Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-11-21 / 47. szám

190 művelés és gazdálkodás czélirányos folytatásától, élelmüket kezeik munkájával kereső keresztyén lakostársaik pedig pénz- és élelemkeresés egyik módjától fosztatnának­ meg ; szóval az izraelitáknak tulajdoníttatni czélzott engedvény puszta szavak­ban h­atárzódván, tettleg gyakrabban vagy teljes­séggel nem használhatóvá, vagy legalább föl sem számítható nehézségekbe ütközővé tétetnék, ’s a’ hozandó törvény is jótékony czélját nem érhet­né; azért is a’ KK. és KR. e’ pontbeli javaslatok­hoz általányosan ragaszkodnak. „A­’ 2dik pont­ra: „Annak előleges megjegyzésével, hogy az 1833/0 évi úrbéri törvények az úrbéri telkeket hasz­náló jobbágyokat a’ zsellérektől oly annyira meg­különböztetnék, hogy a’ jobbágyi nevezet alatt is csak az elsőbbeket, nem pedig egyszersmind az u­­tóbbiakat érteni kellene, a’ KK. és RR. nem is­­merhetik­ el, ’s a’ m. Fő-RRnek állításával ’s töb­bek közt jelesen az, 1832/6­4. t. czikk. 6. ’s 7., a’ 6. t. ez. 4., ’s a’ 7. t. ez­­lső §-ai nyilván ellen­kezőre mutatnak, abban, hogy a’ jobbágyoknak en­gedett pálinkafőzés a’ zsellérekre is nyilván ne ér­tessék, a’ KR. és RR. annálfogva nem nyughat­­nak­ meg, mivel azonfelül, hogy az által a’ pálin­kafőzés megengedése egyedül a’ telkes jobbágyok­ra szoríttatnék, ezzel a’ pálinkakazánoktól törvény szerint járó földesúri jövedelem csorbíttatnék; a­­zonfelül továbbá , hogy a’ törvény által nem tiltott szabad keresetet mindenkinek megengedni kell, a’ v­. Fő-BR. ebbeli nézete, mintha a’ jelen pont­ban foglalt világosítással az úrbéri telkeket műve­lő jobbágyok sorsának czélzott javítása ’s telke­ik érdekeib becse csökkentetnék, tettleg azért nem áll, mert a’pálinkafőzés nem gazdagsági, ha­nem szorgalmi foglalatosság lévén, ennek állandó­ul ’s terjedelmesebben gyakorlására nem is annyi­ra az esztendő nagyobb részeiben földeiket mive­lő 's mezei gazdaságot űző telkes jobbágyok, mint a’ hasonló munkáktól elfoglalva nem levő zsellé­rek érkezhetnek, ezek a’ pálinkafőzésből apródon­­kint megzsugorgatott keresményüket tapasztalás szerint vajmi örömest fordítván úrbéri telkek ha­szonvétele szerzésével magoknak a’ házhelyes gaz­dák sorába emelésére, ebből is az úrbéri telkek érdekes becsének nem csökkenése, hanem emelése lesz az eredmény; a’ KK. és KR. törvényjavaslat­­jok e’ pontja mellett is megmaradnak.“ A’ 4dik pontra: „Az 1832/6­6. t. ez. 7 §a­lső szakaszá­nak kezdő soraiban arról rendelkezvén a’ törvény, hogy a’ boltot nem nyitó jobbágy önházánál min­den taksa fizetés nélkül termesztményinek teljes szabadsággali eladását gyakorolhatja, a’ KK. és RR. elfogadják ugyan a’ m. Fő-RRnek am­a’javas­latát, hogy azon jobbágy oly móddal „bármiféle termesztmények és saját készítményinek eladhatá­­sát gyakorolja“, ’s ennélfogva a’ felhívott 6. t. czikk. 7. §a’ lső szakasza kezdő sorainak szerke­zetét ekkép módosítják: „Valamint a’ jobbágy bármiféle tenyesztményeknek és saját készítvénye­­inek (egyedül azokat kivevén, miknek árulásától különös törvény által van eltiltva) akár kisebb, akár nagyobb mértékben ’s menyiségben lehető el­adását ezentúl is minden taksafizetés nélkül teljes szabadsággal gyakorolhatja, úgy a’ bolt’stb.“ , el­lenben ahoz, hogy a’ sóárulás és sóvali kereske­désnek mindenki részire megszoritás és taksafize­tés nélkül megengedése a’javaslati szakaszból ha­­gyassék­ ki, a’ KK. és RR. nem járulhatnak; mert miután a’ szerint, mint a’ KR. és RR. előtt jelen­tetett, több oly eset fordult­ elő, melyekben arról támadtak perre is igazított és elitélt kérdések, hogy a’ jobbágyoknak só áruló boltot nyitniok szabado? vagy ha már ezelőtt boltot nyitottak, ’s attól a’ taksát földesuraiknak fizették és fizetik is, boltbe­li árulásukat, ha úgy akarják, sóra is, és pedig különös fizetés nélkül, kiterjeszthetik évagy nem? a’ törvényhozásnak okvetetlenül rendelkezni kell arról, hogy e’ részben minden önkény eltávozta­­tása végett a’ jobbágyok, földesurak és a’ törvé­nyes bíróságok magokat mihez alkalmaztassák.“ De a’ mit a’ KK. és RR. javaslanak, igazságos­nak is mondják: „mert azonfelül, hogy a’sót csak kis menyiségben vásárolható szegényebb sorsú la­kosok, kik a’ kir. só házakban divatozó szabályok­nál fogva ott egy két fontnyi, vagy még kevesb men­nyiségű sót nem is vásárolhatnak, nem elzárni, hanem szaporítani kell azon rájok nézve jótétemén­nyel élhetést, hogy sót minden időben ’s hozzájok legközelebb vagy épen lakhelyükön csekély men­nyiségben vehessenek, a’ só ilyetén szabad és tak­sa fizetés nélküli árulása — melyre ugyanis semmi kiváltságlevél nem kívántatik — az ország szá­­mos­ részeiben régóta divatoz, ’s annak további ’s általányos divatozásával a’ kir. jövedelmek nem csökkennek, hanem több só fogván akkép a’ kir. sóházakból kereskedés végett vásároltatni, öreg­­bednek; a’ sóárulás továbbá földesúri különös jus eddig sem volt ’s most sem az, és így a’ földesur­­ra nézve az egész dolog just nem sért sőt kü­lön­­séget sem teszen; a’ dugárusok kihágási ’s a’ mértékbeni csalások ellen szükséges őrködés vég­re a’ köztörvényhatóságok és ezek tisztviselőinek törvényes kötelességükben áll, ezeknél fogva te­hát a’ KK. és RR. említett javaslatokhoz továb­bá is ragaszkodnak.“ A’8dik pontra: „Midőn a’ KK. és RR. a’ községek jegyzőinek szerződé­si idő előtti elbocsá­ttathatása korlátozásáról ren­delkeztek, oda terjedt ki gondoskodásuk, hogy az X

Next