Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-02-14 / 13. szám

gvunk; az egész életében bevihat­­lan fatum ösztönöz résztvennü­nk. Hiába kecsegtetjük hát szűk Völgyeinkben tartós kinyugvással ma­gunkat, alkotványos nemzet vagyunk mi s ez csak addig lehetünk, mig szereti velünk a gyors mozgást és sz­abad kerengést; s aztán most­ani félboldog állapotúnkban kettős éle­ti­g leven kárhozva, ha rész-életünk némi nyugal­mat képes volttá is nekünk engedni, egészíte­ni életünk minden érvelése szétveri álmunkat. ’S hogy ez alkotmányos életműködés illy szépen ’s erőhatásán díszük közöttünk, helyén és rendin van; csak ne feledkezzünk egyébre is szemügyet vetni, mi egészséges nemzet-elet­­nek elnulhatatlan kellékei Unius libri le­ctorem caveto: olvasam valahol; ámde mennyi a’ hazafi, ki még egy könyvet is m­a olvasni, ha már oskolai pályáiból kifeslett; ha szereti is sok olvasni, veszett pénznek tartja mind azon fillért, mellyel bármi kedves ol­vasmányt i­s olcsó könyvre kiadott; mert csak anyagi, kézzel fogható haszont keres a’ na­gyobb rész, szellemi becset és nyereményt felfogni nem képes; olvasnak— kivált újabb időkben sokan egész a’ düh fokáig kezdtek olvasni— journalt; **­ és e’ tünemény értel­­mesedési haladásunknak egy igen örvendetes m­érték­e ; mert lóalap-olvasmány alkotványos nemzetnek a’ második mindennapi kenyér, mi nélkül szint úgy el nem lehet, mint a’ Mi A­­tyánk kenyere nélkül; azonban „nemcsak ke­nyérrel él az ember“ már rég monda a’ ki­sértőnek megváltónk; néhány jó tudományos könyv elolvasása — természetesen előbb megvá­sárlása— miknek zsenge h­almtmnk nincs épen sz­tiki­ben, a’ röpiratok jobban lehető meg­emésztésére nem kicsit fogna használni; emlő­semn még azok végetlen számát, kik bár értelmük tára minden fiókjait dús ismeretekkel megrak­ták , de a szép érzetét keblükben kifejteni ’s mivelni elmulatván , sőt a’ jó ízlést haszonta­­lan idegenszerű­ máznak tekintvén, szánakozó mosolylyal nézik le az egész szépirodalmat ’s mind azon törekvést, m­elly e’ gyönge bájnö­vény ápolására és növesztésére szenteli jobban használható erejét; pedig nemzeti létünk fel­­diesőülését ’s igaz virultát máskép nem remél­hetjük , mintha a’ szép, igaz és jó, e’ három összeölelkezett Gratia, együtt kezd élni ’s u­­ralkodni miköztünk; a lelkierők harmoniás ki­képzettsége jellemzi a’ ni­­­v­e 11 embert; ez von a’ classicus hajdan köré áll ’ enyészhel­­len glóriát; ezért bámuljuk ’. Szeretjük az ú­­jabbkori fejlettebb nemzeteknek annyi gyer­mekét. Mind ezt elmondani korszerűnek vélem; mert a’ honunkban élénkülő nemzeties szelle­men inkább örülök , hogysem egész lelkemből ne óhajtanám, vajha kiket a’ sors anyagilag bővebbecskén megáldott, a’ sokból, mit zseb­pénz gyanánt pillanati késeikre kihánynak, sza­­kitnának évenkint bár parányi öszveget a’nem­zeti irodalom pártolására ’s néhány jobb köny­vek megvételére. A kivelt népeknél az egyszerű falvakban is nemigen találtatik gazda, ki köz­hasznú és mulattató könyvekből könyvtáracs­­kával ne bírna: minálunk követelni ezt; szabad de szegény székelyünktől nem lehet; nem­szabad ’s földhöz ragadt szegény úrbéreseink­től annál kevésbé; de isten szerelmiért lehet lan kérnünk ’s könyörgenünk a’ tehetősb fa­lusi nemesektől annyit­: bár némelly unalmas óráik elűzése­ vagy ha inkább tetszik, értelem ’s szivmnelés végett egy egy szellemi terményt - megrendelni ne sajnálnának. Három 's még jobb is volna a nyereség, mi ebből származ­nék: nyerne a’ hon, mert világos miseit fők száma nagy erő; nyernének az olvasók ’s csa­lád­uk ezeriziglen; mert tapasztalás szerint ol­vasni szerető atyáknak gyermekeik is többire nem irtóznak a­ könyvektől; nyernének vala­micskét az írók is annyi elköltött olaj- és fá­radságuk dijába. — Ha a’ szerkesztő urak nem veendik rész néven, szándékom volna koron­ként az Erdélyben megjelenő elmeműveket, leg­inkább a’ szépirodalom köréből, felmutatni a’ közönségnek, hogy a’ könyvszerető olvasók szemlélhessék az erdélyi irodalom menetét; kritikát nem czélom írni, csak kisebb nagyobb javalással tekintgetni a’kezembe veendő köny­vekre ; ha az írók nem lennének is segitve e­­zen eljárásom által, sem több sem kevesebb példányok nem kelvén el, mint azelőtt, leg­alább a’ kegyes közönség birtokába juthatand azon tudatnak, m­ikéja halad elő külterjileg édes honának h­alma. — 'St. SzostozsvarM íí’ polgári S­zív­elteki tegnap tartá félévi szokott közgyűlé­sét, tárgyai között kiemeltebbek lévén: tör. A’ pénz­tár­no­k, ellenőr, jegyző, két évenkinti változásának eltörlése; mert a" pénzt kezelő intézetekre nézt az ügyet inkább kocz­­káztató semmi sem lévén , mint az alig beta­nulni kezdett pénztártiszteknek igen gyakor vál­toztatása és járatlanokkal kicserélgetése; hatá­­roztatott, hogy a’ pénztár tisztei állandók le­gyenek , választás csak azon esetben történjék, ha vagy a’ közbizodalom további bukására ér­demtelenek, vagy saját körülményeik miatt feloldoztatásúkat kérnék. Ezen szabály a’ jegy­zőre is kiterjesztetvén. s6r. A’ pénztárnok, ellenőr, jegyző ed­­digi fizetésök a’ bejött kamatnak hatoda lévén, ennek felét a’ pénztárnok, más felét a’ jegy­ző és ellenőr vette, az ellenőri kötelességek azonban a’ pénztárnokival egyarányuaknak találtatván, végeztetett, hogy a’ hatodból a’ jegyző eddigi mód szerint negyedet vévén, a’ többit a’ pénztárnok és ellenőr egyiránt oszszák. 36r. A’ pénztári számadás, melly szerint idei januar. 31 kén a’ pénztárnak egész állása 7185 f. 36 krt teszen ezüstben, ti­­. kiadott tőkékben 7170 ftot; maradványban 15 f. 30 krt. Itt nem mulathatjuk el, hogy bár futólag rajzát ne adjuk intézetünk életének. Alakulá­sunk Ugyan is csak két évű, ’s igy a’ járni induló gyermek korában vagyunk; ámde ná­lunk az indulás is sok, sőt csaknem minden közügyi dolgokban bajos, ’s annál bajosabb, mert sok Ösztönnel bírálhatunk indulásra ’s ha első léptünket túlzott haszonvágyunk magas képzetével megegyező siker mindjárt nem követi, türelmünket vesztve térünk meg a­­lig kezdett Hiúnkról, ’s közügy, ’s bármi szent czél feledve van. Ebben még is megindultunk, ’s ha bár csak kilencz­en is tagjaink száma, ha tekintetbe veszszük azt, hogy annak részint a’ tehetetlenségtől akadályzott akarat, részint a'­­ ki siker iránti fonák fogalom , hidegség ’s némi­nemű érellenség az oka , e’ számmal megeléged­hetünk, ’s hiszszük hogy megindult intézetünk tehetségünkhez mérsékleti lépésekkel haladni fog. Két év alatt huszonnégy polgártársaink a’ pénzdühös uzsorások körmeiből megváltat­tak, és saját javunkat is felvéve 7185 f 36xr ezüst­prénznek vagyunk urai. Alakuljunk tehát polgártársaink, kitarsó­i­nk által lassanként mindig növekedő saját javunkra, polgártársaink fdse­gélésére, ’s u­­zsorások daszára; szálanként egybefűzött vesz­­s­őkből válik az erős nyaláb ; —kezdjünk* mi !S , ki soha sem kezd, soha sem végezhet; —• folytonos takarékosság szüli a’ vagyont, s ki semmit félre nem kelt, semmit sem fog előve­hetni; — tegyük öszre nélkülözhető pénzecs­kéinket, tőke válik bedőlök; apró sövénysze­­nvekből nőnek a’ sziklák is ; — végre minden­hez hasonlítsunk inkább mint a’ barlangjában heverő tanya medvéhez, melly minden előtte haladóra agyarkodik, de mivel valamit tenni rest, csak talpát nyalja. — Februar 2an, 1813 Winkler Ferencz s. k. ellenőr. Biarosszék­i Kiszg­yülés. (Vé­ge.) Nálunk régi időktől fogva szokássá vált, hogy minden faluból a’ székelyek két két kö­veteik által folytak be a’ tanácskozásba, ’s ab­ból következőleg a’ választásba is. 1­52dik év volt azb On nálunk ma is olly nevezetes közgyű­lés, midőn több lelkes hazafiak, b. Wesselényi Miklóssal, kemény reactio ellenében, kivivák az úgy nevezett individuális szavazást, és ekkora szabad választás eszméje nagy lökést nyere. Melly alkalommal csak ezen tettéért is nálunk örök tisztelettel­ emléket kivívott K. W. M. a’ székelységtől nyeri azon mindenki előtt is­­meretes mákfalvi telket, mellyen a’ nagy hon­fi és több lelkes honfiak hozzájárultával emel­kedett az úgynevezett m а å f a 1 v i о s к о 1 а. Fájdalommal kell itten említenem, miként a 400 ifiú befogadhatására épült oskolában alig vagyon 35 tanuló ifju, pedig ezen intézet a’ székely nemesek számos lakói közt létez. Egy hiánya volt és van szabad választásunknak és ez m a’titkon nem szavazhatás. Nem­ volt ugyan­is azóta választás, mellyben ennek létreho­zatala iránti indítványozását K. Kemény Pál elmulasztotta volna , de viszhangra egyszer sem talált. Ez jelen gyűlésünkben inditványoztaték gr. Béleli Ferencz által. És ez indítvány irán­ti részvét oliy általánosnak mutatkozik, mikint hittük, hogy a’ legkeményebb ellenszegüléssel daczolni fog. Már már kezünkben képzelők a’ győzelmi babért, midőn kimondatik, hogy az idő már késő, a’ szólni kívánók mind nem szól-­ hatnak, és az ülés eloszlattatik. Jan. 3'ikén a’ gyülésterem előre jobban megnépesitetett. Három hulloink, kikre nézve a titkos szavazás kérdése eletkezdés volt, a’ néptolongás közt mint izgatok működnek. A’ tanácskozás megkezdetik, ele tegnap óta a’meg­győződések megváltoztak, az ellenkező meg­győződést a’ székelyekbe látható utakon cse­pegtették bele , és ma a’ titkos szavazás ellen rémitő ellenszegülés mutatkozik—a’ székelyek résziről. Kik mellette kiáltottak fel tegnap, ma ellene használják torkukat.—Felhoza egyikök e’ te­nnan ójai változást, ’s ennek jellem­zésé­­re egy esetet beszelt, miszerint egy ittas szé­kely, ki ezelőtt, kevés idővel a’ titkos szava­zás mellett kiáltozott, kérdeztetem.: miért kiál­toz most ellene? egy „azért“ szót kiékesitve felelvén, utánbocsátá a beadott fertelmes o­­kot. És e’ beszédre jön hatalmas felzúdulás! sokan ezt a’ székely nemzet ocsarlójának ald­­ták. Három hullak ordítva izgaták a’ népet, „vessük ki , vessük ki!“ orditák, ’s már az ablakokat is kezdek nyitni. A’ tolongás az ab­lak felé vonult, ’s­ e’ rémitő látvány küszö­bén fő-, és alkirálybiráinknak sikerült őket le­­cserk­esíteni. Minden okuk hasztalan : ők a’ czédulak

Next