Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-05-30 / 43. szám

lek tűnnének is fel a’ telepedő szászok a' ma­gyarok királyával mint telepítővel, ott józanul semmi jogkölcsönösségről szó sem lehete, ha­nem a szászok biztosítva lőnek a’ magyarok úri hatósága ellen ’s saját institutioik élvezete hagyatott meg a’ telepedés ösztönéül. Ha te­hát históriai alapokon indulnak, hiában kisér­tik meg egy uralkodó nemzet eszméjének föl­állítását a­ szász vagy királyföldön. Az általános igazság és jogérzet elveivel épp olly kevéssé férhet meg ama jogkölcsönös­ség, mert abból hogy a’ magyarok saját h­ó­­ditmányaikban minden jogokat magoknak tar­tottak fen, éppen nem következik , hogy a’ szá­szok is viszont a’ nektek kijelelt laktéren e’ példát kövessék, annyival kevésbbé, mert vala­mint a magyar földön nem magyar és szász közt forgott a’ kérdés, hanem magyar és oláh közt, úgy a’ szászok lakhelyén is csak szász és oláh közt. Hogy tehát a’ magyarok minden jogok­ból kizárták a’ meghódított őslakosokat, abból sem az általános igazság sem a’ kölcsönösség szempontjából nem következhetik , hogy a’szá­szok is éppen ezt tegyék. Mit azonban ezekben elmondánk a’ dolog­nak elméleti oldalát érintik. Gyakorlati szem­pontból a’ jelen állapotokat tekintve még ko­molyabbá válik a’ törekvés. íme a’ magyarok naponkint inkább kezdik belátni , mikép nem csak az emberiség elévülhetlen jogai követel­nek jogviszonyaikon változtatást, de hogy a’ nemzet fenállása, lehető fölvirágzása ’s igy sa­ját józanul felfogott érdekök kívánja, hogy a’ jogtalansági állapot minél inkább száműzessék. Ez korunk általános törekvése. Már régi idők­ben soraiba emelt az őslakosok közül kitűnő egyéneket, módot nyitott jogok és kiváltsá­gokban testvéri osztályra. hna-p- i-y-ad­onac­­es ipar felüdüljön, városoknak alapítására pol­gársági szabadságot fogadott kebelébe, és ha a’ szász magyar földre telepedik (mint olly sü­n­ példa bizonyítja) föllelte a’ magyarok föl­dén is szabad alkotmányát, és minden polgár­jogokat. És a’ magyaroknak, kik a’ szászok közé vonultak , soha eszökbe sem jutott ne­mesi kiváltságokat átültetni azon földre,melly­­nek természete azokkal összeférhetetlen, de kí­vánt jogegyenlőséget azokkal, kikkel saját hódit­­mányainak gyümölcseiben testvérileg osztozott. Nem akarjuk múlt idők bűneit a’ mosta­niaknak hibául felróni, nehogy saját fejünkre is nehezüljön az ítélet. Ezért azon törekvést egykor mellyel egyes szász hatóságok kerüle­tek körében megkísértették az úri hatóság be­­hozatalai; azon tettleges állapotot miszerint a’ Királyföldön lakó minden más nemzetbeliek a’ szászokon kívül nagyobbára a’ jogélvezésekből hivatalokból, mesterségekből máig ki vannak re­­kesztve, a múlt kor bűnös maradványainak tart­juk, valamint azt is, hogy mig a’ szászok a magyar földön egész testületeket képeznek ma­gában a hon szivében—fővárosunkban, — ad­dig a’ magyarok igen szembeszökő kölcsönös­ségével a jogoknak majd mindenből kizárat­nak a­­zzászok közt. Ezek a’ múlt kor bűnei hol erőszak s hatalom többet nyomott a’ tör­vénynek De hogy mi a múlt időkben törvé­nyek ellenére történt, abból a mostankor rend­szert alkosson, és mig mi magyarok a' jogok terjesztésére feszítjük gyönge erőnket, addig ti a’ törvényesen rendelt jogegyenlőséget és közszabadságot megszorító egyedáruvá ’s ki­váltsággá alakítsatok át, e' törekvés csakugyan korunk menthetetlen bűne, minek ellene mun-I­kaim minden honpolgár elengedhetlen köteles­sége, kormánynak mint nemzetnek egyaránt érdeke. — Szüküllőnegréböl *) Folyó hó 22kere követszámok­ és tisztújító közgyűlésre hivattunk meg főispán körlevél által. Jó elő­re derekason folyt a korteskedés, minden fi­gyelmünket a’ közelgő tisztujitás foglalta el an­nyira, hogy e’ mint, a’ székezések sem foly­hattak a’ régi pontossággal. Felviradott május 22 dike ’s kétes sejtéinek között sereglettünk megyeházunkhoz. Eljőve a’ tanácskozás órája s minket a’ remény ’s kétség közötti ingado­zás a' terembe is köietett, mert hiába uraim nálunk másfél év óta sok történt, minek nem kellett volna történni. Gr. főispánunk a’ KBt. megnyitó beszédében törvényes utáni, ’s a’ tárgy fontosságához képest szilárd akarattali tanács­kozásra hívta fel. A’ felolvasott kormányren­deletek közül említendőnek vélem a’ katonai élelmezés árcsökkentés utjáni haszonbérbe a­­dásáról szólót, melly bizottmány ekibe utasita­tott vélemény adás végett. Szóba jöttek a’ tüzkármentés szabályai is, ’s i. m. D. S. ’s de­rék fóbiránk F. F. igen helyes észrevételei i­­lán megvizsgálás végett újra bizottmány ek­be utasitottak. Következett ezek után érdemes kö­veteink által felolvasott tartalomdás követi je­lentés, mellyben az országos sérelmek körüli munkálkodások rövid de kielégítő kivonatban előszámláltattak , ebből megtudható, ki tán még nem tudta , hogy ,,nekünk bonyolódott viszo­nyaink miatt sikertelen küzdés jutott osztály részül, ’s az eredményezés hatáskörünkön kívül fekszik.“ A szemelvényekre nézve fájlalva jelentet­ték , miszerint az „ige testté nem válhatott; cig «.7. Papíron d­­o az»t'L­kdJ/1 7/10/1' (fának, egykor megtér mendi üdvös gyümöl­cseit , mert honunk is egy alkotmányos re- tu­­m előtt áll, s ha néha beleütközünk, vagy éppen fenn is akadunk az előjogok , ’s káros kiváltságok színijén, előbb, vagy utóbb a’ magány érdek háttérbe vonulatul a közér­dek előtt, ,sa­t.­­sat. Lefolyt hongyülésünk legkedvezőbb ered­ményéül szeretve tisztelt főkormányzónk ki­­neveztetését­­mutatak­ be, ’s szavukat keblünk­ből merítették, honnan tisztelő örvendezé­sünk elénk „éljen“ kiáltásokba fakadott ki, mi sokáig félbenszakitá a’ jelentést, — igy tör­tént, ez akkor is, midőn a’ múzeum alapitói­ról, s a’ visszahívott sz. városi jeles követek­ről emlékeztek. Végre élénk szik­ekkel festették jelenünk szomoruképet, s a két testvérimű egyesülé­sét lelkes szavakban ajánlották. ,,Úgy van, szobinak a’ többi között, ha tovább is elbiza­­kod­ás karjain nem akarunk szárny­adni, , el kell ismernünk , hogy fennállt az­ásunk­ra ’s Jós virágzásunkra ez egyedüli itt (az unió) mert belüt gyeink naponta szomorútt színben mutat­koznak. — Azt hiszem, hogy ns Küküllő megye Rt. az uniónak , melly mellett naponta több több jelenetek szólanak, — ha némelly „önér­dek nélkül“ jámbor emberek balul nem in­­formálandják as nait , mint ez több korkérdé­seknél történt,—■ az uniónak mondom pártolói leendőnek , 's ezt hinnem jogosít azon kitörő helyeslés, mellyel a' fenebbi jelentést kisér­ték. A BR. követeinknek eljárásukkali mege ") Bocsánatot kell kérnünk t. levelezőnktől , hogy becses tudósítását csak töredékesen közölhetjük. Ére­z e­­légedésüket hangos jéljenezéssel nyilvánították , minek a’ jegyzői ügyes kézzel haladás szelle­mében irt üdvözlő beszéd csak viszhangja volt. Szen Vegr­e ker­ült a választásroli kormán­yren­­delet, mellyben igazgatásunknak a’ választás körüli régi elvei ismételtetnek s ezzel kapcso­latban felvétetetett a’ tisztujitás is. Gr. B. J. emelt szót először ’s beszédében oda nyilat­kozott, mikép a’ megye rendeinek most sem kellene elállniok tíz éves gyakorlatuktól, hanem a’ k. kormányszéknek írjanak vissza azon ér­­telemben, mellyben e’ tárgyról mindig nyilat­koztak, s válasszanak törvényeink szerint. Ha­sonló értelemben nyilatkozott P. J. is, ’s vé­leményüket helyeslés követte. Miután e’ tárgy­ra vonatkozó eddigi határozatunkhoz ragaszko­dás mellett általános többség mutatkozott gr. főispánunk többször felszólitatott a’ végzés ki­mondására; végre kijelenté, hogy állása igen kedvetlen, ’s ki­jelelést csak azon esetben ad­hat elé, ha a’ BR. a’ t. rendelet szerint vá­lasztanak, ’s miután erre csak az jön a’felelet, miszerint a’ többség már nyilatkozott, gr. B. J. véleményét végzésül kimondá, 's többektől kijelelés előadására szólhatván fel, gr. főispá­nunk összeszedi írásait, ’s e’ rövid nyilatko­zattal: ,,a’ gyűlést eloszlatom“ széket gyorsan oda hagyá. E’ váratlanul meglepő el­oszlatás után a’ RR. is csendesen elszéledtek. Mi­kin­ló vidéki.­ ­V Sieb. Boje és Тв'гшауИ'«!­ Sala SZeidkCSZttfiliCZ. N. Szeben máj. 25kén. Nem lévén barátja a’ hirlapi replicák­­nak , mellyek mindig a’ lap belbecse rovására történnek, mellőzni akarom jelen nyilatkoza­tomat, csak azon okból is, mivel itt meg az egész tárgyat is, u. m. a' I­migni úr éji ze­néjét, csekélyebb fontosságának tártára, hogy sem az tisztelt olvasóink figyelmére tovább ér­demes lehetne. Miután azonban e­ lapok 2fik számában tett ezen pár szóból álló tudósítá­som: „Tegnap este (mart.­likán) Benigni Jó­zsef (a’ Lieb. Bote szerkesztője) tiszteletére éji zene adalék“ hazug költeménynek állitatott, ’s e’ vád ellenében eddigi hallgatásom úgy lát­szik arra magyaráztatik , mintha a’ mea culpat elismerém , tartozom e’ nyilatkozattal, annyi­val inkább, mivel e’ lapok hitelére az én köz­leményeim nyomán, nem akarok éppen a’Bo­te által bár mi futólagos homályt is vettetni. Benigni úr a’ Transylvania 27 ik számában tagadja hogy neki nyilvános éji zene ada­tott volna; Sch­e­r ur pedig még tovább me­gyen ’s Transylvaniaja deik számában az Érd. Híradót óvakodásra inti szebeni levelezőjétől, ki József napján i 11­u m i n a t i­o­k­a­t látott, hol azok nem voltak. Uraim, önök kétkedtek füleimben, s én kérdem hol vannak szemeik? Tegyék fel kérem pájiaszemeiket, ’s olvassa­nak, hol irtam­ én nyilvános éji zenéről? hol illu­mi na­ti­ora !Én commentar nélkül iram „B. J. tiszteletére éji zene adalok“ ’s ezt most sem veszem vissza. Benigni úr lakának udvarán, szabad ég alatt éji zene volt mart. sokan estek­ 10 óra tájban, tagadhatja-e ezt B. úr? De ha hirtelenkedés is volt tőlem ba­rátaitól vagy kiktől rendezett éji zenéjéről em­lítést tenni (miben én azonban semmi bűnt, következőleg haragra okot sem látok) de az önök azon állítása is, miszerint szavaimh­oz tesz­nek kitételeket miket min irtani, ’s értelme­zése, mire nem kértem — legtisztességesebb kifejezéssel — csűres csavarás!— Ezzel gon­­­­dolom most quittek vagyunk, 's midőn a 954

Next