Erdélyi Munkásnaptár, 1947
Zoltán Ferenc: Útban a szocializmus felé
latban a szocializmus felé Írta : Zoltán Ferenc A világ diplomatái most főzik boszorkányüstjükben az emberiség jövendőjét. A békére vágyó népek feszült idegekkel figyelik, mi fog kikerülni az üstből, milyen sorsot szántak nekik, sikerülni fog-e olyan megoldást találni, amely biztosítani tudja a népek közötti békés együttélést, vagy pedig újból — az elmúltnál még nagyobb — szerencsétlenség felé sodródunk? Az izgalom érthető. Harminc éven belül két szörnyű háborút éltünk át annak minden velejárójával, éhséggel, nyomorral, szenvedéssel. Józan elmével el sem képzelhető, hogy akadjon ember, aki még egyszer háborút akarna. Különösen nem akarhatják ezt azok a dolgozók, akik a háború minden terhét viselték. A századeleji háborús készülődések, a fegyveres erők szünet nélküli fokozása csak úgy volt lehetséges, hogy az adóterheket is állandóan fokozták s ezáltal a dolgozó emeberek életerejét szívták el. Maga a háború még hatványozottabb mértékben vette igénybe az emberek teljesítőképességét, sőt a dolgozó tömegek millióit is elfogyasztotta, hogy a háború elmúltával ugyancsak a néppel fizettessék meg a háború okozta károkat. Úgy látszik, csődöt mondott az a példabeszéd, hogy „saját kárán tanul az ember“. Alig húsz esztendő után — még az első világháború sebeit ki sem heverve — újból befogatta magát az ember, a „teremtés koronája“, a háború szekerébe, hogy vadállatokat megszégyenítő kegyetlenséggel ölje halomra embertársait. Önként kívánkozik ajkunkra a kérdés: mi értelme van mindennek? Hogyan történhet ilyesmi a huszadik században? Hogy van az, hogy a tömeges emberirtásra mindig jut elég pénz, energia, áldozatkészség, de ha arról van szó, hogy az ember boldogulásának előfeltételeit megteremtsük, mindez eltűnik ? Pedig nyilvánvaló, hogy a háborúra pazarolt energia tizedrészével is „paradicsommá“ változtathattuk volna ezt az öreg sár tekét. A technika mai fejlettségi fokán rövid néhány év alatt valóságos Eldorádót lehetne teremteni ezen a földön. A tudomány újabb és újabb felfedezései ezt a folyamatot még jobban meggyorsíthatják. A föld megtenni a magáét, ha megművelése ésszerű módon történik, ha megfelelő csatornázásról gondoskodunk, ha célszerű öntözőműveket létesítünk; a gyárak szinte határtalan mennyiségben onthatnák a gépeket, közszükségleti cikkeket és minden javakat, amelyek még a sokszorosan felfokozott igényeket is kielégíthetnék, ha ... Igen! Ha ezt a „ha“-t, mely annyi lehetőségnek áll útjában, eltávolítanák az útból, sok bajtól megóvnák az emberiséget. (Ha) megszüntetjük a termelőeszközök magántulajdonát, (ha) nem a profit nagysága határozza meg, hogy mikor, mit és mennyit termel