Erdélyi Hirlap, 1924. március (8. évfolyam, 1750-1774. szám)

1924-03-28 / 1772. szám

Átad, VII. évfolyam, 1772. szám Egy példány 3 let, vasárnap 4 lap. 1924. március 23. Péntek wrw5f>tinrr^~7TnrrrTri«iWT'~—r­­ i-x-r 'T­rrrr'ünr?rT~ riiMiiliiiiTinu iiriiiiii ■ tnimi^h— MwuBHHMWinMBMBWMMMWB—aniffi—MMBMifH Megjelenik hétfő és az ünnepeket követi ezelőtt Előfizetés: évente 600,l/, évre 300,­/, évre 150 tápok kivitelével naponta. — Szerkesztő­­i hóra 50 leLKBlföldre a duplája. Számonként lég és kiadóhivatal Sl­ada Mettann (volt A Hl­Ffel HlHI ÄH Baearestiben 50b.-val több.Ausztriába 2000 oK. Forrag-utca) 1, -telefonszámok: 97 és 173,­­AjkHlI/1 i iLKaaHUP Csehszlovákiában 1 cK, Jugoszláviában idinár A legerősebb szírt is szétmorzsolódik, hogyha a hullámok sokáig csapkodják. Mi most az élet egyet­len határozottsága és állandósága, ha­nem ha a hullámzás? A paradoxon az egyetlen iránytű a zűrzavarnak felkent világban. Nos, az ingó, porlasztó erők hatalma íme megint kétségtelenné jön: a vakmerő betontömböt, Poincarét kifor­gatták sarkaiból és ledöntötték. Azt a Poincarét, aki minden társát a háború előkészítése, irányítása és a békeharc bo­nyolítása körül túlélte. Kétségtelen, a háború és béke történetírója az ő nevét fogja legtöbbször leírni. Mint francia államfőnek koronás része volt a köz­ponti hatalmak bekerítési munkálatában, a háború és békeszerződések korában is ő trónolt az Ely­séeben. Csak akkor szo­rult le rövid időre a hatalomról, mikor az elnöki székbe Dechanel, majd Mille­­rand került. De néhány hónap múltán megbuktatva a génuai konferenciáról ha­zatérő sík­annon megkaparintotta a mi­niszterelnökséget és ekkor megint csak ő volt Franciaország, ki belemerült a Rum­- és frankromlás szövevényébe. Asquith, Lloyd George, Wilson, Clemen­­ceau a világháború könyvének csak egy­­egy fejezetét jelentik, Poincaré ellenben az apokalipszis szörnyűségeinek egész kötetét, tizenkét fekete, ínséges esztendő teljes sommázatát. VII. Edvard, Ferenc József, II. Vilmos, II. Miklós régen a múltté lett, Poincaré megnyergelte kono­kul mostanáig az időt. Végre aztán terí­tékre került ő is. Poincaré bukása mellékes kérdésben hirtelen, de nem váratlanul történt. A de­cemberi angol választások és csak a pél­dátlan áldozatokkal fentartott franknak esése már megpecsételték sorsát. A Ruhr­­kaland erkölcsi győzelme, a pénzügyi javaslatok áthajszolása, az amerikai köl­csön és néhány nap előtt a kamaraválasz­tások időpontjának óhajtása szerint való megállapítása látszólag megerősítették helyzetét, de megtépett tógájának hasadé­­kai között ellenségei megtalálták a sebez­hető felületet. A légsúlymérő megválto­zott. Nyilvánvaló lett, hogy az ő politikája kint a népek lelki megbékélésének, bent az egészséges közvélemény kialakulásának legfőbb akadálya. Snowden fellépése, mely az angol kormányt erélyesebb irány­ba kívánja terelni, a Berliner Tageblatt rohama a francia titkos diplomácia el­len, az olaszok elkedvetlenedése, Orosz­ország térfoglalása és ezernyi kisebb ok­­háló körülhurkolták Poincarét. Még a Pasicsok hatalma sem örökkévaló. De most az a kérdés, mi történik Franciaországban? Az öregek boszúálló makacssága kerekedik-e felül, vagy a fiatalok békevágya? A gloire vagy a frank érdeke esik-e a mérlegbe? Elszige­telődés vagy kizárakozódás jut-e ura­lomra? A művelt népek élén akar-e meg­maradni Franciaország, vagy megelég­szik-e a kis népek mohóságának vezérleté­vel? Clemenceau tájékáról vagy Caillaux irányából jön-e az új miniszterelnök? Megszoktuk tíz év óta, hogy a reménysé­get még ne felette csigázzuk fel. Ámde úgy tetszik nekünk, hogy az államok lassan­­kint visszaszorulnak a népek ébredő vá­gyai elől. A politika és közvélemény kezd mást jelenteni. A lelkek revíziója csírá­zik, a szép tavasznak némi hírnökei ér­keznek. A jóvátétel a legyőzött népek felé is fordítani kezdi ábrázatát. Új szag van a levegőben. Talán Franciaország fe­lett sem halad át nyomtalanul a tisztíló légáramlás. Óriási változás mutatkozik Angliában, Oroszországban, Németország­ban, hogy a kisebb államok revizionált helyzetéről ne is beszéljünk. Csak Fran­­ciaország maradna veszteg vagy fordulna még jobban az engesztelhetetlenség irá­nyába? Higyjük, hogy lesz már jobb is. A vidére, ki mellünkön térdel, ha nem is szabadít meg teljesen, talán az egyik man­csát mégis csak leveszi a torkunkról. Újabb vádak Constantinescu miniszter ellen. A nemzeti párt a kommercializálds ellen. — A szenátus is elfogadta a lakostörvény­javaslatot. — A kamara és szenátus ülése. Bucurestiből jelentik: A kamara har­­madszori olvasásban elfogadta a ház­szabályok módosításáról szóló törvény­javaslatot. Georgescu k­telezi a pénz­ügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy Constantinescu miniszter hamis val­lomás benyújtásával megkárosította a kincstárt. Bratianu Vintila pénzügyminisz­ter kijelentette, hogy abban az esetben, ha Geor­gescu vállalja a felelősséget a vá­dakért, megindítja a vizsgálatot. Moldo­van Victor megállapítja, hogy Mussolinit, miután is exicrt jegyzékét Bucurestibe el­­küldötte, a román kor­onarenddel tüntet­ték ki és a kitüntetés átnyújtása alkalmá­val a római román követ mondotta az első üdvözlő beszédet. Kéri a külügymi­nisztert, világosítsa fel a kamarát, váljon Mussolini cselekedete mennyiben egyez­tethető össze azon evangéliumi mondás­sal, hogy aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Ezután a kamara megkezdi az álla­mi üzemek kommercializálásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Hatiegan a nem­zeti párt nyilatkozatát olvassa fel, a­melyben kimutatja, hogy a törvényjavas­lat az ország értékeinek megkaparitását célozza. Ezért a nemzeti párt a javaslat ellen foglalt állást. Dragomirescu az Argetoianu-pár­t nyilatkozatát ismerteti. Jorga felszólalásában osztja az ellenzék álláspontját és kijelenti, hogy az általános vita során kimutatja a javaslat veszélyeit. Madgearu a parasztpárt nevében han­goztatja, hogy­ a javaslat a liberális párt érdekeit szolgálja. Ezután az elnök az ülést berekeszti. A szenátus tegnapi ülésén Pherekode elnök benyújtotta a házszabályok módo­sítására vonatkozó javaslatot. Marzescu igazságügyminiszter előterjesztette mó­dosítás végett a kamara által elfogadott lakbérleti törvényjavaslatot és kérte a sürgősség kimondását. A sürgősség ki­mondása után a szenátus a javaslatot min­den hozzászólás nélkül elfogadta, A szovjet kormány kerülni akar minden zajos külsőséget. Ha áthidalhatatlanok a román-orosz tárgyalások ellentétei, elhalasztják a tanácsko­zásokat. — Az orosz delegáció vezetőjének nyilatkozata. A román-orosz tárgyalások feszült atmoszférája ugyan még mindig nem szűnt meg, de most mégis kilátás van arra, hogy­ha az ellentétek a tanácskozást lehetet­lenné teszik is, a szakítás nem fog rideg formákban megtörténni. Az Universal bécsi tudósítója közli, hogy Joffe, aki jelenleg egy bécsi szana­tóriumban betegen fekszik, tegnap magá­hoz kérette Kresztinszkyt és azt az uta­sítást adta, hogy amennyiben Románia a tárgyalások során Besszarábia elismeré­sét kérné, úgy a legdiplomatikusabb for­mák között az or­osz kiküldöttek indítvá­nyozzák a konferencia elhalasztását. Oroszország ugyanis most nagy külföldi kölcsön folyósítása előtt áll és ezért a szovjet kormánynak az az álláspontja, hogy­ kerülni kell minden olyan zajos külsőséget, amelyből a szovjet kormány intranzigens magatartására lehetne kö­vetkeztetni. A bécsi tárgyalásokra kiküldött orosz delegáció vezetője, Kresztinszky a Rador fr­ udói­ója előtt kijelentette, hogy Oroszor­szág intenciói az általános békét szolgál­ják. Románia az egyetlen Oroszországgal szomszédos állam, amelynek viszonya a szovjettel szemben még tisztázatlan. A konferencia sikere attól függ, hogy Romá­nia osztja-e azt­ az álláspontot, amelyet az igazság diktál.

Next