Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-10-18 / 80. szám

fflolozgvártt, ERDÉLYI 184£. 2ödik szám, Foglalat: E г­­I é I V és Ma­gor ország: országos ülések elkezdése; A Pesti Hitaionak „a* 1 testvérben“ czimü vezérczikkéről ; egyházi fötanácsi ülés; magyarhoni dolgok : ’Pernes-, Gömör- , Szerém- , ’s Pozsony m­e­yvk közgyűlése ; K­ülföld: Szervi­a. — Brasilia, összeesküvés körülmény­ei. — Span­i­о­l­о­r­s­z­á­g. — Anglia. — F­r­a­n­c­z­i­a­ò­r­s­z­á­g. — Poroszország. — Törökország. — Cserkesz föld. ■ Nemzeti T­á­r­s­a­s­k­о­d­ó : Tárg­y irán­y­za­tok, bán­y­ásza­ti törvény hozás é­­­de­kében , S­z­e­n­t­k­i­r­á­l­y­i Zsigmondtól. Kolozsvár­i polg. sa 1. év utso negyedére az előfizetés 3 ír* 4­0 kr. p.pben dlfogáltatik* ERBÍÉIY és MAGYARORSZÁG­. Kolozsvár Országos elnök ö nmaga körlevelében nov. 2kát tűzte ki az országos ülések megkezdése Ьalá. pontjául.— Kir. biztos báró Józsika János ő nmnga f. há­zán innen elutazott — mint hírből tudjuk — Bécs felé. A’ Pesti Agh­lalmak „A* testvérn­ok­” c/ímű­ A ezerczikkére­. ( Vége. ) Nem fogok rendszeres elősoroláshoz, ’s nem is azért idézek egy párt azon közjogi állapotunkban , történészed fejlődésünkben, sőt jogki­v­­l­­t tettleges helyzetünkben fekvő körülményekből, mel­­­lyek a’ haladási kérdések megoldására természetüknél fogva kedve­zőig hatnak, mintha igy akarnék szólani : mi folyamirányban osz­tunk, ’s használók ugyan karjainkat, de az ár is hatalmasan emelt. Még kevésbé írom ezen czikket olly aggodalomból, mintha azt hin­ném, hogy találkoznak honfiaink közül , kik ekként vélekedhetnek: a’ szabadelvű testvérhon legmerészebb észreptü journalistája , a’ re­formok legállhatatosabb sürgetője szerint is, mi valami nagyban fáradoztunk, illő tehát, hogy huzamosan kipihenjünk mindenféle dicsőségeink árnyában. Igen tévednek azok, kik a’Iliradó közeleb­bi számában megkezdett czikkemnek , már is illyforma magyaráza­tokat próbálgatnak adni. Mert csupán a’ megpendített kérdés érde­kessége birt rá , hogy csekély erőm mértéke szerint járuljak annak több oldalróli megvitatásához.— De tárgyamra térek. Alkotmányunk a’ polgári elemet a’ törvényhozás egyik figyel­met érdemlő tényezőjévé emelte. 1842 ben nálunk a’követi karban 60 egyén képviseli ezt. Két csatorna hordja a’ közvetlen polgári érdeket, a’ személyi és politikai jogok terjedését, a’fekvő birtok­nak a’ hűbér-rendszer bilincseibéli folytonos kibontakozását tár­­gyazó eszméket, az álladalmi élet vérkeringésének gy­ürjmat­jára , országos tetemünkbe, hasonlatosan két folyamhoz, melly szabad közlekedést nyit, s hullámain vezeti egy idegen tartomány áru­­czikkeit a’ beliparrali versenyzésre. Mert Erdélyben az aristocralia a’ reform útjaitól nem idegen ugyan, ’s meghalva a’ kor magasz­tos szellemétől az átalakulás fejlesztő ösztönének enged , szünetle­­tüil forr és tisztul, intézményeiből a’ halálra vált részeket külön­választani és czélszerükkel becserélni törekszik , de ezen a’ mosto­ha viszonyokkal ’s néha önmagávali kétes küzdésben hathatós se­gédet nyer: 1ször­ a’ városi rendtől, melly nálunk értelemben és akaratban, nyelvben és érdekben k­­ vétel né­l­v él 1 magyar, és 2szor­ a szász nemzettől, melly bármennyire különböz­zék is szokásban és nyelvben, alkotmányban és szellemben tőlünk, páratlan becsű magányjoga által, minden el nem fogult magyar e­ jött régóta határtalan méltánylást vívott ki magának. És ha szintén a’ történetbuvár forgatván András király oklevelét, melly­ben a’ german­ gyarmat letelepítetik a’ v­áros usque ad Borait, két­kedve kérdi : hol vannak e’ határszélek ? és semmi földabroszról teljesleg kielégítő feleletet nem vehet magának ; de a’ figyelmes u­­tazó minden holdföldről megfogja ismerni: szász kezek által mi­­veltelik-e? és az egész tájék virító képéröl olvashatja azon intéz­ményeket, mellyeknek védszárnya alatt munkás, iparű­ző és va­gyonos nép lakik. — A’ városi rend és a’ polgár­ nemzet (a’ szász) apáink alatt igénytelenül ’s feledve ült országos teremünk egyik szögletében, ’s csak akkor emelkedék­ül bel­e­éről fel, ha egy alá­zatos tiltakozást bátorkodott benyújtani, méltán vagy balul meg­támadottnak vélt jogai mellett.­­S miért is ne hallgatott volna azon korban, midőn csak aranyos dolmányu és antik­öves uraság hitte r­­agát jogosítva a­ hon ügyéről gondolkodni; midőn a’ nemzet leg­­te­kintélyesebb matrónája, kit kétségkívül végtiszteletkor közmeg­elégedésre a’ papi ékesenszólás Cornelia fölébe emelt, összeku­­csolt kézzel ’s Viob­arczczal jaj veszéklett azon végpusztuláson, melly az örökös jobbágyság eltörlése által országunkra nehezült és sziv­­i bánatára Hargitától Retyezátig minden gyöngébb szemalkatu­k— s­­ nagy számmal voltak illyenek — divatból vagy érzésből öreg csep­­i pékét hullatott? De megváltoztak az idők. ’S a’ városok már 1854 és 57ben­­ az alkotmányos kérdések tisztába hozatalához teljes erővel járultak. A’ szász nemzet pedig jelen országgyűlésünkön azon közönyössé­get, melly régen menthető vala ’s most bűnné változott volna, szi­lárd elszánással levetkezvén, egyesíté magát polgártársaival, egye­sült az aristocralia szabadelvű részével és megoldva jön sok ered­­ményteljes haladási kérdés. Bár mit petyegjen egy Lipcséből be­származott ábrándozó , ki megfordulván a’ karzatokon , 5 óra alatt eléggé okultnak hivé magát, a’ szász nemzet képviselői fölött pál­­czát törni; beszédtárunk megfogja a’ jelen- és utókornak mutatni, miként nem volt követi testületök , melly­el Herman ivadékai mél­­tóbban büszkék lehettek volna, mint épen a’ mostani. Én egyéb­­aránt koránt sem azt állítom, hogy­ a’ polgári elem együtthatása nélkül, mi hasznos törvényczikkeket hozni gyengék voltunk. Szo­morú kilátás nyitnék a’ reformokra, ha, kiktől az új törvények közvetlen életbe léptetése nagyrészben függni fog t. i. a’ vármegyei és székelyszéki nemesek ■— mert p. o. az úrbéri szemelvények ki­váltan ezeket illetik — azoknak hozatalában csak kénytelen egyez­tek volna meg. Ez nem igy történt. Mi állhatatosan akartunk, de a’ városok és szászok is hűn segitettek. Közjogi állapotunkban van a’ haladásnak még egy elősegélője, m­elly noha csak nemleges , néhány kérdésekre szorítkozik és nap­jainkban szerepet nem játszott, mégis olly futólagosan, mint most általam történik, említhető. Erdélyben t. i. ha szintén a’ vallási ér­dekek sokba belé is vegyítik magokat, semmi felekezet egyházi rende nem formál az országgyűlésen külön politikai testületet, sőt azon egyháziak száma, kik személyileg vagy talán quasi képvise­letnél fogva— kolozsmonostori convent— a’ törvényhozásba be­folynak, olly arányban van a’ diaeta többi tagjai öszvegéhez, mint­­ a’ 65hez. Aztán — hogy az alkotmányos jogok köréből egyes tények mezejére lépjek át — nincs-e nálunk néhány korkérdésnek szeren­csehozó csillagzata? A’ szerkesztő úr kétségkívül emlékezni fog, miként már tíz esztendeje annak, hogy— az adózó nép nem győzvén továbbhor­dozni az álcsinálás terheit — törvényhatóságilag meghatároztatok , miként egy egész telektől évenként csak 12 nap szabad a’ jobbá­gyot közmunkára hajtani és ezen napszámok fele robotjába tudas­sák be. Igaz: kevés földesúr tett e’ rendeletnek eleget, mert az illyszerü statútumot nem igen volt szokás kötelező erejűnek tekin­teni, de legalább kiki az elvhez hozzá szokott. És a’ székely fői­dőn nem járult-e nemzedékek óta a’ közlekedési eszközök készíté­séhez és fentartásához az egyházhelyi nemes? ’S tettleg kivonhat- t ta-e magát megyéinken is ezen terv alól az armalisták nagy ré­sze ? Mi kellett ennyi előzmény után legnevezetesebb törvényjavas­latunk alkotására? Egyik, eset a’ másikat juttatja eszembe. Tegyük át a’ könnyen engedelmeskedő képzelődés szárnyain magunkat azon kiindulási pontra, midőn Erdély rég nem gyakor­lott jogánál fogva az adó öszveget a’ folyó évi mennyiségben —, s mert ennyit az ország szükségei minden esetre megkívánnak — megajánlván, azt az országos, házi és hadi pénztárak számára ki-

Next