Média - Heti sajtószemle, 1993 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-07 / 1. szám

2. Kisorsoltuk a színes televíziót (folytatás az 1. oldalról) - S a csoda mégis bejött. Mióta olvasója az Erdélyi Naplónak, Médiának? - Újságolvasó ember vagyok, általában rengeteg sajtóterméket böngészek át, az első betűtől az utolsóig. Az Erdélyi Naplónak nem vagyok előfizetője, de megjele­nése óta minden számot megvettem, s a horoszkópon kívül mindent elolvasok. Tudja nem hiszek a babonákban. - Talán ezért nyert? - Lehet. Ám sokkal jobban kedvelem a színes riportokat, politikai kommentá­rokat. - Ön politizáló alkat? - Szeretem tudni azt, hogy mi zajlik körülöttem, de azt hiszem, a közéleti politi­zálás távol áll alkatomtól. - Van-e színes televíziója? - Nincs. Azaz most már igen. S el kell mondanom, hogy a családom és jómagam is nagyon-nagyon örülünk. Ez egy roppant kellemes meglepetés volt. -Jövőre újra játszani fog velünk? - Természetesen igen. Habár most már nagyon kevés a nyerési lehetőségem. De nem számít, ha a lapjuk újra ugyanolyan jó lesz, mint az 1992-es esztendőben volt. (Lapunk első oldalán Marián Antal felvételei a sorsolás és a televízió átadásának pillanatait örökítették meg. ) MEDVE­ LAKODALOM A rajz Keresztes Dóra illusztrációja Szilágyi Domokos Medve­ lakodalom című gyermekvers-válogatásához (Zenit Könyvek, 1990) Ilyenkor, év végén, harmadik évfor­duló körül leltárt készít az ember. És szám­­baveszi az országot is, ahol él. És arra a meg­győződésre jut, hogy nem ő maga tudathasa­dásos, hanem két Románia létezik: az egyik látható, a másik láthatatlan. És a láthatatlan Románia ellen annyit tehet, hogy elmormol­ja a varázsigét, amelyet a Formula As legfris­sebb száma ajánl a rontás ellen: afronidas, malicurs, urat, aperus, burgasis, venit, ser­­cani.­­•“ Remélem, nincs nyomdahiba ben­ne, mert akkor mit sem ér az egész. CÉT" Vége hát a rendkívül különös és kétértelmű nyomdászsztrájknak, amely bizony megnö­velte telefonszámlánkat: ha tudni akartuk, hogyan emlékeztek meg a temesváriak a ma­guk ellopott forradalmáról, fel kellett hív­nunk odavalósi barátainkat. Akárcsak há­rom évvel ezelőtt.­­•" Szerintünk Romániá­ban be kellene vezetni a postagalamb-szolgá­­latot. A Románia libera megjelent a sztrájk idején, négy oldalon, kis példány­számban, más nyom­dában. Leközölte az Azi szerkesztőségének szokatlan ajánlatát: a nyomdászsztrájk idejé­re, abból a célból, hogy ne haljanak meg a nagy napilapok, egyet­len 16 oldalas újságot kellene megjelentetni, az Azi nyomdájában, a­­mely kiadványból két­­két oldal illetne egy-egy újságot, beleértve persze az ajánlattevő Azi-t is. Nos, nem tu­dom, milyen szándék szülte az ötletet, csak arra gondolok, milyen egyedi termék lett volna egy ilyen vegyesfelvágott, amely egyet­len számban egymásnak tökéletesen ellent­mondó látásmóddal, információkkal óhajtot­ta volna eligazítani bonyolult politikai éle­tünkben az olvasót. Lássunk most három címet, kettőt a Cotidianulból, a harmadikat a Románia haőerá­ból. A mártírok nem bocsá­­tanának meg. A forradalom halála és a resta­uráció kezdete, Temesvár: Az egyetlen ver­senyző győzelme. Persze, azért a temes­vári győzelem is kétes: lám, december 15-én hajnalban felgyújtották az ottani December 17 nevű szervezet székházát, majd ugyanaz­nap este 10-kor valaki - valakik? - meggyil­kolták Silvian Baicant, a temesvári forradal­om egyik ismert és a posztgyekabristák szá­mára kellemetlen személyiségét. ”#“ És a legborzasztóbb az, hogy immár nem is cso­dálkozunk, ha sose derül ki, kik gyújtogat­tak, kik gyilkoltak. t­t. A Románia liberá két számában interjú olvasható Nicolae Militari, tartalékos tábornokkal. A tábornok azt állít­ja, hogy azokban a decemberi napokban Bu­karestben egyetlen helikopter szállt fel, és­pedig az, amely­ az elnöki házaspárt menekí­tette. Lehazudja a helikoptereket is az égről, hiszen mi a saját szemünkkel is meggyőződ­tünk, hogy itt röpködtek a fejünk fölött. S ha már egyenruhásokról van szó, hadd em­lítsük meg azt az írást is, amelyet az Eveni­­mentul zilei közölt, még a sztrájk előtt, Raf­­fay Ernő, a magyar Honvédelmi Minisztéri­um államtitkárának sajtóértekezletéről. Be­számolt róla, hogy Cheler vezérezredes sze­rint az erdélyi IV. hadseregben 15 százalék körül van a kisebbségi tisztek aránya. Ugyanezzel kapcsolatban viszont a marosvá­sárhelyi Oprea őrnagy azt a választ adta, hogy 5,2 és 6,9 között van a százalék. Ha aka­rom vemhes, ha nem akarom, nem vemhes. Tele vagyunk kérdésekkel, mint mák­szemmel a mákfej. Talán Ion Jugui-hoz, a Magazin című szenzációhajhász hetilap szerkesztőjéhez kellene fordulnunk, aki - írásaival bizonyítja - munkaidejében űrlé­nyekkel társalog, olvasói kedvéért. Ő talán ilyen kozmikus segítséggel, megválaszolhat­ná a Románia libera feltette egyik kérdést: milyen hamvvedvet akarnak elhelyezni Te­mesváron, a Gyoroki úton emelt emlékmű mellett, mikor tudvalevő, hogy a krematóri­umban elhamvasztott 43 temesvári forradal­már hamvait egy csatornába dobták. Tőkés László neve el-eltünedezik a román sajtóbeli visszaemléke­zésekből, úgyszintén a decemberi magyar vér­tanúké is. A Romá­nia libera közli a Radio Rosszijaba­n elhangzott megállapításokat a dec­emberi eseményekről, a mai Romániáról. Egy orosz rádióadó eredeti demokráciánkat egy­szerűen nacionalista­hazafias szocializmusnak nevezte. Jó, mi? 00" Ezer leva lefizetésével a bolgárok igazo­lást kaphatnak, hogy nem voltak besúgók. Ez is olyan furcsa, inkább a besúgók névso­rát kellene közölni, ingyen. A népszáj újabban forradalmár-bárcának nevezi azo­kat az igazolványokat, amelyeket még min­dig osztogatnak a decemberi események résztvevői számára, akik között nem csak forradalmárok voltak, sőt. Az Evenimentul zilei szerint Iliescu elnök immáron nem sze­mélyesen az illetőknek, hanem a szerveze­teknek adja át a diplomákat - elkerülendő, ugye, némely kínos szitu, amikor is az illetők nem vették át választottunk kezéből a pa­pírt. Kiváló módszert vezetett be két bu­karesti román író könyvek lanszírozásához: az illető művet a MIRAD mészárszékben in­dították útjára, egy darab nyers hús kísére­tében. Ebben az esetben vajon melyik volt a csatolt áru? Angliában 3000 fontba kerül egy román gyermek örökbefogadása (majd­nem a legolcsóbbak a román gyerekek), az Evenimentul zilei beszámol róla, hogy valaki havi tíz lej nyugdíjat kap, a Románia libera szerint viszont a legmagasabb munkanélküli segély havonta 113.935 lej. A román ha­tárőrök elcsíptek két besszarábiait, aki pénzzel bélelte ki ruháját - a hölgy kétmillió, a férj pedig 3 millió lejt viselt magán. Ar­ról is beszámol a Románia libera, hogy a Te­mesvár Társaság idei díjai Corneliu Copo­­sut, illetve Iliescu elnököt illetik: előbbinek 100 ezer lejt, utóbbinak a Sarló és a kalapács érdemrendet ítélték oda. ‘Tszító&Cl

Next