Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-11-08 / 87. szám

Kolozsvárit, Korldon­, Eiovoii­kép 3 én, ERDÉLYI 9 184­, dili Foglalat. Erdély és Magyarorsz­á­g: jótékonyság ; a’ népkön­yvkiiró tí­vesítlat: Oyél­íin­k ítgve báni körlevele; mivari­el­yszéki közgy­ülés; magyarhoni dolgok: Zemplén megye ko­gy ülése , zet híjányairól IST. Hányáról; K. a­j­tó Id : Mexico. — S­p . 11 : " ‘ 'szag. Anglia.­­U­jabb tudósít­á­s : Yobokumegye közgy­ülése. — N­e­m­­z­e­t­i T­á­r­s­a­l­k­o­d­ó : a’ német rövid érintések az iránt, hogy általánosan érdekében fekszik-é az austrai birodalomnak, ’s b-*rt VII. Kolozsvár . Marosszéknek arbér tárgyá­­szatmári 12 pont megbukása; városi belszerke­­— F­r­a­n­c­z i­a­ors­z­­á­g. — Poroszország. — váum­szövetség alakt­ltisi és eredményei. Tovább;­ helyes volna-é különösen Magyarországnak. ’sat. ERDÉLY es Il MAGYARORSZÁGI. Jötök Oliy Stl.- Ni. Papp Ferencz várból plébános nem­csak iskolát, mellyben száz tanuló elfér, hanem a’ helybeli tanuló­­nak használatára kamarát és istállót is épitett saját költségén, hogy pedig a’ szülők gyermekeiket annál szívesebben küldjék iskolába , aratás előtt, a’ Felü­gyelése alatt létező iskolákban a’ legszorgalma­­tosabb tanulónak évenkint hat pozsony­i mérő gabonát szokott osz­togatni. E. Ti A’ népkönyvkiadó egyesület részéről figyelmessé té­tetnek minden, a’ népnevelés ügyét tettleg előmozdítani kivánó ha­zafiak , különösen a’ közelebbi érintkezésüknél fogva köznépünkre legjótékonyabban hatható magyar földesurak, lelkészek és iskolai tanulók , hogy Tarczy Lajos koszorúzott Népi Physikájának 5 első füzete a’ következő pesti novemberi vásárkor, diszes és olcsó ki­adásban fog megjelenni. A’ többi 2 füzet is ezután nem sokára fél­­­­re jövend. A’ könyv vevőji a’ 3 első füzet átvételekor egyszerre­­ teendik le az egésznek árát. Pest oct. 18­. 1842. Választmányi határozatból. Vackor Imre egyesületi jegyző. Nyelvünk ügyében. VII. Terjedelme és érdekessége miatt külön szakaszt szántunk az „austriai statuspolgár“ viszonyainkról tett észrevételei 5dik pont­jának. Magyarhon — igy szól Írónk — az európai összeütközések ese­tében Oroszország szertelenül fölvirágzó ’s éppen ezért gyanús ta- ■ talma ellen erős gátot vonni törekszik.­­ E’ czélra szolgálhat némellyek véleménye szerint a’ magyaro­sítás. A’ halt konyha-latin tehát régi hódilmányaiból kiszom­lalék és a’ magyar országos nyelvvé emeltetett. A’ kormány illy reformtól nem tagadta sanctioját meg, in­­­­kább a’ viszonyok hatalma miatt mint meggyőződésből. Rövid i­­dő alatt küzdelmek idéztettek elő, pártok alakultak, felvék éles­ gyűlölettel és vakmerőn küzdők. Szép, dicső ügy, a’ honi nyelv­­­­enyészéséért minden áldozatot megajánlani és nem rettegni fara- i­ dolináktól ezen czélnak józan ’s mérsékleti utoni elérésében. Si-­­­lány azon nép, melly nemzeti becsületét, a’ drága ’s gyakran vé­ren vásárlóit ősi örökséget, idegen személy bábjátékéul veti; de lesújtó s veszélyes merény más ajkuaknak rablani el nyelvét, ’s megfojtani akarni népi sajátságait. Az anyanyelvrőli lemondással a’ múlt hagyományai törlesztetnek el, szétporlik a’ történészet hor­gony tere, kihamvad a’ honszerelem, az uralkodás iránti lelkesedés ’s végkép elrezg azon érzet-hangulat, melly a’ jogok megóvásáért vagyont, vért és életet áldozni kész. Olly nép­, melly politicai létezése gyermek-korát éli, az ösz­­szeolvadásra még rábirható. Ellenkezőleg van azon nemzettel a’do­log, melly századok óta éber ’s hő kegyelettel őrzi vallása tanját, nyelvének, irodalmának hagyományait és elődei emlékét. Volt idő, midőn a’ most iga alatti slav törzsökök Európa egész keleti részét a’ Balticumtól és Adriai tengertől V­olga partjáig bírták. E’ tényt tudják ők ’s ne feledje más el. Miért terjesztetik tehát — fog­tatja írónk—olly dühvel a’ magyarosodás? Nem fér-e több nyelv meg testvériesen egymás mellett? Mért gazdagítni egyiket a’ többi or­rán? Élő nyelvnek a’ holt latin helyett törvényhozási és közkeze­lési tárgyakra alkalmazása azon értelemben, mint ezt a’ közelebbi országgyűlésnek királyi megerősítést nyert határozatai követelik, okszerű ’s ennél fogva elcsárlás alá sem jöhet. Illy viszonyból ön­ként foly, hogy minden mivelt honpolgár szükségesnek tekintse a’ magyar nyelvet megtanulni. Ila ehhez még élénk irodalmi mozgás járt’­, ké­tség nem létez az iránt, miként a’ magyar nyelv törvé­nyes és dicsőséges utón fog magának fényes nyereményeket sze­rezni. Itt végződnek az ,,austriai] statuspolgár“ nézetei. Tanácsa, mellyet nekünk ad, azon innepélyileg ki fiem fiázott mondatok , mely­­lyekben—rhiot az egykori római követ tógája fölmutatott Öb­leibe— számunkra, választásunk szerint, békét vagy hadat zárt el, arra akarnának minket rábírni, hogy törvényhozásunknak a’ nyelvügyében egy határozott ne továbbá­t“ mondjunk. De meg­­állithatjuk-e akármelly növényben az organikus életet, midőn még benne van a’ fejlesztő erő; mondhatjuk-e: ne virágozzék a’ vi­rágzás csalhatatlan feltételei mellett? Ki azon elvet, hogy Magyar országban a’ közállományi nyelv magyar, megdönteni nem akar­ja, annak el kell tűrni, a’ belőle szükségileg folyó eredmények lassankénti kibontakozását. N­os homályos a’ törvény, magyaráztat­ni fog. Hol kevesebb engedtetik meg benne, mint a’ mennyi a’ kiindulási frontok szerint mulhatlan, akkor és­pen azon tulajdona természetünknek, melly testünkben is a’ kipótló erőt mindig olly részekre lódítja, hol tetemesebb hiány mutatkozik, hatni, tisztilni, alakítni fog, ínig végtére a’ legutósó következ­ményig az elvnek elég van téve ’s a' törvény tartalmában ösz­­hangzás és sulyegyen fog előálláni.­ — Ki azt mondja, hogy nálunk annyi egyenlő igényű nemzet létez, a’ hány nyelv, az el­­feledé ugyan a’ történészetet, el közjogainkat, de ezen hamis a­­lapra épült állításaiból vont minden eredmény következetes fog még akkor is lenni, ha szigorú al­kalmazásából teljes feloszlás és bá­beli zavar származik , ellenben ki azon elvet , hogy hazánk közál­­lományi nyelve magyar nem ostromolja, de a’gyakorlatba vétetek, örökre megkívánja ott állítani, hol a’ törvény hozás a’ körülmények­­keli küzdésben néhány félszabálynál ju­hent fsség: az olly ember, minden okoskodásával saját logicáját akarja elvitatni. Igen sajnálom, hogy éppen itt, hol néhány általános észre­vételek után, leszabandó valék nyelvünk Erdélybeni ál­lapot­­ára , ’s allkalmam lett volna olly kérdésekben, mellyek még vitatás alá ritkán jöttek igénytelen nézetemet elmondani, sajnálom hogy itt kell megszakítani czikkeimet. Erdélyben minden irányban élénk mozgás kezd viszont jelenkezni , kevés stagnatio után több helyi törvényhatósági gyűlések talulnak, és országos termeink közelebb­ről nagy eredményű vitatásokra nyílik meg. Azon kérdések , mely­ikeket, mint jobb részt bevégzetteket, csak visszatekintésileg aka­­rjuk ,még egyszer ,,saját ügyünkben“ megkezdett, ’s közelebbről folytatandó vallomásaink közt érinteni , ismét felelevenűltek és új rokonsággal szaporodának. Sürgető tárgyak igényelnek tehát saj­­­jainkban helyt­ íretn­ény XXii'iiiande­JLolO^SViIT. A’szüret mármár lefolyt. Bor lett a’ mi lett. Rosszabb hogy a’ szőlő nem igen ért meg. Itt senki sem mivellet sok szőlőt, de sokan mivellelnek keveset. Csaknem minden pol­gárnak van szőlője. Gyönyörűség látni az illy szüretet. A’ hegyek lakoma-tanyákká válnak. Az egész vidékét elleji a’ nétaöröm­. E­­gyik lövés a’ mást váltja fel. Itt is ott is muzsika hallszik. Kiabá­lás v lárma, táncz, tréfák, nevelés,­ de hány ’s minő nemes,­­ érik egymást az örömnek? A’ rendetlen zajban a’ nép leg­­rendesb öröme foly össze. Kolozsvárit legátalánosb népinnep a’ szüret. — De jőjünk csak bé, a’ városba. Csodát látunk. Tűzokádó hegyek körében , természeti revolutiok következéséül lát­hatni effélét, de békés városban váratlan, meglepő. A’ piatzon két új hegy támadt. Valósággal nagyok a’ hegy­ek , nagy helyet fog­lalnak !! Valaki vitathatná, mikép nem két, hanem csak egy hegy támadt, és csupán a’ csúcsa kettős, mint az sok más hegyeknél is megtörténik. Mivel ezen hegy még mind növekedő állapotban van, a’ nagyságát most nem határozhatjuk meg. Eddig elé Európában a’ legszélesb utcza felénél jóval többre terjedt. Hátulról lehetséges a

Next