Erdélyi Hirlap, 1926. november (10. évfolyam, 2522-2545. szám)

1926-11-03 / 2522. szám

'36 C JSSI­X . évfolyam, 25*2. szám.­­• E^yss szám­ára 5 lej Arad, 1926. november 3, gaeroa. Megjelenik hét fő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés■ évente 960, *<­, eure 4S90­0 evre~74v napok kivételével naponta. — Szerkesztő­ 1 hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonként­ség­es kiadóhivatal: Strada Metianu (volt A­T)A I{| r||T)l JkTb Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriát). 3000 Ko. forray ucca) 1. szám, telefonszám: 97. illj KJÜrSdr Csehszlovákiában ll­ t ch. Jugoszláviában 2dinár Colban Erik lá­toga­tásához írta: Jakabffy Elemér dr. Tavaly­­ ősszel a szervezett nemzetkisebb­­ségi csoportok első genfi kongresszusán az egyik külállam német­ kisebbségi delegátusa megkérdezett­, helyesnek tartanám-e ha felszó­lalása során célzást tenne arra, hogy Colban Erik, aki a kisebbségi szakosztály főtitkára a Nemzetek Szövetségénél, elutazott Genfből éppen akkor, amikor a kisebbségek első kon­­resszusukat tartják. Én a kérdezőnek azt ta­nácsoltam, érdeklődjünk Genfb­en akkreditá­l diplomatáknál, mi az ő véleményük egy ilyen Bren­d formában hangoztatott szemrehányás­ról. A megkérdezettek egyhangúan azt taná­csolták, ne tegyünk célzást Colban elutazásá­ra, ne kellemetlenkedjünk neki, majd meg­látjuk, ez a diplomata rövidesen a kisebbsé­gek szemében is szimpatikusabbá válik, mint amilyen eddig önhibáján kivid volt. Német kollegám megfogadta a tanácsot, és a kisebbségi kongresszuson egy zokszó sem esett a főtitkár úr ellen. Egy év sem múlott és a szervezett ki­sebbségi csoportok küldöttei második kon­­gresszusra gyűltek. El­­in­te, a tanácskozás hallgatói sorában olt fár hátunk Colbán Erik főtitkárt is, aki nagy figyelemmel kísérte a fejtegetéseket. A főtitkár úr saját nyilatkozata szerint m­ost negyedszer látogatja meg Erdélyt. Elég­­­gé figyelemmel kísérjük az eseményeket, még­sem tudnánk meg»­­a­tani f­él­adogatás ide­­jét és azt, hogy tul­jdonképest mit végzett közöttünk. A harmadik látogatásra azonban, amely 1923 augusztusára esett, egészen jól­­ emlékszünk, (Jótban Erik és társai ekkor végig csinálták a hivatalos vendéglátást, informálódtak az államvezetőknél, de a ki­sebbségi érdekeltektől és sajtótól vagy elzár­kóztak, vagy csak valami erőszakos fordu­ltat révén találkoztak velük. Akkoriban olvas­tuk, hogy a S­zékelyföldön hozzájuk ««tola­kodtak* egyesek, Kolozsváron pedig — mi­­ti'á's az egyíráz­ ok vissza la i;o­.a dg ebéd­re szóló meghívást azon itvüóad­ás ..ni, mert hen> rrvárinak Cowa főtitkár n­ vi­ és tár­sainál csak a fehér asztalnál találkozni — ezek mégis, hogy világraszóló feltűnést az ügy ne keltsen, Nagy Károly püspök termé­ben lessék-lássék meghallgatták az egyházak vezetőinek előadásait is. És most a főtitkár úr ismét eljött. A ha­lártól kezdve, Nagyváradon épp úgy mint Kolozsváron és más helyeken ő keresi a ki­sebbségi vezér­egyéniségeket, ő igyekszik ve­lük érintkezésbe jutni, hogy' őket meghallgas­sa te hogy előadásaikról 'jegyző'­eket készít­sen Nekünk ez a tény teljesen eleget mutat. Ebből megállapíthatjuk, hogy m­i a Nem­zetek S­zövetsége hivat­alosan is arra az ál­­láspontra jutott: a kisebbségek nem azok a lehetetlen elemek, amelyek Európában min­denáron felfordulást szeretnének, hanem azok, amelyeknek ügyét az­ igazság és méltá­nyosság szelleme szerint kell elintézni, hogy Európa végre valóban a béke állapotába jusson. Sokaknak fellemhe­ik, hogy a főtitkárt ál­landóan a kormánynak egy közege kísérte. A magunk részéről­ ezt mindenképen helye* ßeljük. Nem volnának méltóak a kisebbségek vezetői a beléjük helyezett bizalomra,­­ha fellépnénk róluk, hogy ez a körülmény leg­kevésbé gátolta őket, hogy a főtitkár előtt teljesen nyíltan tárják fel a helyzetet. Ben­nünket szinte megnyugtat, hogy a román kormány közege is jegyzeteket készített a hallottakról és tapasztaltakról, mert ezek a jegyzetei igen értékesek lesznek a kérdé­sek végleges elintézésénél. Hogy egyik-másik helyen a régi rend­szer megrögzött hősei még mindig Poloni- Iíin-falakat mutattak a főtitkárnak, ez a kö­rülmény ma már egy csöppet sem bánt. A főtitkár ajkairól hangzott el a szó, hogy a Nemzetek Szövetségének épületében egy egész külön szobát foglalnak el az adatokmányok, amelyek helyzetünkre vonatkoznak. El sem képzelhetjük tehát, hogy egy olyan magas polcra jutott diplomata, mint amilyen Col­ban Erik, a Potemkin-falakról meg ne lássa, hogy azok nem az életet, hanem csak az ál­nokságot mutatják. A szervezett nemzetki­ebbségek­­"verde tanácskozásra küldik megbízottaikat Genfbe. Rövidesen állandó szervük is lesz Pécsben. A Nemzetek Szövetségének főtitkárja végig­hallgatja a genfi konferenciát, az ul­u eljön, hogy meglátogassa és meghallgassa a hely­színen is a kisebbségek vezetőit. A Nemze­tek Szövetségének tanácsában ott ül Német­ország képviselője, akit a kisebbségek sor­sa kétségtelenül érdekel és Csehszlovákia két miniszteri székét a kisebbségek tagjai foglal­ják el... Talán mégis haladtunk valamit, néhány év alatt! \<oíÜ)l Újabb revolve­res merénylet Mus­solini ellen. Csak a véletlen mentette meg a Duce életét.­­ Egy hetedik gimnazista C-Sta merénylő, akit a helyszínen megpncsoltak. Mussolinit nem érheti semmi baj Halottak napján újabb merényletet kö­vettek el a fascist­a Olaszország vezére el­len, egy év leforgása alatt immár a negye­diket. Még élénk emlékezetében él a kö­zönségnek az a nagyszabású összeesküvés amely­­ egy szállodai ablakban felállított precíziós fegyverrel akarta kioltani a dik­tátor életét. Az utolsó pillanatban sikerült elhárítani a merényletet, amelynek követ­keztében több tábornokot és képviselőt le­tartóztattak. A második merénylő az egzal­­tált Gibsoliné kísérlete volt és alg né­hány háttal ezelőtt bombát dobtak Mus­solini autója mögé. Mind között a legve­szedelmesebb hatású a tegnapi merénylet, mert közvetlenül a diktátor szive fölé ju­tóit a merénylő golyója és csupán hatal­mas Mauriciu­s rendjele mentelte meg. A golyó a rendjel vastag réztömbjén fel­akadt és oldalt siklott el — a diktátor negyedszer is megmenekült. A merénylő fiatal hetedik gimnazista volt, j mitt a hely­színen 14 késszúrással és ökölcsapások­­kal pillanatok alatt megöli a felháborodott tömeg. Az izgalmas merénylet írószieléi­ről a következő táviratokat kaptuk: A merénylő rá’ö a dik­tátórs­a. Bologna, november 2. Mussolini olasz miniszterelnök tegnap reggel érkezett Bo­lognába, ahol egy tudományos kongres­­­szust és az újonnan épített Stadiont kellett­­ megnyitnia. Előbb a tudományos kongres­­­szuson­­ jelent meg, onnan autón távozott Bologna polgáraié Herével és Grandi kül­ügyminiszteri államtitkárral és a vasút­állomás felé igyekezett. Az autó a két ol­dalt sorfalat álló karabinerek és fascista mi­lícia tagjai között haladt a közönség lelkes éljenzése közepette. Amikor az autó a Via Independanza elejére ért, a kordont egy 18 évesnek látszó fiatalember áttörte, egye­nesen a gépkocsi felé szaladt, amely a ka­nyarodóban éppen lassított. A fiatalember néhány lépésre megközelítette a kocsit és ráfülölt­e revolverét a diktátorra. Mielőtt fegyverét m­ég egy szer használhatta volna, több katona termett mellette, akik leütöt­ték és hirtelen több késszúrást ejtettek raj­ta. Az ifjú megtántorodott és elesett, de revolverével még egyet lett az autó felé, ez a golyó azonban már messze rémült el a diktátor feje felett. Szíve fölött érte a golyó M­ussolinit. A merénylő biztosan kezelte a re­volvert, mert a golyó Mussolini bal mellé­­nek ment és a szív fölött érte a diktátort, azonban Mussolini mellett levő Mauricius ér­demrend megváltoztatta a golyó futását és a kemény érdemrendről oldalra pattant.­­A golyó a miniszterelnök mellett ü­lő pol­gármestert is súrolta, sőt a kabátujján is ke­resztülhatolt. Mussolini valósággal közmondásos hi­degvérrel viselkedett a merénylet ideje alatt. Közvetlen a merénylet után a soffőr megállt, de maga Mussolini intette, hogy mehet tovább. A polgármester aggódva kér­dezte Mussolinit, hogy megsebesült-e, Mus­­solini mosolyogva válaszolt: — Nincs semmi bajom, — majd határo­zott hangon hozzá létre — senki se veszzít­­se el fejét. Az autó egyenesen az állomásra ment, ahol Mussolini hosszabban­­ elbeszélgetett a lisztekkel, azonban egy szót sem szólt a­ mien rényletről. Programját a diktátor "a m­e­­rénylet miatt mregváltozt­atta, a­­ Stadion

Next