Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-02-25 / 329. szám

Kolozsvárit 330 Péntek február. 35. Ik­r. Megjelenik e’ jelen évben az­ Erdélyi Híradó hetenként kétszer, kedden és pénteken, N. Társalkodóval. — Félévi ára 4 ívnek hetenként postán 6 fr. p. p. Helyben Kolozsvárit 5 fr. 3­00 kr. — Hirdetések díja egyszer 1 — 10­ sorig ‘20 kr. é von feljut minden sor 3 kr. ezüstben, másodszori és harmadszori ismétlés­kor e’ díjnak fele. Tartalom. Erdély és Magyarország. Halálozás. Igazítás. Kolozsvári napló. Maros-, és Háromszékek közgyűlései. Mag­yarhoni dolgok. Hir- FriVéi. K­utfófel. Hirdetések. I­­alá­ozás. Pávai Antal, százados ka­pitány az 51-ik számú erdélyi cs. k. gyalog­­őr­ezredben, (elír. 14-kén Medgyesen meghalt. Béke hamvainak ! IGAZÍTÁS. Közelebbi számunkban m. Szacsvai Zsi­gmond ur kinevezéséről­ tudó »kasunkban e­ szó után ,,k­o­r­m­á­n­y s­z­é­k­in sajtóhibából kima­radt : „tanácsos.“ K­olozsvári napló. A’ városunk­ra rótt ujonczok sorshúzása folyó hó 22-kén béte­gződvén, talán nem lesz érdektelen, az e­­gész folyamáról némi részleteket elmondanunk. Bli figyelemmel kisértük a' városi elöljáróság­nak ezen, első kísérletnek valóban nehéz fela­dat» eljárását, ’s mon óhajtás támadott keb­lünkben , vajha a' törvény mind szellemének helyes felfogása , mind szigorú alkalmazása te­kintetében ily végrehajtásra találhatna ország­szerte. A’ bizottság , mely a’ végett volt ki­nevezve , hogy az öszszeirott ifjak mentségei felett ítéljen , három hét alatt folytonosan ülé­sezett. Előbb a kóborló czím alatt befogottak közűl határozta el, kik tartozzanak ez osztály­ba , kik nem. Azután a’ nemesek bizonyítvá­nyait (menynyiben t. i. ily kérdések megoldá­sára törvényes gyakorlatunk törvényhatóságo­kat jogosít), magokat korosabbaknak állítottak keresztleveleit, házasultak ’s egyetlen fiuk ada­tait vizsgálta meg , levonván az öszszeirtak szá­mából mindazokat , kik egy vagy más helyes oknál fogva kimaradtak. Mikor a’ városnegye­dek sorshúzásra felgyűltek, a’ főbíró névsze­­rint elősorolta, melyik negyedből ki, miért marad ki a’ sorshúzás alól , felszólítván min­denkit,­ hogy kinek valami mentsége volna, akkor is álljon elő vele. ’S nem egy példa tör­tént, hogy az ifjú épen akkor, mikor a’ sze­rencsejazékhoz járult, nyújtotta be bizonyítvá­nyait, minek következtében a’ bizottság mel­lékterembe vonulván , ítéletet hozott felette , me­lyet kijövetelek után a’ főbíró felszóval is ok­­adatolva előadott. Volt többi közt egy nős em­ber , ki egy ügyüségből-e vagy miért, feledvén magát menteni, már ki is húzta a’ sorsot, ’s pedig kicsi számot, midőn beszélni kezdik las­san , hogy házas ember. Meghallván ezt a’ bi­­zottság, azonnal kérdés lön intézve a’ jelen volt városnegyed lakosihoz , mivel nekik áll ér­dekükben , hogy valaki helyes ok nélkül a’ sors­­húzók számát ne kevesitse, mondják meg i­­gazán, házas-e az érdekelt egyén vagy nem? Kitűnt, hogy három év óta házas, és sorsje­gyét viszszatették a’ szerencse-fazékba. E­ásfe­­löl a’ kik helytelenül maradtak ki az öszszei­­rásból, alapos feljelentések nyomán előállittattak ’s utólagosan is sorsot húztak. Átalában a’ nagy nyilvánosság ’s ennek világánál mindenki előtt tisztán álló lelkiismeretes kezelés volt az, mi a’ népben bizodalmát, megnyugvást keltvén, sem­mi csendzavar, kitörés nem történt. Kóborló és önkéntes czim alatt 25 kato­nája volt a’ városnak besorozva ’s igy 35 volt sorshúzás útján kiállítandó. E’ szám a’ sors­húzásra képesítetteknek találtakra felosztatván, minden 14. legényre egy ujoncz e­­­sett, mi tanúsítja, hogy a’ kirovási kulcs még nyomasztóbban hatott Kolozsvárra, mintsem e­­lőre gondolhattuk, így pél.1.­­ Felekre, 120 házból álló falura, honnan szintén 14 legény­ből lett egy katona, öt esett, mikor Kolozs­­megyének egy oly népes helységére is, mint 11. Hunyni!, csak né­g­y. És ha a’ kóborlók ki nem segítik Kolozsvárt, minden 8-ik le­génye katonává leendett. Az ujonczok jövője némi biztosítására a­­dott tánczvigalomból ’s önkintes adományok­ból, közel 4000 forintnyi öszszeg alakult, mely a’ polgári takarékpénztárban kamatozandván ’s 8 év alatt kamatok kamatjaival 6000-re növe­kedvén, nyolcz év kiteltével a’ hazajövendő 60 katona mindenikének 100 —100 forintjával ki­­osztanl­ó. Ezen kívül történtek negyedenkint, sőt ki­sebb társulatonkinti pénzöszszetételek is, de melyekről a’ városi hatóság, tilalmazván a’ tör­vény ilyesmibe való tiszti avatkozást, hivatalos tudomást nem vehet. A‘ sors, mint mindenütt, úgy itt is játszott. Egyik városnegyedben, pél­dául, 13 gazda, úgy okoskodván, hogy 14-re esik egy katona, 20-20 pftot tett öszsze a’ körü­­lök leendett ujoncz javára. És a' sors úgy a­­karta, hogy midőn 112 ifjúból 8 katona kellett, az említettük 13 közül hárman is húztak oly elsőbb számokat, hogy minden hihetőséggel sorozás alá jőnek. Hogy ily nagyszerű alkalmakkal , milyen az ujonczállitás, drámai jelenetek is merülnek fel , képzelhetni. Egy , mint mondják, jó olda­lairól ismeretes, diák ifjúra, bizonyos közvál­lalat pénztárnoka rábízván a’ kezelése alábizott pénztárt, az ifjú 350 pftig károsodik, írnak az atyjának, hogy fizesse ki, de a’ tehetős a­­tya mit sem akar tudni a’ fizetésről. Ekkor az ifjú, mivel, úgymond, neki személyén kí­vül nincs egyebe, ennek árán is kárpótolja az intézetet , és béállott katonának egyik városnegyed részéről 300 p­ftért, mit a’ megkárosított pénztárba szolgáltatott. Lesznek olvasóink közül, kik véleményt sze­retnének tőlünk hallani az atya és a’ pénz­tárnok eljárásáról. Hallgatunk , csak anynyit jegyezvén meg, hogy az atyát nem ismerjük , hanem a’ pénztárnoknak úgy van százezer forint éreje, mint egy krajezárja. Városunkban egy katonatisztnek hat b­al­ti á­ja van, melyek igába fogva sze­keret húznak. A’ hat igavonó, rendes idő-­szakonkint tulajdonosuk karján legel, ’s többi dologtalan idejöket zsebében töltik , papírba ta­karva. Elődünk , a’ múlt évi naplóira , emléke­zetben hagyta volt, miként egy testvérhoni fi­atal kalandor nagy fureret csinálván a’ Maros és Küküllő menti hölgyek közt, a’ környbeli ifjusá­­got oly boszura gyulasztotta, hogy------M.Vásár­helyit kilopták egyik kereket a’ szekeréből. E­­zen ifjú, mint hitelesen értesültünk, Kolozsvár­tól két postajárásra kórágyba esett, melyből a­­zonban szerencsésen fel is üdült, de szeren­csétlenül nem csak minden költségéből kifogy­va, hanem még egy rakás vendéglői contoval is. Ő tehát úgy vélt magán segíthetni, ha in­cognito elillan. És úgy tön, a’ mint gondol va­­la. Ámde a’ fogadós, kinek talán 30—40 fo­­rintocskája forgott kérdésben, utána eredt és ütni érven az ifjút, elszedett tőle a’ mit lehe­tett, többi közt egy nagy csomó sze­relmes levelet. Mi, kik e’ kalandokat is­merjük némileg, hívén, hogy a­»« levetek «nk érdekest tartalmaznak, megszentük a’ fogadód­nak , hogy ha béhozza Kolozsvárra, kifizetjük követelését azon reményben , hogl­y az érdekelt ifjúság, amott a’ Maros és Kük­üllő mentén, al­parin jóval felül megváltandja tőlünk. Tudó­­sitásukat bérraentesen elvárjuk; csak ké­rem a’ naplóiróhoz legyenek intézve, mert a’ szerkeztőségnek bizony sok a’ dolga. Az ujonczok javára folyó hó 22-én adott tánczvigalomban 9, mond ki len ez, ember volt. Hogy a’ czél meghiúsultán kívül, a’ redoutte­­haszonbérlő is tetemes kárt szenvedett, önkit­t érthető. Marosszél­ közgyűlése. (vé­ge.) Némelyek, igy folytatá D. S. beszédét, az indítványt erőnélkü­linek kívánnák tekintetni már csak azon okból is , mivel az abban fel­­­idézett törvények törvénytelen korszakokból volnának kölcsönözve. Előttem pedig a’ felidé­zett törvényczikkek potencirozz­ák az indítvány erejét azon tekintetből , hogy ha e’ szegény haza feldúlt napjaiban is, törvények által sza­­bályoztaték a’ székely főkapitányi hatóság , menynyivel inkább kötelessége e’ világosodott kornak, mindent megtenni az elöljárói viszsza­­élések zabolázására. — A’ fő- és alkirálybírói tiszt ugyanazon egy személyre tehető ruházá­­sa nem fonák, nem káros voltának bebi­­­zonyítására erősségül semmi úgy nem szolgál­hat, mint az épen e’ részbeni kipróbált gya­korlat és szokás. Tudjuk pedig, mikép nemes Marosszéknek , korunkban , volt egy tisztelet­re méltó alkirálybirája,­­a­­ki, mint ilyen, az igazgatói tisztet is huzamos időkön keresztül közmegelégedéssel viselte. És feltéve, hogy volna némi anomália abban, hogy az alkirály­­­bírótól főtiszthez való felebbhivás mind csak ugyanazon egy szentélyhez történnék , ez a’ kicsi képzelt baj még sem okozhatja azt, hogy elhárításáért az ős székely alkotmány szenvedjen sérelmet. Egyesek rövidsége a’ közjónak és érdeknek mindig alárendelendő. És már t.­rt. midőn a’ felfejtettek szerint, D. E. képzelt erősségei egyen kívül mind vervék, verjük meg azon egyet is, mely szerint álli­­tá, mintha az ellenzéki indítványt csakis sze­mély iránti gyűlölség idézte volna elő; a’ czélt megközelitendőleg, a’ vitatás alatti helyettesí­tés tárgyában történteket úgy tekintve, mint egy fátumot, vessük azokra az elnézés fátyolát, jelenleg pedig jogunkkal élve, helyettesítsük B. S. urat a’ legközelebbről tartandó tisztvá­lasztó közgyűlésig.“ — Pártolták a’ B. L. in­dítványát Nagy Sámuel, Biró Mihály, Dózsa Sándor ’s még mások is. De a’ tisztviselők ’s hivataloskodók egész tábora , szemben az indít­vány­nyal , D. E. ujdonus lobogóját követve, elnök gróf a’ nyilatkozók többsége nyomán , a’ rr. határozatául kimondá D. E. ellenir­dit­­ványát, t. i. hogy a’ „nemes­­iék rr. i­­gazgató alkirálybiró gróf urnák az a­l­k­i­r­á­l­y­b­i­r­ó­i helyettesítés tárgyá­­bani eljárását méltányolják; ez úttal pedig a’ közelebbről tartandó vá­lasztó k­ö­z­g­y­ű­l­é­sig B. S-t a­l k­i­r­á­l­y­bí­rónak helyettesítik.“ Ekkor B. L. fel - *) In parodo megjegyzem , hogy 1606 nem is a’ Bá*ta, hanem Bathori Gábor kora. r. 1. **) Kebelei Nagy Dániel. r. I.

Next