Erdélyi Hirlap, 1927. április (11. évfolyam, 2642-2664. szám)
1927-04-01 / 2642. szám
ly ant, 2642. szám. £ rfjes számára 5 lej J<. Arad, 1927. április 1 péntek, mmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmm ^mmi^mrmmm^■■mmmmmmmmmm^mmm^mmmmmm^ Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés évente 960, l/ eure 430, l/ evre 240 napok kivételével naponta. — Szerkesztő * hóra 80 lei. Külföldre 1 hóra 140. Számonkéntséges kiadóhivatal: Strada Metianu volt ’ AMM tslTfl? 7115 Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriáb. 300y no Forrayuccal L szám. Telefonszám: 97. ttM&AM l&lKIZrlír Csehszlovákiában VhcK, Jugoszláviában 2 dinár Kétkrajcáros műpártolás. Négy szatmári festőművésznek volt hetven képe. Minél kevesebbet keresnek az emberek, annál kevesebb jut a művészet pártolására. Érthető tehát, hogyha a négy festőművésznél összegyűlt a kép s ez még akkor is érthető, ha Pop Aurélról van szó, akinek művészetét nemrégiben Aradon is megcsodálták és az országos nevű Litteczky Endréről, akikhez csatlakozott két másik jeles piktor: Krausz Ilonka és Sarkady Sándor. Ebben a négyesben kisütötték, hogy aki képet akar, nem is kiváncsi a képre, nem kollektív tárlatot kell Lehajt rendezni, hanem sorsjátékot. Olcsó szerencse kell a népnek. Nem izgatja a mai erdélyi közönséget a művészet, de annál jobban a játék, a lehetőség, hogy két díjért lehessen megkapni Pop Aurél, vagy Listeczky képét. A négyik este nem szégyelte magát s annak rendje és módja szerint engedélyt kért a hetven kép kisorsolására. Javában árulják már Szatmári a sorsjegyeket s valószinüleg egész Erdély közönsége részesedik abban a lehetőségben, hogy vásároljanak a kétlejes sorsjegyekből. A szatmáriak, művészi nyelven nagybányaiak, nem szégyenüik, hogy csak két lejre becsüli őket a publikum, mely kongani hagyta a tárlatokat, de örömmel kap az alkalmon, hogy a sors kedvezése annyi pénzért juttatja egy képhez, mint amennyibe a perec kerül. Ismételjük, négy kiváló festőről van szó és előre megjósoljuk, hogy példájukat még az ország több jónevű művésze fogja követni. Ezt nem lehet zokon venni tőlük. Ha a művész a maga legszenvedőbb énjét, a szívének vérét adja munkájába, abból mégis csak élni akar. Üres gyomor’ mellett nincsenek meglátások, nincs impresszió és nincs művészet. Sehol sincsenek jobban elhagyatva a festők mint Erdélyben, ahol még véletlenül sem hallani állami támogatásról, államsegélyről és amelyről az utókorban is fognak beszélni, mint a hajdani Táygetos hegyről. Ha itt nem pusztul el a művész, akkor mindenütt megél. Mit beszéljünk a közönségről? Erdély középosztálya tényleg a siralmas és végső elszegényedés küszöbén áll. A legtöbb helyen kenyérre is alig telik, piktúrára meg egyáltalában nem. A vagyonos réteg, ha éppen képekre akarja kiadni pénzét, vadászik a kétes értékű és homályos származású festmények után és teljesen elhnyaglalja azt a művészetet, melynek itt kellene a körünkben felnőni, mert a levegőt is az itthoni tájakból kapja. Az erdélyi irodalom még ugy-ahogy kibontakozik, az erdélyi képzőművészet az egyes tehetségesek kezén érdektelenség miatt el fenné ad. Nem az kisebbségi szempontból nézzük a kérdést, hanem az általános kultúra szemszögéből, hiszen a négy piktor élén Pop Aurél £ 11, aki nyolc év előtt azért jött haza, hogy az erdélyi román képzőművészetet megteremtse. Körülbelül a hetvenes években a régi Magyarország képzőművészete mutatja az elhagyatottságnak és az organizáció kezdetlegességének azt a képét, melyet a mai erdélyi festőművészet. Talán, ha megalakítanák az erdélyi képzőművészeti iskolát, előkészítenék a fejlődésnek s a közönség érdeklődésének azt az alapját, melyen idővel a speciális erdélyi művészet felépülhet. Be fog-e ez valaha következni, nem tudjuk. Egyenlőre erdélyi képzőművészeti főiskoláról szó sincsen. De vannak minden városban fanatikusai a színeknek, a levegőnek, a vonalaknak és ezek alkotnak szüntelenül, ha megtelik a műterem, akkor ahhoz az olcsó kereskedelmi fogáshoz kell folyamodniok, mivel éppen fer miás valamin túladni lehet. Elvégre a Svek harcát az uccán három lejért áru akkor két lejt megér egy festmény is, a két lejes sorsjegyeket is az uccán árulják. Egy sorsjegyben benne van négy embernek a szive, tudása, akarása, fantáziája, a jövője, a sorsa. Mindaz, ami négy festő volt és ami szeretne lenni. Valószínűleg szép rajzok is vannak a sorsjegyen, megfelelően az artisztikus célnak. De rajzok nélkül is egy-egy sorsjegy igen szépen festi le az erdélyi műpártolást. A kétkrajcáros műpártolást. A vámtarifáról tartott vitát a kamara. SVrangearu káros külföldi spekulációnak tartja a lej emelkedését. Bucuresti, március 31. (Az Erdélyi Hírlap tudósítójától.) A kamara mai ülésén Magearu Virgil két kérdést intéz a miniszterelnökhöz. Először, igaz-e, hogy a vámtarifát a kormány nem a parlament által akarja érvénybe léptetni, hanem csak királyi dekrétum útján. Bratianu Viniila csatlakozik ehhez a kérdéshez. Madgearu másik kérdése az, hogy milyen intézkedéseket tart szükségesnek a kormány a lej hullámzásának megakadályozására és a valuta azonnali stabilizálására. Konstatálja, hogy a tej emelkedése éppen úgy, mint az esése is külföldi spekuláció eredménye, ami súlyosan megkárosítja kiviteli iparunkat, a mezőgazdaságot, faipart és a pepóleumipart. Amennyiben nem kap választ, úgy kérdéseit interpelláció formájára változtatja. Florescu követeli, hogy a vámtarifákat terjesszék a parlament elé és ugyancsak intézkedéseket kér a valuta sürgős stabilizálására. Ezután a kamara megismétli a tegnapi ülésen a kereskedők biztosítására vonatkozó javaslat feletti szavazást és a javaslatot 153 szavazattal elfogadták. A nemzeti parasztpárt újból megcáfolja a kormánnyal való tárgyalások hírét Csak 1929-ben szűnik meg a lakásrekvirálás. Vegyes bizottság állapítja meg a rekvirált lakások bérét. Bucuresti, március 31. A lakbérleti problémának egyik igen súlyos és rendezetlen kérdése a lakásrekvirálás. Különösen a csatolt területeken súlyos probléma ez, mert itt még mindig rengeteg zalgalia éri a háztulajdonosokat és bérlőket a hatóságok részéről. Ennek a nyyílt kérdésnek a rendezését az érdekeltek az új lakbérleti törvény életbelépteté élől remélték, de bár a törvény még nem lépett életbe, a javaslatról máris megállapítható, hogy ha a rekvirálások kérdésében történik is némi enyhítés, a megszüntetésére azonban ez idő szerint még nem gondol a kormány. A belügyminisztérium ugyanis a lakbérleti törvényjavaslattal kapcsolatban most készítette el a rekvirálásokra vonatkozó rendelkezést Az új rendelet kimondja, hogy bútorozott, vagy bútorozatlan lakásokat kizárólag csak nagyon indokolt esetekben szabad rekvirálni, mégpedig csak katonai személyek vagy állami tisztviselők számlára. A rendelkezés kimondja még, hogy a rekvirált lakások bérét ezután minden esetben vegyes bizottság állapítja meg, amelynek elnöke egy bíró lesz. A rekvirálást megszigorító intézkedés Erdély szempontjából tulajdonképpen nem sokat jelent, mert itt a gyakorlatban hosszú idő óta nem rekvirálnak magánosok részére és így a rendelkezésnek csak az a része érdekli ezt az országrészt, amelyek a bérek megállapítására vonatkozik. Az új rendelet egyébként kimondja, hogy a rekvirálás rendszere 1929-ben szűnik meg, vagyis a meghosszabbított bérleti szerződések lejártával egyidejűleg. A posta új jubileumi bélyegsorozatot adott ki. A postaigazgatóság közli, hogy a királyi földrajzi intézet jubileuma alkalmából öt darabból álló speciális bélyegsorozatot bocsátott ki A bélyegsorozat a főpostán kapható