Erdélyi Hirlap, 1924. január (8. évfolyam, 1707-1726. szám)
1924-01-04 / 1707. szám
Arad, Vitt, évfolyam, 1707. szám Egy példány 3 ki,vasárnap 4 ki. 1924. januári Péntak • / ' ' ' ' ~ Trr'—T~~'^---'''"•'"------ ni ' i '' i i Imiin mm ■ T i’nm nmimi un m i i -nur iiniiái««ia» mi !■■!■■■■■—n n»i mi mi ■«inni i'r / i , * , . Migk-ltnik Miß it az Sunspeket f Sssi' ezelQíl 8i6fizetés: évank. 80$/« évre- 300,1/. évre ± 30 Hspoft. kivétslével naponta. — Szerkesztő «« íhéra 50 ki Rillföldrea duplája. Szimat?Héra •tgcy kiadóhivatal *rada Sietiana (voll 1^1 S\f §~§ff)f Bucurestiben 50 b.-nalöbb. Ausztrián. WOO oS Porraii-utca) 1. 1 el&fenszAmch. :i7 és 7S, /^JsCrulA .r ilJCná'ss Ottratiovákiáleítu 1 eK,Jugoszláviában 9 dinéi Javulás, enyhülés fénycsíkjai szállongnank elő néha közéletünk komor szakadékaiból, mint ahogy gömblyeg felhők bármilyen sűrű kárpitját átfúrják a napvilág aranyos sugarai. A háborús hagymáz összekavarta a tiszta fogalmakat: az erőszakot az igazsággal a jogot a politikával, de végül is válni kell az olajnak a víztől, f vesének a májtól. A zavart fogalmak ülepednek, tisztulnak, mert a seprő a fenékre száll. Igaz, egyelőre a fejlődés rendje az abszolutizmus felé irányul: irodalom, művészet, erkölcs a szigorú szabályok visszaállításáért sóvárog, kényszereszmék, tekintélyi törvények évadja készül, a nagy szabadságok után némi megnyugvást jelentene a felelősségűién szolgaság, az álmos, fáradt, szenvedő lemondás az egyéni akarások démoni erőfeszítéseiről. Majdnem szívesen hajtjuk fejünket az igába legyen az állam, eszme, vagy szenvedély. A végeibe vitt szerelem alkalmatlanná teszi az érzés igazi és derült elfogadására, a rendszerré vált gyávaság a bátorság kezdeményezéseire a falánkság az evés művészi élményeire, ámde sohasem tudunk valami teljességről végleg lemondani: minden gondolat, szenvedély, élmény, küzdelem visszahagyja jegyzeteit lelkünk naplójában . Akármennyire az erőszakos kizsákmányolás irányát keresi állam, szövetség, közlelkűlét, az egykori szabadság, mint az elmúlt szerelem és lakoma visszaküldi kísérteni gyönyörű emlékeit és k:ké! egy-egy régi intézmény a korai lomtárból, a száműzetésből és feledésből, öt megpróbáló esztendő hamujából most megint felemeli fejét az esküdtszék institúciója hogy a polgári lelkiismeret hire lehessen megint, midőn az élet regényes szabálytalanságai visszadöbbentik az elvásott szigort és jogszerűséget a formák kegyeken szövevényeitől. Az élet minden szabály fölött lebegő kényszere útját fogja állani néha az erőszakolt emberi erkölcs formákba zárt zsarnokságának. lLehetősége van megint a rokonszenves és igazság végletét érintő bűnnek." És további új lépést jelent a törvényhozás készülődése arra, hogy a bírói függetlenséget ismét visszaállítsa. Mintha azt mondaná: nem tudok gátat vetni az állami mindenhatóság általános feltörekvésének, de a régi szabadságból és liberalizmusból valamit mégis csak át kell mentenem emlékkőnek, virágos kertnek, a szabad lélek nádi hegedűjének; hát legyen független tehát újra a bíró, hogy az emberi méltóság egy korábbi állomására emlékeztessen. Rokonszenves, ha a friss temető így visszaadja értékes halottai. És rokonszenvesebb lesz az élet, ha e folyamat tovább szélesedik. Ha mint Cseho-Szlovákiában már megtörtént, helyreáll a községi önkormányzat, a szabad választás a természetjogban gyökeredző tanszabadság a szólás és gondolat jogának megkötetlensége. Ám legyen szigorúan abszolút az állam, kötelezzen kemény katonáskodásra, verejtékes adóizzadásra, tökéletes meglapulásra a rendelettel és törvénnyel szemben, írja elő a nyelv, ünneplés kényszerét, de hagyjon egy kis bázist a szabadság számára, engedje meg a szőkébb társadalmi alakulatok, a tudomány, az irodalom, a művészet teljes szabadságát. Az egyéni lélek mindig egyedül van az emberi társaság minden szigorú kötelékei dacára is, magába zárja legszebb érzését és isteni gondolatát. Tisztelje az állam is azt az elvet, hogy mélységek mélységeiben szabadon kell maradnia a köziéleknek! Nem kéler, e valami túlságos lemondás a divatossá lett általános hatalmi túltengés imádatáról. Csak némi artisztikus hajlandóság, kedvelése az ellentétek összekapcsolásának. Néhány szabadságjog a komor államgépezeten, mint egy kis ibolyacsokor az inkvizitor fekete ruháját), mint egy kacér mosoly a szép puritán asszony szájaszögletéban. Valami ídás kevés. (P.) A fehér koronabankjegyeket be kellett volna váltani az államnak A pénzbevallánál milliárdos károkat szenvedett Románia. — Vlad Aurél és Bratianu harca. (Bucuresti, január 3. Sajájt tjudt) Bratianu Vintila pénzügyminiszter expozéja a politikai szünetre is hagyott anyagot a vezérpolitikusok torzsalkodására. Mint ismeretes, Bratianu Vintila megvádolta Vlad Aurélt, hogy mrit pénzügyminiszter a korona lecserélése körül oly engedékenységgel járt el, hogy ezzel több milliárdnyi kárt okozott az államnak. Vlad Aurél jelenleg nem tagja a parlamentnek és így az ellene felhozott violákra nyílt levélben válaszol. A békeszerződés 206-ik szakasza szerint — írja a volt pénzügyminiszter — kötelezettek voltak az utódállamok a területükön forgalomban levő és az összes Osztrák- Magyar Bank által kibocsájtott bankjegyek becserélésére. A becserélés idején tényleg voltak bankjegyek forgalomban a volt mai gyárterületen, amelyet a magyar forradalmi kormányok bocsátottak ki, de annak származását ellenőrizni már n . A leheletigazság szerint még az úgynevezett fehér bankjegyeket is be kellett volna váltani, de a Bécsiben az Osztrák-Magyar Bank igazgató tanácsával folytatott tárgyalás eredményeidé pen csak a kék papírpénz került beváltásra. Miután Vlad Aurél ezen defenzív nyilatkozatait megtette, vádlóként lép fel Bratianuval szemben azért, hogy a vezetése alatt álló pénzügyi kormány olyan megszállott területeken is rendezett pénzbeváltást, amelyek végleg nem kapcsoltattak Romániához és ezen előzetes beváltásnál az államnak 250 millió lej ráfizetése volt. Ugyancsak Bucurestiből kapta a kormányzótanács azt az utasítást, hogy a pénz lebélyegzése után nem leet azonnal foganatosítani a pénzibeváltást is, holott esz lett volna az államnak az érdeke. Vlad véleménye szerint az időpont eltolása folytán 4 milliárd lej kára állott elő a kincstárnak, mivel a pénzbeváltás 8 milliárdot igényelt, holott a pénz lebélyegzése idején 4 milliárd leid megoldható let volna a kérdés A késedelem azáltal állott elő, hogy a kormánynak a pénzlebélyegzés idején nem állott kellő bankjegymennyiség rendelkezésére, mivel a bankjegyeket Amerikában rendelték meg és azt csak késedelmesen tudták szállítani. Egyébként írja Vlad Aurél — nyugodtan elébe néz annak is, hogy Bratianu Vintila az ügy aktáit a törvényszék elé vigye, de meg van győződve, hogy a pénzügyminiszter ezzel késlekedni fog X Anglia ultmátuma. Londonból jelentik : Az angol kormány Afganistánnak ultimátumot nyújtott át. E diplomáciailag rendkívül fontos lépés magyarázatául fel kell említenünk, azt a két hét előtti híradásunkat, hogy Anglia aggodalommá szemléli az orosz szovjetnek Afganistánon keresztül India forradalmasítására irányuló törekvését. Az afgán emi ugyanis teljesen a szovjet kiküldötteknek hatalma alá került és ezek egyrészt az indiai mohamedán, másrészt az indiai nemzeti mozgalmat élesztették propagandára. Az angol komány ultimátuma követeli az összes orosz politikai ügynökök eltávolítását az afgán emír környezetéből és több olyan követelést is támaszt, melyek Afganisztán szuverenitásával ellentétben "állanak Spanyol vígjáték. Irta: Molnár Ferenc. Maga az eset megtörtént, kezeskedik érte egy régi francia memoár, a XVII. századból. És így lesz belőle vígjáték négy felvonásban : Spanyol kisváros. Egy gavallér háza előtt. Holdas éjszaka. Köpenybe burkolt francia nemes zörget a kapun. A kapu nyílik. Szolga jön ki. A gazdáddal akarok beszélni sürgősen.A gavallér megjelenik az erkélyen. Én vagyok! — kiált fel a francra. — "A dolog sürgős. A lovam beteg. Kalandra megyek, már ott is kellene lennem. Az istenért, add kölcsön a legjobb lovadat. A spanyol: Idollá, emberek! Lámpákat! Azonnal az istállóba! A legjobb lovat az én kedves barátomnak! Köszönöm. Be se jösz Nem. Nagyon. sürgős.Nagyon várnak. Elővezetik a lovat. A francia nemes feldobja magát a nyeregbe- Sarkantyú. Kalap lendül. Vad galopp a kis holdas utcán Hang az erkélyről .Tó szarattcsat! Az «rkélbi «liftnik a spanyol.krények kialszanak az ablakok mögött. A kaput bezárják. Messziről az éjjeli őr hangja Aztán csönd. Függöny, II. Az elhagyott kis utcákból már levállatott a lovas. Most a holdvilágban fürdő kertek közt fut a nagy árnyék. Vándordiszlet húzódik mögötte, amely mutatja a kedves erkélyes-tornyos házikókat, ligeteket, kerteket amerre vágtat. Az égő spanyol színek hűvösek az ezüst éjszakában. A dűlőút felkapaszkodik az országaira. A lovas jobbra kanyarítja a lovat A ló megáll, balra fordul. A lovas megfogja a kantárszárat, dolgoznak a térdei. — Jobbra, te... A paripa nagyot ránt a fején, ellenállhatatlan erővel kapja el a lovast, hátra. És vágtat vele, mint a szél. — Ejnye, — mondja a lovas - hova megy ez ? Nem is olyan messze, az ő háza fehérült ez út mentén. A ló arra rohan. *A lovas most már engedi, fusson, amerre akar. Kiváncsi, hogy hova viszi. Az meg viszi, egyenesen a háza felé. — Ejnye, — mondja a lovas — csak nem hozzám megy ? A vándor diszt fut «lőtte. Kertek, villák — agyra közeledik az ő háza. A paripa repül. Aztán hirten tatár vérwágatról átugrik az orkon és ny’lsak*.#« vágtat « MM#a »n let* villa >* »