Aradi Hirlap, 1923. augusztus (7. évfolyam, 1583-1606. szám)
1923-08-01 / 1583. szám
Esési évre . . «2 lei I Negyedévre . . 108 lei J „J 1Q09 1 Szerkesztőige» kiadóhivatal Shada Mellent Félévre . . . . 216 lei j Havonta .... 06 lei JlXtMíp 17<£<S* ÜVgUSZTUS I, SZCTCIH (volt Forray-utca) 1. szám. — Telefonszára BT. Bucurestiben 2.60 lei , IC 09 J. or » , . — r J Az Aradi Hirlap megjelenik hétfő és az ünnepel.gyes szám ara kolloidon: Ausztriában 1500 oK. VXI. év, 1583. Slam Slámonként 2 Időet követő napok kivételével mindennap. HirdetéCsehszlovákiában 1 cK.. Jugoszláviában 1’ »dinár T seket felvesz a kiadóhivatal és a hirdetési irodák Az uj magyar büntetőnovella. Az uj magyar büntetőnovella egészen különleges szempontok figyelembevételével készült. Egy távoli világrész büntetőjogásza, aki semmit sem tud Magyarországról, vagy csupán mint földrajzi fogalmat ismeri, a novella áttanulmányozása után küllőn felvilágosítás és helyzettanulmány nélkül is következtetést vonhat Magyarország társadalmi bajairól. Az ország békéjét veszélyeztető egyesülések túlkapásai ellen szigorú rendelkezéseket léptet életbe ez a novella. Az egyéni szabadság védelméről fokozott mértékben gondoskodik.A rágalmazás és becsületsértés vétségét a legmagasabb fórumokig üldözi és a képviselői immunitást is megszünteti abban a pillanatban, amikor egy honatya ebbe a bűnbe esik. Ugyanígy fokozott megtorlással sújtja a templomgyalázókat, a felekezeti türelmetlenkedőket, egyszóval mindazokat, akik ember és ember között az istentisztelet eltérő módja szerint különbséget tesznek s e megkülönböztetésnél nem maradhatnak el az el nem tiltható gondolat mellett, hanem erőszakra, sőt tettlegességre vetemednek, s " ^JTiííz évvel ezelőtt Magyarország minden műveit olvasója csak Wildwest-regényekben vagy a délamerikai kolibri-köztársaságokról iit elmefuttatásokban találkozott olyan törvényhozói intézkedésekkel, aminőkre semmiféle megállapodott kulturállamnak szüksége nincsen. Sajnos, ez a nlines csak10 évvel ezelőtt állt érvényben. Tíz év alatt azonban a kulturvilág mondhatlan mértékben visszafejlődött. Egyes országokra a csapások olyan öröne zúdult alá, hogy nem csoda, ha a legszolidabban megalkotott kulturépitmény alapzatai is megrendültek, falai megrongálódtak, tetőzetét részben vagy egészben lehordta a vihara s a nyitva maradt réseken keresztül a kulturálatlanság s visszafejlődés elemei szivárogtak be és vertek gyökeret. Ezzel a Viharral küzdt most Magyarorszigig és becsületesen törekszik eltakarítani a romokat, kiirtani a parazitákat, széppé teljessé, megbízhatóvá tenni ismét régi, szolid kultúréletét. A benső organizációra irányuló törekvés most már annál is inkább ígér kedvező eredményt, mert a világháborút követő ötödik évben úgy a nagyhatalmak, mint a Magyarországot környező utódállamok mind több és több rokonszenvel és megértéssel fordulnak Magyarország felé. Angliában a megértő és barátságos nyilatkozatok egész S07 rovata hangzott el a közelmúltban Magyarország javára. Most legújabban a Sinaia-ban tartott kisentente-konferencia is jóindulatról tanúskodó határozatot hozott. A fcisentente is hozzájárul a magyar kölcsön lehetővé tételéhez és nem kívánja biztosítékul az államjavak lekötését, annyit követel csak, hogy Magyarország ezt az összeget ne délibábkergetés céljaira, hanem belső békéjének visszálptására és zilált gazdasági viszonyainak rendezésére használja fel. A magyar igazságügyminiszter büntetőnovellája csak alkalmas arra, hogy a külföld rokonszenvét növelje. Fontos azonban, hogy ez a törvény ne maradjon pusztán írott malaszt, hanem a valósság eleven erejével sújtson le mindenütt, ahol a garázdálkodások és visszaélések meg nem szűnnek s ahol az ország rendbontó elemei ennek a törvénynek is fölébe akarnának kerekedni, mint tették más jó törvényekkel is. A jövőhöz való jogát csak az a nép nem veszti el, amely a jelenét megbecsüli és ebben a jelenben il a legnagyobb erőfeszítést is kifejti, hogy a szebb jövőt kivívja. A kisebbségek szabadsága• Liberálisabb elbánás. — A sinaiai konferencia döntése. — Benes külügyminiszter nyilatkozata. A kisantant konferenciája Sinaiába.11 tegnap befejeződött azzal a záróüléssel, amely Bratianu miniszterelnök elnöklete alatt megállapította a magyar kölcsön ügyében a budapesti kormányhoz intézendő távirat szövegét. A konferencia utolsó ülésén a három állam képviselői megállapodtak abban, hogy amennyiben a kisebbségek lojális magatartást tanúsítanak államukkal szemben, úgy liberális szellemű engedményeket fognak alkalmazni. Ezekkel a határozatokkal a konferencia véget ért. Hétfőn este Duca külügyminiszter a sajtó "tiszteletére adott bankettet, amelyen a külföldi sajtó képviselői teljes számban jelentek meg". A konferencián ugyanis a nagyobb angol és francia lapok elküldték munkatársaikat, sőt a német lapok is, így a Berliner Tageblat és Vossische Zeitung egy-egy magyar nyelvű munkatársával képviseltette magát. A bankettel egyidejűleg a trónörökös a vendég külügyminiszterek tiszteletére rendezett udvari ebédet. A díszebéd után után a három külügyminiszter értekezletet tartott s Dúca felvetette a Szerbiában élő rényszetét, amire nézve Njacsics megnyugtató választ adott. Meghatóan emlékezett meg a három állam külügyminisztere Take Jonescuról, akinek sírját megkoszorúzták megemlékezésül azon szolgálataiért, amelyet az elhunyt a kisantant létrehozása körül kifejtett. Benes nyilatkozata: Benes a Radior munkatársának nyilatkozatot tett, amelyben többek között kijelenti, hogy Magyarország nem tett 0I3s mértékben eleget a békeszerződés követelményeinek, mint Ausztria és azért a két állami e tekintetben nem hasonlítható össze. A konferencia eredménye — mondotta Benes — kielégítő. Úgyszólván az összes európai fontosságú kérdésekre kiterjedtünk, így többek között a Németország irányában folytatandó politikára is. Az összes kérdésekben a kisantant egyetértése teljes. A lengyel-cseh kérdés voltaképen nem tartozott a konferencia programjához s igy azt csak per tangenten érintettük. Ezt a kérdést Prágában oldjuk meg és teljes bizonysággal mondhatom, hogy kedvezően, mert az ellentétek motivumainál fontosabb a közös érdekek. A kisantant konferenciái a jövőben valószínűleg gyakoriabbak lesznek s így már a népszövetségi konferenciája után össze fogunk ismét ülni Belgráddal. “ A magyar bőrestVn. Benés hazautaztában, mint azt Silvaiába való útja alatt tette, semmiféle nyilatkozatot a sajtó számára nem tett. A magyar kölcsön ügyében folytatott vitáról részleteket közöl a Dimineata. Eszerint a határozatot élénk vita előzte meg, Duca román külügyminiszter kijelentette, hogy javasolja a kölcsön megszavazását azon garanciával, hogy azt nem fogják propagandára és fegyverkezésre felhasználni. Njncsics ellenezte a kölcsön megadását, azon érvvel, hogy a kisantant államai még nem állanak gazdaságilag olyan jól, hogy lemondhatnának a trianoni békeszerződésben gyökerező jelzálogjogukról. Egyúttal garanciákat követelt a pénzfelhasz Csoda ötven fokos hidegben. (Családi esemény a Daláj-Nór környékén.) Részlet egy volt hadifogoly följegyzéseiből, aki 1916-tól kezdve végigutazott Ázsián és 1920 ban a dél-ázsiai tengereken tért vissza. Fönt valahol, ahonnan máskor égboltozat csalta az emberek szemét, a látható magasság feleutján — két, egyformán fényes, rózsaszínű nap úszott Sugártalanul és ringadozva abban a jégkristály-óceánban, melynek különben levegő a neve. Ez az óceán háborgott. Láthatatlan hullámaival minden irányban verdeste, ugráltatta, nyüzsgette a parányi higanygömböcskékhez hasonló, káprázatosan ragyogó légtestek miliárdjait. Itt állva ebben az ezüstnél fényesebb és üvegnél átlátszóbb világban — ahol voltaképen mégsem lehetett látni semmit — azt várta volna az ember, hogy egyszer csak túlvilág!, éghasitó zengéssel megcsendül minden és aztán üvegcseréppé összetörve fejére szakad az egész mindenség. De hangja nem volt ennek a villogó viharnak, még csak nesze sem. Szél nem hajtotta ezeket a táncoló, keringő egymásfölé — mint egy szénsavas pohárban ugráló ezüstgolyókat, — a legkisebb fuvallat sem. Néma és süket zsibonglás járta itt. Csend, amely túl volt azon a másik csenden, a hang nesz és zörej ellentétén. Feltétlen csend, szinte a világűré, ahol élő lény fülének nincs hallani valója. Láthatár nem volt, de a vízszintes látás hiába is erőlködött volna tíz rövid lépésnél tovább. Azon túl már tömör, összejegecesedett üvegfal állta a tekintet útját. Ezt pedigi —, ha kettős sálon keresztül egy szemsugárnak való rést hagyott magának az ember, — nem lehetett tovább kémlelni öt-hat percnél. A szemidegek felmondták a szolgálatot, a szemhéjak görcsösen lecsukódtak s a pillákra — keményen és szárazan, mint a Máriaüveg — odafagyott a könny. Na akartam, elhittem tehát, hogy odalent a völgyben az állomás hőmérője (micsoda tréfás) ötvenöt fokot mutat az elképzelhetetlen magasságban álló zérus alatt. De egyelőre semmi okom sem volt arrahogy higgjek akár völgy, akár hegy létezésében. Nyomuk sem volt sehol és hajlékomból kilépve, mindegynek látszott előttem, mily magasan állok a tenger színe fölött, mert tisztára úgy éreztem, hogy a világtalan levegő tengerében állok. Tekintettel arra, hogy ebből a barátságos levegőből tíz perei felalá topogás után vagy két napra éppen elegendőt szívtam magamba, — visszafordultam a házba, óvatosan "kis résre nyitottam a dupla ajtót, átmentem három-négy falépcsőn az épület raktárul szolgáló bélésén, kinyitottam s betettem magam után a harmadik, rongyokkal, tengerifű-csomókkal és gyapotcafatokkal teleszegezett ajtócskát , ezen át, csaknem derékig meghajolva, bekerültem a szobába. A burját házaspár még mindig ott ült a házioltár előtt, a bálványok keresztbetett lábainál s nem tudom, hányadik csésze forró, bűzös teát feürcsölte Orrom tövéhez