Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1839-07-11 / 28. szám

114 összeeggyezett gonosztevők közül eggyik a’ fegyvert elragadja, a’ hajdú őrt főbe ütötte, egy­­gyen kívül, mindnyájan rá rohantak, ’s csak nem halálra sebzettek. — A’ részvétlen gonosztevő, e’ borzasztó tettnek tanúja, lármát ütött, mire lárma harangok kongattak meg, a’ néptömeg ös­sze özönlött az elillantakat fürkészendő — kik azon a’ héten mind elfogattattak, ’s már ma két­szeresen szenvedik érdemlett büntetésüket. Sepsi Zoltán jul. 4kén. Folyó év’junius’ 30 dika méltán gyászos emlékét hagyd közöttünk, midőn délutánni 4 óra tájban, a’ hanyatló nap’ derült ábrázatja komor felhőkbe borulva, egymást ketté vágó villámokat kisérő szünetlen menydör­­gések, borzasztó zugás közt adák hírül a’ nagy veszély közeledését. — Jég zápor kezde omlani Kálnok falu ősz határa’ közepe tájján ; elseperve ott, nem csekély terjedelmű helyen mindent, fe­lénk N. Keletnek indula, ősz határunk leve dü­he’ köz­pontjának martalékává,­­földre tipord azt merőben, alig hagyván egy falu egész évi véres verejtéke gyümölcseiből annyit, mennyi ta­lán egyszeri éhsége lecsendesitésére is szűkön lenne kielégítő — diónyi nagyságú jegek, ’s na­gyobbak repülve a’ szél szárnyain zúzták szét a’ faluban a’ ház ablakokat, tördelték le az élő fák’ ágait, — szóval, tevének pusztává mindent. — Tetézé a’ nagy csapást még az is, hogy tavaszi határunk gyengébb terméseiből épen semmi, áta­­lánosan igen kevés maradott. Részesültek e’ pusztulásból kissebb, nagyobb mértékben a’ szom­széd helységek is, név szerént Árkos, Kőrispa­tak, Kálnok, Rodak, Gidófalva, Martonos, Foros, faluk; különösen a’ dúló elemet­ súllyá tollúnk Étfalvának tartván, ott is a’ faluban okozott te­temes károkon kivü­l, mind az ősz, mind a’ ta­vasz határ’ terméseiből többet semmivé tettek fele részénél. — Sőt bizonyos adatból tudjuk, hogy tőlünk észak-keleten, csaknem azon arányt tartva mellyel nálunk dühöngött, ugyan azon napon és órában Kézdi-Vásárhelyt ’s környékében számos falukon, és határaikon is, felszámithatatlan káro­kat, okozott a’ pusztitó viharral párosult jég eső. Epen akkor, midőn a’ közelebbi két évek silány termése miatt a’ szomszéd Moldova és Oláhor­szágokból, nem kevés adósság — lakással hordott gabonával csak alig mentődék meg a’ Három­széki népnek egy része az éhes hálástól; akkor, midőn a’ tavaszi szűk reménynél kétszeresen bő­vebb aratásnak valának egy nehány hetek alatt örülendők, annyi helységeknek egyszerre, a’ szo­morú ínséggel nézni szembe­­­ minő nagy csapás!! Ezen hónap 19.­20. 21. 22. és 24ik napjain tartatott az itteni ev. ref. főoskolájában a’ fel­sőbb tudományokat hallgatóknak nyári közönsé­ges megvizsgáltatások. Ezen oskolai évben a’ theologiai tudományokat és görög nyelvet hall­gatók száma volt 21; a’ törvényt és természeti tudományokat hallgatták 74; a’ bölcselkedés és történet tudományt 76. Jeles volt a’ többek közt az alig más fél év előtt keletkezet muzsikai egye­sület próbatétele 25 dikén nagy számú mind két nembeli, ’s minden rendű hallgatók jelenlétében Kuna Antal vezérlete alatt, a’ különböző ope­rákból választott, úgy az igazgató által szerzett darabok élénk tetszés jeleivel jutalmaztattak. A’ főoskola közelebbről hivatalától önkérésére fel­mentett rector közoktatója Tu­nyogi József he­lyett rectornak Salamon József, ki helyett a’ paedagogiarchai hivatal, vagy az alsóbb osztál­lyokban a’ gyermekek nevelésére és tanítására feli­gyelés Szilágyi Ferencz közoktatóra bí­zatott. (E. H.) m Pozsony jun. 24-én. Ő Felségük’ kegyes­sége ’s minden szivet lebilincselő nyájas leeresz­kedése a’ tegnapi napot a’ pozsonyiakra nézve ö­­rökre felejthetetlenné tette. Ugyan is alig nyílt m­eg a’ legszebb idő’ kedvezése mellett az esti népmulatságok’ órája, m­ellyekkel egyszer’s mind a’ Felséges uralkodó Pár iránti legmélyebben ér­zett hódolat’ kimutatása vala egybekapcsolandó, ő cs. k. Felségök fényes udvari kiséretökkel e­­gyütt legelőször is a’ hidmelletti ligetbe kocziz­­tak, hol hintáikból kiszállva, a’ hullámzó örömit­tas néptömeg közt ő Felségök az egész liget’ bel­seje’ minden sétányait bejárni kegyeskedtek, meg­újulván e’ közben a’ nép’ örömének kifakadásai. Innen ő Felségök a’ népnek ingyen bemenet mel­lett tárt arénába mentek ’s itt az egész darabot kivárva mulatónak, a’ midőn különösen Császárné ’s Királynénk’ vig kedve volt szembetűnő; elmen? tökkor majd szűnni nem tudó éljenriadás követte ő Felségüket. A’ hídnál két rendbeli hadi zene (a’ Sándor Császár’ nevét viselő gyalog? ’s Men­gen vasasezred’ hangászkara) köszöntő ő Felsé?­göket az ismeretes népdallal. Később Felségeink kiséretökkel együtt a’ kaszárnyát látogatók meg, hol az ezredes Pacassi báró’ felékesített erké­lyéről a’ ligetben meggyujtott tűzjátékot szemlé­lők. Bájoló ’s fenséges volt szemlélni a’ fénye­sen kivilágított hidat a’ hullámzó néppel felüle­tén , mellynek zajgó örömszózatait csak a’ parton levő gőzös’ taraczkainak durrogása szakasztá fél­be. Elmúlván a’ tűzjáték, mellynek minden sza­kaszai közben a’ két hadi zene játszék, ő Felsé­gök azon rendben mint előbb 's ugyanazon élénk­ség’ közepette a’ sétatér felé kocsiztak, hol már a’ pompás kivilágítás közben játszó zenekar vára-

Next