Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-10-17 / 42. szám

170 bá a’ budai főpostaigazgatóságnál Schubert Fridrik postatiszt’ előléptetése á­ltal megürült u­­tólsó postatisztségre Benkovics Károly ottani járulnokot kinevezni kegyelmesen méltóztatott (priv. tud.) H.K. Pozsony, October’ I. a’ m­ent. Tő-Rendek sept. 2-án. bevégzék tanácskozásukat a’ magyar nyelv’ tárgyában,(* ’s az illető üzenetet, felírást és törvényjavaslatot némi módosításokkal elfogadták, melyekből e’ kettőt emeljük­ ki : I) A’ 3dik pont’ g) szakaszára nézve úgy vélekednek, hogy mivel azon helyeken, hol szent beszédek nem magyar­­ nyelven mondatnak, ebben a’ lelki pásztorok is több­nyire járatlanok, következésképen a’ hozandó tör­vénynek eleget nem tehetnének, a’ végre, hogy a’ különben nagy fontosságú anyakönyveket magya­rul szerkeszteni képesek legyenek, három eszten­dei időt engedni ; — 2) a’ 6dik pontra pedig a’ megkivántató oktatást a’ Magyarországhoz kapcsolt részekben előrebocsátani ’s e’ végből O Felségét megkérni szükséges volna, hogy azoknak a’ ma­gyar nyelv’ megtanulására elegendő tanítószék’ felállítása által módot és alkalmat nyújtani mél­­tóztassék. E’ tárgyban, u­gyszinte a’ szólás’ tör­vényes szabadsága iránti üzenetre is a’ válaszok átküldettek a’ t. KK, és RRnek ugyane’ napi or­szágos ülésébe. Ez utóbbiban a’ m­éit. Fő-RRek következőleg fejtik­ ki nézeteiket a’ t. KK. és RR­nek a’ végrehajtó ’s birói hatalmat érdeklő észre­vételeire : Az üzenetben felhozott büntetőperek’ megindításának elrendeltetésére nézve, a’ végre­hajtó hatalomnak nem csak szabadságában, hanem a’ közbátorságnak és a’ jó rendnek öt illető fen­­tartására ügyeléséből folyó kötelességében állani vélik, hogy az általa vétkesnek tartott polgárt törvényes bírája elébe állíthassa, ’s a’ hibásnak gondolt cselekedet miatt a’ törvényes úton és mó­don felelőssé tehesse. Igazolja ezt, mondják, a’ polgári társaság’, a’ végrehajtó ’s bírói hatalom’ természetes rendeltetése is, és amaz igazság, hogy a’ társas élet minden korlátlan természeti szabad­ságot egyébiránt is fékezvén, a’ szabad szólással öszszekötött felelet’ terhe is meg van már a’ mű­velt nemzeteknél némileg határozva, ’s e’ tekin­tetben honi törvénykönyvünk nem szűkölködik e­­legendő szabályok nélkül. Ezeknél fogva a’ szó­beli vétségre nézve el nem ismerhetik a’ mélt. Fő.RR, hogy „mivel a’ köz öszszeülések’ helyén elkövetett méltatlanságokat a’ törvények hevenyé­ben rendelik megfenyítetni, akár a’ gyűlés’ elmúl­tával a’ közfenyítéknek, akár a’ vétkes eset’ más törvényszék’ elébe vonásának többé helye ne le­hessen 45; mert joga van ugyan a’ sértett széknek tulajdon megbántását azonnal megboszulni, de ha az elkövetett sértés más valakit is, vagy épen a’ statust érdekli, e’ szerény’ maga törvényes helyén ’s útján leendő megboszulásának annál inkább fen kell maradni, minél tagadhatatlanabb, hogy külön­ben bizonyos körülményekben a’ legundokabb bű­­nők is fenyíték nélkül maradhatnának ’s a’ meg­­boszuló igazságnak minden vétkest egyhránt súj­tani kellő hatalma hanyagság ’s pártszellem által kijátszathatnék. Ezekhez képest tehát a’ mélt. Fő­líR. mind már a’ múlt országgyűlésen szóban volt eseteket, mind azt, melyről a’ t. KK. és RR. olyformán emlékeznek, mintha a’ megyék’ gyűlé­seiben nyilvánosan tárgyalt dolgokróli közlemé­nyek’ szerkesztője a’ törvény’ ’s törvényes szokás’ ellenére idéztetett volna perbe, egyedül ama ren­díthetetlen valósága alkotmányos szempotból te­kinthetik, miszerint a’ végrehajtó hatalom az egyes polgárok’ cselekedeteit, mihelyest azok törvény­be ütközni alaposan látszanak, és így annál inkább akkor, midőn a’ jobbágyi engedelmesség’ megta­­gadásával ingerlő irányt nyilványítanak és a’ köz csendet háborító veszedelmes szint öltenek magok­ra, a’ vétkesnek megfenyítését nem kevesbbé mint az ártatlannak fölmentését kimondandó törvényes biró’ elébe terjeszteni nem annyira jogosíttal­b, mint inkább a’ közjó’ tekintetéből tartozik. Ezen elvből indulván, kétségkívül a’ törvényes víjtól el­­térteket arra viszszavezetni ’s a’ nagyobb veszé­lyek’ akarását elháríttatni kívánó főhatalom, mi­dőn az általa bűnösöknek tartott némely személye­ket természetes birájok elébe idéztette, az ennek folytában történt befogadásokat sem lehet törvény­be ütközőknek tekinteni, ha figyelembe vétetik, hogy a’ kérdéses eseteket némely részben maga az 1687: 14. törvényczikkely is, mely csupán az egyes törvényhatóságok’ keblében elkövetett ’s e­­zeknek megboszulása alá tartozó vétségekről szól­ván, a’ status elleni vétkekről nem is rendelkezik, nem csak nem gyengíti, sőt annyival, hogy az oly nemes személyeket, kiknek lakhelyeiken kívül más tulajdonuk szinte nincs, kisebb bűnök’ esete­iben is befogadni engedi, inkább támogatja, más részben pedig az 1715: 7. törvényezikely’ lső §-a tökéletesen igazolja. — Továbbá a’ törvényszé­keknek a’ fenemlített perekben hozott ítéleteire kinyilatkoztatják a’ i­éit. Fő­ RR., hogy ezen íté­leteknek, mint az 1730: 12. alaptörvény által biz­tosított fügetlenséggel felruházott alkotmányos fu­ráktól eredőknek, törvénytelenekké nyilványítá­­sában ’s erdeményeik’ megszüntetésének ekképe­­ni szorgalmaztatásában annál kevesbbé egyezhet­ .) A­ KK. és RB. ezen tárgyban­ üzenetüket a’ mu­lattató jövő számában közlendjük.

Next