Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-26 / 338. szám

merith­etetlen forrása lenne a magyar nemzeti­ségnek , ’s igy nevezetes biztosítéka fajunk fentartásának. Igen uraink , most az ideje az egyesülésnek, midőn csak fenyeget, de nincs jelen a’ veszély, midőn még nem késő, mert az elmulasztott alkalmat viszsza kívánni lehet, viszszahozni nehezen. Ezen két hon egyesíté­se csak üdvös lehet azon rendületlen akara­tunkra nézve, hogy uralkodónk trónja körül seregelve , annak alkotmányos kormányát min­den lehető veszélytől megóvjuk ; mert bár több nemzetek közt — nem kétkedünk — sok hit a­­lattvalókat számlál is uralkodónk, nincs egy elem is , melynek geográfiai , statistikai, poli­ticai helyzeténél fogva nemzetisége fenállása anynyira egybe legyen kötve az uralkodóhoz fenállásával , mint a’ magyar nemzeté , midőn tehát a’ magyar nemzetiség egyesítése és ez által fentartása mellett dolgozunk, egyszersmind alkotmányos uralkodó házunk legszilárdabb tá­masza fenmaradását eszközöltük. Ezen rövidben előadott, és az ezekből kö­vetkező okok, bizonyosok vagyunk benne, he­lyeslést nyerendenek Méltóságtok előtt ; ’s lát­va, hogy a’ két hon kívánatos egyesítése most történhetik meg legbiztosabban, kérjük, hogy annak eszközlését tegyék nagyszerű feladatok egyik nevezetesebb megoldandó kérdésévé, és miután a­ közelebb múlt erdélyi országgyűlés erre nézve a­ magyar testvérhont felszólította, e­­zen nagyszerű eszmének még ezen országgyű­lésem végrehajtására kövessenek el minden al­kotmányos módokat: ha egyesülés sikerülene , biztos jövendővel nézhet szembe nemzetünk, vagy ha vesznünk kell , legalább bűnös öntu­dat súlya nem fogja terhelni lelkünket, hogy a’ fenmaradhatás eszközeit elmulattuk használ­ni. Újra meg újra kérve Méltóságtokat ezen mindnyájunkra nézve üdvös kérésünk tekintet­be vételére, maradunk ’stb. ’stb. II .18 IJSüli : mikép szólanak hoz­zánk szeretett véreink, a’ magyar haza szivéből, a’ Pesti Hirlapban. A’ magyar fajnak nem lehet többé két hazája. Iszonyú anacronismus volna ezentúl Er­délyről, mint t­e­s­t­v­é­r­h­o­n­r­ó­l beszélem. Feledjük a’ régi elnevezéseket, küszöbén egy uj korszaknak , melynek más szükségei és más veszélyei vannak. Erdély nem testvérünk többé, hanem ma­gunk szintúgy mint Bihar és Szabolcs, mely egy darabig nem volt kezeink közt, szintúgy mint a’partium, mely 183­6 jött vissza hozzánk. Ha Erdély továbbra­ is csak testvérünk akarna maradni, akkor m­i nem lehetnénk oly erősek, mint vele egyesülve, gyorsan fejteni ki alkotmányos és nemzeti életünket, ő pedig eléggé gyönge volna rögtön összeroskadni. #3 Az unió korigény Budapesten , életkérdés Kolozsvárt. A’ magyar ministérium tudandja hivatását, s nem fog késni az előleges intézkedésekről tör­vényjavaslatot terjeszteni hongyülésünk elé. ^3­ Addig is fölszólítjuk hazánkfiait , kik a’ királyhágón túl laknak , hogy nyilatkozzanak határozottan és férfiasan az unió mellett. ^4} Tűzzék melleikre Magyarország három szinét: a’ zöldet, fejéret és vöröset. ^5) Hangoztassák ajkaikon: egyesüljünk jóra r­o­s­z r­a ! !.163 De agitátióikat jellemezze: rend- és békeszeretet. #73 Senki nagyobb ellensége nem lehet sem a’ sajtószabadságnak, sem az associatiói jog­nak, mint az, ki ezen hatalmas eszközökkel visszaél. Hazánkfiai a királyhágón túl­­ mutassátok meg, hogy föntartani tudjátok a' rendet a’ szabadságban. Hazánkfiai a­ királyhágón túl­­ egyesülte­tek velünk. Legyen közös jövendőnk jóban, roszban ! #83 B逧 , marti­us HL Kedves barátom! Képzelem mint vársz tőlem tudósítást a’ már eddig előttetek is tudva levő itteni nagy ese­ményekről , melyek egész Európát m­egrázák , de bocsáss meg, hogy előbb nem tehettem, mivel időm sem volt reá, ’s a’ posta­járásban sem igen bíztam ; ’s hogy most nem lehetek hoszszas , tulajdonítsd azon örömzaj-, ünne­pély- , deraonstratioknak , melyeknek szemta­núja nem lenni lehetlen. Most csak anynyit bo­csátok előre, hogy Ausztria minden örökös tar­tományaiban s­z­a­b­a­d s­a­j­t­ó és constitutio uralkodik. Metternich márt. 13-án reggel még csendesen reggelizett , de este 8 órakor nem csak lemondott hivataláról, hanem el is utazott éjszaka. Ha kérded, mi eszközlötte el rögtöni roppant nagy változást, nem egyéb, mint a’ nép és tanulók erélyes fellépése. A’ dolog röviden ebből áll : 13-ára lévén kitűzve az ausztriai rendek országgyűlése , erre készültek ők és az idevaló universitas ifjai egy időszerinti reform iránt ő ílyéhez addrest nyújtani bé. E’ végre már 12-én mintegy 300.000 polgár, minden osztálybeli, a’ szabadsajtó iránt aláírt. Eljővén a­ nagy nap, azaz mart. 13-a, én semmit sem sejtve a’ mozgalomról, fél 10 re látom, hogy a’ Herngasse teli néptömeggel, a’mint a’Land­­haushoz közelitek , ’s nagy bajjal a’ minorita­­piaczra vezető kis ujutezára jövök , látom és hallom a’ hatalmas szónoklatokat. Egy óra múl­va már lövés történt ; az ifjúság közül egyet 9 óra tájt, mikor az addrest felvitték, bé a­­kartak zárni. Erre az ifjúság felment, mindent öszszetört , székeket ’s ablakokat; az udvar e­­gészen tele néptömeggel, akik közül sokan be­szédeket tartottak a’ sajtószabadságról, Met­ternich politicájáról ’sat. ’s mindig iszonyú vi­­vat-kiáltás viszhangozta őket. Erre a’ katona­ság a’ városba jővén, kétfelől a’ Landhaushoz nyomult. Többen futni kezdettek; egy ifjú meg­állóit a’ kapu előtt, újra beszélni kezdett ; a’ katonák intik , hogy szálljon le ’s menjen el, de az ifjú csak nem akart elmenni, hanem igy szólott: „csak jöjjetek meg, mert az én halálom még hasznos és szép gyü­mölcsöket fog teremni.“ Erre őt le is lőtték , ’s még egy más ifjút is lelőttek. Ek­kor a’ lárma iszonyú jön mindenütt: az ifjú­ság felbőszülve a’ fegyvertárhoz rohant, de viszszaverte a katonaság; onnan Metternich palotájához, hol őt minden piszkokkal és mocs­kokkal illették, ’s kiáltották ,,­­e vele“. A’ lárma nőttön nőtt ’s anynyira ment, hogy este a’ polgárság fegyvertárát kiosztotta nekt­­ek , ’s minden polgár és deák fegyvert kap­ván, a’ politia épületére rohantak, honnan az ablakból egy néhányat újra lelőttek. A’ polgár­ság velők ’s még más csoportozókkal kezet fogva , négy versen ment a’ császárhoz, ’s kí­vánta a’ Metternich lelépését. Utoljára, midőn tovább már magát nem tarthatta, kijött a’ kül­döttséghez ’s nyilvánító, hogy ily hoszszas szolgálata után, a’ közvéleménynek engedve, lemond. Ez mindjárt közhirré lévén, iszonyú örömzaj keletkezett mindenütt. A’ pressfreiher­­tot ígérték , de még nem jővén meg, a’ lárma nem csendesű­lt. A’ zenebona hire elterjedvén a’ külvárosba is , a’ köznép felbőszülve 3 nagy gyárt felégetett, ’s mindenütt prédálni kezdett; a katonaság, mely a’ dacéra vonta magát, mert a’ lövések után ki kelle magát húzni, közibe lőtt ’s több 30-40-nél hullott el.­­Másnap még nagyobb lárma lett; mindenütt kiabálták : ,,constitutio“ , ,,national bank“ , ,,felelős ministerek“ ’sat. a’ néptömeg mind inkább növekedvén. Albert hg. helyett Vindisehgrád neveztetett ki polg. ’s k.-.­ kormányzóvá , ki a’ várost ostromállapotban lenni nyilvánította. Azonban István fölig, a’ magyar küldöttséggel megérkezvén , a’ nép lovait ki­fogta é s iszonyú örömzaj közt vonta bé a’Burg­­­ba. Okát tisztán nem tudom , hanem csak ha­mar oly engedékeny lett a’ fels. udvar, hogy a’ constitutiot is megadta a’ szabadsajtó mellé. Erre a felhevült deákok engedni kezdettek, de a’ sok menet és kiabálás még sem szűnt meg. Az első napokon veres kokárdát, a’ másodikon csak fehért hordottak. Miután a’ national gár­­dát megadták, a’ cs. fegyvertárt is kinyitot­ták, ’s most már két nap óta több felfegyverzeti nép van 30 — 40 ezernél, kik a’ szolgálatin a’ többi cs. katonákkal vegyesen viszik némely őr­állomásokon. A’ katonaság azóta mind a’ dacén táborban van. A’ national garda több tolvajt fogott el, kivált Sechshausban, hol legnagyobb volt a’ söpredék nép dühe. 630-nál az űrállo­másokat mind ők állják ’s a’ rendet fentartják. Az első két nap alatt összetörtek a’ József piaczon minden ablakot, a’ cs. gyógyszertárt, a’ 2-ik emeleten a’ lámpákat kivált a’ cs­­is­­zálók előtt, hol a’ nép közé ágyúval is lőttek. Már második napja hogy az örömzaj foly ; az egész város mindenütt világítva. Azon entha­­siásmust , melyet itt az ablakokból még a’ nők is nyilvánitnak, nem lehet leírni. Olly nagy zaj és ingerültség volt, hogy ha sokáig nem adták volna meg a’ nép kivánatait, nem tudom mi tör­tént volna. De igy most minden jól van : a’ a’rend helyre van állva; csak sok a’ népcso­portozás, egész nap és éjjel a’ sok kiabálás : ,,Vivat Ferdinand der erste. A’ császár tegnap szekérbe ülve elment a’ Rotherthurm ut­­czáig iszonyú vivat kiabálás között. Ma újra az universitást látogatta meg hasonló vivátok közt. Tegnap érkezvén meg a’ pozsonyi kül­döttség, ’s az ifjúság, a* Jägerzeil elején már várták egy zászlóalj kísérete mellett. Az egész testület , melynek élén Kossuth állott, gyalog ment egész a’szállásáig, Károly herczeg fogadójába. A’ lármát és demonstration mit Kos­suthnak tettek, alig lehet képzelni; a’ sok ko­szorút mindenütt hányták le, minden ablakokból fejérkendők lobogtak. Később elvitték az uni­­­versitáshoz, ott is demonstrálók között beszé­­lenie kellett. Ma a’ hírlapokban is bűn volt, hogy Apponyi lemondott. A’ valóban fényes küldöttség ezelőtt két órával 1 órakor ment fel . Felségéhez, mindenütt népsorok közt iszonyú vivat kíséretében a’ Báránytól egész O’ burgig. Visszajövet magam is láttam őket kö­zelről s ismerőseim, kik a’ menettel voltak, mond­ták, hogy ő Felge e’szavakat mondá: „Az én hű magyar népemnek mindent a’ mit kivan meg a­dók.“—Gr. Batthyáni Lajos felelős föminister; egy óra múlva a’többi is hir­detve jön. Mondják l. Kemény Dénes is köztök van. — A’ mi derék cancellárunk, mint mondják, nagy béfolyással volt a’ szabad sajtó megadására , miért a’ polgárság tegnap köszönő deputatiot is küldött hozzá. József császárszob­­rának kezébe egy nagy fejér zászlót nyomtak nagy fekete betűkkel ,,die Presse ist frei“ reá írva. Ma 4 órakor lesz temetése az elesett deákoknak, mely újra nagyszerű lesz, mert minden utczán körül hordozzák. — Itt most minden nemzeti gyülölségnek vége van ; a’ német a­ magyart, tótot, olaszt ’s minden más nemzetet ’s megfordítva Brúdernek nevez. Mindezeket ezelőtt 4 nappal még csak sejteni sem lehetett. Bécs város tanácsa ’s polgári választmánya következő szavait in­tézte a’ császár ő felségéhez: „Soká éljen a’mi alkotmányos császárunk! Soká! soká! soká! Az egekig hasson a’ mi lelkesedett örö­münk ! ’s a’ mindenható, ki a’ népek sorsát igazgatja, hallgassa meg legforróbb könyör­gésünket, hoszszu időkig tartsa meg jó atyán­kat, áldja meg kormányát, a’ hiv nép örömest áldoz vérével, éltével nagyszivü császárjáért, szabadságáért, ’s daczolni fog az idő m­iden zivatarival. *) Ekint vagyunk mi is meggyőződve. ** ) Úgy van. *** ) Vajha mindenek előtt! *4) Kolozsvárt e’ középponti városban már nyilatkoztunk , és nyilatkoztunk egy szívvel letek­kel, párt- és osztály különbség nélkül, mit isten áldása kell hogy kövessen. *5 ) Feltűztük. *6) Hangoztatjuk a’ lelkesedésnek egy oly ne­mével , mely kezeskedik , hogy a’ szó nem burok többé, melybe nem-akarásunkat rejtsük. *7 ) Nekünk , kik e’ lapot kezeljük , ide mun­kálni egyik főbb törekvésünk. *8 ) Mindörökké. Amen !

Next