Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-11-21 / 47. szám

189 lak viselni, a’ kivetés alá tartozandóakat még ha­tározottabban kijelölni szükségtelen; ha pedig fi­gyelembe vétetik az, hogy maga az országgyűlé­si költségek viselése fejében kivetendő summa is most még bizonytalan ’s minden esetre csekély, a’ ni. Fő-RRek javaslatának teljesülése továbbá két­ségtelenül csak a’ vármegyék készen levő nemesi öszszeírásinak felforgatásával, a’ hivatalos dolgok által különben is elfoglalva levő köztisztviselők­nek az iíj öszszeí­rások megkészi­tése miatti szük­ségtelen terhelésivel ’s még a’ kivetni ’s beszed­ni kellő költségeknek is nevelésivel lenne eszkö­zölhető, valamely újabb általányos elvek és kö­zönséges szabályok kidolgozása ’s az egyes ese­tekben azokra kivetési kulcs gyanánt alkalmazta­tása czéliránytalan is; a’ személyenkinti kivetés kulcsa ’s a’ beszédes módja a’ megyéknek e’ vég­re hirdetni szokott közgyűléseiben fogván tárgya­lás alá vétetni, e’ részben a’ közgyűlésen megje­lenendő, nagyobb és kisebb birtoku minden nemes közfelszólalási jusát ’s véleménye előterjesztését teljes szabadsággal gyakorolhatja. Egyébiránt, minthogy már maga az országos ajánlatok és se­gedelmek természete és rendeltetése is szorossan megkívánja, hogy azok rögtön vagy lehető legrö­videbb idő alatt szedessenek­ be ’s az ilyetén tar­tozások mindenkire nézve igen világosak; külön­ben pedig az, hogy midőn a’ 60 írtnál kevesebbel tartozók elégtételre a’ szóbeli per rövid útján szo­­ríttathatnak, a’ nagyobb summákkal tartozókra néz­ve törvénykezési más hoszszasabb mód gyakorol­tassák, az igazsággal sem volna öszszeegyeztethe­tő; végre, minthogy még azon esetben is, ha a’ szóbeli per útján hozott ’s végrehajtott Ítélet meg­változtatásával a’ felebbviteli itélőszék netalán bí­rói viszszafoglalást rendelni találna is, a’ helyte­lenül megvett pénz a’ megyék nemesi pénztárai­ból mindenkor könnyen és bizonyosan viszszakap­­ható: a’ KK. és RR. előbbi üzenetükhöz továbbá is ragaszkodnak.“ Ez üzenet a’ Fő-RRnél felol­­vastatván, kéziratra bocsátatott. III. 2 dik üze­nete a’ Ki. és KRnek az 1832/6 diki országgyű­lésen alkotott úrbéri törvényczikkek né­mely szakaszinak világos­itásáról ’s részint módosításáról készített törvényja­vaslat tárgyában a’ Fő-RRhez. A’ KR. és RR. következőkben terjesztik elő a’ Fő-RR. által e’ tárgyban velök közlött észrevételek feletti tanács­kozások eredményit és pedig az lső pontra: „Midőn az öszszes törvényhozó test az 1832/6 úr­béri törvényeket alkotta, azon irányt tűzte ki ma­gának, hogy az előhaladó idő szellemétt felfogva és követve, a’népre magát jótékony következményi­ben kifejtő boldogságot terjeszszen. A’ KK. és RR. az előbbi ösvényen járva, mind azért, hogy az izraeliták földmivelésre, az élet módjának ez igen tisztes nemére, szoktattassanak, és így e’ részben is közeledjenek adózó több társaikhoz, mind pedig azért, hogy bővülvén a’jobbágytelkeket sze­rezhetők száma, azok számának emelkedése az el­adókká teendő jobbágytelkek árát is jótékony a­­rányba emelje, — azon kezdeményt, melyet az 1832/6­4. t. czikk 6. §nak rendelete az ország la­kosinak engede az izraelitákra, mint a’ nép azon osztályára is kiterjeszteni akarják, mely az ország és közállomány terheit a’ többiekkel együtt vise­li, ’s minden ebbeli engedményökhez azon fölté­telt kötötték, hogy a’megvett jobbágytelkeket mű­velni magok az izraeliták tartozzanak, ez által úgy hiszik eléggé korlátozva vagynak azon káros kiha­tású következmények, melyektől a’ m. Fő RR. tar­tani látszanak. A’ jobbágytelkeknek izraeliták ál­tali megvásárlására nézve a’ KR. és RR. épen nem kívánják a’ földesúr megegyezését kizárni, sőt egyenesen azt akarják, hogy e’ részben az 1832/6­4. t. sz. 7. és 8­ §-nak szabályos rendele­tei az izraelitákra is egyiránt terjedjenek­ ki; mi­után azonban az ország RRdei is múlt 1833. mart, 30 el tett felírásukban oda nyilatkoztak, hogy az általok alkotni szándékozott törvényekből csak lígy báromolhatik a’ nemzetre valóságos és állandó ha­szon, ha mindennen egyenlően számkivetve lesz az önkény, miután továbbá e’ vezérelv folytában a’ mondatott 4. t. czik. 7. §a a’ földesúr különben szükséges megegyezésének megtagadását egyedül azon esetekre szorítottta, melyekben a’ jobbágy el­­mozdíttatásának helye van, a’ KK. és RR. nem e­­gyezhetnek meg abban, hogy a’ földesúri mege­gyezés törvényszabta kúriádnak tágításával annak meg vagy nem engedése, hogy az izraeliták egy vagy más helyen jobbágytelki haszonvételeket sze­rezhetnek e magoknak? ’s így a’ v­. Fő­ RRek vá­lasza értelmében ama’ lényeges kérdés elhatáro­zása is hogy a’jobbágytelki haszonvételnek olya­­tén vásárolhatásától a’ földmivelő nép osztályára ,háromló elnyomástól lehet e méltán tartani vagy nem? egyes földesúrnak puszta önkényére bizas­­sék. De szinte nem egyezhetnek­ meg a’ KK. és RR. abban is, hogy a’ vevő izraeliták az úrbéri telkeket egyedül saját vagy felekezetűk kézimun­káikkal műveljék; mert miután az izraeliták mindeddig nincsenek törvénnyel eltiltva attól, hogy keresztyén cselédeket tarthassanak, a’ m. Fő-BR. által javaslatt rendelkezés törvényhozási világos viszszalépés volna, ’s ha az izraeliták szinte lígy, mint mások esztendős cselédeket, vagy mezei sür­­getős munkák idejében napszámosokat szabadon nem fogadhatnának, ezzel ők magok ugyan a’ föld­

Next