Erdélyi Lapok, 1913 (6. évfolyam, 1-13. szám)

1913-01-04 / 1. szám

Erdélyi Lapok társadalmának szervezése, tömörítése , és ez a gazdakör , ha itt idők folyamán már össze­szoktak az emberek, tovább szerveztetnek: fogyasztó, hitel, értékesítő, állatbiztosító, ko­sárfonó stb. szövetkezetben , amilyen kötöt­­tebb szervezetre a faluban épp szükség van. Elősegíti a falusi kisgazdák felszerelését jobb állatokkal, gyümölcsfákkal, gépekkel, vetőmaggal stb. a haladás okából tanítják őket téli felolvasásokon, tavaszi határjárá­sokon, szántóversenyeken, állat- és termény­kiállításokon s csoportos tanulmány-kirándu­lásokon — de mindez csak a tevékenység vázlata, mert száz és módja kínálkozik a falu boldogításnak — ott, ah­ol a nép maga is akar. Így, hál’ Istennek, ma már a Szé­kelyföldön közszükség a kirendeltség, de újabban Szilágy, Alsófehér, Tordaaranyos, Kolozs megyékben mind nagyobb tért hódít... Ez a hivatal a földmivelésügyi miniszté­rium szíve: itt igaz szívből meghallgatnak mindenkit ; s ha lehet, azonnal és szívesen segítenek minden község baján, ha oláh — ha szász! A szív kamrája a miniszteri ki­­rendeltségek s minden megyében ott pul­­zálnak az őrszemek: a kirendeltségi meg­bízottak, a vármegye legkeresettebb emberei. Az erdélyrészi kirendeltségnek vezetője Marosvásárhelyt dr. Koós Mihály miniszteri osztálytanácsos. Hazarészünk 10 vármegyé­jének állami népsegítő tevékenységi szálai futnak össze kezei között, amely kezek soha­sem kérnek, mindig csak adnak, de csak óvatosan, az igazán szűkös helyekre s min­dig avval az igével: szívesen viszlek falu, de magad is mozogj ! Talán húsz év óta munkája a földmivelés­ügyi minisztériumnak, már a mai modern állategészségügyi közigazgatás megteremté­sénél kitűnt szervező tehetségével s így egy decennium előtt hathatós munkatársa lett az első kirendeltségi vezérnek, Sándor Já­nosnak, eltávoztával pedig méltó utódja. Mert ha nem lett volna sikeres a Székely kirendeltség működése, nem kérték volna a vármegyék az akció kiterjesztését, s az ős­négy székely megyéhez még 6 erdélyi megye nem csatlakozott volna. Egyik jellemvonása Koós Mihálynak tiltakozó szerénysége — s talán nem is került volna arcképe a lap élére, neve a sorok fölé, ha nem épen mostanában (november 10.-én) zajlott volna le Szucságon egy járási gazdaünnep, kiállí­tás és gazdagyűlés keretében Kolozs megye első népházának felavatása, ami méltó keret volt a községnek azon intim ünnepéhez, ami­dőn igaz szívvel tisztelték meg Koós Mihályt — a községi díszpolgári oklevéllel. E lapok hasábjain is legalább meg kell emlékeznünk a szucsági ünnepről, annál is inkább, mert ez évre a marosvásárhelyi kirendeltség ketté osztatván : egy része Kolozsvárt állíttatik fel, így közelebb figyelhetjük működését. Ezért a legjobb reményekkel üdvözöljük s műkö­déséhez sikert kívánunk. Agrárius. Várt levél, rarararararararara Édes anyám, édes anyám, a postát már nem Vártam három egész betet, [várom ! Hogy elküldje a levelet, Most ha n­em jő, se bánom. Édes anyám, édes anyám, ne hodd, b°9y fáj a Fájt az három egész betet, [szívem! Amíg vártam a levelet, Most már nem fáj semmi sem. Édes­anyám ,édes­anyám, de ha mégis eljönne Az a levél, annyit várva, Ráismersz te az írásra, Akkor mégis add ide. Édesanyám, édesanyám, nem mintha megszeret­ Hidd el, hogy már nem szeretem,­­ném ! Hiszen majdnem elfeledem. Csak­­ kiváncsi vagyok én. Kis Alexandrin. QOA AZ ELSŐ ERDÉLYRÉSZI „MESSENGER a qa ZCHI BOY“ VÁLLALAT TELEFONSZÁMA ro 400

Next