Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-07-25 / 30. szám
122 nőknek. Bosszús indulat hevité amazt ez ellen, magát általa vélvén lakából kizavartatni, ’s nyilván beszélte, hogy ha oda menend meglövi. 4- kén délelőtti kilencz órára a’ nem itt lakó háztulajdonosnak ügyvédét, kire hasonlag haragudott, számot vetni magához rendeli. Ez a' rég várt idő bekövetkezvén elindul Sz-hoz, de útjában eszébe jut hogy vegye fel most maga mellé az uj haszonbérlő mérnököt is. Megérkezvén, a’ többnyire mámoros bőszült agyú Sz. kevés szóváltás után két pisztolyt ragad ki zsebéből, ’s késedelem nélkül reá lő, a’ semmi rosszat nem is sejtett Kisre, másikát az ügyész melyének szegzi; de a’ ki a’ veszélyt látva, felugrik, a’ csőt bolthajtás irányába fordítja a’ bőszült kezeiben, de melly nem is sült el, csak a’ serpenyőben volt kevés por lobbanván fel. — Az ügyvéd a’ pisztolyokat ragadva sietett velők a’ rendőrséghez panaszt tenni, a’ mérnök maga erején haza ment, de a’ belsejében fészkelt öngolyók sietteték a’ gyuladást, melly munkás napjainak a’ lövés után 26 órával véget vete, ’s árvaságra jutának a’véletlen balcsapáson csaknem kétségbeeső nő és leány. — Büntetését gyilkosa sem várta a’ törvényektől, mert miután az ügyvéd ’s Kis tőle eljöttek, a’ harmadik csővel, melly még nála maradt, sietett az ott közel folyó Aranyos partjára, ’s állását úgy intézvén, hogy a’ folyam sírul szolgáljon, a’ gyilkoló csőt agyának lobbantotta, ’s ő töstént agyzúzottan hullt a’ folyamba, melly néhány ölnyire hömpölygetvén élettelen testét, a’ szerencsétlen kétszeres gyilkos kifogatott ’s a’ tegnapi napon minden halotti tisztesség nélkül eltemettetett. — Magyar Láposon a’ vallásos türedelem és egyetértés annyira ment, hogy a’ római catholicusok, újból épített templomokat a’ reformátusoknak addig, mig elavult sz. egyházukat újból építtetik, isteni tisztelettétel végett által engedték. Az isteni szolgálat julius 4-én valóban el is kezdődött egy buzgó könyörgéssel. A’ Cibles, Rotunda és Sátor zordon havasai környékében a’ szelíd vallásos egyesség ezen ritka példáját nem lehet a* legtisztább örömérzéssel nem említeni. (E. H.j Peterd jun. 16. délután 5 óra tájban indultam Pannonhalmáról haza felé. Hat óra tájban, «.midőn Peterd nevű sváb helységen keresztüljőnék, kocsim felé — az utczán keresztül — nagy fejér tömegeket (mészköveknek gondolám) látok repülni. Nagyságuk — a’ mennyire szemmértéknek hihetni — akkora forma, mint egy ludtojás. Majd sűrűbben kezdenek hullani e’ tömegek, ’s mikor megösmertem, hogy ezek jégdarabok, egy pillanat mu’va leszakad egész erejével és sűrűségével a’ borzasztó jégeső, mellynek szemei szinte tyúktojásnyi nagyságúak, ’s esik egy negyed-óráig. Kis szünet után újra elered e’ jégzápor ’s ismét esik mintegy 10 perczig, de már a’ szemek kisebbek (galamb tojásnyi ,nagyságúak) voltak, ’s a’ sebesség is kisebb. Égrengés nem, hanem szinte szakadatlan égvillogás kiséré e’ tüneményt. Azt említenem fölösleges, hogy ablakok bezúzattak, nádtetőkből az erős vezetés miatt szinte porfellegek emelkedtek, az emberi test’ érintett helyei megdagadtak ’stb. a’ jégszemek’ nagy tömegéből ez önkényt következik, melly sebességet abból is megítélhetni, hogy egy szem egy igen gyönge szalmakalapot, a’ helyett hogy magával elragadjon, vagy helyéből félremozdítson, keresztültört épen úgy mint a’ puskából kilövés által nagy sebességgel repülő gömbök átlikasztanak egy gyengén álló deszkát a’ nélkül, hogy azt helyéből kimozdítanák. Az eső jégszemeknek nem függő, hanem halántékos irányuk volt. — Éjszaknyugati szél fújt, ’s egész nap délután 5 óra tájig tikkasztó meleg. — A’ fellegek fen tiszták, ’s fehérek voltak; egyébiránt csak délután kezdtek képződni, ’s igen hirtelen lettek halom felhőkké. (Hirn.) Konstantinápolyból egy teljes hitelű levelező hazánkfia jun. 26káról írja, hogy „Galatában a’ lázár szerzeti egyház belsejében némi javítások tétetvén, midőn jun. 21 kén a’ sz.-Anna oltára alatti márványkövek elmozdittattak, egy öt láb hosszu ’s 3 láb széles emlékkőre találtak, mellyen ezen felirat olvasható: „Hic requiescit ab heroicis laboribus virilis animi mulier, sexus sui ac saeculi gloria, Celsissima Domina Helena Zerínia, Zeriniae atque Frangipaniae Gentis decus ultimum, Tökölyi Principis uxor, olim lakóczy, utroque digna conjuge, magnis apud Croatas, Transsylvanos, Hungaros, Siculos inelyta titulis, factis ingentibus toto in orbe clarior, varios aequamente fortunae casus experta, par prosperis, major adversis, cumulatis christiana pietate bellicis laudibus, fortem Domino reddicit animam, mortem eluctata in suo florum campo ad Nicomediensem Bithyniae sinum anno salutis 1703, aetatis 60, die 18va Februarii.“ Ezen kő elmozdittatván, kettős koporsó találtaték; a’ külső szurokboritékkal, a’ belső ólomból ’s nyílásán köröskörül kifolyó hannyas selyemmel, melly utóbbi fölnyittatván, mindenek csodálkozására a’ dicsőült hős asszony teteme dominicana apácaruhába öltöztetve találtatott, és pedig épen, nem ugyan puha és hajlékony, hanem szikkadt állapotban. A’ dominicana apácza öltözeten belől a’ testet közvet