Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-11-21 / 47. szám
189 lak viselni, a’ kivetés alá tartozandóakat még határozottabban kijelölni szükségtelen; ha pedig figyelembe vétetik az, hogy maga az országgyűlési költségek viselése fejében kivetendő summa is most még bizonytalan ’s minden esetre csekély, a’ ni. Fő-RRek javaslatának teljesülése továbbá kétségtelenül csak a’ vármegyék készen levő nemesi öszszeírásinak felforgatásával, a’ hivatalos dolgok által különben is elfoglalva levő köztisztviselőknek az iíj öszszeírások megkészitése miatti szükségtelen terhelésivel ’s még a’ kivetni ’s beszedni kellő költségeknek is nevelésivel lenne eszközölhető, valamely újabb általányos elvek és közönséges szabályok kidolgozása ’s az egyes esetekben azokra kivetési kulcs gyanánt alkalmaztatása czéliránytalan is; a’ személyenkinti kivetés kulcsa ’s a’ beszédes módja a’ megyéknek e’ végre hirdetni szokott közgyűléseiben fogván tárgyalás alá vétetni, e’ részben a’ közgyűlésen megjelenendő, nagyobb és kisebb birtoku minden nemes közfelszólalási jusát ’s véleménye előterjesztését teljes szabadsággal gyakorolhatja. Egyébiránt, minthogy már maga az országos ajánlatok és segedelmek természete és rendeltetése is szorossan megkívánja, hogy azok rögtön vagy lehető legrövidebb idő alatt szedessenek be ’s az ilyetén tartozások mindenkire nézve igen világosak; különben pedig az, hogy midőn a’ 60 írtnál kevesebbel tartozók elégtételre a’ szóbeli per rövid útján szoríttathatnak, a’ nagyobb summákkal tartozókra nézve törvénykezési más hoszszasabb mód gyakoroltassák, az igazsággal sem volna öszszeegyeztethető; végre, minthogy még azon esetben is, ha a’ szóbeli per útján hozott ’s végrehajtott Ítélet megváltoztatásával a’ felebbviteli itélőszék netalán bírói viszszafoglalást rendelni találna is, a’ helytelenül megvett pénz a’ megyék nemesi pénztáraiból mindenkor könnyen és bizonyosan viszszakapható: a’ KK. és RR. előbbi üzenetükhöz továbbá is ragaszkodnak.“ Ez üzenet a’ Fő-RRnél felolvastatván, kéziratra bocsátatott. III. 2 dik üzenete a’ Ki. és KRnek az 1832/6 diki országgyűlésen alkotott úrbéri törvényczikkek némely szakaszinak világositásáról ’s részint módosításáról készített törvényjavaslat tárgyában a’ Fő-RRhez. A’ KR. és RR. következőkben terjesztik elő a’ Fő-RR. által e’ tárgyban velök közlött észrevételek feletti tanácskozások eredményit és pedig az lső pontra: „Midőn az öszszes törvényhozó test az 1832/6 úrbéri törvényeket alkotta, azon irányt tűzte ki magának, hogy az előhaladó idő szellemétt felfogva és követve, a’népre magát jótékony következményiben kifejtő boldogságot terjeszszen. A’ KK. és RR. az előbbi ösvényen járva, mind azért, hogy az izraeliták földmivelésre, az élet módjának ez igen tisztes nemére, szoktattassanak, és így e’ részben is közeledjenek adózó több társaikhoz, mind pedig azért, hogy bővülvén a’jobbágytelkeket szerezhetők száma, azok számának emelkedése az eladókká teendő jobbágytelkek árát is jótékony arányba emelje, — azon kezdeményt, melyet az 1832/64. t. czikk 6. §nak rendelete az ország lakosinak engede az izraelitákra, mint a’ nép azon osztályára is kiterjeszteni akarják, mely az ország és közállomány terheit a’ többiekkel együtt viseli, ’s minden ebbeli engedményökhez azon föltételt kötötték, hogy a’megvett jobbágytelkeket művelni magok az izraeliták tartozzanak, ez által úgy hiszik eléggé korlátozva vagynak azon káros kihatású következmények, melyektől a’ m. Fő RR. tartani látszanak. A’ jobbágytelkeknek izraeliták általi megvásárlására nézve a’ KR. és RR. épen nem kívánják a’ földesúr megegyezését kizárni, sőt egyenesen azt akarják, hogy e’ részben az 1832/64. t. sz. 7. és 8 §-nak szabályos rendeletei az izraelitákra is egyiránt terjedjenek ki; miután azonban az ország RRdei is múlt 1833. mart, 30 el tett felírásukban oda nyilatkoztak, hogy az általok alkotni szándékozott törvényekből csak lígy báromolhatik a’ nemzetre valóságos és állandó haszon, ha mindennen egyenlően számkivetve lesz az önkény, miután továbbá e’ vezérelv folytában a’ mondatott 4. t. czik. 7. §a a’ földesúr különben szükséges megegyezésének megtagadását egyedül azon esetekre szorítottta, melyekben a’ jobbágy elmozdíttatásának helye van, a’ KK. és RR. nem egyezhetnek meg abban, hogy a’ földesúri megegyezés törvényszabta kúriádnak tágításával annak meg vagy nem engedése, hogy az izraeliták egy vagy más helyen jobbágytelki haszonvételeket szerezhetnek e magoknak? ’s így a’ v. Fő RRek válasza értelmében ama’ lényeges kérdés elhatározása is hogy a’jobbágytelki haszonvételnek olyatén vásárolhatásától a’ földmivelő nép osztályára ,háromló elnyomástól lehet e méltán tartani vagy nem? egyes földesúrnak puszta önkényére bizassék. De szinte nem egyezhetnek meg a’ KK. és RR. abban is, hogy a’ vevő izraeliták az úrbéri telkeket egyedül saját vagy felekezetűk kézimunkáikkal műveljék; mert miután az izraeliták mindeddig nincsenek törvénnyel eltiltva attól, hogy keresztyén cselédeket tarthassanak, a’ m. Fő-BR. által javaslatt rendelkezés törvényhozási világos viszszalépés volna, ’s ha az izraeliták szinte lígy, mint mások esztendős cselédeket, vagy mezei sürgetős munkák idejében napszámosokat szabadon nem fogadhatnának, ezzel ők magok ugyan a’ föld