Erdélyi Hirlap, 1929. november (13. évfolyam, 3402-3426. szám)

1929-11-01 / 3402. szám

/ 5­3­2 <1 <rvQ Li _•# IBSkv -* _m­­ .„as*»'* r­­I­S" » 5 *» 1 >«SJ7,S.EKIW*“----­V ^r "' r j Megjelenik hétfő és az ünnepeket követő napok Péntek, 1929. novemberi Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Arad, kivételével naponta reggel. ♦ Az Erdélyi Hírlap- * ’ Strada Metianu (volt f­orray ucca) 1. Telefon­­kiadó Társaság tulajdona, kiadása és rotációi 10 „.j­. Ä B . , 97. Sürgönyeim: Hirlap Arad. Előfizetési árak nyomása. ♦ Felelős szerkesztő: Major Béla. ♦ 91 .| Évente 1080, félévre 540, negyedévre 270, ha­Hirdetések felvétele megállapított tarifa szerint vili r . . — ... vonta 90 lej. ♦ Külföldre havonta 50 lejjel több Az apróhirdetések árai a rovat élén olvashatók. Alii. wVTOSyams J4U&. SZaíTl Egyes szám­ára 5 lej. ♦ Vasárnaponként 6 lej. Tiszteletet a magyar nyelvnek/ A nyelv, az anyanyelv nevén­él fogva, m­­inden más nemes vonatkozástól menten is, szent. Mert az anya is az. A régi rómaiak anyanyelvnek nevezték és ezzel kemény ér­telmet olvasztottak bele és nagy kolonizáló világbirodalmuk nem is tisztelte a miások­­ anya­nyelvét. Sajnálatosan kell megállapí­tanunk, hogy tízéves együttélés után Romá­niában sem alakult ki a mások anya­nyelvének méltó és nemes tisztelete. A te­mesvári kereskedelmi és iparkamara ro­mán tagjai kivonultak az ülésteremből, mert az egyik f­elszólaló ama illedelmes ki­jelentése után, hogy nemi kezeli kellő mértékben sem a román nyelvet, sem pe­dig — amit az egyik román közbeszóló kí­vánt, — a német nyelvet, magyarul be­szélt. Hasonló példákat tömegesen idézhet­nénk, de nem tesszük, mert úgyis nyilván­való, hogy különösen a magyar anyanyelv nem részesül lojális kezelésben. Ha arra gondolunk, hogy akinek időből és nyelvér­­zékből futotta, sok magyar ember tanulta meg különösebb kényszer és szükség nél­kül a román nyelvet, meg kell döbbennünk, amikor a temesvárihoz hasonló péld­ák gyű­lölködő lehelletét érezzük. Tíz év után. A magyarság szinte felülmúlhatatlan, sokak előtt érthetetlen lojalitása után. Ez nem csak elképesztő, ez mélyen elkeserítő is. Kü­lönösen ha meggondoljuk, hogy tíz év alatt nem találtak elegendő módot és alkalmat a kisebbségi nyelvhasználat rendezésére. Úgy látszik, nem is akarnak találni, mert az elfogultság és gyűlölködés szellemével má­sutt is találkozunk. A népszövetségben már évek óta küzd egy áraimlat, hogy a világ összes iskoláiban egyöntetű tankönyveket vezessenek be, ame­lyek ráneveljék az ifjúságot a másfajta né­pek, másfajta nyelvek megbecsülésére, a béke gyökeres szeretetére, az emberi szoli­daritás őszinte melegsége. Ellenben már ismételten szóvá kellett tennünk, hogy a ro­m­án tankönyvek, különösen az elemi iskolá­soké, egyenesen gyűlölségre és meg­ve­tésre ingerült a román tanulókat a magyarság el­len és mert a dicső iskolapolitika követ­keztében sok magyar gyerek jár­ román is­kolába, ezeket a néma, befelé égő elkesere­désre és természetesen viszontgyűlölködés­­re. A román iskolai tankönyvek a legdur­vább módon kipellengérezik a magyarságot, barbárnak mondják és olyan ősök ivadékai­nak, akik vért ittak, emberi sziveket zabál­tak és az öldöklésben találták örömüket. Nekünk kisebbségieknek végelemzésben nem ártanak ezek a dolgok, elbíráljuk őket. Ha még jobban el akarják sötétíteni a lel­künket, ám tegyék. Nincsen olyan csapás, amely az anyanyelv használatától eltérítene bennünket és emberi öntudatunkban megki­­sebbítene, ámde mégis csak fel kell vetni a kérdést, hasznára van-e a többségi népnek és az állam érdekeinek, ha érzelmeink még jobban megkeserednek ? És fel kell vetnünk­ azt a kérdést is, hogy a rom­án közélet úgy­nevezett demokratikus kiszólásaival és em­­beri türelemmel való kérkedéseivel meg­egyeznek-e a fentebb említett nagyszerűsé­gek? Borzalmas ellenmondásokkal még­sem lehet bent stabilizációt­­ csinálni, kint komoly hitelt ébreszteni i&no A NÉMET TŐKE BEVONUL ARADRA, Pár nap múlva létrejön a megállapodás az Er­délyi Hitelbank és a Román Bankegyesület között A német bankárcsoport egyik megbízottja Aradon járt és fontos tárgyalásokat folytatott. Kapraf­k igazgató és Fejér Gábor vezérigazgató nyilat­koztak az Erdélyi Hírlapnak. Arad, okt. 31. A gazdasági élet megrezze­­nései eldöntő fontosságúak országok életében ,és a tőke nagy internacionáléja tervszerű el­gondolással igyekszik építeni azon a rom­halmazon, amit a háború borzalmas pusztí­tásaival előidézett. Romániában mindezideig —­ dacára, hogy az ország a győző államok közé sorakozik —, nehezen vethette meg lá­bát a külföldi tőke ér­tő ereje és hatalmas lépés volt az országot újjáépítő külföldi bank­tőke idejövetelének utján a Román Bank­egyesület, Societate Bancara Romana meg­alapítása, melynek ügyvezető igazgatója Kap­­ralik Leon. A bucuresti bankvezér most tért vissza Grünspach berlini igazgató társaságá­ban németországi útjáról. Aradon kiszállt it­teni üzletbarátai meglátogatására Éjszakai interjú a hotel hallban. Az Erdélyi Hírlap volt az első annak id­­­­jén, amely nemcsak Aradnak, d­e Románia egész közvéleményének beszámolt arról, hogy Gutmann elnök interjúja alapján igen való­színű az aradi Erdélyi Hitelbank és a most alakult új bucuresti pénzintézet szorosabb együttműködése. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy az Erdélyi Hírlap akkori hír­adását Európa legtekintélyesebb gaz­dasági orgánuma, a Frankfurter Zei­tung október 18-iki közleménye teljes egészében igazolta. Ennek a nagyszabású tranzakciónak a tár­gyalásai foglalták le Kapran­k és Grünspach igazgatókat Aradon,— nem volt más teendő, mint késő éjjeli órákig várakozni a hotel­­hallban a hazatérő pénzemberekre nyilatko­zatkérés céljából. Impozáns külsejű, lengő fehér szakállú, idősebb úr Kapran­k igazgató, akinek nyom­ban nekiszegezzük a kérdéseket: —­ Igazgató úr, az Erdélyi Hirlap már jelentette az Erdélyi Hitelbankkal leendő szo­rosabb kolaborációt, amit a Frankfurter Zei­tung is megírt. Lapunk komolysága és az ügy fontossága nem engedte meg, hogy később a kósza híreknek adjunk teret hasábjainkon és örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a legkompetensebb faktor ideérkezését meg­várva —­ foglalkozzunk érdemében a kér­déssel. Kapraf­k igazgató nyomban válaszol. •— Valóban csak helyeselni tudom és a lapjuk komolyságát jellemzi, ha dolgokról és közgazdasági eseményekről csak akkor jelen­tetnek meg tájékoztatást, ha azok máris meg­felelő stádiumban vannak. Szívesen állok az önök rendelkezésére, hogy azoka­t a felvilá­gosításokat megadjam, amelyek ma már ak­tuálisak. A Román Bankegyesület a Dresd­ner Bank bucuresti fiókjának utódjaként mint ismeretes, megalakult és már működik is. Én azóta kint jártam Németországban és most térek vissza Bucurestibe. Letagadhatat­lan, hogy igen komoly tárgyalásaink vannak régi üzletfelünkkel, az Erdélyi Hitel­bankkal és régi kiváló üzletbarátunk­kal Fejér Gábor vezérigazgatóval, hogy még szorosabbra fűzzük a köz­tünk eddig fennállott összeköttetést. A végleges döntés ebben a kérdésben nem késhet soká és valószínűleg néhány rövid hét lefolyása alatt létre is jön. Többet arról, hogy milyen módozatai lehetnének ennek a meg­oldásnak, nem nyilatkozhatnál, mert hisz természetszerűleg magasabb központi határo­zat szükséges a teljes lebonyolításhoz. Aristoian­u elnöke marad a banknak. Általános kérdésekre terelve a rövidre szabott beszélgetést, a bucuresti események­ről az új román bankkal kapcsolatban pár rövid szóval adott nagy érdekességű felvilá­gosításokat a bankvezér.­­ Nem csak téves, de egyenesen légből kapott szenzáció­hajhászás,­­hogy Argeloi'jnu volt mi­niszter kivált volna körünkből. Az sem igaz, hogy Bratianu Vintila vagy van­nak környezete rossz szemmel nézné a bank­alakulást, sőt kijelenthetem, hogy ebben a te­kintetben teljesen megnyugvással látja Bra­­h­anu a bucuresti pénzügyi élet frissebbé té­telét bankunk megalapításával. Ami végül a román gazdasági helyzetet illeti — mondotta befejezésül iés bucsúzásul Kapran­k direktor, kijelenthetem, hogy Románia hatalmas lépésekkel halad a teljes konszoli­dáció felé, amelynek megindítója a stabilizáció volt. Kapran­k direktor egyébként ma reggel utazott az Orient-expresszel Bucuresti­e, a­hová a jövő hét végére várja tárgyalásra Fe­jér­­ Gábor vezérigazgatót

Next