Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)
1843-01-13 / 4. szám
fel. Nevezetesb egy kir. leirat kihirdetése a magyar nyelv tárgyában, mellyel az országgyűlési irományok közt 5 sz. azadt közöljük olvasóinkkal. E’ mellett az országos alapítványok iránti törvényjavaslat tervei olvastattak fel ’s a kir. kormányszékhez küldettek át. Ezek ellen a’ szász követek egy ellenvéleményt nyújtottak be az országos Rendekhez a’ végre, hogy a' felirat mellé csatolva felküldessék. Ebben a’ többieeket cons latosoknak nevezik’s collectiv (nemzeti) nevezettel írják alá. Ezt, minthogy az 1791 diki törvénybe s eddigi gyakorlatba ütköző az illyszerü föllépés, az országos RBk illy alakban el nem fogadhatónak nyilvániták ’s visszaadni rendelek. Minek ellenében a’ szebenszéki követ Konrád Vilmos kinyilatkoztatá, hogy vissza nem veendik , de óvást, ellenmondást , recursust jelentenek. E’ gyűlés leglesujtóbbak egyike volt, mert nyilvánvalóvá lett, mikép az újabb kor fejlődései a’ politica, jog s alkotmányosság körül szásztestvéreink kebelében nehezen vernek gyökeret, ’s ha egyfelől ingerültség lobog fel, azt a más 'részről tulvitt ’s semmi józan értelem által nem helyeselhető követelések idézik elő. Kemény Bontokos b. kir. hivatalos nyilatkozata, melly mellett] Goro Lajos kir. kir. főőrmester alapító levelét benyujta, mit mi közméltánylása napjainkba igtatunk, minthogy az adományozót jellemzi élethű színekben, mihez csak azt csatoljuk: legyen az elismerés jutalma olly mértékű mindenütt a’ hazában, mint az országos teremben vala. ,,Alig teltek el néhány hónapok, mióta két buzgó hazánkfiai a’ múzeumnak alapját létevék. Zsenge intézethez, sőt annyira uj, hogy még időnk sem vala hazánknak ezen oltárát fedél alá helyezni, ’s már is többek állottak elő, kik , az olly régóta olly buzgón várt alkalmat mentői előbb kívánván használni , dicső erdődinknek szokását,’követve, készek szabad ég alatt áldozni, meggondolván hogy minden a pantheonok között legszebb, legmagasztosabb az égnek szabad boltozatja, meggondolván hogy a legelső áldozat a’ legkedvesebb. — Illy férfiúnak nevében szólalok én fel, ki nem szónak, hanem tettnek embere; ki ifjúságában midőn hazánk ege viharos volt, midőn a’ hon véráldozatot kivánt, vérével áldozott, — ki most, miután mint fáradt bajnok haza tért, munkás éltének trophaeumait a’ haza oltárára kivánja letenni. Igen is trophaeumok az ajánlatok; mert arany érdempénzt (moneta) ad be, de ollyat, mit maga érdemlelt, maga nyert jutalmul; — könyvet ád, de olylyat, mellyet ismer a’ tudós világ, mellyet egy Böltiger is méltányolva emlit, mell vért Európának több magos helyzetű fiaitól díszes jutalmakat nyert;— régi pénzeket ád bé, de olljakat, mellyeket Pompejinek tizennyolez százados sírjából saját kezeiben hozott vissza a’ külvilágra.— Ezen érdemes férfiú őrnagy Goro Lajos úr! Bátor vagyok megbízatásom szerint a’ tisztelt méltóságos urnak saját altiirása alatt költ ajánlatát , a’ tekintetes Karoknak és Rendeknek alázatosan benyújtani, méltóztassanak azt kegyesen fogadni.“ Örs a á ggy titok s I kronsá ti . . U. L kir. leirat 1842. dec. ‘lelkéröl az itélőmester választása iránt. E. E. Erdélyinagy fejedelemségünkben eddig itélőmester Földváry Farkas hivünk előléptetése által , kit mai napról hozzátok küldött k. k. leiratunk szerint kormányszéki tanácsosnak kegyelmesen kineveztünk, az itélőmesteri hivatal ürességbe jővén. Nektek ha KK. és BK. ezennel meghagyjuk , hogy ezen hivatalra a’ törvényekben rendelt motlon tüstént kijelelést tegy’etek , legfelsőbb határozatunk alá terjesztendő. Többnyire ’sat. E. F. 2. k. leirat az országgyűlés elhalasztása гránt 1842 dec. 29.1 próz. 1842ik év dec. Ifikáról költ alázatos felirástok maga utján Hozzánk jutván , a’ czélból, hogy ottani fejhatalmu kir. biztosunk által már Nektek átaladott és még küldendő legfelsőbb kir. leiratunkat kellő tárgyalás alá venni és a’ törvényczikkek terveit, mellyet visszaküldeni, legfelsőbb megerősítésünk alá felterjeszteni képesek legyetek . Kérelmeiteknek e’ tekintetben irántatok viseltetett kegyelemből engedendők, ezen országgyűlést 1845 ik február. 4ik napjáig olly móddal elhalasztani megengedjük , hogy azon napon mulhatlanul berekesztessék. Többnyire ’sat. k. kir. leirat a magyar nyelv tárgyában 1842 dec. 22-éről 5267 sz. alatt: E. E. Midőn nekünk nyilvánított kívánságaitoknak a’ magyar nyelv iránt azon alakban, mint az a’ múló év augustus lső napjáról kelt k. k. leiratunkban Hozzátok küldetett, kegyelmesen engedtünk, igen jól tudtuk, hogy azt, mit szeretett nagyfejedelemségünk viszonyai megengednek, a’ magyar nyelv mivelődésének előmozdítására atyai hajlandóságunkból cselekedni , — betöltöttük ; azért azon k. k. leiratunk értelméhez — illetőleg f. év. septemb. 12ik napjáról kelt ’s Hozzánk törvényes utón és módon feljutott alázatos felrásiókat— ez úttal is ragaszkodunk. Többnyire ’sat. Ferdisland s. k. Nopcsa Elek s. k. B. Apor Lázár s. k. melsőszolnoki közgyűlés. Dézs dec. 31 kén. Néhány óra múltával lejárandó évünk három végnapjain Belsőszolnokban megyei közgyűlés vala. ,,Ev negyedesnek nevezé az elnök főbíró; várva nézünk elébe az ezen szóban kimondott elv iránti hűségnek , örömünkre lesz azt minél szilárdabbnak tapasztalni. — Pontonként sorolni elé a’ folytakat, nem érdemlené meg sem az irás sem az olvasás fáradságát; maradok hát csak a’ mellett, a’ miben legismerhetőbben ki nyomta mintegy magát az egésznek jelleme. Ez pedig két pont alá szorítható: I). A’ megyei hatóság törvényes szabad körének védelmezésében meglarják a’ Rendek eddigi állásukat. E’ törekvésre mutat legalább néhány kormányszéki leiratnak tárgyalása. Ezek közül egyik meghagyá a’ megyének , hogy a’ felsőbb rendeleteket, teljesedésbe venni ciné mulaszsza; másik, a’követek számára közelebbi közgyűléskor teli pótlék rovataira nézve megjegyzé, hogy az, csak azokat kötelezi, kik benne megegyeztek , ’s a’ megye többségének, illy dolgokban, az egészet kötelezőleg intézkedni nincsen hatalmában; harmadik hibáztatá, hogy a’ követeknek adott utasítvány a’ közgyűlés jegyzőkönyvében a’ kormányszékhez föl nem küldetett ; negyedikben újabban aláoltatik , mi annyiszor Vaia már sikertelenül ajánlva,--—•»’ ,,hat héti («» pitas' iránti felsőbb rendelet teljesedésbe tétele; ötödik rendeli, hogy intézkedések letessenek, miszerint a’ sóvevők, sóbeli valóságos Szükségük mennyisége felől, illető hivatalos személyek bizonyítványával láttassanak el, mert ülj' bizonyítványok nélkül, a’ királyi kincstári tanács rendeleténél fogva senkinek se nem adathalik. És a’ Rendek határozák — az elsőre, hogy ezután is megmaradnak azon alkotmányos gyakorlatukban, miszerint a’kormányszék törvénybe ütközni vélt rendeleteinek teljesedésbe vételét, mig azok iránti nehézségeik eloszlanak, felfüggesztik ; másodikra , hogy hatóságuk körén belől mindaajokat kötelezőleg intézkedhetni , törvényes joguknak ismerik , mellyhez ezentúl is szilárdul ragaszkodnak; harmadikra nyilvániták, hogy a’ törvényhozó testület nem lévén alatta a’ kormányszéknek, és ebből folyólag az egyes megyék is arról, milly törvények hozatalára kívánnak befolyni, számadásra nem vonathatván, követeiknek adandó útasitványukat ezután sem terjesztendik a’ kormányszék elébe; negyedikre és ötödikre kimondák röviden, hogy törvényellenesre senkit sem szoríthatni. 2. A’ megyének jelenlevő egyik követe Kozma Imre röviden értesité a’ Rendeket az országgyűlés eddigi foly’amata felől; és a’ kormánynak ’s ország Rendeinek mostani állását egymáshoz , abban vele jellemezhetni: mikép a’ kormány ez országgyűlést inkább előkészületnek tekinti a’ jövő törvényhozásra; az ország Rendei pedig már jelenleg, némelly haladékot nem szenvedő tárgyakban, szemelvényileg, törvényeket, ha csak ideiglenesen is, kívántak alkotni. Ezek közül különösen kiervele egyet, mellyben a’ nem nemeseknek főhivatalokrai képesítése kezérozlalik , és erre nézve jelenté, hogy ámbár épen részletes utasítása, egy illy tartalmú, netalán indítványozandó, törvény iránt nem vala , tekintve mindazáltal utasitva is a szellemét, és megemlékezvén a’ megye Rendeinek azon alkalommal lett tagadó határozatára, midőn Kolozsvár és Zilah városoknak , egy hasonló törvénye pártolására felszólító leveleiket tárgyalók , úgy véle, hogy a’ megye akaratával egybehangzólag cselekvők, midőn az ama’ törvény ellen óvást jelentőkhöz csatlakozók. És beszédét azon innepélyes vallástétellel végzé, miképp, hazánk üdvét aristocratico-monarchiai alkotmányában hiszi, és ezt a tolakodó democralismus minden megtámadásai ellen ólalmazni ’s épségbei» fentartani, honfiúi tartozásának , és dicsőségének ismerendi utósa lehel feléig! — E’ nyilatkozatot a’ nagyobbára egy értelemben levő Rendek hangos helyesléssel fogadván, köveljek eljárásában teljes megnyugvásukat mondák ki. *) Ellenszó alig emelkedek egy, és ez a’ köztiszteletben álló Torma Józsefé valt; de természetesen **) kiálló szó marada a’ — És ime illyen 1843 végén, a’ dolgok ábrázata nemes Belsőszolnok megyében! Ε évünket több értelemben méltán nevezhetjük Ónak. Hanem telnek az évek , és kimaradhatlanul elhozandják mégis, a’minek jőni kell. *) Éljen az egyetértés! Szerk. **) Természetesen? Jó isten, a’ tolakodó democratismus mit nem tett természetessé Belsőszolnokban . Szerk. **) És valljon a’ magasztos honfiúi tartozás éa az ásó lehellétig tartó dicsőség nem