Erdélyi Hirlap, 1926. november (10. évfolyam, 2522-2545. szám)
1926-11-03 / 2522. szám
'36 C JSSIX . évfolyam, 25*2. szám.• E^yss számára 5 lej Arad, 1926. november 3, gaeroa. Megjelenik hét fő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés■ évente 960, *<, eure 4S900 evre~74v napok kivételével naponta. — Szerkesztő 1 hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonkéntséges kiadóhivatal: Strada Metianu (volt AT)A I{| r||T)l JkTb Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriát). 3000 Ko. forray ucca) 1. szám, telefonszám: 97. illj KJÜrSdr Csehszlovákiában ll t ch. Jugoszláviában 2dinár Colban Erik látogatásához írta: Jakabffy Elemér dr. Tavaly ősszel a szervezett nemzetkisebbségi csoportok első genfi kongresszusán az egyik külállam német kisebbségi delegátusa megkérdezett, helyesnek tartanám-e ha felszólalása során célzást tenne arra, hogy Colban Erik, aki a kisebbségi szakosztály főtitkára a Nemzetek Szövetségénél, elutazott Genfből éppen akkor, amikor a kisebbségek első konresszusukat tartják. Én a kérdezőnek azt tanácsoltam, érdeklődjünk Genfben akkreditál diplomatáknál, mi az ő véleményük egy ilyen Brend formában hangoztatott szemrehányásról. A megkérdezettek egyhangúan azt tanácsolták, ne tegyünk célzást Colban elutazására, ne kellemetlenkedjünk neki, majd meglátjuk, ez a diplomata rövidesen a kisebbségek szemében is szimpatikusabbá válik, mint amilyen eddig önhibáján kivid volt. Német kollegám megfogadta a tanácsot, és a kisebbségi kongresszuson egy zokszó sem esett a főtitkár úr ellen. Egy év sem múlott és a szervezett kisebbségi csoportok küldöttei második kongresszusra gyűltek. Elinte, a tanácskozás hallgatói sorában olt fár hátunk Colbán Erik főtitkárt is, aki nagy figyelemmel kísérte a fejtegetéseket. A főtitkár úr saját nyilatkozata szerint most negyedszer látogatja meg Erdélyt. Eléggé figyelemmel kísérjük az eseményeket, mégsem tudnánk meg»atani féladogatás idejét és azt, hogy tuljdonképest mit végzett közöttünk. A harmadik látogatásra azonban, amely 1923 augusztusára esett, egészen jól emlékszünk, (Jótban Erik és társai ekkor végig csinálták a hivatalos vendéglátást, informálódtak az államvezetőknél, de a kisebbségi érdekeltektől és sajtótól vagy elzárkóztak, vagy csak valami erőszakos fordultat révén találkoztak velük. Akkoriban olvastuk, hogy a Székelyföldön hozzájuk ««tolakodtak* egyesek, Kolozsváron pedig — miti'á's az egyíráz ok vissza la i;o.a dg ebédre szóló meghívást azon itvüóadás ..ni, mert hen> rrvárinak Cowa főtitkár n vi és társainál csak a fehér asztalnál találkozni — ezek mégis, hogy világraszóló feltűnést az ügy ne keltsen, Nagy Károly püspök termében lessék-lássék meghallgatták az egyházak vezetőinek előadásait is. És most a főtitkár úr ismét eljött. A halártól kezdve, Nagyváradon épp úgy mint Kolozsváron és más helyeken ő keresi a kisebbségi vezéregyéniségeket, ő igyekszik velük érintkezésbe jutni, hogy' őket meghallgassa te hogy előadásaikról 'jegyző'eket készítsen Nekünk ez a tény teljesen eleget mutat. Ebből megállapíthatjuk, hogy mi a Nemzetek Szövetsége hivatalosan is arra az álláspontra jutott: a kisebbségek nem azok a lehetetlen elemek, amelyek Európában mindenáron felfordulást szeretnének, hanem azok, amelyeknek ügyét az igazság és méltányosság szelleme szerint kell elintézni, hogy Európa végre valóban a béke állapotába jusson. Sokaknak fellemheik, hogy a főtitkárt állandóan a kormánynak egy közege kísérte. A magunk részéről ezt mindenképen helye* ßeljük. Nem volnának méltóak a kisebbségek vezetői a beléjük helyezett bizalomra,ha fellépnénk róluk, hogy ez a körülmény legkevésbé gátolta őket, hogy a főtitkár előtt teljesen nyíltan tárják fel a helyzetet. Bennünket szinte megnyugtat, hogy a román kormány közege is jegyzeteket készített a hallottakról és tapasztaltakról, mert ezek a jegyzetei igen értékesek lesznek a kérdések végleges elintézésénél. Hogy egyik-másik helyen a régi rendszer megrögzött hősei még mindig Poloni- Iíin-falakat mutattak a főtitkárnak, ez a körülmény ma már egy csöppet sem bánt. A főtitkár ajkairól hangzott el a szó, hogy a Nemzetek Szövetségének épületében egy egész külön szobát foglalnak el az adatokmányok, amelyek helyzetünkre vonatkoznak. El sem képzelhetjük tehát, hogy egy olyan magas polcra jutott diplomata, mint amilyen Colban Erik, a Potemkin-falakról meg ne lássa, hogy azok nem az életet, hanem csak az álnokságot mutatják. A szervezett nemzetkiebbségek"verde tanácskozásra küldik megbízottaikat Genfbe. Rövidesen állandó szervük is lesz Pécsben. A Nemzetek Szövetségének főtitkárja végighallgatja a genfi konferenciát, az ulu eljön, hogy meglátogassa és meghallgassa a helyszínen is a kisebbségek vezetőit. A Nemzetek Szövetségének tanácsában ott ül Németország képviselője, akit a kisebbségek sorsa kétségtelenül érdekel és Csehszlovákia két miniszteri székét a kisebbségek tagjai foglalják el... Talán mégis haladtunk valamit, néhány év alatt! \<oíÜ)l Újabb revolveres merénylet Mussolini ellen. Csak a véletlen mentette meg a Duce életét. Egy hetedik gimnazista C-Sta merénylő, akit a helyszínen megpncsoltak. Mussolinit nem érheti semmi baj Halottak napján újabb merényletet követtek el a fascista Olaszország vezére ellen, egy év leforgása alatt immár a negyediket. Még élénk emlékezetében él a közönségnek az a nagyszabású összeesküvés amely egy szállodai ablakban felállított precíziós fegyverrel akarta kioltani a diktátor életét. Az utolsó pillanatban sikerült elhárítani a merényletet, amelynek következtében több tábornokot és képviselőt letartóztattak. A második merénylő az egzaltált Gibsoliné kísérlete volt és alg néhány háttal ezelőtt bombát dobtak Mussolini autója mögé. Mind között a legveszedelmesebb hatású a tegnapi merénylet, mert közvetlenül a diktátor szive fölé jutóit a merénylő golyója és csupán hatalmas Mauricius rendjele mentelte meg. A golyó a rendjel vastag réztömbjén felakadt és oldalt siklott el — a diktátor negyedszer is megmenekült. A merénylő fiatal hetedik gimnazista volt, j mitt a helyszínen 14 késszúrással és ökölcsapásokkal pillanatok alatt megöli a felháborodott tömeg. Az izgalmas merénylet írószieléiről a következő táviratokat kaptuk: A merénylő rá’ö a diktátórsa. Bologna, november 2. Mussolini olasz miniszterelnök tegnap reggel érkezett Bolognába, ahol egy tudományos kongresszust és az újonnan épített Stadiont kellett megnyitnia. Előbb a tudományos kongresszuson jelent meg, onnan autón távozott Bologna polgáraié Herével és Grandi külügyminiszteri államtitkárral és a vasútállomás felé igyekezett. Az autó a két oldalt sorfalat álló karabinerek és fascista milícia tagjai között haladt a közönség lelkes éljenzése közepette. Amikor az autó a Via Independanza elejére ért, a kordont egy 18 évesnek látszó fiatalember áttörte, egyenesen a gépkocsi felé szaladt, amely a kanyarodóban éppen lassított. A fiatalember néhány lépésre megközelítette a kocsit és ráfülölte revolverét a diktátorra. Mielőtt fegyverét még egy szer használhatta volna, több katona termett mellette, akik leütötték és hirtelen több késszúrást ejtettek rajta. Az ifjú megtántorodott és elesett, de revolverével még egyet lett az autó felé, ez a golyó azonban már messze rémült el a diktátor feje felett. Szíve fölött érte a golyó Mussolinit. A merénylő biztosan kezelte a revolvert, mert a golyó Mussolini bal mellének ment és a szív fölött érte a diktátort, azonban Mussolini mellett levő Mauricius érdemrend megváltoztatta a golyó futását és a kemény érdemrendről oldalra pattant.A golyó a miniszterelnök mellett ülő polgármestert is súrolta, sőt a kabátujján is keresztülhatolt. Mussolini valósággal közmondásos hidegvérrel viselkedett a merénylet ideje alatt. Közvetlen a merénylet után a soffőr megállt, de maga Mussolini intette, hogy mehet tovább. A polgármester aggódva kérdezte Mussolinit, hogy megsebesült-e, Mussolini mosolyogva válaszolt: — Nincs semmi bajom, — majd határozott hangon hozzá létre — senki se veszzítse el fejét. Az autó egyenesen az állomásra ment, ahol Mussolini hosszabban elbeszélgetett a lisztekkel, azonban egy szót sem szólt a mien rényletről. Programját a diktátor "a merénylet miatt mregváltoztatta, a Stadion