Erdélyi Hirlap, 1927. május (11. évfolyam, 2665-2688. szám)

1927-05-01 / 2665. szám

X i évfolyam , k 665. szám, Egyes szám ára 6 lej Arad, 192/. május 1 •*»•*­Megjelenik hello és az ünnepeket követő ezelőtt napok kivételével naponta. — Szerkesztő­­­ ség és kiadóhivatal: Sirada Metiana (volt 1\ FN­ llfni \T\ Forray uccai 1. szám. Telefonszámi 97. JaJCrVl/l. illRlina Előfizetés­ évente 969, evre 4S0, 10 evre 240 l hóra 80 let Külföldre 1 hóra 140. Számonként Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 Ko­­ Csehszlovákiában l­lt cK. Jugoszláviában 2 dinár A jugoszláv kormány lapja szilárd­nak látja a kisantantot. Belgrád, április 30. (az Erdélyi Hír­lap tudósítójától.) A radikális párt hivata­los lapja, a «Samupra­va» cikket közöl, amely konstatálja, hogy a kisantant, ellen­feleinek jóslata ellenére is erősen áll, mert nem átmeneti kombináció az alapja, hanem n­agy, általános érdekeken épült fel. A kisaítttántnak bizonyos nehézségeket kel­lett legyőznie és azokat likvidálta is. A kis­ i­­ntant kivánja a szomszédos államokhoz való közeledést és ha n­em sikerül, mint ál­lamszövetségnek, úgy­ az e tagállamok mindegyike teljesen szabad kezet kap a közeledés megvalósítására. A május tizediki ünnep programja Bucuresti tudósítónk jelenti: A kor­­­m­ány elhatározta, hogy­ május 10-ét az egész országban rendkívüli ünnepélyesség­gel fogják megülni. A részletes utasítást rövidesen megküldik a hatóságoknak. A fővárosban Te­herűn lesz, azután a par­lamént tart ünnepi ülést, majd katonai díszszemle következik, amelyen az ország összes katonai egységeinek delegátusai részt vesznek. Végül Carol király­ szob­rának alapkőletétele következik a p^da .Victori emn. Merényletet terveztek a francia köztársaság elnöke ellen. Paris, április 30. A Petit Paris névn jól értesült forrásból* jerenti, hogy az elmúlt napokban a párisi rendőrség a kommunis­ták lakásaiban rendezett házkutatás alkal­mával 1500 tagú nemzetközi anarchista tár­­sas­ágot leplezett le. A banda többnyire spanyolokból és olaszokból áll. A szervez­­kedés kifejezett célja, hogy a banda tag­jai merényleteket kövessenek il az államm­fők és korm­ányelnökök ellen. Oroszország háborús készülődései. Moszkva, április 30. A forradalmi ha­ditanács tegnap ülést tartott, amelyen fo­n­­­os intézkedéseket rendeltek el a hadsereg körében. Az ülés elején erős támadás hang­zott el Vorosiszov hadügyi népbiztos el­len, a nemrégen lezajlott szovjet kongres­­­szusom tett kijelentse­ miatt. Azzal vádol­ták, hogy­ túlságosan őszintén­ tárta fel az­­ orosz harci készültség gyengéit. A tanács ezután fontos határozatot hozott a háború esetére. A kiszivárgott hírek szerint kine­­­vezték az egyes hadseregek parancsnokait. Az összes hadierők főparancsnoka Ka­me­­mnev lett, míg a keleti h­arctéren Lunacsev­­szky vezényel. A délkeleti fronton a lovas­ság főparancsnoka Budjeni, ugyanitt az összes erők parancsnoka Gutow, a távol­­keleti fronton Lascsevics a főparancsnok. í>$0«5 Választó után. írta: Krenner Miklós. Kisebbségi életünk belső és külső olda­lának forró napjai lesznek a jövő héten. A veretlen egymás mellé sorakoztatja­ a sarka­latos eseményeket olyan hevített levegőben, minőt a fejlődés történeti légsúlymérője már régóta nem jelzett, összeül most már má­sodízben a magyar pártnak a szervezeti sza­bályzatát kodifikáló bizottsága, hogy végle­gesen megvitassa a demokratikus átépítésre irányuló kívánságokat, amiket a történelmi végzet különös rendelkezéséből éppen nekem kellett megfogalmazni és kell majd képvisel­nem. A következő napon tanácskozik a re­formcsoport, hogy a demokratikus kívánsá­gok sorsa által képzett helyzetet megvizsgálja és döntsön arról, hogy milyen álláspontot fog­laljon el a másnapi, Gyergyó óta némaságra utasított intézőbizottság gyűlésén, amelyen a Magyar Párt vezetősége expozét ad a szer­vezeti szabályzat állásiról és beszámol a par­lamenti csoport munkája kapcsán az álta­lános helyzetről. Az atmoszférát, melyben a fairem esemény, — a magyarság belső és külső politikájának szempontjából talán kor­szakos három jelenség — lezajlik, kétség­telenül befolyásolni fogja a szászok politikai vasegységét fenyegető és válságosnak tekint­hető leépítő mozgalom a maga intő tanul­ságaival, másrészt a Bethlen István ás Goga Oktavián szinte korrespondáló nyilatkozatai­val napirendre hozott román-magyar baráti közeledés is. Az eseményeket a reformcsoport magatar­tása érlelte meg leginkább. A múlt év őszén súlyos jelentőséggel követelte, hogy a Ma­gyar Párt szerves módon, alulról felfelé épí­­tessék át és a széles tömegek talapzatán­ meg­szervezve, a következetesen keresztülvitt tit­kos választás útján a vezetés minden foko­zatában láthatóan és félreérthetetlenül tük­­röztesse a kisgazda, ipari, kereskedelmi és szellemiségi társadalmak perszonális és elvi képviseletét. Az alapeszme volt és maradt, hogy a magyar párt szilárd egysége ne szen­vedjen, hanem ellenkezőleg megacélosodjék. A gyergyói nagygyűlés vallomást tett a kö­zépút demokráciája mellett és megnyitotta a reformistáknak az elveik érvényesítéséhez szükséges belépés számára az intézőbizottság egyik ajtaját. A krízis egyelőre elveszítette a kórokozó tényezői javarészét és azóta a vá­rakozás csöndje alkalmat adott a szervezeti szabályzat előkészítésére, a parlamenti cso­portnak pedig zavartalan lehetőséget, hogy az iskolák államsegélye ,és nyilvánossági joga, a nyugdíj nélkül maradt tisztviselők helyze­tének rendezése ügyében a kisebbségi jogok érvényesülését megvalósítsa. A szervezeti sza­bályzat tervezetét a vezetőség el is készítette, a parlamenti csoport lefolytatta harcát, de az eredmény mélyen a legszelídebb várakozás alatt maradt. A szervezeti szabályzat terve­zete a demokratikus kívánságok sarkalatos elemeiről megfeledkezett és a parlamenti cso­port «csak» az isllamsegélynek «csaki» minisz­tertanácsi döntéséig jutott el. A javulás egye­düli derengése annyi volt, hogy a szervezeti szabályzat tervezetét tárgyaló bizottság, a hi­vatalos munkálat megvitatása kapcsán a re­formisták által előterjesztett­­ gyökeres újí­tásokat nem utasította el, hanem­ a lelkiisme­­ret komoly hangsúlyával kérte azok végle­ges megfogalmazását és elhatározta, hogy kel­lő tanulmány után azokat gondos mérlege­léssel megvitatja és mindenkit kielégítő meg­oldást igyekszik találni. Elvbarátaink nemrégen, április 3-án, a kolozsvári konferencián megfogalmazták a de­mokratikus igények legkisebb mérvét, de egy­úttal az országos politizálás mérlegére való tekintettel kívánták az intézőbizottság ös­­­szehívását, mely az összes függő kérdések­ben határozzon. A Magyar Párt vezetősége a komoly felelősség súlya alatt most össze­hívta a szabályzatot kodifikáló bizottságot, mely első fokon hivatott dönteni a de­mokrati­­kus átépítéséről és összehívta az intézőbizott­ságot, mely véglegesen állást foglal a reform alapelveiről, egyszersmind az általános po­­litikai helyzet jegyzeteit átolvassa, hog­y a párt további magatartását így aztán ponto­san megszabja. A helyzet tehát kritikussá vált és a magyar párt minden tényezőjének felfokozott higgadtságára, megfeszített böl­­cseségére lesz égető szükség a közelgő napok­ban. A reform kérdése azonban igen egyszeri dolog. Parancsoló érdek, hogy egy teljesen át­fogó, tölgyfakemény, termékeny, eleven Ma­gyar Párt alakuljon, mely megerősíti kész híveit és bevonja a kívül maradt elégedetlen elemeket. Ez a Magyar Párt csak a reform elfogadásával építhető fel. Micsoda okos elv vagy micsoda egészséges érdek­­ szállhat szem­be tehát a demokratikus igényekkel, a lelki­­ismeret töretlen alapzatával? Szentül his­­­szük, hogy a krízis e ponton szerencsésen bo­nyolódik ki: a pártegység nem szakad meg hanem megsűrüsödik. Ha azonban a demo­kratikus követelmények megbuknak, akkor nemcsak a reformcsoport bomlik szét, hanem­ —■ ami végzetesen tragikus volna, — a párt egysége is. A magyar kisebbség erősen bal­oldali elemei, azok is, akik régebben disszi­dáltak, azok is, akik érdektelenek voltak vele szemben mindvégig, most a reformcsoport balszárnyán várakoznak és alátámasztják, egyéni áldozatok árán, a középút politiká­ját, abban a reményben, hogy a demokrati­kus igények érvényesülése megvalósul és s kizárakozott, széles alapzatú új magyar egy­­ségben természetes módon elhelyezkedhetnek. H­a a demokratikus kívánalmakat lenyilazzák ezek az elemek a szász elégedetlenek radiká­lis indulatával rögtön lelépnek a középútról megszervezik az önálló magyar balpártot és egyben visszavonulásra kényszerítik azokat akik a magyarság vitalitásának felszítására a cselekvő politikába dobták magukat. Akkor pedig lesz két erőtlen magyar párt, a politikai viharok olcsó játékszere, továbbá az érdek­telenek, a semlegesek, nemtörődők, remetéi­ felhasználhatlan egész tömege. E pillanatban a reformcsoport a középen m­ég szilárdan tartja a mérleg nyelvét, de ha a reform lehe­tőségétől eltaszítják, úgy az egyensúlyozásnak egyszer és mindenkorra vége van. Az országos politika kérdésében is kö­rülbelül ilyen világos a helyzet és könnyű szerrel meg lehet találni a kölcsönös meg­állapodás­­ alapján az egyedül okos elhatá­rozást. A kedvező külső légköri viszonyok közt is a belpolitikai helyzet mostani csen­des lefojtottságában minden elfogultság nél

Next