Erdélyi Hirlap, 1925. november (9. évfolyam, 2227-2251. szám)

1925-11-01 / 2227. szám

1L&. évfolyam, 2227. szám, Egyes szám ára 5 lei Araa, 192&* november I vssár$ag> Megjelenik hetié es az ünnepeket követő ezelőtt tíöhzetes: evenie S41;, */< ^,<426‘umre 210 napok kivételével naponta. - Szerkesztő­ , -T -kora iO lei Külföldre a duplája. Számonként­ség és kiadóhivatal: Strada Metianu (volt AIMBI MIBI AD Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztrab. 2000 Ko. Forray ucca) 1. szám. Telefonszám: 97. HMMII N­IKMW Csehszlovákiában 1 cm­, Jugoszláviában 2 dinár Oroszország és az európai béke. Páris, október 31. Rakovszky, a szov­jet új párisi nagykövete tegnap dísz­ebé­det adott abból az alkalomból, hogy évfor­dulója volt a szovjet kormánynak Francia­­ország részéről történt elismerésének. A lakomán jelen volt Painlevé, továbbá De Monzie és Delbos miniszter. Briand gyen­gélkedése miatt csak képviselte be magát. "A pohárköszöntőben Rakovszky k­ifej­­tette, hogy most már valamennyi ország közvéleményében meggyökeresedett az a gondolat, hogy addig nem lehet Európa békéjének megteremtésére gondolni­, m­íg a szovjet kormány a nemzetközi pro­blémák megoldásától távol tartja magát A francia kormány nevében De Monzie válaszolt, aki annak idején a diplomáciai viszony körül legelőször fáradozott. Be­szédében azt fejtegette, hogy Herriot a szovjet kormány elismerésével azt óhaj­­totta, hogy Oroszország a Népszövetség­­ben helyet foglaljon, Tisza István emlékünnepe, Budapest, október 61. A magyar nem­zetgyűlés ma leplezte le ünnepélyesen azt a három emléktáblát, amelyet a képviselők has hősi halottainak, továbbá Tisza Ist­­vánnak és N­ávay Lajosnak emeltek. A képviselőház palotájának folyosói és kar­zatai zsúfolásig megteltek feketeruhás kö­­zönséggel. Megjelent a régi politikai élet számos kiválósága, sok főrend, diplomata, katonatiszt. Szol­ovszk. a nemzetgyűlést rövid beszéddel nyitott­a meg. Amikor Tisza István nevét említete, a nemzetgyű­lés tagjai felállottak és így h­allgatták to­­vább a beszédet. A nemzetgyűlés tagjai az­után átvonultak a delegaciós folyosóra, ahol Huszár Károly beszélt a hősi halot­tak emléktáblájánál. Majd Tisza és Návay emlékművéhez vonultak, ahol Zsitvay Ti­bor mondott beszédet. Németország tetteket vár.­ ­ Berlin, október 31. Az itteni kormány­körökben a párisi és londoni jelentéseket a Németországnak nyújtandó kedvezmé­ny­ek halogatásáról elkedvetlenedve tár­gyalják. Főleg az a hír csüggeszt, hogy Köln kiürítésére csak január végén vagy februárban kerülhet sor. A londoni és pá­risi követségekkel nem hivatalosan közöl­­ték, hogy­ ha a rajnai könnyítéseket már most megvalósítják, akkor a locarnoi szer­ződés parlamenti tárgyalását megkönnyí­­tenék. Berlinben az a hangulat, hogy Né­­metország nem elégedhetik meg Briand és Chamberlain tetszetős szavaival, hanem­­ tetteket vár, amelyekből megállapíthatja az angol-francia mentalitás megváltozását. C 1HC MÁI SZÁMUNK FŐBB Közös választási listáról tárgyalnak az aradi ellenzéki pártok. — A montecarloi kaland vége. — Antiszemita gyűlések a regátban. —­ Nem bélyegzik le a hadi­ kölcsönkötvényeket. •— Tudná-e bizonyítani Asszo­­nyom, hogy lelke van? — A Vaskapu költségei. S Román-magyar határforgalmi tárgyalások. — „Hogy meri a lábam csipkedni?“ - Kereszt- és képrejtvények. A szivek zsinata. írta: Spectator. Az újságcikkek bő beszámolói vidám és rem­ényes rajzot adtak Cantacuzino hercegnő nagy kezdeményezéséről. Meghatódtunk, el­mélkedtünk: úgy tetszett már az első pilla­natban, hogy új, eleven energiák vonultak fel a tizenegy esztendős­­­ b­etegségek eltávolí­tására a­ pasfctü jószándékok fegyverzetében. A­mióta hazaszállingóznak az asszonydeputatu­sok, az újságok rajza jobban megtelik, szí­nesedik, átfülled, megremeg a közvetlen je­lentések adalékjaival, most már némi meg­győződés kezd csírázni b­ennünk, hogy a bu­karesti szivtalálkozó több volt asszonyi lírá­nál, gyöngéd hadüzenetnél, érzések egybekap­csolódásánál­ megállapítása­ volt bizonyos tar­­hatatlanságoknak és az átalakuló időnek egy­ hatalmas felszólítása a konok gyűlölet várá rak tövén a gonosz szándékhoz a föltétlen meg­adásra. Mi tesz kézzel tapintható eredményt a kisebbségi nők őszinte panaszainak? Nos, tudjuk. Kihatása lesz-e egyáltalában és ham­a­rosan a férfiak politikai munkájára? Nem tudjuk. Minden közéleti számítás régóta lehe­tetlenné vált idegesen him­bálódzó és meglepe­téseket tartogató földünkön. Ámde az a bizo­nyos, hogy C­antacuzino hercegnő tanácsko­zásain és rendezésein, a királyné fogadó dél­utánján, a Costa-Fortnál megteljesített tisz­telgésen óriási nagy dolog fejeződött ki mint az újuló időből kilépett történeti kényszer: a szeretet és megértés felvonulása igazi talál­kozásra, a szeretet és megértés társadalmi szervezkedése a politika hadi gyűrűjének szét­robbantására. Az asszonyok megkezdték, a­mit a férfiaknak immár folytatni kell, a szí­vek rámutattak arra, amitől az elmék húzó­doztak: a lelkek demobilizációja után le kell fegyverezni a kabinetekben és végrehajtásban jól fedett kar­tácsoló ütegeket és ropogó gép­fegyvereket. A háború gondolat és érzésvilá­­gával nem lehet a békeélet biztonságát és ma­­radandóságát kiépíteni. Jog nem ülhet a szí­vek patrontáskáiba­n, búza nem nőhet ott, a­hol a földet elnyomó rendelkezések papirtö­­rségével vélik tele. Az asszonyok zsinatán először zokogha­tott teljes szabadon a kisebbségi rájdalom és búghatott a békeg­alamb messze szárnyalóan­ megértő asszonyokhoz, a jövőre­­ avatott po­litikusokhoz, a trón ,ama­letéhez, melyen szin­tén idegen származású asszony ragyog, aztán túl azokhoz a nagy ellentétekben hányódó, élesen elhatárolt, gö­rbeszemekkel egymást mé­regelő néptöm­ y­éh­ez, a­miket közös elet­re sodort egymás közé a világtörténelem leg­logikátlanabb szélrésze. Az asszonyok bebi­zonyították, hogy együtt kell és együtt lehet élni a győzelem bosszúja és az­ uj leszámolás álomképe nélkül, nem durva öklöket,­­ piros sziveket kell cvvmí'vM­ adfnS. ‘bet, 'írigy'ez a szép táglejtés korán volt és csak uj generáció oldhatja meg az egyszerű­ feladatot, miként találkozzék az álhit után az ember is a párjával. De jókor volt, hogy a C­antacuzino hercegnő és a C­­osta-Fort sza­bású emberek hatása öregbedjen részt jövendő nemzedék a gyorsan eszmélő asszonyok ke­zén maradjon javulóra. A szendvicsek és­ Icák csakugyan, több voltak most, mint szó­­rakoztató elemek, az emlékiratok és beszé­lők oxidált ezüstje hatalmas intelem volt a fordulat megkezdésére. A rokolyák nem puszt­­án a szépség nemi dalát suttogták, hanem az­­­ sz uj emberiséget is bejelentették, aki az as­­­szonyiság termékeny öléből indul meg a vi­lág új jelentőségének meghódítására. Ne tö­rődjünk most azzal, hogy az asszonyok jó szándéka mindig túl ives a megvalósulás le­­he­tőségein: a gyermeke sem igazolja mara­dék nélkül a bölcsőbe rakott reménységeket, a tőle sugallt haladás üteme is mindig las­súbb mint az elgondolásé. Az asszonyiság örök tragédiája, hogy mindig több vágyat hor­dozótt, mint a nőt kielégíthetett és eredendői szolgaságának rózsaláncai léptei ritmusát nem előretörhetővé, hanem körforgóvá teszik. A jót­­ékonysága is a nyomornak csak parányi ré­szét tudja lerombolni. Hagyjuk mindezeket a rideg okosságokat. Az asszonyok mindenek­ ellenére nagyot cselekedtek Bukarestben, né­hány virággal, néhány könnyel megnyitották a jóakaratú férfiak számára a jó jövendő so­rompóit, a saját maguk, számára pedig a sza­bad mezőket, a­hol istenes gondolatokat gyógyfüveket és illatszer-anyagot lehet gyűj­teni. Úgy érzem, hogy a hazaérkező asszo­nyainkat néhány egyszerű szóval köszönteni kell. Azért, amit elvittek, azért, amit hoz­tak magukkal: kemény igazságok­­ és a zöld re­mények miatt. Köszönjük az új időkhöz és küzdelmekhez adott pompás és ragyogó segít­ségüket. Ezúttal nem mint pusztán asszonyoké­nak hódolunk nekik és kiküldőiknek: anyáink­nak, feleségeinknek, leányainknak és mert hó­dolni szeretünk és hódítani akarunk, mert szeretünk és akarunk, hanem mert párolgó hálával óhajtjuk tudomásul adni, hogy erős harcostársainknak tekintjük őket keserű típ­­­sainkban, mert irigyeljük, hogy lök már be-

Next