Erdélyi Hirlap, 1924. október (8. évfolyam, 1915-1940. szám)

1924-10-02 / 1915. szám

Arad. V­IIi. évfolyam, 1915 szám. Egyes példány 4 lei, vasárnap 5 lei- 1924. október 2. Csütörtök. Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt j Előfizetés: évente 700, */* évre 360, */* évre 180 napok kivételével naponta. — Szerkesztő- __ 1 hóra 60 lei. Külföldre a duplája. Számonként­ség és kiadóhivatal: Strada Melianu (veit AITAThW rllTi! Ti Ti Bucuregtiben 50 b.-val több, Ausztriába 2000 oK, Forray ucca) 1. Telefonszámok: 97 és 173. rdiiCPkÉtt ül a Csehszlovákiában 1 ch, Jugoszláviában 2 dinát A magyar párt a legnagyobb jelentőségű esemény küszö­bére érkezett. Mert van-e fontosabb va­lami, mint vezért választani, aki felfelé a két millió lelket számláló kisebbségi nem­zet méltóságát és jelentőségét tartozik kép­viselni, lefelé pedig összefogni az egész tömeget, mely a sivár politikai forgósze­lek közepette széthullani készül? A ma­gyar vezérnek nemcsak nagyon okosnak, nemcsak hírnevesnek, nemcsak hódító erejűnek kell lennie, hanem hajlékonynak, találékonynak és szívósnak is, olyan vezető egyéniségnek, aki nemcsak a szó európai értelmében, hanem romániai jellege sze­rint politikus. Az új elnök ne csak diszkard legyen, hanem dömöckei penge, nemcsak szószóló, hanem szervező, nemcsak kép­viselő, hanem ösztökélő, nemcsak politi­kus, hanem diplomata is. Amikor a viszo­nyok ezernyi akadálya sokszor lehetet­lenné teszi az egyetemesség bizalmi em­bereinek összeülését, az elnök vállaira sú­­lyosodik a gyors és határozott cselekvés egész felelőssége. Az elnök akaratán kí­vül diktátor tartozik lenni és ezt a kínos feladatot csak nagy tekintély, politikai is­kolázottság, szilárd elszántság, hajlékony ösztön­szerűség vállalhatja el. A feltevések kavargásából két név magaslik ki. Az elnöki állásra két komoly­ jelölt van ezideig: gróf Teleky Arktur és dr. Bernády György. A kisebbségi ma­gyar nemzetnek nem nehéz a kettő között választani. Telekyt nem ismerjük és két­ségtelenül tisztes nevét a mai kor baloldali áramlatai és a kormányzat gyanusitásai között jelentékeny handicapelés nyomja le: az arisztokráciához tartozik. Bernády György régi, súlyos ember, ki a szerencsés tevékenység és okos józanság számos emlékét idézi fel. Mint a régi magyar par­lament tagja, marosvásárhelyi polgármes­ter és főispán nagy alkotások egész sorát valósította meg. Városát kis vidéki fészek­ből az an­yagi és szellemi művelődés egyik fontos magaslatára emelte. Az új világ forrongása alatt az elsők között tudott biztossággal tájékozódni. A magyarság az ő előresietését nem sokáig értette félre, nyomába igyekezett, szinte letaposta sar­kát. Amióta a román parlament tagja és a kormánnyal tárgyaló bizottság elnöke, Ja­­kabffy Elemér, Paál Árpád és Gyárfás Ele­mér mellett ő bontakozott ki mint provi­­denciális és possibilis vezéregyéniség. Sze­rencsésen képviseli a világszemlélet azon érdesség és szürkeség nélküli közép­med­rét, melybe a bal- és jobboldali vizek könnyen beleszakadnak. Kivételes egyéni­ségében helyet foglal a magyar és székely természet sok nagyszerű értéke: politikai távolbalátás és diplomáciai­ alkalmazko­dás. Meg van a szellemi ereje és felké­szültsége, hogy józan okossággal járjon el a hatalom irányában és megmozgassa a magyar párt renyhe és tunya anyagát. . . Meggyőződésünk, hogy­ a magyar párt nemcsak akarja de meg is választja Ber­nádyt elnökének. Erős hitünk, hogy Ber­nády meg fog felelni a beléje helyezett bi­zalomnak és rövid idő alatt megszerzi­ a­ kisebbségi jogok megvalósítható mennyi­ségét. Nincs más választás, mint Bernády megválasztása. 1 kritika a kormány gazdaság­­politikájáról. A külfföldi kölcsön, az idegen Saks és a gazdasági krízis kérdése. — Emi a he­gyzet és mi a megoldás lehetősége. (Bukarest, október 1. Lajkát tud.) Vintila Bratianu és Tancred Constantinescu haza­érkeztek külföldi útjukról. A pénzügyminisz­tert megelőzve a kereskedelmi miniszter azon­nal fogadta a bukaresti sajtót. Elmondotta, hogy m­ilyen pompás fogadtatásban volt ré­szük Románia minisztereinek Parisban és Londonban. A külföldi politikai és pénzügyi körök mennyire ismerik az ország egyre ja­vuló helyzetét és mily bizalommal vannak a liberális párt gazdasági és finánc­ politikájá­val szemben. Mikor pedig arról esett szó, hogy mit is­­ a tárgyalások végső eredménye? Így vá­laszolt a kereskedelmi miniszter: Csak le­gyenek az urak nyugodtak, a­z eredmény nem késik. A mai minisztertanács után a Viitoriil nasábjain megszólalt a pénzügyminiszter is. Bővebben és komolyabban foglalkozik az út­tal, mint kereskedelmi kollégája. Újból ki­jelenti, hogy nem­ kért kölcsönt, amire kü­lönben nincs is szüksége az országnak. Csak a kommlmercializáláshoz kell a külföldi tőke. Itt kész a hajlandóság, megismerték a gazda­sági törvényeket s megértették, hogy az nem veszedelem. De a Viitorul munkatársa nem­ volt indiszkrét, nem kért konkrét eredményt, így aztán a pénzügyminiszter is elállott at­tól, hogy ilyen irányban nyilatkozzék. A hónapok óta tartó külföldi tárgyalások végén a l­esel­len­tmon­dóbb hírlapi információk után így tájékozódhatok a nagy, közvélemény az elért eredmény felől: Magas útiköltség — kevés eredmény. Vajjon mit szólnak­ ezekhez a sikerekhez az ellenzéken? Első­sorban a nemzeti párthoz fordultam. A párt egyik fiatal vezetőségi tag­ja így mutatta be nekem pártjának megállapítá­sait a külföldi útról és ennek várható eredmé­nyeiről. r •­ ’ • Látja kérem, a pénzügyminiszter1 csak hat nap elteltével nyilatkozott és csak a fél­­hivatalosnak. De ez a nyilatkozat sem mon­dott többet, mint előző, külföldről haza­kül­dött interjúi Most is azt mondja, hogy köl­csönt nem kérésért Most már csak az­­ a kije­lentés határozottabb, hogy az országnak nem is kell a kölcsön csak a foci laborá­láshoz kell a külföldi tőke De ő sem mondott többet az eredményről, mint a kereskedelmi miniszter. Azaz Tancred Constantinescu beszélt arról, hogy néhány kommercializálandó vállalathoz biztosítva van a külföldi tőke támogatása.­­ — Ennyi az egész. Mindezért pedig el­költött az ország néhány, ezer francia fran­kot, az eredmény pedig egy automobil- és repülőgép­gyár. Úgy néz ki az eset, mint a­mikor az apa beteg gyermekének télvíz ide­jén tüzelőanyag, étel , orvos és orvos­ság helyett egy aranyfüsttel bevont diót hoz­na haza . Egyenlő jogokat a külföldi tőkének Azt kérdi ön tőlem­, hogy­­ mi a­ nem­­­­zeti párt álláspontja a kérdésben? Pártunk megállapítása, hogy az országnak arra a köz­­gazdasági politikára kell rátérni, mely a kül­földi tőkének teljesen egyenlő jogokat biztosít a román tőkével szemben az ország erőforrá­sainak kihasználásához. Mindent más felfogás a legélesebb ellentétben van az ország vitális érdekeivel, a termelés kifejlesztésével. Mert annak az országnak, melyben a mozgó tőke lm vönként kölcsönnél öt százaléknál többel is kéres, a külföldi tőkére feltétlenül szükségig van. Ilyen körülmények közt elutasítani a külföldi tőke egyenjogú együttműködését a termelésben és megelégedni azzal, hogy éhen haljunk­ és bányáinkat, vízierőnket, erőforrá­sainkat csak román tőkével használjuk ki, amiből pedig erre nincs elég­ nagyon komoly­talan gondolkodás. Nem­ titok a nemzeti párt előtt az a történelmi tény, hogy a­­ nagy, ipari államok nem csupán a maguk tőkeerejével ér­ték­ el fejlődésük mai fokát Jól tudjuk, hogy Észak-A­merikát az angol és francia tőke, Dél- A­merikát francia, ang­ol és német tőke vitte a fejlődés útjára. Amit a kormány tesz ná­lunk­, a belföldi tőke érdekében a külföldi tőke ellen, az vagy az érzelmekből eredő tévedé­seknek következménye, vagy­ tisztá­n magán­érdekeket szolgáló céloké. Egy azonban bizo­nyos, hogy ez az irányzat lépésről-lépésre, de egész biztosan az ország gazdasági elsor­vadásához vezet A költségvetési felesleg nem reális. Különben pártunk vezetői előtt nem titok­, hogyan vezeti a jelenlegi rezsim az or­szág pénzügyeit Előttünk csak rossz tréfa, ha a kormány költségvetési feleslegről, az infláció megszüntetéséről és a gazdasági­ életi konszolidálásáról beszél.­­ Nem­ lehet szó arról, hogy az állami igazgatásnak és az állami javak kezelésének erősen kiemelt feleslege reális volna. Feles­leg csak azért van, mert a bevételeket a­ vég­letekig fokozzák és igen­ sok feltétlenül szük­séges kiadást elodáznak­, halaszthatatlan be­ruházásokra pedig nincs hitelünk. Rosszul fi­zetjük a közh­ivatalnokokat. Fizetésük meg­élhetésük nyomorult feltételeiből is csak alig 30—40 százalékot tud fedezni. Amikor ilyen a helyzet, akkor a költségvetési felesleg igazán nem komoly dolog, csak ámítás.­­ Amit a kormány deflációs politikáját il­leti, az sem hozta meg a küelső eredményt. Al

Next