Erdélyi Hirlap, 1928. augusztus (12. évfolyam, 3030-3055. szám)

1928-08-01 / 3030. szám

évre vám, 3030­ szám Egyes szám ára 5 lej. Arai, 132 i. augusztus 1. szerda , . Megjelenik fien­ő es az ünnepeket követő ezelőtt Előfizetés events 1080.*/, evieo40, ‘flaute 270 napok kivételével naponta. —­ Szerkesztő­ 1 hóra 90 lej Külföldre l hóra 140. Számonként­ség es kiadóhivatal: Strada Metiana (volt A fMTIf IIf 1­1 AI) Bucuregtiben 50 b.-val több. Ausztráb 3000 Ko. Fonay­ueca‘ 1 szám. Telefonszám: 97.­­■I­CHSJU­J lllMlíFsV Csehszlovákiában llU ch. Jugoszláviában 2din:u ma Üzenet a vakációra• A mai minisztertanácson a fürdőre utazó miniszterelnök különös kérdést intéz­nek­ minisztertársaihoz. Nem volt szó ez­úttal a költség­vetésről, amely, ilyen hos­­­szabb utazás előtt a minisztereknek kijáró obligát figyelmeztetés, hanem arra tért ki Bratianu V­inltja, hogy­ a nyarat hasz­nálják fel a miniszterek a kisebbségi kér­dés tanulmányozására és igyekezzenek tár­cájukon belül őszre a kérdés rendezésé­nek megfelelő törvényjavaslatokat ké­szíteni A dolognak különösen az a része érde­mel figyelmet, hogy a miniszterelnök maga veszi kezébe az iniciatívát a kisebbségi kérdés rendezésére. Nem tudjuk, hogy mennyire komoly, mennyire határozott akarat nyilvánul meg a figyelmeztetésben, de azt tudjuk, hogy az erdélyi kisebbségek­nek borzalmas és nehéz utat kellett meg­tenni addig, amíg egy miniszterelnökben megfogam­zott az az óhaj, hogy a kisebb­ségi kérdést rendezhessék. Bratianu Vin­­tila nem mindig találta meg a leggyorsab­ban azt a varázsvesszőt, amellyel az igaz­ság forrását fakasztani lehet. A magunk erejéből című pénzügyi elv most járja Canosszáját. A miniszterelnök egyedüli di­csérete a kölcsön napjaiban az, hogy bölcs és okos dolog egy előbbi véleményt jobbra változtatni. A kisebbségi kérdés Bratianu Vintila részéről eddig közvetlen kevés f­­gyelmet nyert- Mint miniszterelnök most kezd foglalkozni ezzel a kérdéssel és őszin­tén kívánjuk neki, az országnak és ma­gunknak is, hogy ezt a kérdést »ként fogja meg, hogy ne kelljen a kimondandó elveket másra változtatni. A kisebbségi kérdést meg kell oldani Az államok élete a háború befejezése óta a nemzetköziség felé közeledett. Ma már minden civilizált állam szuverenitása is az összcivilizáció kritikája alatt áll. Ez az új rendszer nem tűri meg az elnyomást, nem tűri meg a népeknek elnyomókra és elnyomottakra való széttagolását és egyre jobban akarja megközelíteni azt az esz­ményi rendszert, hogy az állampolgári jo­gok minden állampolgárnak egyformán ki­jussanak. De Románia nem várhat arra, míg a kisebbségek védelmének európai épülete kialakul, hanem olyan bánásmó­dot kell nyújtania lakossága egy­harmadát kitevő népességének, hogy a nemzetközi kritika elé mindenkor emelt fővel és felnyi­tott szemekkel állhasson. Mi, ha a rom­án többségi néphez tar­toznánk, akkor sem tudnánk okosabb po­litikát ajánlani és Bratianu Vintila minisz­terelnök minden pénzügyi tévedését tisz­­tBjQk sa i akkor, amikor a gazdasági kér­dés törvény szerinti rendezését belátja és aziránt a szükséges lépéseket megteszi. Ezzel ugyanannyit fog használni országá­nak, mint a pénzügyi konszolidációval. Kí­vánjuk azt, hogy a miniszterelnök mais el­utazása j­t. kormányához jti^é­s kérelme ne váljon a pusztába kiáltó szóvá­­, vagy az üzenet, amit a nyári pihenés napjaira küld minisztertársainak, az őszi munka ide­­é­i eredménnyé és val­sággá váljon Olaszország „anyai szeretette­l” fogadta N­obi­let. Egy német újságíró beszélgetett a tábornokkal, aki kimerült és levert. — Nobile megcáfolja a különböző rémhíreket és bejelenti, hogy sok tudo­­mányos feljegyzést hozott. Hogyan történt az Iiían­a katasztrófája. Berlin, július 31. Az Achtuihrblatt külön tudósítójának sikerült Nobile tábornok háló­kocsijába jutnia. Az első ember, akivel a hálókocsi folyosóján találkoztam — írja az Achtuihrblatt tudósítója — az expedíció lel­­késze volt, az a­pa,’>, aki annak idején be­szemelte a Spitzbergákom a pápa keresztjét. Megkértem, mutassa meg Nobile szakaszát s alig értünk a szakaszhoz, már kinyílott a reteszajtó s ott állott velünk szemben No­bile. Szem­től­ szem­be Nobiléval. A tábornok csodálkozva nézett rám, majd megengedte, hogy bejöjjek szakaszába és he­lyet foglaljak mellette. Nobile arcvonásai ta­gadhatatlanul kimerültek és levertek. A tá­bornok egyébként többször is hangsúlyozta, hogy­­ heves térdfájdalmaitól eltekintve, egé­szen jól érzi magát. Első kérdése az volt, milyen a hangulat Németországban az ola­szokkal szemben? A tábornok egyébként nagy súlyt helyezett annak leszögezésére, hogy a Citta di Milano kapitánya egészen önkényesen kürtölt világgá különféle híresz­teléseket, melyekről neki tudomása sem volt. Arra a kérdésre miért hagyta el elsőnek a vörössátras csoportot, Nobile kijelentette, hogy ez a csoport többi tagjának kifejezett kívánságára és különböző más sürgős okok folytán történt. Ezt az állítását bármikor bi­­zonyítani tudja, hiszen a Viglieri-csoport tag­jai valamennyien megerősítik ezt a kijelen­tését. Ma már különben — folytatta Nobile nem is érdekel az a rengeteg híresztelés, amelyek szemé­remmel foglal­koznak. Ezeken már úgysem változtathatok s egyszer majd el fog jönni az idő, hogy beszélni fogok­ és mindent el fogok mondani A tábornok sok tudományos fal­­jel­­zést hozott Noble­­ig­éb­­en­ örömmé, ke­tté, hogy az expedíciónak mégis csak volt némi ered­ménye is, amennyiben a tudományos anya­got sikerült megmenteni. Nobile ismételten hangsúlyozta,­­hogy teljesen hamis az a beál­l­ás, minth­a Mussolini­­ szigorú­ itt­­roncsot adott volna, hogy az expedíció tag­­jainak nem szabad­­ nyilatkozniuk. Mussolini mindössze annak az óhajának adott kifeje­zést, hogy a­­ hajótöröttek a lehetőség szerint tartózkodjanak mimen föl öreges recsegést­ől. A taptudósító a négyórás ut­a­s­i külön­böző érdekes pszichológiai megfigyeléseket is eszközölt, így elsősorban Nobile tábornok és embereinek egymáshoz való viszonyát ille­tőleg. Felelősségem teljes tudatában állítom, írja az Achtuihrblatt munkatársa , hogy" Nobile titkor­nők és emberei között rendkívül feszült a viszony, az­ expedíció tagjai látha­tólag el vannak keseredve vezérük ellen. No­bile nem is engedte, hogy a stendaíi állomá­son együtt vegyék le őt embereivel és meg­kérte a fotóriportereket, hogy készítsenek róla külön felvételt. Behounek megrendítő előadása az Italia katasztrófájáról. Behounek professzor a Lokalenzeiger tu­­dósítójának hosszabb inter­jút adott, mely­ben a többi közt ,a következőket mondja..­— A jég fölötti repülés alatt egy ízben Malm green komoly aggodalommal jött hoz­zám, mert az volt az érzése, hogy­ a léghajó a jégtáblákhoz nyomódik az alacsony repü­lés következtében, csakhamar azonban meg­nyugodott, mert az italia ismét főiemet­ke­delt és csaknem 900 méteres magasságba jutott. Két órával később azután egészen vá­ratlanul nagy gázveszteséget szenvedett a léghajó, aminek okát mindezideig nem álla­píthatták meg. Nobile azonnal lebocsátotta a léghajón felszerelt szántalpakat. A mentőr szerint a léghajón ekkor minden rendben volt. A katasztrófa nyolc perc alatt folyt le.­­ Egy jegesmedve hét ízben is megkísé­relte a közeledést táborhelyünkhöz, de úgy­­látszik, inkább élelmiszereink érdekelték őt Malmgreen hét méter távolságból lőtt agyon egy jegesmedvét. Berlinből jelentik: Behounek egyetemi tanár mingyárs megérkezése után fogadta a sajtó több képviselőjét. Nobile tábornoknak Malmgreenhez való viszonyáról azt mondot­ta, hogy kettőjük között mindvégig a lehető legjobb viszony volt. Malngreen valósággal kedvence volt Nobilenek. Nem igaz az, hogy Malmgreent elvezényelték, és ellenkezőleg, Malmgreen önként határozta el magát arra, hogy a jégmezőn át megkockáztassa az utat a szárazföldre. Nobile tábornok a legutolsó percig ellenezte, hogy elváljanak. Arra a kérdésre, miiért engedte Nobile, hogy elsőnek mentsék meg, Becoun­ek azt válaszolta, hogy Nobi­e esetét egy­­ hajó kapi­tányának helyzetével nem leh­et összehason­lítani, mert itt egészen mások voltak a vi­szonyok. Teljességgel lehetetlen lett volna, hogy Nobile tábornokot mentsék meg leg­utolsónak, mert hiszen a mentési akció ér­dekében Biaggi rádiótávirásznak mindvégig

Next