomóságát eszkö­zölte, azon érdekét t. i., mellyhez követe csatlakozik. És midőn igy egyensúly megzavarodott, az érdekek fonák viszonyba léptek, fogjuk-e állítni ezentúl, hogy a’ törvényhozás a’ nemzeti irányok hű tolmácsa , a’ nemzet hű lenyomata ? Ebből alakulnak aztán „p­a­r-11 a­m­e­n­t­e­k“, mellyektől a’ nemzet idegen, melly nem bir syra­­pathiával, melly megvesztegethető, innen a’ septennalite­r Helle u­­ralkodása alatt, mellynek végeredménye 1850 jön. És vájjon a’ júliusi napok olvassák-e a’ bajt ? Tizenegy év fej­leményei szemeink előtt állnak, ’s ime 1842ben jan.­iokán a vá­laszirat feletti vitákban Tocqueville ezeket monda a követkamará­nak: „A’ zárt pártok, az ellenzék vagy kormány szilárd támaszai helyett, a’ vélemények elforgácslása divatoz, minden magába vo­nul vissza , és személyes nézpontja szerint cselekszik. Ebből ered , hogy Francziaországban veszélyben forog valami, a ministerium—­nál felsőbb, a’ kamaráknál magasabb — t. i. a’ képviseleti rendszer és szabadság. Ezen tenger vér- és kényben került hódítmányok koczkán állanak. Nem látok ugyan egyént, ki elég­gé óriás volna Francziaország autocratorává válni, de minden olly irányt von, mintha e’ föld elkészülve volna nyakára kényurat ven­ni. Fővád ezért a’ pártvezérekre háromak , kik egymással ma kü­lön elvök daczára is szövetkeznek, ’s holnap látszatos rokon­ né­­zetök mellett meghasonlanak , elannyira , hogy a’politicus világban teljes negativ uralkodik az igaz és igaztalan iránt, és a’ nép olly hittől van áthatva, miként e mezőn csak szenve­délyről, nagyravágyásról ’s nem meggyőződésről lehet szó. A’ szabálytalan állapot másik előidézője a’ határ- és szertelen, naponként a’ földmives osztályig is elágazó, a’ közszelle­­met gyökerében megtámadó hivatalvágy, melly mértékkel tisz­­teletes és szükséges ugyan, de országos csapássá változik, ha min­den más törekvést fölemészt.“ Mégyszeres polgári szerkezetből áll aztán elő a’ „parliamenti zsarnokság“, olly kényurak testületet, i., kik törvényt szabnak szabad önkényük szerint. Ebből keletkezik egy új hatalom a’ sta­tusban, melly a’kormány ellenében nagy jogokkal fölruházva, füg­­getlenné teheti magát, de ép olly könnyen függetlenné lehet a’ nemzettől is, mert megszűnt közte ’s a’ nemzet közt a’ választá­son túl minden kapcsolat, melly egybefűzné. És midőn egy­felől a’ kormánynak hatalom adatik e’ kényuraságnak határt vetni akkoron, midőn a’ törvényhozási hatalom ellene fordul, parliament -eloszla­tás, népre hivatkozás ’sat. által, másfelől ha e’hatalom szövetség­be lép az igazgatással — mire Frankhon napi története elég pél­dát nyújt —­ a’ nemzeti érdekek elvesztik minden nyomósságukat a’ törvényhozásban, megnyílt a’ forradalom kapuja, és bekövetke­zik a’ szomorú állapot , minek ama hon­napi eseményeiben tanúi vagyunk. — E’ tárgy körűl legyen szabad futólagos érintésekkel beérnünk, hogy annál sürgetőbben elérjük a’ czélt, melly felé kiindulánk. Pél­dákra azért nem is hivatkozunk, mit némelly statusok politicai éle­te olly bőségben mutat. Megjegyezzük azonban itt, hogy mi tá­vol valánk ama hiányt, mit e’ fejtegetésekben kiemelénk, a felho­zott abnormis állapotok egyedüli forrásává bélyegezni, de alkalma­sint világos leend mindenki előtt, hogy legyen bár a’nemzeti kép­viselet helyes alapokon szerkezve, legyenek egyéb viszonyok jó­zanul rendezve, az érdekek képviselete megadva , kellő arányban s fölállítva: mind ezen institutiok meghiúsulhatnak azon egybefüggés s nem léte miatt, melly által egyedül képes a’ képviselt érdek saját

Next