Erdélyi Hirlap, 1924. január (8. évfolyam, 1707-1726. szám)

1924-01-04 / 1707. szám

Arad, Vitt, é­v­­folyam, 1707. szám Egy példány 3 k­i,­­vasárnap 4 k­i. 1924. január­i Péntak • / ' ' ' ' ~ Trr'—T~~'^---'''"•'"------ ni ' i '' i i Imiin mm ■ T i’nm nmimi un m i i -nur iiniiái««ia» mi !■■!■■■■■—n n»i mi mi ■«inni i'r / i , * , . Migk-ltnik Miß it az Sunspeket f­ Sssi' ezelQíl 8i6fizetés: évank. 80$­­/« évre- 300,1/. évre ± 30 Hspoft. kivétslével naponta. — Szerkesztő­ «« íhéra 50 ki Rillföldrea duplája. Szimat?Héra •tgcy kiadóhivatal *rada Sietiana (voll 1^1 S\f §~§ff)f Bucurestiben 50 b.-nalöbb. Ausztrián. WOO oS Porraii-utca) 1. 1 el&fenszAmch. :i7 é­s 7S, /^JsCrulA .r ilJCn­á'­ss Ottratiovákiáleítu 1 eK,Jugoszláviában 9 dinéi Javulás, enyhülés fénycsíkjai szállongnank elő néha közéletünk­ komor szakadékaiból, mint ahogy gömb­lyeg felhők bármilyen sűrű kárpitját átfúrják a napvilág aranyos sugarai. A háborús hagymáz összekavarta a tiszta fogalmakat: az erősza­kot az i­gazsággal a jogot a politikával, de vé­gül is válni kell az olajnak a víztől, f vesének a májtól. A zavart fogalmak ülepednek, tisz­tulnak, mert a seprő a fenékre száll. Igaz, egyelőre a fejlődés rend­je az abszolutizmus felé irányul: irodalom, művészet, erkölcs a szigorú szabályok visszaállításáért sóvárog, kényszereszmék, tekintélyi törvények évadja készül, a nagy szabadságok után némi meg­nyugvást jelentene a felelősségűién szolgaság, az álmos, fáradt, szenvedő lemondás az egyéni akarások démoni erőfeszítéseiről. Majdnem szí­vesen hajtjuk fejünket az igába legyen az ál­lam, eszme, vagy szenvedély. A végeibe vitt szerelem alkalmatlanná tesz­i az érzés igazi és derült elfogadására, a rendszerré vált gyá­vaság a bátorság kezdeményezéseire a falánk­ság az evés művészi élményeire, ámde soha­sem tudunk valami­­ teljességről végleg lemon­dani: minden gondolat, szenvedély, élmény, küzdelem vissza­hagyja jegyzeteit lelkünk nap­lójában . Akármennyir­e az erőszakos kizsák­mányolás irányát keresi állam, szövetség, köz­­lelkűlét, az egykori szabadság, mint az elmúlt szerelem és lakoma visszaküldi kísérteni gyö­nyörű emlékeit és k:ké! egy-egy régi intéz­mény a korai lomtárból, a száműzetésből és feledésből, öt megpróbáló esztendő hamujából most megint felemeli fejét az esküdtszék institúció­ja hogy a polgári lelkiismeret hire lehessen megint, midőn az élet regényes szabálytalan­ságai visszadöbbentik az elvásott szigort és jogszerűséget a formák kegyeken szövevényei­től. Az élet minden szabály fölött lebegő kény­szere útját fogja állani néha az erőszakolt em­beri erkölcs formákba zárt zsarnokságának. lLehetősége van megint a rokonszenves és igazság végletét érintő bűnnek." És további új lépést jelent a törvényhozás készülődése arra, hogy a bírói függetlenséget ismét visszaállít­sa. Mintha azt mondaná: nem tudok gátat vetni az állami mindenhatóság általános fel­törekvésének, de a régi szabadságból és libe­­ralizmusból valamit mégis csak át kell men­tenem emlékkőnek, virágos kert­ne­k, a szabad lélek nádi hegedűjének; hát legyen független tehát újra a bíró, hogy az emberi méltóság egy korábbi állomására emlékeztessen. Rokonszenves, ha a friss temető így vis­­­szaadja értékes halottai. És rokonszenve­sebb lesz az élet, ha e folyamat tovább széle­sedik. Ha mint Cseho-Szlovákiában már meg­történt, helyreáll a községi önkormányzat, a szabad választás a­ természetjogban gyökeredző tan­­szabadság a szólás és gondolat jogának meg­­kötetlensége. Ám legyen szigorúan abszolút az állam, kötelezzen kemény katonáskodásra, ve­­rejtékes adóizzadásra, tökéletes meglapulásra a rendelettel és törvénnyel szemben, ír­ja elő a nyelv, ünneplés kényszerét, de hagyjon egy kis bázist a szabadság­ számára, engedje meg a szőkébb társadalmi alakulatok, a tudomány, az irodalom, a művészet teljes szabadságát. Az egyéni l­élek mindig egyed­ül van az emberi társaság minden szigorú kötelékei dacára is, magába zárja legszebb érzését és isteni gon­dolatát. Tisztelje az állam is azt az elvet, hogy mélységek mélységeiben szabadon kell marad­nia a közi­éleknek! Nem kél­­er, e valami túl­ságos lemondás a divatossá lett általános ha­talmi t­últengés imádatáról. Csak némi artisz­­tikus hajlandóság, kedvelése az ellentétek ös­szekapcsolásának. Néhány szabadságjog­ a­ ko­­mor államgépezeten, mint egy kis ibolyacsokor az inkvizitor fekete ruháját), mint egy kacér mosol­y a szép puritán asszony szájaszögleté­ban. Valami ídás­ kevés. (P.) A fehér koronabankjegyeket be kellett volna váltani az államnak A pénzbevallá­nál milliárdos károkat szenvedett Románia. — Vlad Aurél és Bratianu harca. (Bucuresti, január 3. Sajájt tjudt) Bratianu Vintila pénzügyminiszter expozéja a politikai szünetre is hagyott anyagot a vezérpolitikusok torzsalkodására. Mint isme­retes, Bratianu Vintila megvádolta Vlad Aurélt, hogy mrit pénzügyminiszter a ko­rona l­ecserélése körül oly engedékenység­­gel járt el, hogy ezzel több milliárdnyi kárt okozott az államnak. Vlad Aurél jelen­leg nem tagja a parlamentnek és így az el­lene felhozott violákra nyílt levélben vá­laszol. A békeszerződés 206-ik szakasza sze­rint — írja a volt pénzügyminiszter — köte­lezettek voltak az utódállamok a területü­kön forgalomban levő és az összes Osztrák- Magyar Bank által kibocsájtott bankjegyek becserélésére. A becserélés idején tényleg voltak bankjegyek forgalomban a volt mai gyár­területen, am­elyet a magyar forradalmi kormányok bocsátottak ki, de annak szár­mazását ellenőrizni­ már n . A lehele­t­igaz­ság szerint még az úgynevezett fehér bank­jegyeket is be kellett volna váltani, de a Bécsiben az Osztrák-Magyar Bank igazgató tanácsával folytatott tárgyalás eredménye­idé p­en csak a kék papírpénz került beváltásra. Miután Vlad Aurél ezen defenzív nyilatko­zatait megtette, vádlóként lép fel Bratianu­­val szemben azért, hogy a vezetése alatt álló pénzügyi kormány olyan megszállott terüle­teken is rendezett pénzbeváltást, amelyek végleg nem kapcsoltattak Romániához és ezen előzetes beváltásnál az államnak 250 millió lej ráfizetése volt. Ugyancsak Bucu­restiből kapta a kormányzótanács azt az utasítást, hogy a pénz lebélyegzése után nem le­­et azonnal foganatosítani a pénzibeváltást is, holott esz lett volna az államnak az ér­d­eke. Vlad véleménye szerint az időpont eltolása folytán 4 milliárd lej kára állott elő a kincstárnak, mivel a pénzbeváltás 8 milliárdot igényelt, holott a pénz lebélyeg­zése idején 4 milliárd leid megoldható let volna a kérdés A késedelem azáltal állott elő, hogy a kormánynak a pénzlebélyegzés idején nem állott kellő bankjegymennyiség rendelkezésére, mivel a bankjegyeket Ame­rikában rendelték meg és azt csak kése­delmesen tudták szállítani. Egyébként írja Vlad Aurél — nyugodtan elébe néz annak is, hogy Bratianu Vintila az ügy ak­táit a törvényszék elé vigye, de meg­ van győződve, hogy a pénzügyminiszter ezzel késlekedni fog X Anglia ult­mátuma. Londonból jelentik : Az angol kormány Af­­ganistánnak ultimátumot nyújtott át. E diplo­­máciailag rendkívül fontos lépés magyaráza­tául fel kell említenünk, azt a két hét előtti híradásunkat, hogy Anglia aggodalommá szem­léli az orosz szovjetnek Afganistán­on keresztül India forradalmasítására irányuló törekvését. Az afgán em­i­ ugyanis teljesen a szovjet ki­küldötteknek hatalma alá került és ezek egy­részt az indiai mohamedán, másrészt az indiai nemzeti mozgalmat élesztették propagandá­ra. Az angol kom­ány ultimátuma követeli az összes orosz politikai ügynökök eltávolítását az afgán emír környezetéből és több olyan kö­vetelést is támaszt, melyek Afganisztán szuve­renitásával ellentétben "állanak Spanyol vígjáték. Irta: Molnár Ferenc. Maga az eset megtörtént, kezeskedik érte egy régi francia memoár, a XVII. szá­zadból.­ És így lesz belőle vígjáték­ négy fel­vonásban : Spanyol kisváros. Egy gavallér háza előtt. Holdas éjszaka. Köpenybe burkolt francia nemes zörget a kapun. A kapu nyí­lik. Szolga jön ki. A gazdáddal akarok beszélni­ sür­gősen.A gavallér megjelenik az erkélyen. Én vagyok! — kiált fel a francra. — "A dolog sürgős. A lovam beteg. Kalandra me­gyek, már ott is kellene lennem. Az istenért, add kölcsön a legjobb lovadat. A spanyol:­­ Idollá, emberek! Lámpákat! Azonnal az istállóba! A legjobb lovat az én kedves barátomnak! Köszönöm. Be se jösz Nem. Nagyon. sürgős.­­N­agyon várnak. Elő­vezetik a lovat. A francia nemes fel­dobja magát a nyeregbe- Sarkantyú. Kalap lendül. Vad galopp a kis holdas utcán Hang az erkélyről­ .Tó szarattcsat! Az «rkél­b­i «liftnik a spanyol.­k­ré­nyek kialszanak az ablakok mögött. A ka­put bezárják. Messziről az éjjeli őr hang­ja Aztán csönd. Függöny, II. Az elhagyott kis utcákból már leválla­tott a lovas. Most a holdvilágban fürdő ker­tek közt fut a nagy árnyék. Vándordiszlet húzódik mögötte, amely mutatja a kedves erkélyes-tornyos házikókat, ligeteket, kerteket amerre vágtat. Az égő spanyol színek hűvö­sek az ezüst éjszakában. A dűlőút felkapaszkodik az országaira. A lovas jobbra ka­nyarít­ja a lovat A ló meg­áll, balra fordul. A lovas megfogja a kantár­szárat, dolgoznak a térdei. — Jobbra, te... A paripa nagyot ránt a fején, ellenáll­hatatlan erővel kapja el a lovast, hátra. És vágtat vele, mint a­­ szél. — Ejnye, — mondja a lovas - hova megy ez ? Nem is olyan messze, az ő háza fehérült ez út mentén. A ló arra rohan. *A lovas most már engedi, fusson, amerre akar. Kiváncsi, hogy hova viszi. Az meg viszi, egyenesen a háza felé. — Ejnye, — mondja a lovas — csak nem hozzám megy ? A vándor disz­­t fut «lőtte. Kertek, vil­lák­ — agyra közeledik az ő háza. A paripa repül. Aztán hirte­n tatár v­érwágatról átugrik az orkon és ny’lsak*.#« vágtat « MM#a »n let* villa >* »

Next