Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-05-30 / 374. szám

dolhatunk — mégis újra mondjuk , hogy az fi­res elméletek és a’ puskaporvesztegetés ideje lejárt, ’s oly eszmék korában éln­ek, melyek a’ kiköltés hoszszas processusát nem várják, ’s elevenen születve, hogy megálljanak és működ­jenek lábokat ’s kezeket hoznak a’ világra. Mi ezen kérdésre, mit akarnak az unió ellenei, csak száraz tényekkel kívánunk felelni. Meg vagyunk győződve, hogy honunk minden értel­űesb fiai, álljanak a’ szellem- és jellemmérséklet bármely fokozatán, átlátják , hogy Európa a’ birodalom és a’ testvérhon je­len állapotához képpest honunknak nagyobb vá­­gásokbani átalakítása okvetlen szükséges. Lás­suk ez átalakítás mulhatlan kellékeit csupán a­­zon oldalról, mely legkönynyebben áttekinthető ’s mely a’ közigazgatást tárgyazza. Az osztrák birodalom , midőn még régi viszonyai fenállottak, egy alkotmányos kortó.­­gépezetnek még külalakját is merőben nélkü­lözte. Kormányszékek , korlátnokságok testüle­tileg kormányoztak , ’s a’ kormány elvileg az uralkodó személyében, de valósággal a’ bu­­reancratia különböző orgánumaiban, a’ kisebb nagyobb körű conferentiákban 's a’ közálladal­­mi tanácsban pontosait öszsze. Ily testületek ugyanazon elvek szerint és gyakran ugyanazon egy órában határoztak az alkotmányos M.or­szág és Erdély, a­ korlátlan hatalommal bírt Osztrák-, Cseh-,Lengyel-, Morva és Olaszország sorsa fölött, ’s collegianis mű­ködésök a’ fele­lősségnek még csak lehetségét is kizárta. A’ dolgok ez állása fölötte rész volt , mit bőveb­ben magyarázni éppen oly kevéssé szükséges , mint egy oly épület romladozott voltát muto­gatni , mely szemünk láttára tulajdon súlya a­­latt dűl porba. Ma már nem csak Magyarhonnak , hanem a’ birodalom más részeinek is kormányzása — Erdélyt kivéve — alkotmányos formát öltött ma­gára. A’kormányzás élén mindenütt felelős mi­nisterek állanak. A’ kormányzás e’ modorára már minden miveit nemzetek reányomták a’ czél­­szerűség bélyegét , ’s a’ dolgok e’ fordulata ná­lunk is a’ birodalmat alkotó nemzetek közkí­vánatára a’ fejedelem hozzájárultával történt. Erdélyben is az események rohama és közvé­lemény országgyűlést sürgettek. Az ország­gyűlés megnyílt 's rajtunk a’ sor kormánygé­pezetünket átalakítani. ’S már most azt kérd­jük , mit akartok? A’ régi állapot fentartását? korlátnokságot collegiatis, felelősség nélküli rendszerrel ? Miután e’ rendszer mindenütt ha­jótörést szenvedett, ha erre lelhetők nem is vin­ne , tervetöket miként létesíthetitek , miután a’ bureaucralia azon közkapcsa, mely midőn min­dent: magyart, osztrákot, csehet, lengyelt és olaszt öszszeölelt, éppen azért mindent meg is fojtottt, nem létezik többé. Vagy talán ti is fe­lelős reinisterséget óhajtatok és pedig Erdély­re nézve külön? Hol? Talán fenn Mécsben. Ily meszsze a’ hontól a’ felelős ministernek nincs semmi értelme ’s merőben üres hanggá válik. Vagy talán itt az országban, Kolozsvárit? E’ pontnál állapodjunk meg egy kissé. A’ felelős ministerium csak forma és ép­pen ezért egy jó és czélszerű forma , mert ve­le a’ nép felsősége a’ kormányzás pontosságá­val párosittathatik , egy erőteljes nép nélkül csak üres formává válik. Erőteljes nemzetre van hát szükségünk. Ez’ igazság még kétségtelenebb, ha európai és birodalmi viszonyainkat megte­kintjük. Egyesitett erő nélkül a’ fejlődő nem­zetiségek árja elsodorhat. Gyönge nemzet ál­tal támogatott ministériumunk szava nyom nél­kül hangzanék el más két oly ministérium mel­lett, melyek közül egyik Magyarország, másik pedig a­ birodalom minden népeit képviseli. Ez világos, de mi még egy elégtételt nem tagadhatunk meg magunknak. Mi különös örömet érzünk, ha bizonyos embereket, mint a’ harist szavakon foghatjuk. Ti mindig a’ birodalmi egységgel k­iczérkodtok. De vájjon ez egységet mi ál-‘ tál mozdítjátok elé inkább az által­é ha a’kor­mányzást három külön ministeriurára szakaszt­­játok ’s a’ közös fejedelmet arra kényszerűitek hogy gondjait három merőben külön felelős mi­nisterium és külön vált kormányzás közt osz­­sza meg, vagy ha legalább azon két országot, mely hason elemekből áll egy kormány alá e­­gyesititek? Miért nem járultatok az uralkodás­hoz bölcs tanácsaitokkal a’ birodalom más ré­szei kormányának átalakításánál. Hiszen ha a’ felség ti reátok hallgat, nem csak cseh , len­gyel , ostrák sat.­hont nem egyesíti egy kor­mány alá, hanem mindezeknek, sőt talán Sti­­riának és Morvának is külön rainisteriumot ad. Nem,­­ váltjatok meg igazán, miszerint nem tudjátok , hogy mit cselekesztek. Mert igy bocsánatot nyertek ha nem is a’ logicától és jó­zan politicától, legalább a’ jó keresztényektől. Teleki Domokos. fiaBozsvár majus 28. 29. ~ Alig lehet városunkra­ ismerni* Mindenütt zaj, élénkség, zászló, leokárda, kardcsörtetés, tolongás. Tömérdek nép és kardos fiatalság le­pi el az utczákat ’s kiséri a’ tisztelgő köve­teket; olykor, olykor egy egy éljen tőr ki, majd zugás hallszik, és unió és mindenütt unió. Az országnagyok kocsii szüntelen robog­nak. A’ cath. püspökét éljenző nép kisérte, o­­ka egy lelkes körirat volt, melyet a’ székely papsághoz küldött a’ katona székelyek felvilá­gosítása végett. Az oláh küldöttség hoszszu sorban vonult el Le­mén­y püspök vezetése a­­latt a’ piaczon. Ismert petitiójokat adák bé az országos elnöknél. A’ fiatalság gyűlései folynak ; lelkesültség és politicai érettség jellemzi azokat. Egyik gyű­lésben a’ pasti küldöttség riadó éljen közt vau­­tattatott bé ; így másból pedig az egész fiatal­ság tömegesen Wesselényi Miklóshoz ment tisztelegni. U­r h­á­z­i tolmácslá a’ közlel­­kesülést, melyre aztán Wesselényi hoszszasan ’s megrázólag válaszolt. A’ ház elébe gyűlt roppant sokaság örömriadása végetlen volt. Az érkező vidékiek száma tömérdek. Ma­gyarhonból is számtalan vendégeink vannak. Székely atyafit is ritkán látott Kolozsvár any­­nyit , mint most. Teleki László, Szö­l­d­­’varh­ely követe, a’ rég nélkülözött derék férfin, körünkben van. Csengeri Antal, a­ Pesti Hirlap egyik szerkesztője is lejött megnézni az utoló erdélyi országgyűlést. Zaj, viták , tisztelgések , conferentiák ’s jóslatok közt telt el vasárnap, és végre földe­rült máj. 29-re. A’ piacz ’s az országhoz közel eső utczák már korán reggel el voltak lepve. Minden ab­lakból kiváncsi nézők kandikáltak ’s zászlók lobogtak. A’ nagyszámú nemzetőrség díszru­hában foglalta el az országháza előtti tért. A’ sorkatonaság is kiállott tisztelkedni. Kilencz ó­­ra után az országgyűlési tagok csoportosulni kezdenek a’ székesegyház felé. Fényes öltöze­tet alig lehetett látni ; a’ főhivatalnokokat ki­véve, majd mindnyájan egyszerű magyar ruhá­ban voltak öltözködve. Ez alatt az országyü­­lési terem karzata roppant számú hallgatóság­gal telik meg. Egy két nemzeti zászlót is le­­het­ látni a’ karzatok hajlásainál. A’ hallgató­ság számára alatt is szakasztatott hely. A’ jelesebb honfiakat, midőn belépnek, harsogó éljen­nel fogadja. De a’ lelkesedés legfőbb fokra hág,­­midőn P­u­c­h­n­e­r magyar nyelven n­y­i­t-t­ja meg az ülést, és V. Ferdinand ma­gyar király nevében szól. Egy fertály óráig nem juthatott szóhoz , hason eset jött e­­lé valahányszor csak királyunk neve eléfordult. De szóljon minderről bővebben rendes ország­gyűlési rovatunk. Mi csak anynyit adunk még hozzá, hogy Erdélyben soha országgyűlés nem nyílt meg oly lelkesülés és örömzaj közt, mint ez. Este a’ város fényesen ki volt világítva. A’nemzetülésből kitóduló sokaság, az unió meg van, éljen az egygy­é lett Ma­gyarhoni kiáltások közt vonul el az utczá­kon. Az öröm, lelkesülés leirhatlan. A’ kir. biz­tos és kormányzó ablaka is fényözönben úszik. Szózat, az e­r­dé­l­y­i kath. papsághoz! Szabad egyház minden világi és papi önkény­től. Ezen két elv életre alkalmazásán lehetsé­ges oda jutni , hol az Istennek legdicsőbb a­­jándéka — a’ szabadság, a’ papságra úgy, mint szent egyházunkra várakozik. Kezdjünk a’szük­séges reformokhoz; hozzuk papi állásunkat pol­gári szabadságunkkal illő arányba ; változtas­suk a’ változható*, mi religionk lényegéhez nem tartozik, mi az idő szellemével ellenke­­zik ; tegyük nagyszerű elhivatásunkat dicsőb­bé, a’ felsőség iránti függésünket édesbbé, & kölcsönös szeretetett és bizalmat szilárdabbá, mit következendő kivánatunk teljesültével hi­szünk elérhetni. 1) Az ember lelkére csak érthető sza­vakkal hathatni. Azért valamint a’ német tar­tományokban, úgy édes hazánkban a’ szentsé­gek kiszolgáltatását, minden egyházi szertar­tásokat , édes anyanyelvűnkön kívánjunk végezni. 2) Alkotmányos polgárzat fiai lévén, úgy hiszszük nem ellenkezik a’ hyerarchia lénye­gével, ha állásunk alkotmányos formára vál­­toztatik , épen ezért óhajtjuk : ‘­ hogy valamint a­ görög egyház püs­pökeit maga választja, úgy mi is minden egy­házi főnökeinket szabadon választhassuk , sér­tetlenül hagyva a’ királyi és püspöki megerő­­sités jogát. 4) Mindnyájan emberek vagyunk , ’s igy gyarlók, tehát hibázhatok; de könynyen igaz­ságtalanul , vagy aljas boszuból vádoltathatunk is , mire számos példával szolgálhatnánk. Azért esküttszéket, juryt óhajtunk, 4 papi személy­ből állót, az esperest elnöklete alatt, hol az elkövetett hibás tényre ítélet mondatván , je­­­lentessék föl a’ püspöknek. Ezen jury vizsgálata elébe kívánjuk ter­jesztetni az úgynevezett informatiot, mely ró­lunk, de nélkülünk adatik. 53 Honi törvényeink által biztosított, de Önkéntesen elmellőzött zsinatok tartása ne aka­­dályoztassék. 6­ A’ növendék papság és eltehetetlene­­dett paptársaink számára tett alapítványok meny­­nyisége kimutattassék , menynyiben ezek a’ kö­­zelebbi időkben a’ kezelők nem eléggé vigyá­zó lépései miatt , számos figyelmeztetések da­czára tetemes károkat szenvedtek, a’ kezelők javaiból kipótolaodók, felelős consistorium ál­tal kezeltessék. Nem interkedés, nem a’ zavarosban ha­lászhatás vágya ’s aljas nyugtalanság szólalt meg belőlünk, hanem szükségeinknek paran­csoló hangja, ’s egyszersmind M.honban ké­szült , ’s e’ pillanatban K. Fejérvárról minden­felé köröztetett négy pontból álló petitio , mely valamint nincs szükségeinkből merítve, úgy nem is kielégítő Többen.­­ Ald­oz.Most a­ hon oltárára! Egy derék polgártársunk három darab aranyat küldött kezeinkbe az itt következő sorok kí­séretében. Tisztelt szerkesztőség! Midőn a’ hazát, nemzetiséget, kir. trónt veszély fenyegeti, min­den jó érzésű polgárnak tehetségéhez képest áldozni szent kötelessége, ennélfogva ezen czélból ide mellékelek 3 cs. aranyat azon ké­réssel; méltóztassék azt a’ tiszt, szerkesztő­ség másoknak nagyobb pénzbeli áldozatjukkal együtt a’ magyar ministerium kezelése alá jut­tatni; egyszersmind ezennel ígérem és magam kötelezem , hogy az önkéntes nemzeti őrsereg­ben egy nemzetőrnek napi­ diját 8­ krral épben számítva 3 évig hordozni fogom. Ko­lozsvárit májushó 27-én 1848. Ötvös Ágoston. Károlyfejérvári követ. * # * Ide fölesleges minden commentár; most tettekre van szükség, nem czifra szavakra. Hazafiak­­ versenyezzetek a’ nemes példa kö­vetésében. Szerk. KÖVET VÁLASZTÁS. Szászváros: kir. pénztárnok Lészai Antal és Pfaffen­hu­b­e­r Károly. Utasítás : unió: I 33 é­v ' L'.

Next