Aradi Hirlap, 1923. március (7. évfolyam, 1463-1488. szám)

1923-03-01 / 1463. szám

rsj 57#V ^ Ifcáb­ strafMj&ä AZ ELŐFIZETÉS ÁRAI: r fQOö­­­­­r . _ » _ f__»»ig.xgL 3^ Aradi Hírlap megjelenik hétfő és az ünnepe­Egész évre. . • 360 lei I Negyedévre . . . 90 lei IaűO /Ha* 0/275 Af CStXVOt*TOiA nőt követő napok kivételével mindennap. Hirde­Félévre..............180 iei | Havonta................30 lei ....­­ i­j* s­e­C* * léseket miliméter dijszabés szerint felvesz a ki­Szerkesztőség és kiadóhivatal Strada Metianu KÜ* GPV MOQ* SZáttA CMtamonként 2 lei adóhivatal, valamint az összes bel-és külföldi hír­(volt Forray­ utca) 1. szém. — Telefonszám 97. detési irodák. Apróhirdetéseket d. u. 5-ig vesz fel. A budapesti bankcsalás• Valamikor 15 évvel ezelőtt, amikor Ma­gyarország évi költségvetése először érte el az egy milliárd koronát, az ország egész sajtója hosszú szakközleményekben foglal­kozott ennek a szédületes számnak a köz­gazdasági jelentőségével. Az egy milliárdos forgalmat ma minden nagyobb bank megcsi­nálja egy évnél sokkal rövidebb idő alatt is, sőt ma egy milliárddal meg is károsíthatnak egy nagy pénzintézetet anélkül, hogy az összeomlás bekövetkeznék. Alközponti és ke­leti államok lemorzsolódó­ valutája arányában természetszerűleg a forgalomba jutó­­ összegek száma is r­övid­eűett. E számoknak standard­tételei bankkimutatások kereteiben jelent­keznek. A múltban­­ is így volt ez különben. A bankok fő ütőerei voltak egy ország gaz­dasági életének. A bankok pénzügyi csator­náján keresztül nyert kiegyenlítést a szük­séglet és kínálat közötti feszültség. De amily mértékben hanyatlott egész Európában a háború eldurvult erkölcseinek hatása alatt a közéleti­­ tisztaság, a kereskedelmi és pénz­ügyi megbízhatóság, és oly mértékben be­­fészkelődött ez a­­ kórság a pénz gócsipntjaiba is. A múltban nem­­ecgazda­sági tényezők vol­tak a bankok s szülnte elvül fogadták el, hogy öt-hat százaléknál nagyobb osztalékra nem­ törekszenek. Ma a pénzintézetek — tisztelet a kivételeknek — elsősorban osztalékgyá­rak, a részvényesek spekulatív törekvéseinek hadiszerelvényei. A főhadvez­érek: a bank­­igazgatók. Életrevalóságuktól függ a mérleg szépsége. A mai viszonyok között pedig minden bankmérleg a múlttal szemben sok­szorosan megszépül, sőt a valódi eredmény rendszerint a mérlegnél is jobb. Ámde a részvényes érdeke és a mérleg között őkt ál­lanak a bankvezérek, gyűjtőlencséi csaknem korlátlan pénzügyi lehetőségeknek. Hiszen a mai őrült valutális viszonylatok között 48 óra alatt oly horribilis differenciák támad­hatnak, aminők a múltban tíz 1 év alatt sem fordultak elő. A­ kereseti lehetőség sehol sem oly nagy, mint bankkörökben és ép ezért a kísértés is ott jelentkezik a legmohóbban. A Wiener Kom­mercialb­ank négy tekintélyes ne­vű budapesti igazgatója ellen most folyik a vizsgálat a bankjuk1 kárára elkövetett magán­üzérkedés miatt. Állítólag nem kevesebbel, mint másfél milliárd magyar koronával káro­sították meg a bankot s ezt a másfélm­illiár­­dot a saját vagyonukba kebelezték be. Való­ban csakis olyan tőkeerős intézet, mint a­­ Wiener Komm­ercialbank viselheti el össze­roppanás nélkül a másfélmilliárdos károso­dást. De el sem kell viselnie, miért a négy bankigazgató vagyona csaknem­ fedezi az egész összeget sela ha a vád­ igaznak bizonyul, a kár megtérül. Miből szerezték ezek a még­is csak tisztviselők a milliárdot? Akármilyen gyenge a magyar valuta, másfélmilliárd ko­rona mégis csak 100 millió lej, mégis csak 2 és félmillió svájci frank, mégis csak fél mil­lió dollár. Fél millió dollár! A valóban hasznos, az ország közgaz­dasági életének annyira elsőrendű tevékeny­ségű ipar és kereskedelem csak nehezen jut az üzeme fentartásához­ szükséges forgótőké­hez, hacsak saját tőkéjével nem rendelkezik. És mégis­­ mérhetetlen a pénzpocsékolás, ki­­számíthatlanok az egyes egyéni jövedel­mek. Kétségtelen, hogy nem a bankokat ter­heli a felelősség a kedvezőtlen európai pénzviszonyok megteremtésében. De két­ségtelen az­­ is, hogy a nagy és túl nagy ban­kok túllépték az­t az üzletkört, amelyen be­lül egy-egy ország javát szolgálták. Maguk csaptak fel kereskedőnek, importőrnek, ex­portőrnek s a­ rendelkezésükre álló vagyoni lehetőségekkel nemcsak előnyt biztosítottak­­ maguknak mások felett,­hanem a verseny le­hetőségét is sok téren elfojtották. Az a je­lenség, amely időről-időre nagy pénzintéze­tek vezetésében kipattanó visszaélések soroza­tából a szolidság és a morális érzék m­egla­­zulására nyújt következtetést, és úgy hir­deti, mint a bankok normálisnak, de csak ma normálisnak minősülő tevékenysége, hogy működésük — néhány bank kivételével — le­­siklott a régi alapról és hogy ma elsősorban Mammonnak hódolnak, csak másod vagy utol­só sorban következik az ország közgazdasági érdeke. A nemzeti párt bemegy a parlamentbe. Mania fontos tárgyalásokat kezdett Michalacheval. Averescu tábornok bízik a kormányutódlásban. Az alkotmány parlamenti tárgyalásának küszöbén az ellenzéki pártok közül k­ü­l­ö­nö­­­­sen a­­ nemz­eti párt az, amely úgy látszik, egy­re jobban megbarátkozik a parlamenti mun­kában való részvétel gondolatáva­l. A Lupta értesülése szerint _ . Mahii­ Oyala a­­ mai napon Mihalaehé­val fontos tanácskozásokat kezdett, amelyektől­ a két párt tagjai azt vár­ják, hogy a parasztpárt és a nemzeti párt annyi sikertelen tárgyalás után végül mégis csak meg fog egyezni. Ezek a tárgy­alások még a múlt hé­ten kezdődtek és pedig annak követ­keztében, hogyy mindkét pártban egy te­kintély­es frakció unszolta a párt­vezéreket, vegyék fel a tárgyalásokat, mert sikeres har­­cot a­­ k­észülő alkotmány ellen csak a k­ét párt közös taktikája eredményezhetne. A tárgya­lások alapja az, hogy a paraszt­párt ma­radjon benn a parlamentben, sőt oda a nem­zeti párt is bevonuljon, de mindkét párt eré­lyes manifesztumokban tisztázná ezt a lépé­sét és főleg azt, hogy a vitába való bocsát­­kozásuk nem jelenti a parlament legális ös­­szetételének elismerését. Ezekről a tárgyalá­sokról egyébként a Viitorul is ír és hangsú­­ly­ozza, hogy a tárgyalásoktól Averescu tá­bornok távoltartotta magát. Jóllehet Ave­rescu tényleg nem igyekszik egy ellenzéki blokkba belépni, azonban álláspontja ma is oly merev az alkotmánytervezettel szemben, mint hónapokkal ezelőtt. A néppárt köreiben soha bizakodóbb hangulat nem volt arra, hogy egy esetleges kormányváltozás csak Averescu személyét vethetné fel­színre, mint az utóbbi napokban. Mi — mondotta Averescu — egyedül­i és konzekvensen állunk. Nem ismer­jük el a mai rezsimet legálisnak, már azért sem, mert a parlament összehívá­sa nem történt meg szabályszerűen. A volt miniszterelnök konklúziója azonba­n sokkal ér­dekesebb, mint a többi ellenzéki párté, ki­jelenti,­­ hogy amennyiben ennek a parlament­nek a törvényei minden ellenkezés nélkül életbe léptek, a köteles törvénytisztelet foly­táni az alkotmányt is — bármint hozatott is az — respektálni kell. Averescu ezt azzal az ál­lambölcseleti felfogással indokoja, hogy az alkotmány,a skiriájljy és a kormány közötti’Szer­ződés, amely­et a mai kormánynak jogában áll megkötni. Azonban a néppárt ugy­anezen jogon, mihelyn kormányra jut, az így hozan­dó alkotmányt revidiálni fogja Averescu egy­ébként a politikai hely­zetet négy pontban foglalja össze: 1. Hogy mikor bukik meg a kormány, az kétséges, de előbb-utóbb távoz­ni fog. 2. Ha távozik, hogy ki lesz az utódja, az nem kétséges. 3. A hatal­mat a néppárt fogja megszerezni, még­pedig szabad választások utján. 4. A néppárt azért nem ígér semmit, hanem dolgozik az országért. Bucuresti jelentés szerint a parlament alkotmány­ozó bizottsága tegnap késő estig tanácskozott és elfogadta a bírói hatalomról­­ és a képviselők immunitásáról szóló javasla­tokat. Elejtette a bizottság­ a régi alkotmány azon szakaszát, amely az immunitás alól ki­veszi a lapszerkesztő-képviselőket. A két­ka­marás rendszert fentartották és elhatározták, hogy a parlament ülésszaka évenként két­szer lesz öt-let havi időközökben. Az egyik ülésszak márciusban, a másik októberben fog kezdődni. Az ighiui (magyarigeni) választás kí­nos incidenssel végződött. Moldovai képviselő, aki mifut a nem­zeti párti bizalmi férfiú szerepelt, a választási elnökkel szóváltásba ele­­gyed­ett, a­melynek folyamán az el­nök sértő kifejezést használt Moldo­­ván ellen, mire az kétszer arcul ütötte; az incidensnek előreláthatólag folytatása lesz. Methes Péter dr. megválasztásával kom­binációk indultak meg a cluji (kolozsvári) prefektusi állás betöltése körül. A legkomo­lyabb jelölt Valica alsófehérmegyei prefek­tus, aki mellett még a jelöltek egész sora aspirál­­ a prefektusi állásra U'UO

Next