Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)
1842-11-25 / 94. szám
Kolozsvárn, ERDÉLYI 1842. PollícliONI, november 25én . ADÓ Foglalat. Erdély és Magyarország, kinevezés ; két k. k. leiratok a' tisztválasztásról , ’s az országgyűlés végéről , melly jan.kére van kijelölve; hírlapírói vakság és malitia; országgyűlés, nov. 123 . az ülésben a’ rendszeres bizottmányok tárgyában határozat; f. fejérmegyei közgyűlés; magyarhoni dolgok: Pest- és Veszprém megyék közgyűlése; Külföld: Oláhország, szer v i a : Gyka hg* véletlen ’s törvénytől kiszabott út mellőzésével fosztatott meg fejedelmi székétől; Gyka hg. Szebenbe érkezett, Souarow tábornok Belgrádba érkezett.— Spanyolország — Anglia. — Francziaország. — Nemzeti társalkodó: Smith és List. — Ibidelések. ^•1 dl « vár»1. ERDÉIT és MAGYARORSZÁG. K.ÍNCVCXCS. Ungvári k. kara. erdőmesterré Denk Károly; a’ szigeti kir. hivatalnál mázsattiestekktt Szabó János neveztetett ki. Felvin ez, nov. 20dik. A’ mai napon választá meg a’helybeli ev. reformata ekklézsia maga papjának n. enyedi volt profes- Gort. Péterffi Albert urat. Országgyűlés. Legújabb. Nov. 24kén kormányzó ő amaga az országos ülésben megjelenvén két k. leiratot olvastatott fel. Egyikben a’ tisztújitásról felküldött törvényczikk érkezett le lényeges módosításokkal. A’ főjegyzői és pénztárnoki hivatalokat kiveszi a’ rendesen választás alá jövő hivatalok sorából , és felsőbb megerősítés alá tartozónak jelöli ki. Továbbá a’ vallási viszonyokra nézve is némi változást tesz. A’három évi választást, három egyén felküldését, ’s a’ helyettesités iránti javaslatot elfogadja. — Másik k.leirat az országgyűlés végét 1845 jan. 7-ére jelöli ki.— Hírlapból vakság és rész akarat. Nem csudáljuk ha olvasóink szelidsége e’ kemény homlokiratra megdöbben. Mi is soká állapodánk meg hitlepedést várva ; olvastuk és ismét olvastuk ama vezérlő czikkeket, mellyekre e bélyeget ülni kénytelenek vagyunk. Enyhébb kedélyes olvasóink vegyék kezökbe a’ Siebenbürger Bote 84. és 91. számát, figyelmezzenek az ott kitűnő törekvésére a’ vezérlő czikkeknek ’s törjék felettünk a’ pálozát, ha élesek vagyunk. Journalistiai pályánkon találkozunk néha a’ vaskénytelenséggel, hogy figyelmünket elvonva a’ felmerülő tárgyak fejtegetésétől, azon kárhozatos irányokra kell fordítanunk mi német hirlaptársainkban egy idő óta kezd mutatkozni. Ez hivatásunk legnehezebb ága. Diában, mi férfias lemondással biitjük választott pályánk ürömpoharát, zúgolódás nélkül Szedjük buját! sarjadozó töviseit ’s fejtegetéseink közepette állapodunk meg, hogy néhány komoly szót intézzünk a’ Siebenbürger Bote vezérlő czikkei írójához. Ne képzelje a’ Siebenbürger Bote, hogy midőn lapjait felszólamlásunkkal megtiszteljük , bizen hírlapok sorába tartozónak hisszük, mellyekkel harczolni nem irtózunk. Eddigi eljárásunkból tanulható , hogy miattunk létezhet hirlajtocska, mellynek 10 része ellenünk szórt gyanúsításokkal, ránk hajtott sárral tömve és mi egyetlen szóra sem méltatok és nem is fogjuk, sőt különös dévaj Szeszélynek ’s sok üres időtknek kell egy ponton találkozni, hogy barátunk mulatságos unszolásaira meghallgatunk belőle valamit. Ama hirlapocskának sem hitele sem közönsége. Ámde a’ Siebenbürger Boténak nemzeti érzelem ápolt tiszteletreméltó közönsége van azon testvéreink kebelében, kiket saját nemzetiségökhez hő ragaszkodás jellemez; de kiknek saját érdekűket át kell mélyen érteniük , hogy egy zászló alatt álljunk testvérileg egyesülve a’ keletkező vihar ellenében. A’ heterogen nemzetiségek egybeolvadásának ideje letűnt. Teekintsünk szét a’ politicai fejlemények terén, mindenütt egy egy nemzetiséggel találkozunk, melly fejét emeli ’s önállóságot, egységet követel. Kimondók már lapjainkban, mikérmn a’ politicai kifejtés bizonyos fokon túl a’ nemzetiség terjesztésének ellensége. A’ melly statusban a’ külön nemzetiségek fölébredtek , ott vagy a’polgárisodásról kell lemondani ’s a’ sötétség vad korát visszaohajtani, vagy nemzetiségek egybeolvadásáról ábrándozásokat feledni, a’ helyett testvéri szövetséget előidézni kell olly nemzetek közt, kiket közös érdek, közös jövendő egybefüz, kiknek lélekét a’ koczka egyszerre ’s együtt határozza el. Olvasóink tudják, hogy itt a’ magyar és szászról van szó. Csak a’ vak nem látja, hogy közös fiásájik határinál naponkint inkább fészkeli be magát azon hatalom, melly a’ vallási és nemzetiségi vonzalmakat fölhasználva birodalmunk szivében támadhatna meg, ’s melly minden polgárisodást elnyeléssel fenyeget." Bár mennyire fürkésszük a’ szász nemzet viszonyait, sem nemzetiségi, sem vallási, sem politicai sympathiákat nem fedezhetünk föl, mellyek a’ szláv elem újabb törekvései felé vonzanák, mellyek menthetővé tennék, ha ügyöket a’ szlávügygyel ugyanazonitnák. Menthetetlen vakság azért, midőn egy hírlap a’ nemzetiségi viszály alig elhamvadó szikráját emésztő lángra fuvalni erőködik. Köztünk nem elnyelésről, de Szövetségről lehet csak szó, és habár e’ szövetség áld szállít kiván is, semmi esetre nem ollyat , melly egyik vagy másik nemzetiség létezését koczkára tegye. A’ fennidézett czikkekből kiálló törekvést mi a’ szövetségre naponként komolyabban intő körülmények közt vakságnak tulajdonítjuk; de ha tekintjük az eszközt, mellyhez nyúlt a’ magyarság elleni gyűlöletét jellemezni, ama másik bűntől sem menthetjük fel, mivel eljárását czikkünk homlokán bélyegeztük, 84 ik számú vezérczikkében az első magyar ,1 pa r ra al rá 11 i tást. Veszi tárgyul a’ Siebenbürger Bote, és a’ magyar szorgalom első zsenge vir . -aiból szíja a’ mérget azon kárhozatos czélra , mit állandó irányul magának kitűzött, t. i. a' külön nemzetek egymásiránti gyűlöletét fölébreszteni. Az ész és ipar mezeje az, melly az emberiségnek közös tulajdona, lássuk mivé törpité a’ Lieb. Boté a’ magyar Iparmű kiállítás eredményeit. Eléveszi a’ ínybiráló választmány négy Rendbeli kitüntetéseit ’e a’ nélkül, hogy a’ kijelölést nyert egyéneket ismerné, csak amúgy neveik hangzata vagy isten tudja mi után indulva a’ nemzetiségek szerint lajstromozza. Az arany és ezüst emlékpénz (két első rendű jutalmak) nyeréséből egészen kizárja a’ magyart. A’ bronz emlékpénz — harmadrendű kitüntetésben — tán kegyes Szánalomból— egy fitográff részesil; végre dicsérő oklevelet 7 magyarnak juttat. Összesen tehát 80 jutalomból csak nyolczat —v éjjen dézmát— enged a’ magyarnak osztályrészül a’ magyar Ijarmükiállitásban ! Végre igy szól a’ Lieb. Bole: ,,Ezen Ijjarmükiállitás is világosan megmutatta, hogy az ipartehetség és szorgalom a’ tulajdonképekni nervus rerum Magyarhonban nem a’ magyaroknál otthonos. Midőn tehát egy nép, melly a’ lakosságnak harmadát nem teszi, mellynek tagjai főleg ekével és legeltetéssel foglalkoznak , mellyel noha századoktól óta az ipartehetség és szorgalom ppéldányai gyanánt látja a’ németeket és szlávokat maga előtt tündöklőtti s még sem ragadott meg az iparszellem, melly műveltségét azon két, őt minden tekintetben sokkal túlhaladott nemzeteknek köszöni, mégis hazábban sokkal számosabb szlávot és németet akar kényszerítei, hogy nemzetiségüket az ő keleti nemzetiségébe falasszák ; mit lehet ehez józanul mondani?“ — — Eddig a’ Siebenbürg er Bote. Van-e szerencsétlenebb törekvés, mint egy hazának polgárait a’ törvényekben sőt magában az életben is ismeretlen osztályokba' lajstromozni? Valljon Magyarhonban, tr melly — mint statisticusaink állitják —, több mint 20 nemzetiségeket ápol, a’ név hangzata fogja elhatározni mellyik nemzetiséghez tartozik ? Nem ismer-e a’Liebenbürger Bote lelkes magyarokat, kik a’ magy. nemzetiséget és nyelvet anyjok tejével szivták be, és nevök német, és viszont nincsenek-e a’ szász nemzet tagjai közt le a’ köznépig tősgyökeres szászok magyar névvel? Tele tudnánk tölteni néhány