Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-01-13 / 4. szám

fel. Nevezetesb egy kir. leirat kihirdetése a magyar nyelv tárgyában, mellyel az országgyűlési irományok közt 5 sz. azadt közöl­­­jük olvasóinkkal. E’ mellett az országos ala­pítványok iránti törvényjavaslat tervei olvas­tattak fel ’s a­ kir. kormányszékhez küldettek át. Ezek ellen a’ szász követek egy ellenvé­leményt nyújtottak be az országos Rendek­hez a’ végre, hogy a' felirat mellé csatolva felküldessék. Ebben a’ többi­e­eket cons la­tosoknak nevezik’s collectiv (nemzeti) neve­zettel írják alá. Ezt, minthogy az 1791 diki tör­vénybe s eddigi gyakorlatba ütköző az illysze­­­rü föllépés, az országos RBk illy alakban el nem fogadhatónak nyilvániták ’s visszaadni rendelek. Minek ellenében a’ szebenszéki kö­vet Konrád Vilmos kinyilatkoztatá, hogy vissza nem veendik , de óvást, ellenmondást , recursust jelentenek. E’ gyűlés­ leglesujtóbbak egyike volt, mert nyilvánvalóvá lett, mikép az újabb kor fejlődései a’ politica, jog s alkot­mányosság körül szásztestvéreink kebelében nehezen vernek gyökeret, ’s ha egyfelől inge­rültség lobog fel, azt a más 'részről tulvitt ’s semmi józan értelem által nem helyeselhető követelések idézik elő. Kemény Bontokos b. kir. hiva­talos nyilatkozata, melly mellett] Goro La­jos kir. kir. főőrmester alapító levelét­ benyuj­­ta, mit mi közméltánylása napjainkba igtatunk, minthogy az adományozót­ jellemzi élethű szí­nekben, mihez csak azt csatoljuk: legyen az elismerés jutalma olly mértékű mindenütt a’ hazában, mint az országos teremben vala. ,,Alig teltek el néhány hónapok, mióta két buzgó hazánkfiai a’ múzeumnak alapját lé­­tevék. Zsenge intézethez, sőt annyira uj, hogy még időnk sem vala hazánknak ezen oltárát fe­dél alá helyezni, ’s már is többek állottak elő, kik , az olly régóta olly buzgón várt alkalmat mentői előbb kívánván használni , dicső erdő­­dinknek szokását,’követve, készek szabad ég a­­latt áldozni, meggondolván hogy minden a pan­­theonok között legszebb, legmagasztosabb az égnek szabad boltozatja, meggondolván hogy a legelső áldozat a’ legkedvesebb. — Illy férfiúnak nevében szólalok én fel, ki nem szónak, hanem tettnek embere; ki ifjú­ságában midőn hazánk ege viharos volt, mi­dőn a’ hon véráldozatot kivánt, vérével áldo­zott, — ki most, miután mint fáradt bajnok haza tért, munkás éltének trophaeumait a’ ha­za oltárára kivánja letenni. Igen is trophaeu­­mok az ajánlatok; mert arany érdempénzt (mo­neta) ad be, de ollyat, mit maga érdemlelt, maga nyert jutalmul; — könyvet á­d, de oly­­lyat, m­ellyet ismer a’ tudós világ, mellyet egy Böltiger is méltányolva emlit, mell vért Európának több magos helyzetű fiaitól díszes jutalmakat nyert;— régi pénzeket ád bé, de olljakat, mellyeket Pompejinek tizennyolez százados sírjából saját kezeiben hozott­ vissza a’ külvilágra.— Ezen érdemes férfiú őrnagy Goro Lajos úr! Bátor vagyok megbízatá­som szerint a’ tisztelt méltóságos urnak saját altiirása alatt költ ajánlatát , a’ tekintetes Ka­roknak és Rendeknek alázatosan benyújtani, m­éltóztassanak azt kegyesen fogadni.“ Örs a á ggy ti­tok s I krons­á ti . . U. L kir. leirat 1­842. dec. ‘lelkéröl az itélő­­mester választása iránt. E. E. Erdélyi­­nagy fejedelemségünkben eddig itélőmester Földváry Farkas hivünk előlépte­tése által , kit mai napról hozzátok küldött k. k. leiratunk szerint kormányszéki tanácsosnak kegyelmesen kineveztünk, az itélőm­esteri hiva­tal ürességbe jővén. Nektek ha KK. és BK. ezennel meghagyjuk , hogy ezen hivatalra a’ törvényekben rendelt motlon tüstént kijelelést tegy’etek , legfelsőbb határozatunk alá terjesz­tendő­. Többnyire ’sat. E. F. 2. k. leirat az országgyűlés elhalasztása г­­ránt 1­842 dec. 29.1 próz. 1842ik év dec. Ifikáról költ alázatos fel­­irástok maga utján Hozzánk jutván , a’ czélból, hogy ottani fejhatalmu kir. biztosunk által már Nektek átaladott és még küldendő legfelsőbb kir. leiratunkat kellő tárgyalás alá venni és a’ törvényczikkek terveit, m­ellyet visszaküldeni­, legfelsőbb megerősítésünk alá felterjeszteni ké­pesek legy­etek . Kérelmeiteknek e’ tekintetben irántatok viseltetett kegyelemből engedendők, ezen országgyűlést 1845 ik február. 4ik nap­jáig olly móddal elhalasztani megengedjük , hogy azon napon mulhatlanul berekesztessék. Többnyire ’sat. k. kir. leirat a magyar nyelv tárgyában 1842 dec. 22-éről 5267 sz. alatt: E. E. Midőn nekünk nyilvánított kívánságaitok­nak a’ magyar nyelv iránt azon alakban, mint az a’ múló év augustus lső napjáról kelt k. k. leiratunkban Hozzátok küldetett, kegyel­mesen engedtünk, igen jól tudtuk, hogy azt, mit szeretett nagyfejedelemségünk viszonyai megengednek, a’ magyar nyelv mivelődésének előmozdítására atyai hajlandóságunkból csele­kedni , — betöltöttük ; azért azon k. k. leira­­­tunk értelméhez — illetőleg f. év. septemb. 12ik napjáról kelt ’s Hozzánk törvényes utón és módon feljutott alázatos fel­­­rá­siókat— ez út­tal is ragaszkodunk. Többnyire ’sat. Ferdislan­d s. k. Nopcsa Elek s. k. B. Apor Lázár s. k. melsőszolnoki közgyűlés. Dézs dec. 31 kén. Néhány óra múltával lejá­randó évünk három végnapjain Belsőszol­­nokban megyei közgyűlés vala. ,,E­v n­e­g­y­e­­des­nek nevezé az elnök főbíró; várva né­zünk elébe az ezen szóban kimondott elv i­­ránti hűségnek , örömünkre lesz azt minél szi­lárdabbnak tapasztalni. — Pontonként sorolni elé a’ folytakat, nem érdemlené meg sem az irás sem az olvasás fáradságát; maradok hát csak a’ mellett, a’ miben legismerhetőbben ki­­ nyomta mintegy magát az egésznek jelleme. Ez pedig két pont alá szorítható: I). A’ megyei hatóság törvényes szabad körének védelmezésében meglarják a’ Rendek eddigi állásukat. E’ törekvésre mutat lega­lább néhány kormányszéki leiratnak tárgyalá­sa. Ezek közül egyik meghagyá a’ megyé­­nek , hogy a’ felsőbb rendeleteket, teljesedés­be venni ciné mulaszsza; másik, a’követek számára közelebbi közgyűléskor teli pótlék ro­vataira nézve megjegyzé, hogy az, csak azo­kat kötelezi, kik benne megegyeztek , ’s a’ me­gye többségének, illy dolgokban, az egészet kötelezőleg intézkedni nincsen hatalmában; harmadik hibáztatá, hogy a’ követeknek a­­dott utasítvány a’ közgyűlés jegyzőkönyvében a’ kormányszékhez föl nem küldetett ; negye­dikben újabban aláoltatik , mi annyiszor Va­ia már siker­telenül ajánlva,--—•»’ ,,hat héti («» pitas' iránti felsőbb rendelet teljesedésbe té­­tele; ötödik rendeli, hogy intézkedések le­tessenek, miszerint a’ sóvevők, sóbeli valósá­gos Szükségük mennyisége felől, illető hiva­talos személyek bizonyítványával láttassanak el, mert ülj' bizonyít­ványok nélkül, a’ királyi kincstári tanács rendeleténél fogva senkinek se nem adathalik. És a’ Rendek határozák — az elsőre, hogy ezután is megmaradnak azon alkotmányos gyakorlatukban, miszerint a’kor­mányszék törvénybe ütközni vélt rendeletei­nek teljesedésbe vételét, mig azok iránti ne­hézségeik eloszlanak, felfüggesztik ; második­­r­a , hogy hatóságuk körén belől minda­ajokat kötelezőleg intézkedhetni , törvényes joguknak ismerik , mellyhez ezentúl is szilárdul ragasz­­kodnak; harmadikra nyilvániták, hogy a’ törvényhozó testület nem lévén alatta a’ kor­mányszéknek, és ebből folyólag az egyes me­gyék is arról, milly törvények hozatalára kí­vánnak befolyni, számadásra nem vonathatván, követeiknek adandó útasitványukat ezután sem terjesztendik a’ kormányszék elébe; negye­dikre és ötödikre kimondák röviden, hogy törvényellenesre senkit sem szoríthatni. 2­. A’ megyének jelenlevő egyik követe Kozma Imre röviden értesité a’ Rendeket az országgyűlés eddigi­ foly’amata felől; és a’ kormánynak ’s ország Rendeinek mostani ál­lását egymáshoz , abban vele jellemezhetni: mi­kép a’ kormány ez országgyűlést inkább elő­készületnek tekinti a’ jövő törvényhozásra; az ország Rendei pedig már jelenleg, némelly ha­ladékot nem szenvedő tárgyakban, szemelvé­­nyileg, törvényeket, ha csak ideiglenesen is, kívántak alkotni. Ezek közül különösen kie­­rvele egyet, mellyben a’ nem nemesek­nek főhivatalokrai képesítése k­ezé­­rozlalik , és erre nézve jelenté, hogy ámbár épen részletes utasítása, egy illy tartalmú, ne­talán indítványozandó, törvény iránt nem va­la , tekintve mindazáltal utasitva is a szellemét, és megemlékezvén a’ megye Rendeinek azon alkalommal lett tagadó határozatára, midőn Kolozsvár és Zilah városoknak , egy hasonló törvénye pártolására felszólító leveleiket tárgya­lók , úgy véle, hogy a’ megye akaratával egy­­behangzólag cselekvők, midőn az ama’ tör­vény ellen óvást jelentőkhöz csatlakozók. És beszédét azon innepélyes vallástétellel végzé, mikép­p, hazánk üdvét aristocratico-monar­­chiai alkotmányában hiszi, és ezt a tolako­dó democralismus minden megtámadá­sai ellen ólalmazni ’s épségbei» fentartani, hon­fiúi tartozásának , és dicsőségének isme­rendi utósa lehel fe­léig! — E’ nyilat­kozatot a’ nagyobbára egy értelemben levő Rendek hangos helyesléssel fogadván, kövel­­jek eljárásában teljes megnyugvásukat mondák ki. *) Ellenszó alig emelkedek e­g­y, és ez a’ köztiszteletben álló Torma Józsefé valt; de természetesen **) kiálló szó marada a’ — És ime illyen 1843 végén, a’ dolgok áb­rázata nemes Belsőszolnok megyében! Ε é­­vü­nket több értelemben méltán nevezhetjük Ónak. Hanem telnek az évek , és kimaradhat­lanul elhozandják mégis, a’minek j­ő­n­i kell.­­ *) Éljen az egyetértés! Szerk. **) Természetesen? Jó isten, a’ tolakodó demo­­cratismus mit nem tett természetessé Belsőszolnok­ban . Szerk. **) És valljon a’ magasztos honfiúi tartozás éa az ásó lehel­létig tartó dicsőség nem

Next