Erdélyi Hirlap, 1927. május (11. évfolyam, 2665-2688. szám)
1927-05-01 / 2665. szám
X i évfolyam , k 665. szám, Egyes szám ára 6 lej Arad, 192/. május 1 •*»•*Megjelenik hello és az ünnepeket követő ezelőtt napok kivételével naponta. — Szerkesztő ség és kiadóhivatal: Sirada Metiana (volt 1\ FN llfni \T\ Forray uccai 1. szám. Telefonszámi 97. JaJCrVl/l. illRlina Előfizetés évente 969, evre 4S0, 10 evre 240 l hóra 80 let Külföldre 1 hóra 140. Számonként Bucurestiben 50 b.-val több. Ausztriába 3000 Ko Csehszlovákiában llt cK. Jugoszláviában 2 dinár A jugoszláv kormány lapja szilárdnak látja a kisantantot. Belgrád, április 30. (az Erdélyi Hírlap tudósítójától.) A radikális párt hivatalos lapja, a «Samuprava» cikket közöl, amely konstatálja, hogy a kisantant, ellenfeleinek jóslata ellenére is erősen áll, mert nem átmeneti kombináció az alapja, hanem nagy, általános érdekeken épült fel. A kisaítttántnak bizonyos nehézségeket kellett legyőznie és azokat likvidálta is. A kis intant kivánja a szomszédos államokhoz való közeledést és ha nem sikerül, mint államszövetségnek, úgy az e tagállamok mindegyike teljesen szabad kezet kap a közeledés megvalósítására. A május tizediki ünnep programja Bucuresti tudósítónk jelenti: A kormány elhatározta, hogy május 10-ét az egész országban rendkívüli ünnepélyességgel fogják megülni. A részletes utasítást rövidesen megküldik a hatóságoknak. A fővárosban Teherűn lesz, azután a parlamént tart ünnepi ülést, majd katonai díszszemle következik, amelyen az ország összes katonai egységeinek delegátusai részt vesznek. Végül Carol király szobrának alapkőletétele következik a p^da .Victori emn. Merényletet terveztek a francia köztársaság elnöke ellen. Paris, április 30. A Petit Paris névn jól értesült forrásból* jerenti, hogy az elmúlt napokban a párisi rendőrség a kommunisták lakásaiban rendezett házkutatás alkalmával 1500 tagú nemzetközi anarchista társaságot leplezett le. A banda többnyire spanyolokból és olaszokból áll. A szervezkedés kifejezett célja, hogy a banda tagjai merényleteket kövessenek il az állammfők és kormányelnökök ellen. Oroszország háborús készülődései. Moszkva, április 30. A forradalmi haditanács tegnap ülést tartott, amelyen fonos intézkedéseket rendeltek el a hadsereg körében. Az ülés elején erős támadás hangzott el Vorosiszov hadügyi népbiztos ellen, a nemrégen lezajlott szovjet kongresszusom tett kijelentse miatt. Azzal vádolták, hogy túlságosan őszintén tárta fel az orosz harci készültség gyengéit. A tanács ezután fontos határozatot hozott a háború esetére. A kiszivárgott hírek szerint kinevezték az egyes hadseregek parancsnokait. Az összes hadierők főparancsnoka Kamemnev lett, míg a keleti harctéren Lunacsevszky vezényel. A délkeleti fronton a lovasság főparancsnoka Budjeni, ugyanitt az összes erők parancsnoka Gutow, a távolkeleti fronton Lascsevics a főparancsnok. í>$0«5 Választó után. írta: Krenner Miklós. Kisebbségi életünk belső és külső oldalának forró napjai lesznek a jövő héten. A veretlen egymás mellé sorakoztatja a sarkalatos eseményeket olyan hevített levegőben, minőt a fejlődés történeti légsúlymérője már régóta nem jelzett, összeül most már másodízben a magyar pártnak a szervezeti szabályzatát kodifikáló bizottsága, hogy véglegesen megvitassa a demokratikus átépítésre irányuló kívánságokat, amiket a történelmi végzet különös rendelkezéséből éppen nekem kellett megfogalmazni és kell majd képviselnem. A következő napon tanácskozik a reformcsoport, hogy a demokratikus kívánságok sorsa által képzett helyzetet megvizsgálja és döntsön arról, hogy milyen álláspontot foglaljon el a másnapi, Gyergyó óta némaságra utasított intézőbizottság gyűlésén, amelyen a Magyar Párt vezetősége expozét ad a szervezeti szabályzat állásiról és beszámol a parlamenti csoport munkája kapcsán az általános helyzetről. Az atmoszférát, melyben a fairem esemény, — a magyarság belső és külső politikájának szempontjából talán korszakos három jelenség — lezajlik, kétségtelenül befolyásolni fogja a szászok politikai vasegységét fenyegető és válságosnak tekinthető leépítő mozgalom a maga intő tanulságaival, másrészt a Bethlen István ás Goga Oktavián szinte korrespondáló nyilatkozataival napirendre hozott román-magyar baráti közeledés is. Az eseményeket a reformcsoport magatartása érlelte meg leginkább. A múlt év őszén súlyos jelentőséggel követelte, hogy a Magyar Párt szerves módon, alulról felfelé építessék át és a széles tömegek talapzatán megszervezve, a következetesen keresztülvitt titkos választás útján a vezetés minden fokozatában láthatóan és félreérthetetlenül tükröztesse a kisgazda, ipari, kereskedelmi és szellemiségi társadalmak perszonális és elvi képviseletét. Az alapeszme volt és maradt, hogy a magyar párt szilárd egysége ne szenvedjen, hanem ellenkezőleg megacélosodjék. A gyergyói nagygyűlés vallomást tett a középút demokráciája mellett és megnyitotta a reformistáknak az elveik érvényesítéséhez szükséges belépés számára az intézőbizottság egyik ajtaját. A krízis egyelőre elveszítette a kórokozó tényezői javarészét és azóta a várakozás csöndje alkalmat adott a szervezeti szabályzat előkészítésére, a parlamenti csoportnak pedig zavartalan lehetőséget, hogy az iskolák államsegélye ,és nyilvánossági joga, a nyugdíj nélkül maradt tisztviselők helyzetének rendezése ügyében a kisebbségi jogok érvényesülését megvalósítsa. A szervezeti szabályzat tervezetét a vezetőség el is készítette, a parlamenti csoport lefolytatta harcát, de az eredmény mélyen a legszelídebb várakozás alatt maradt. A szervezeti szabályzat tervezete a demokratikus kívánságok sarkalatos elemeiről megfeledkezett és a parlamenti csoport «csak» az isllamsegélynek «csaki» minisztertanácsi döntéséig jutott el. A javulás egyedüli derengése annyi volt, hogy a szervezeti szabályzat tervezetét tárgyaló bizottság, a hivatalos munkálat megvitatása kapcsán a reformisták által előterjesztett gyökeres újításokat nem utasította el, hanem a lelkiismeret komoly hangsúlyával kérte azok végleges megfogalmazását és elhatározta, hogy kellő tanulmány után azokat gondos mérlegeléssel megvitatja és mindenkit kielégítő megoldást igyekszik találni. Elvbarátaink nemrégen, április 3-án, a kolozsvári konferencián megfogalmazták a demokratikus igények legkisebb mérvét, de egyúttal az országos politizálás mérlegére való tekintettel kívánták az intézőbizottság összehívását, mely az összes függő kérdésekben határozzon. A Magyar Párt vezetősége a komoly felelősség súlya alatt most összehívta a szabályzatot kodifikáló bizottságot, mely első fokon hivatott dönteni a demokratikus átépítéséről és összehívta az intézőbizottságot, mely véglegesen állást foglal a reform alapelveiről, egyszersmind az általános politikai helyzet jegyzeteit átolvassa, hogy a párt további magatartását így aztán pontosan megszabja. A helyzet tehát kritikussá vált és a magyar párt minden tényezőjének felfokozott higgadtságára, megfeszített bölcseségére lesz égető szükség a közelgő napokban. A reform kérdése azonban igen egyszeri dolog. Parancsoló érdek, hogy egy teljesen átfogó, tölgyfakemény, termékeny, eleven Magyar Párt alakuljon, mely megerősíti kész híveit és bevonja a kívül maradt elégedetlen elemeket. Ez a Magyar Párt csak a reform elfogadásával építhető fel. Micsoda okos elv vagy micsoda egészséges érdek szállhat szembe tehát a demokratikus igényekkel, a lelkiismeret töretlen alapzatával? Szentül hisszük, hogy a krízis e ponton szerencsésen bonyolódik ki: a pártegység nem szakad meg hanem megsűrüsödik. Ha azonban a demokratikus követelmények megbuknak, akkor nemcsak a reformcsoport bomlik szét, hanem —■ ami végzetesen tragikus volna, — a párt egysége is. A magyar kisebbség erősen baloldali elemei, azok is, akik régebben disszidáltak, azok is, akik érdektelenek voltak vele szemben mindvégig, most a reformcsoport balszárnyán várakoznak és alátámasztják, egyéni áldozatok árán, a középút politikáját, abban a reményben, hogy a demokratikus igények érvényesülése megvalósul és s kizárakozott, széles alapzatú új magyar egységben természetes módon elhelyezkedhetnek. Ha a demokratikus kívánalmakat lenyilazzák ezek az elemek a szász elégedetlenek radikális indulatával rögtön lelépnek a középútról megszervezik az önálló magyar balpártot és egyben visszavonulásra kényszerítik azokat akik a magyarság vitalitásának felszítására a cselekvő politikába dobták magukat. Akkor pedig lesz két erőtlen magyar párt, a politikai viharok olcsó játékszere, továbbá az érdektelenek, a semlegesek, nemtörődők, remetéi felhasználhatlan egész tömege. E pillanatban a reformcsoport a középen még szilárdan tartja a mérleg nyelvét, de ha a reform lehetőségétől eltaszítják, úgy az egyensúlyozásnak egyszer és mindenkorra vége van. Az országos politika kérdésében is körülbelül ilyen világos a helyzet és könnyű szerrel meg lehet találni a kölcsönös megállapodás alapján az egyedül okos elhatározást. A kedvező külső légköri viszonyok közt is a belpolitikai helyzet mostani csendes lefojtottságában minden elfogultság nél