Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-03-28 / 339. szám
Mi Ég. Egy oly nagy fontosságú időpontban hivjuk fel a’ t. olvasó közönséget előfizetésre, mikor bámulatot ’s kimenetelük iránt aggodalmakat, reményeket keltő, szóval várakozást feszítő bel- és külföldi események oly érdekességre emelek a’ hirlapolvasást, minőben hasonlót évtizedek sem mutattak fel mostanság. i jévtől fug» teljesszámu példányokkal nem szolgálhatunk; mi»? azonbarr jelenleg minden perc* világérdekű eseményeket hoz, elő, » ríj a hónkat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerüeket, kedvezőbbeket hord méhében, hogy e' nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ezutáni előfizetőink is összefüggő értesülést meríthessenek , &ZDI1ÍIStskoiI leKlI^B (lő időszakra* residkníiH előfizetési eb^éSííssIí négy rííjával ezüstben , s e kért esedezvén. Kik lapunkat csak ,ígíE‘Í2ÍS°Jil3IÍíasÉ (‘YíiegJOdrC kivájnják megrendelni, 3 írt 31í lirt rendnek. végéig terje* idejekorán! megrendeld|. ld. fize- Sierk. Tartalo Sír. Figyelenet kérünk. Belsöszolnok- J ből. Krasznából. Bihar. Nádor ő f^e jelentése. Törvénye/ikkek.. Béé.*-'. Kun föld. I hi detmenyek. J FigyelssiCi fi ér Ilik. A’ rémület pereseiben írjuk e sorokat : Kolozsvár középnagyarutczai külvárosában tűzvész dühöng. Szemtanúi lévén mi is, némi megnyugtatásunkra szolgált látni, hogy már nálunk is divatba kezd jóni azon tűzoltási rendszer, mikint a’ lángok tovább harapózását, habár meg nem gyűjt, de a’ tűzhöz közel álló épületfedelek lerombolásával igyekszenek meggátolni, nem sokat figyelve a’ gazda ez iránti nézeteire. És ez sokkal helyesebb, mintsem oktalan kíméletből minden erőt és eszközt a’ már elhatalmazott bősz elem oltására fordítva, vakesetre bízni, hogy a’ felérabolandott egy két fedél helyett, talán 10 —100 ig való ház ’s minden a’ mi bennök van, elhamvadjon. De ajánlva az Ínségre jutottakat isten ’s emberbarátok könyörületébe, térjünk’át napirenden levő életkérdéseinkre. A forradalmi korszak, melyben élünk, hasonlít egy delej-álomkóroshoz, ki emberi fogalmat túlszárnyaló csoda dolgokat beszél nekünk ; mintha az örökigazság könyvéből olvasná, szemünkre veti minden ezelőtti vétkünket, mulasztásunkat, megmondja, hogy kóranyag rejlik, és hol, külsőleg talán egésségesnek látszó testünkben, de megnevezi egyszersmind az orvost, ki, ’s meg a’ gyógyszert, mely által ő és mi kigyógyulhatunk, sőt talán még egy számot is mond, mely a’ közelebbi nagy sorshúzáson hanottreffer lesz — csak intéseit kövessük. Kit Europa ’s főleg a’ hazánkat is magába foglaló birodalom jelen viszonyai meg nem győztek, hogy nekünk most gyökeres és rögtöni átalakulást kell szenvednünk, és pedig, mert szörnyen elvoltunk maradva, oly nagy ugrással, mintha egy hatalmas kéz a’ siberiai nyusztvadászatból üstökünknél fogva éppen a’ Missisippi partjára röpitne, m ily ember vastag koponyáján a’ hírlapirodalom minden fegyvereit megtompuljának. Hozzátok szólunk azért, kik velünk együtt Erdély minden üdvét az unióban vélitek rejteni, ’s kik, hinni szeretjük, anynyian vagytok, hány a’ gondolkodó fő intra ambitum magni quondam Principatus Transsilvaniae. Igénytelen szavunkat a’ „miként“ iránt emeljük Vannak, úgy hiszszük, sokan, kik úgy gondolkodnak, hogy miután“a’ legújabb alkatú birodalmi viszonyok közt, két magyar haza anynyi mint non ens logicum, törvényhatósági közgyűléseinkből bizonyos számú képviselőket egyenesen a’ magát constituante-tá alakitott pozsonyi országgyűlésre kellene felküldenünk. És e’ véleményben van formalitás, de lényeg elleni hiba bizonyosan nincs , sőt amannak feláldozásával a’ siker ez utóbbira nézve sokkal biztosabb lenne. S aztán ki meri állitani, hogy a’ dolgok már nálunk szokott med ,rökbek folynak? Kérdjétek meg csak a’ dézsi hadnagyot, bizonyosan tagadólag fog felelni. Ámde mi rég sem vagyunk idegenek attól, hogy a’ menynyire az idő engedi, tartsuk meg az alkotmányos formákat ’s ha úgy tetszik, pour les dames legyen még egy orsz. gyűlése Erdélynek. Csak hogy, a’ Mindenhatóra, mentol előbb, a’hoszszadalmas előkészületek minden lehetséges mellőzésével. Kik ezt szóval, béfolyással és tettel minden áron eszközölni elmulatnák, roppant felelősség terhét vállalnánk magunkra. Sok megyében már ki vannak tűzve a’ közgyűlések. És e’ közgyűléseknek feladata leendő tanácskozni a’ lenni vagy nem lenni felett. E’ közgyűlések, legyen bár még ki nem hirdetve az országgyűlés, némely palliativ kebli intézkedéseken kívül, a’békövetkező országgyűlésnek irányát és teendőit kell, hogy okvetetten kijelöljék ; megvallva az igazat, egyúttal követeket is választhatnának. Hogyan kellene e’ nagy feladatunkat megoldani , szeretett atyánkfiái a' I ae 9usban, qui voto ac suffragio gaudetis? Igénytelen, de hoszszu átgondolásba szeplőtelen meggyőződés szülte nézetünk szerint eképen : határozzák meg a’ t.hatóságok, miként a’ közelebbi országgyűlésnek, talán a’ pillanatszükségelte köz bátorsági intézkedéseken kívül, semmi egyéb teendője nem lesz, mint kimondani, hogy Erdély ezennel megszűnvén külön ország lenni, egyesül a’ testvérhonnal; ’s hogy a’ köztök létező legnagyobb két válaszfal már előre leomoljék, a’ közös teherviselést ’s úrbéri viszonyok hűli kibontakozást, a’ testvérhonnak már létező törvényei értelmében, elvileg elfogadják; mindezek részletes kifejtését a’ magyar felelősül kormány által megállított képviseleti alapokon alakulandó budapesti közös országgyűlésre tartván fen. Higyyék el uraim , hogy e’ javaslatunk okadatolásával iveket lehetne bétölteni, de legyen elég most csak egy pár védőkot igen röviden felhoznunk. Miután az úrbéri viszonyok megszüntetése ’s a’ közteherviselésnek kimondása Pozsonytól Brassóig átvillanyozta az embereket, „nescit vox missa reverti“ e’ két elvnek élete van, életen’ legközelebbi időben, élete minden áron. Már feltéve, hogy ezeket mi az unióval várhatlan kapcsolatba hozzuk , a’ mint ha öngyilkosok nem akarunk lenni, hoznunk kell, ugyan kérdjük : eszélyes cselekvésmód lenne-e, véletlenig nyúlható országgyűlési alkudozás terére koczkáztatni az uniót ’s nélkül a’ más két kérdésnek is veszteglésével hoszszasan csigázni a’ mentői előbb lecsillapítandó izgalmakat ? Ha pedig — mitől azonban nem hiszünk törvényhozói képességgel felruházott egyént e’ honban, ki viszsza ne borzadna — a’ közteherviselés és úrbéri viszonyok megszüntetése unió nélkül lépnének életbe........ ezúttal csak olvasóinkra bízzuk a’ könynyen bélátható következmények kitalálását. Hát az európai viszonyok gyeplője melyikünknek van kezében Erdély kb. és 11-ei közül ? Egy egész vagy csak félévi országgyűlés folyama alatt, mig, nem mondjuk az ,,ige nu és ,,nem, hanem csak a’ „miként“ felett is vitáznánk , milyen drámáknak lehetnénk nemcsak nézői, hanem, isten óvjon, szereplői is? Említsük-é a’ divergentiát, mely a’ két ország téteményeiben felmerülne ’s a’ testvéri vonzalom kihüldetését, melyek örökre pálczát törnének felettünk ? Felmutassuk-e a’ pártviszály rémalakjait, melyek a’ most is jogos osztály ímio-óhajtó és unio-késleltető tagjai közt fognák űzni kárhozatos játékukat? De nem folytatjuk tovább okoskodásunkat, hiszen most veszszük észre, szélmalom ellen harczolunk , miután felvett tárgyunk iránt még eddig nem voltunk szerencsétlenek ellenkező véleményeket hallani. Hanem ismételjük : a’ magyarok istenére uraim , enynyi legyen utolsó országgyűlésünknek minden teendője : az unió, úrbéri viszonyokbóli kibontakozás és közteherviselés elvileges elfogadása; ’s azzal, a’ fennebb kijelölt módon, fel Budapestre. Még egyet: teljesítsünk uraim egy szép polgári kötelességet, írjunk fel minden törvényhatóságból a’ magyar haza fenséges nádorához ’s a’ magyar felelős kormányhoz, tiszteletteljes hálánkat a’ kivívott dicső eredményekért ’s óhajtásunkat, reményünket nyilvánítván, királyunk ő felsége magos személye után , az ő boldogító kormányuk alatt élni. ’S végre legyen szabad igénytelen kérelmünket intézni lelkes honatyáinkhoz is, kik Pozsonyban élét napot egybetéve munkálnak a hon újjá teremtésének alapjain, sorozzák előleges teendőik legalább 7-ik pontjául az uniót is. Oh mert mi magunkra hagyva felette gyengék vagyunk. B. Sz0SlB0klal. Martius 25-dikén délután, Torma József házánál öszszejövetel tartatván, miután titkos szózatolással elnökké választott gr. Bethlen Ferencz a’ gyűlést megnyitotta, felállott főispánunk , ’s körül belül imigy nyilatkozott . Ily forradalmi időszakban a’ pártok öszszeolvadása mulhatlan szükséges hazánk javára; azért nehogy ő gát.