Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-07-04 / 27. szám

Il­­ ­ent az ő vesztesége 5000 embernél is többre menne, kinyilatkoztatja, hogy 99 esett el, 795 se­besült meg seregéből. Maroto a’ maga veszteségit 600 emberre teszi csak, ’s innen képzelhetni, men­nyi lehet valódi vesztesége. Fogságba kevés e­­sett, ellenben az ellenségtől elvett ágyuk, mo­zsarak, hadi szerek szá­m­a tetemes. A’ franczia Moniteur jun. 8ka’n Madridból a’ franczia követ­től jun. 2kán kőit telegrafi üzenetet hoz, melly szerént a’ hivatalos hírlapban megjelent kir. vég­zet a’ cortest eloszlatja, ’s az újat sept­ ljére hív­ja össze. A’ Moniteur máj. 29ről Cam­predonból egy sürgönyt közöl, mellynek tartalma szerént a’ carlosiak máj. 27-én reggeli 10 órakor foglalák el Ripollt (Cataloniában) ; az őrsereg nagy része erőssen vitézül hullott el, maradéka pedig a’ pa­rancsnokkal St Péter egy házába vonult, ’s ott adta fel magát; több mint 900 ember esett el. 28- kan az egész város felgyujtatott; borzasztólag ke­­gyetlenkedtek a’ Carlosiak; egy házban 25 as­szony keresett menedéket, ’s mind szuronyokkal öldöstettek le; egy anya öt kisdedét védve esett el, miután azokat karjai közül kiragadva puska­ágyakkal látá agyon veretni, egy gyermek a’ má­sodik emeletű ablakból vettetett az utczára, ’s an­­yja a’ védelmezésekor kapott sebekben halt meg. Espanya gróf Ripoll romjain egy karót üttetett fel ezen felírással: „Itt áll Ripoll.“ Espartero Or­­dunya bevétele óta egy puskalövést sem tön. A’ carlosiak közt ujonti viszálkodás kitörését vár­ják. Maroto a’ kegyelemből kiesik, ’s közvéle­mény aligha erőszakkal nem fog ellene élni. Na­­varrában egész zászlóaljak engedetlenek lőnek iránta, midőn azokat Durangóba rendeltetett. Hír szerént katonai zendülés is tört ki Esteilaban, mi­­alatt ezen jel­szó: „Halál Maratora“ is hal­latszott volna. Diego Leon tábornagynak e’ felől értesitetve kelle lennie, miután még az nap Estei­­lához két három órányira nyomult. n­­agy britannia. Az alsóházban jun­ 3kán J Russell 1 Canada iránti rendszabályait fejtegette részletesen. O a’ kanadai ügyek elintézésére két határzatot ajánl: 1) a’ ház czélszerünek véli alsó és felső Canada tartományok­ törvényhozási egyesítését, alapítva azabad, és képviseleti kormány elveire, mellyel úgy kell vinni, hogy általa az egyesitett tarto­mány jóléte, ’s elégültsége lehetőleg gyarapitas­­sék. 2) Czélszerü az alsó kanadai főkormányzó, és külön tanácsra múlt üléskor parlamenti végzet ál­tal ruházott hatalmakat még 1842ig, netalán ta­nácsosnak látszó változtatásokkal fentartani. Jun­ aki ülésében e’ háznak ezelőtti nevezetes tagja Macaulay ur vezettetek be, ki Abercrombi* helyébe választaték meg az edinburghiaktól, min­den ellenzés nélkül köz egyezéssel. A’ reform úgy úgy mond a’ Courier benne nevezetes szónok­ra tett szert, minő az alsóházban mindenek felett szükséges. Mint hallik Ludlow grófságban is vá­lasztási győzelemre törekednek a’ reformerek, ’s tán számolhatnak is rá. — Macaulay megvá­lasztása Edinburghban, minden esetre nevezetes tünemény; neki kívánnak átadni az alsóház vezér­letét, mit jelenleg Russel­l. viszen. Macaulay kétség kivül Anglia egyik legnevezetesebb férfia. Mint szónok igen magossan áll ; Brugham lord­nak mit sem enged, sőt nálla gondolat — dúsabb. Keletindia új törvénykönyvének ő a’ szerzője, mellynek érdemét egyébiránt a’ körülményekhez kell mérni. A’ M. Post szerént az orosz n her­­czeg egy hónapi Londonban tartózkodása alatt 20,000 font sterlingnél többet ajándékoza el jóté­kony alapítványokra. A’ M. Chronicle újabb szá­maiban sokkal kimélőbb a’ ministerium iránt, mint volt. Közelebb igy ir: „Teljes szívünkből sze­rencsét kívánhatunk a’ nemzetnek ném­elly elő lé­pésekhez a’ reform pályáján, mellyek kevés idő múlva mutatkozni fognak. A’ titkos szavazati kér­dés nyilvános kérdéssé tétetik. Nem sokára re­méljük más határozatok közölhetését is, mellyek a’ ministerek, és reformerek közt, az eddiginél jobb egyetértésre mutatnak. Vajha a’ kabinetben a’jó elv ezentúl is győzedelmes, és uralkodó ma­radna.“ A’ Standard szerént Melbourne lordnak a’ ministeriumbéli kilépése minden pillanatban vá­­ratik, ’s már rég bekövetkezett volna, ha némelly alsóbb rendű politikai kérdések nem tartoztatták volna Normanby marquist az első ministerség ált vételétől. O’Connell a’ birminghami chartisták­hoz máj. 30-án levelet intézett a’ júniusi levelek­ből ezen mottóval : ,,A’ politikában csak egy va­rázs erő uralkodik, neve: jogszerű cselekvés,“ szemökre vett kizáró rendszerek oktalanságát, mellyel a’ felsőbb osztálybeli reform­barátok ro­­szalnak, inti őket, ne fognának physicai erűhez, hanem vele, is a’ reformerekkel egyesüljenek azon hozzátétellel, hogy felhagyván az általános szava­­zati jog kérésével követeljék minden ház tulajdo­nos részére azt, hová soroztatnának a’ kézmive­­sek, és oktatók; továbbá, hogy a’ képviseleti vi­szony a’ népességre alapitassék, ’s ne légyen ezen túl 200 lakossal biró helységnek annyi kép­viselője, mint Birmingham, vagy Manchesternek. A’ franczia Moniteur következő telegrafi sürgönyt közöl Londonból jun. 18ról. ,,A’ francziaország ügyvivője a’ kül’ ügyek ministeréhez. Az april. 19-ei szerződések megerősítései e’ nap minden X

Next