Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-06-30 / 52. szám

határozat bizottmány részérőli sikeresitése , mul­­hatlanul meghagyatott. Utoljára, hogy sok e­­gyebeket mellőzzünk b­e). S. G. atyánkfia az ev. ref. anyaszent­­ház keblébe, mint vélé, beharapozni kezdett világi czimezés, mint canonainkkal s a’pro­­testantismus szelleme, ’s elveivel nem egyező hiyitás ellen, egy kisség csípősen de velősen szónokla, s csaknem amúgy diáki modorban h­ivá fel a’ rendeket: „ad arma­ incendi­um!“ De a’ sz. közönségi rendek teljességgel nem láták, hogy „proximus at deret­i­­c a r­ego­n. “ Ennyit ezen egyház­ közönségi gyűlésün­kön előfordult tárgyak és szóviták tömegéből. Azonban, hogyha netalán valamelly általam felhozott határozati nyilatkozat nem is egyez­ne betűről betűre a’ jegyzőkönyvivel: azért, jó olvasó, bocsánat, mert az elkésett idő ’s az eljött jó étvágy miatt, jegyzőkönyv teljesség­gel nem olvastathatok 's a’ mi még több, tisz­telt elnökünk gyengélkedő egészsége miatt, e­­nund­alva sem valának mindig az eldöntött tárgyak. Még csupán azt jegyzem meg , miként a' sz. közönségi mind egyházi, mind világi ren­dek ozsonnyakor gazdagon ebédlének a’kis bo­­rosnyói, mint székelyesen szoktuk mondani, t­e­­h­e­t­ő­s, vendégszerető T­o­m­p­a és Do­m­o­­kos uraknál, kik is abbeli aggodalmukat hogy 60 várt vendég helyett csak is 50-at vendé­­gelhetének, zúgolódva nyilvánítók. Benedek ,írói­, nagy-borosnyói pap, megyénél­ folyó hó 22 és következő nagyjain alispáni elnöklet alatt tartatott közgyűlésében főkormányszéki ren­deletek tárgyalásán kivid derek- és altörvény­­széki bírák választottak. Terjedelmes tudósítá­­sunkat közelebbi számunkban adandjuk. Ii.VililílíCZiH. Medgyes,­­jun. 19. Az Erdélyi Iliradó foly­ó évi 46. számában közre bocsátott medgyesi czikkben az ottani tanítói kar — egyellen tagján kivi­ il — n­ figyr­­féltékenység , s más szénafüvében kaszállás vét­kével gyanusittatván , kötelességemnek ismerem magam s tanitótársaim nevében, addig is mig sértett becsületünket törvényszabta után or­vosolnék, meggyaláztatásunkat alaptalan rága­lomnak nyilatkoztatni. B­r­e­c­h­t F­r­i­d­r­i­s , iskolaigazgató. О­r­sz­a­g­ei­­ v*é s tudósítások. XX. kerületi ülés június 16 án. Ujfa­­lusy (Szatmar), Bekassy­ (Vas), kerületi elnö­kök. Szentkirályd, jegyző. Majláth, naplóvivő, l’olytattatván,a’ vegyes házassági ügy, a’ szólók sorát megnyúló követ, miután a’ kör­levelek ’s a’ breve által okozott sérelmet, úgy ennek a’ placetum általi öregbítését, orvoslás végeit felterjesztetni sürgette, pártolá azon törvény­hatóságokat , mellyek az evangelicus e kész elölt kötött vegyes házasságokból szár­mazott gyermekeket törvényeseknek nyilatkoz­tatni óhajtják. A ki utána szólott, a’ nemzet szomorú állását festvén, kiemelé, hogy vala­mi­­t ötvenhárom év óta csaknem minden sírk kér nélkül vivunk a’ nemzetiség mellett, úgy a’ vallás dolgában Ötven évvel vettettünk bal­ra a’ legújabb események által. Azon nemzet, mellynek katonasága több ízben vedelmere volt a római szentszéknek, éppen ez által háborít­ttuk, jogaiban és családéleteben korlátoltatik. Felírás s a történteknek roszallása mellett nyi­latkozott, kiemelendő lévén, hogy különösen a placetumnak hozzájárulása által országossá vált a' sérelem. A' harmadik szóló előadta, hogy küldői már több felírásokkal járultak e tárgyban ő felsége ebbe, ’s hogy miután a királyi előterjesztések ügyében készült felírás­ban különben is szó van e’ tárgyról, ’ 11. vé­leményben van, miszerint az indítványozott külön felírás halasztatván még egy idein, vá­­rassék be a’ leírás, melly ha elmaradna , vagy­­sokáig késnék , felírásra szavazand­ó is — va­lamint a' placetum kiadásában szinte lehetetlen országos sérelmet nem látnia. Egy másik me­gyei követ, ki az orvoslás végettt felírást pár­toló, az evangelicus pap előtt kötött vegyes házasságokból származott gyermekeket törvé­nyeseknek azért nem akarja nyilatkoztatni, mi­vel ezen házasságok világos ellenkezésben ál­lamik a’ törvénnyel, ’s mivel ezen példa al­kalmat szolgáltathatna arra, hogy majdan m­ás törvénytelen lépések is az országgyűlés által sanctionáltassanak. A’ következett szónok azon­­ gyászos eredményekről szólott, mellyek elnem­ maradhatnak, ha a’ status kebelében mintegy­­ külön status alakul, ’s elmondá, hogy' minél többet gondolkozott e’ tárgyról, annál inkább­­ győződött meg a’ clerus eljárásának helytelen­­ voltáról; hogy' az indiferentism­us ez által ré- , mi fő­leg növekedett; ’s hogy áttól tart, m­isze-­­­rint a’ sybillának leveleiről szóló rege valóság­gá válandik a’ clerusra nézve. Az ügy jelen adásában , midőn számos polgártársaink elmond­hatjuk magokról: „ad proprios sacerdotes ve-­­­nimiis et ibii nos non benedixerunt,’ küldői kívánják, hogy­ minden közbejött rendeletek megsemmitessenek; hogy­ a’ közrendbontók az 1507: 8. l.czikkely értelmében a királyi cu­ria ebbe idéztessenek; hogy roszallassék azon eljárás, melly a’ folyamatban levő porokét mellékösvényre juttatta; s hogy csak az or­­szaggy­ülésnek megegyezésével adathassák ki jövendőre placetum. Annak kinyilatkoztatásá­­val, hogy« ingerültséget egyálalában nem akar okozni, kezdvén meg előadásai egy másik me­­gyei követ, küldőinek nevében előadá , m­isze­­rint az 1­791 : 26. törvény czikkely nincs meg­sértve, mert az áldásnak megtagadása n­em kü­l-7­é e­­­ső akadály, s különben is a’ férfinak mint­ nem-catholicusnak nincs szüksége az áldásra, a’ nő pedig, éppen mert vegyes házasságra lép, felette sokat nem gondol ezen vallási szer­tartással. Az ötven éves ellenkező gyakorlat, igaz, tagadhatom­ , de a’ vallási dómnak elég­e ülést nem ismernek. A’ szóló hivatkozott még az 1550:­­­6. törvény czikkel­yre, melyben a’ világiaknak meghagy ülik , hogy vallási tárgy­ak­ban engedelmeskedjenek a püspököknek, s egyébiránt kijelenté, miszerint küldői is for­­ron óhajtják, hogy ezen vallásbeli súrlódások­nak a felterjesztendő törvény­javaslat szeren­csésen véget vessen. A­­ki a szólók sorában utána következett, beszédét azzal kezdette, hogy azon esetre, ha a fölü­l, a múlt or­­szággyűlésen a törvény­javaslatot nem ellenzik , ha nem gátolják ennek ő­felsége ebbe terjesz­tését, mindezen zavarok be nem következnek ,s így némileg felelősek érették. Az 1791:20. l.czikkely lényegesen van megsértve , mert az áldás megtagadása nem egy , tahin boldoggá leendőit házasságnak akadályul szolgált , nem így már régebbi a kötött vegyes házasság eö­edékein tágított. Lehetetlen, luíg;­ a cath. pa­rdok lelkism­erete az áldás osztogatása által szen­vedett volna; hisz ők mindnyájan, maga az ország d­iimasa is, nem egy vegyes házassá­got áldottak m­eg, s csaknem fognak anathe­­mát mondani minden elődeikre. A" hajdani lel­­ki erő, mellyel a magyar egyház a’ római szék ellen, midőn alkotmányelleni lépésekre buzdittatott, ellen­tálla­ni tudott, úgy látszik, kivész. A szóló óhajtja: emlittessék meg a’ feliratban, hogy a’ kormány 1859 áprilisban az encyelicákat rászalolta; hogy 1819-ben boldogult I. Ferencz azt, ki egy bizonyos e­­setben a vegyes házasságra léjtőket megálda­ni nem akarta , beneficiumátóli lemondásra in­tene; hogy a placetum kiadása és a’ több­­szöt említett pöröknek felkeretése, meg súlyo­­sabbá tette a’ sérelmet; ’s hogy a’ végrehaj­tó hatalom ezentúl nagyobb szilárdsággal lép­jen föl. A büntetésekre nézve, szóló úgy vé­lekedik, hogy­ ezek könnyen bizonyos m­ártir­­ság fényében tüntethetnék fel a’ bűnöst; a’ placetumokra nézve pedig úgy­ vélekedik, hogy a’ gründen kifogás feletti bullák és brevék hir­detése akadályoztatást nem szenvedhetvén , ad­ja ki a’ placetumokat ezentúl is mint eddigien a fejedelem, de terjesztessenek azok három évről három évre az országgyűlés­ekbe, hogy ez láthassa minemű­ azon felü­gy­elési jog, mely­­ly­et a’ római szék a' magyar egyházra nézve gyakorol, hogy­ ahhoz képest a’ szükséges sé­­jtésekről gondoskodhassak. Egy káptalani kö­vet, miután az encycicák és a’ breve histó­riáját előadta volna, kiemelte, hogy a’ múlt országgyűlés alkalmával a’ főKR. táblája a’ ve­gyes házasságok iránti intézkedésekben sérel­met nem látott. Hogy m­i­ Magyarország Rómától független, tagadhatlan, de hogy a’ magyar cath. egyház vallási tárgyaikban függ a’ római széktől, azt szinte nem tagadhatni. Történe­teink bizonyulják , hogy­ királyaink , ’s maga I.­­M­átyás is, a’ szentszék fölü­gyelési jogát meg­ ismerték, ’s Rómától még ollyasra nézve is en­­gedelmet kértek, mire nézve ez épssen szük­ségtelen, p. v. academiáknak alapítására. A’ magyar egyh­áznak a’ római szent székiöli füg­­­­gését mutatja az 1492. 29. l.czikkely, m­elly­­­­ben ezen sorok is fordulnak elő : „prout hoc (t. i. exactio marcae funeralis), tempore DD. Caroli, Ludovici, Sigismundi et Alberti re­gum , per bullas apostolicas ad instantem pe­titionem eorundem Regum cassatum et exstin­ctum fuisse manifeste dignoscitur.“ Egyébiránt a’ placetumnak szokott szavaiban: „in quan­tum legibus regni non derogat“ az : „in quan­tum“ kifejezés annyit jelent mint „siquidem ,de tehát nem azt: „a mennyiben az ország tör­­vényeivel nem ellenkezik,“a miből azt lehet­ne következtetni, mintha a’ bullák tartalma előbb királtatnék; hanem jelenti ezt: „mivel az ország törvényeivel nem ellenkezik. Ulász­lónak felhivott törvénye nem az apsielláját tiltja, h­anem csak a querimoniát, ’s igy ez is a' magyar egy­háznak a’ szent széktől­ függésé­re mutat. Egyébiránt a vegyes házasságokat a' protestánsok sem hagyják helyben; — az áldás nélküli összeesketés alkalmával, ha az il­lető lelkész, mire példákat hallott idéztetni, magaviseletét nem mérsékelte a’ cselekvény méltóságához, fenyítést érdemel; ők — a’káp­talani követek pedig — innen, mint valaki ne­kik tanácsolta, nem mozdulhatnak, mert őket a’ törvény állította ide. Következett egy me­gyei követ s kinyilatkoztatta, hogy szive su­gallatánál és vallásbeli fogalmainál fogva nem ismerheti valláslannak az áldás megtagadását

Next