Erdélyi Hirlap, 1924. március (8. évfolyam, 1750-1774. szám)
1924-03-28 / 1772. szám
Átad, VII. évfolyam, 1772. szám Egy példány 3 let, vasárnap 4 lap. 1924. március 23. Péntek wrw5f>tinrr^~7TnrrrTri«iWT'~—r i-x-r 'Trrrr'ünr?rT~ riiMiiliiiiTinu iiriiiiii ■ tnimi^h— MwuBHHMWinMBMBWMMMWB—aniffi—MMBMifH Megjelenik hétfő és az ünnepeket követi ezelőtt Előfizetés: évente 600,l/, évre 300,/, évre 150 tápok kivitelével naponta. — Szerkesztői hóra 50 leLKBlföldre a duplája. Számonként lég és kiadóhivatal Slada Mettann (volt A HlFfel HlHI ÄH Baearestiben 50b.-val több.Ausztriába 2000 oK. Forrag-utca) 1, -telefonszámok: 97 és 173,AjkHlI/1 i iLKaaHUP Csehszlovákiában 1 cK, Jugoszláviában idinár A legerősebb szírt is szétmorzsolódik, hogyha a hullámok sokáig csapkodják. Mi most az élet egyetlen határozottsága és állandósága, hanem ha a hullámzás? A paradoxon az egyetlen iránytű a zűrzavarnak felkent világban. Nos, az ingó, porlasztó erők hatalma íme megint kétségtelenné jön: a vakmerő betontömböt, Poincarét kiforgatták sarkaiból és ledöntötték. Azt a Poincarét, aki minden társát a háború előkészítése, irányítása és a békeharc bonyolítása körül túlélte. Kétségtelen, a háború és béke történetírója az ő nevét fogja legtöbbször leírni. Mint francia államfőnek koronás része volt a központi hatalmak bekerítési munkálatában, a háború és békeszerződések korában is ő trónolt az Elyséeben. Csak akkor szorult le rövid időre a hatalomról, mikor az elnöki székbe Dechanel, majd Millerand került. De néhány hónap múltán megbuktatva a génuai konferenciáról hazatérő síkannon megkaparintotta a miniszterelnökséget és ekkor megint csak ő volt Franciaország, ki belemerült a Rum- és frankromlás szövevényébe. Asquith, Lloyd George, Wilson, Clemenceau a világháború könyvének csak egyegy fejezetét jelentik, Poincaré ellenben az apokalipszis szörnyűségeinek egész kötetét, tizenkét fekete, ínséges esztendő teljes sommázatát. VII. Edvard, Ferenc József, II. Vilmos, II. Miklós régen a múltté lett, Poincaré megnyergelte konokul mostanáig az időt. Végre aztán terítékre került ő is. Poincaré bukása mellékes kérdésben hirtelen, de nem váratlanul történt. A decemberi angol választások és csak a példátlan áldozatokkal fentartott franknak esése már megpecsételték sorsát. A Ruhrkaland erkölcsi győzelme, a pénzügyi javaslatok áthajszolása, az amerikai kölcsön és néhány nap előtt a kamaraválasztások időpontjának óhajtása szerint való megállapítása látszólag megerősítették helyzetét, de megtépett tógájának hasadékai között ellenségei megtalálták a sebezhető felületet. A légsúlymérő megváltozott. Nyilvánvaló lett, hogy az ő politikája kint a népek lelki megbékélésének, bent az egészséges közvélemény kialakulásának legfőbb akadálya. Snowden fellépése, mely az angol kormányt erélyesebb irányba kívánja terelni, a Berliner Tageblatt rohama a francia titkos diplomácia ellen, az olaszok elkedvetlenedése, Oroszország térfoglalása és ezernyi kisebb okháló körülhurkolták Poincarét. Még a Pasicsok hatalma sem örökkévaló. De most az a kérdés, mi történik Franciaországban? Az öregek boszúálló makacssága kerekedik-e felül, vagy a fiatalok békevágya? A gloire vagy a frank érdeke esik-e a mérlegbe? Elszigetelődés vagy kizárakozódás jut-e uralomra? A művelt népek élén akar-e megmaradni Franciaország, vagy megelégszik-e a kis népek mohóságának vezérletével? Clemenceau tájékáról vagy Caillaux irányából jön-e az új miniszterelnök? Megszoktuk tíz év óta, hogy a reménységet még ne felette csigázzuk fel. Ámde úgy tetszik nekünk, hogy az államok lassankint visszaszorulnak a népek ébredő vágyai elől. A politika és közvélemény kezd mást jelenteni. A lelkek revíziója csírázik, a szép tavasznak némi hírnökei érkeznek. A jóvátétel a legyőzött népek felé is fordítani kezdi ábrázatát. Új szag van a levegőben. Talán Franciaország felett sem halad át nyomtalanul a tisztíló légáramlás. Óriási változás mutatkozik Angliában, Oroszországban, Németországban, hogy a kisebb államok revizionált helyzetéről ne is beszéljünk. Csak Franciaország maradna veszteg vagy fordulna még jobban az engesztelhetetlenség irányába? Higyjük, hogy lesz már jobb is. A vidére, ki mellünkön térdel, ha nem is szabadít meg teljesen, talán az egyik mancsát mégis csak leveszi a torkunkról. Újabb vádak Constantinescu miniszter ellen. A nemzeti párt a kommercializálds ellen. — A szenátus is elfogadta a lakostörvényjavaslatot. — A kamara és szenátus ülése. Bucurestiből jelentik: A kamara harmadszori olvasásban elfogadta a házszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot. Georgescu ktelezi a pénzügyminisztert, van-e tudomása arról, hogy Constantinescu miniszter hamis vallomás benyújtásával megkárosította a kincstárt. Bratianu Vintila pénzügyminiszter kijelentette, hogy abban az esetben, ha Georgescu vállalja a felelősséget a vádakért, megindítja a vizsgálatot. Moldovan Victor megállapítja, hogy Mussolinit, miután is exicrt jegyzékét Bucurestibe elküldötte, a román koronarenddel tüntették ki és a kitüntetés átnyújtása alkalmával a római román követ mondotta az első üdvözlő beszédet. Kéri a külügyminisztert, világosítsa fel a kamarát, váljon Mussolini cselekedete mennyiben egyeztethető össze azon evangéliumi mondással, hogy aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel. Ezután a kamara megkezdi az állami üzemek kommercializálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hatiegan a nemzeti párt nyilatkozatát olvassa fel, amelyben kimutatja, hogy a törvényjavaslat az ország értékeinek megkaparitását célozza. Ezért a nemzeti párt a javaslat ellen foglalt állást. Dragomirescu az Argetoianu-párt nyilatkozatát ismerteti. Jorga felszólalásában osztja az ellenzék álláspontját és kijelenti, hogy az általános vita során kimutatja a javaslat veszélyeit. Madgearu a parasztpárt nevében hangoztatja, hogy a javaslat a liberális párt érdekeit szolgálja. Ezután az elnök az ülést berekeszti. A szenátus tegnapi ülésén Pherekode elnök benyújtotta a házszabályok módosítására vonatkozó javaslatot. Marzescu igazságügyminiszter előterjesztette módosítás végett a kamara által elfogadott lakbérleti törvényjavaslatot és kérte a sürgősség kimondását. A sürgősség kimondása után a szenátus a javaslatot minden hozzászólás nélkül elfogadta, A szovjet kormány kerülni akar minden zajos külsőséget. Ha áthidalhatatlanok a román-orosz tárgyalások ellentétei, elhalasztják a tanácskozásokat. — Az orosz delegáció vezetőjének nyilatkozata. A román-orosz tárgyalások feszült atmoszférája ugyan még mindig nem szűnt meg, de most mégis kilátás van arra, hogyha az ellentétek a tanácskozást lehetetlenné teszik is, a szakítás nem fog rideg formákban megtörténni. Az Universal bécsi tudósítója közli, hogy Joffe, aki jelenleg egy bécsi szanatóriumban betegen fekszik, tegnap magához kérette Kresztinszkyt és azt az utasítást adta, hogy amennyiben Románia a tárgyalások során Besszarábia elismerését kérné, úgy a legdiplomatikusabb formák között az orosz kiküldöttek indítványozzák a konferencia elhalasztását. Oroszország ugyanis most nagy külföldi kölcsön folyósítása előtt áll és ezért a szovjet kormánynak az az álláspontja, hogy kerülni kell minden olyan zajos külsőséget, amelyből a szovjet kormány intranzigens magatartására lehetne következtetni. A bécsi tárgyalásokra kiküldött orosz delegáció vezetője, Kresztinszky a Rador fr udóiója előtt kijelentette, hogy Oroszország intenciói az általános békét szolgálják. Románia az egyetlen Oroszországgal szomszédos állam, amelynek viszonya a szovjettel szemben még tisztázatlan. A konferencia sikere attól függ, hogy Románia osztja-e azt az álláspontot, amelyet az igazság diktál.