Erdélyi Riport, 2003. július-december (2. évfolyam, 26-50. szám)
2003-11-06 / 44. szám
Az intézmény létrehozását szintén az előző magyar kormány finanszírozta, tulajdonjogi státusát tekintve a Székelyudvarhelyért Alapítvány birtokában áll. Mádl Ferenc elismerően vélekedett az intézmény működéséről és fontosságáról, majd a fogadására összegyűlt hallgatóknak tartott kis jogi előadást - ezúttal mint egyetemi tanár. Az így is elcsúszott program miatt párbeszéd nem tudott létrejönni a diákok és az „előadó” között, de mint az egyik diák megjegyezte, „ez a következő óra anyaga lesz”. Az udvarhelyi emberek a MÜTF előtt is kíváncsiak voltak Mádl Ferencre és Dalma asszonyra, száznál többen várakoztak az alkonyatban — nem hiába. A rövid állófogadás után a díszvendégek újra kezet nyújtottak az őket üdvözlő embereknek, meghallgatva néhány jókívánságot és újabb meghívást Székelyudvarhelyre. Ezután a városnézési program a Szent Miklós-plébániatemplomban folytatódott, ahol Kovács Sándor főesperes fogadta a küldöttséget. Törvénytelen névadás, államfői szentesítés? „1940 óta nem járt magyar államfő a székely anyavárosban, ez mindent elmond erről a látogatásról. A köztársasági elnök hozta az anyaország üzenetét, üdvözletét, a törődését, és mi arról biztosítottuk a köztársasági elnök úron keresztül az anyaországi testvéreinket, hogy számíthatnak ránk a keleti végeken, számíthatnak a székelyföldi magyarokra” - vélekedett Szász Jenő polgármester az államelnöki látogatásról. A polgármester nem részletezte, miben kell számítaniuk a magyarországiaknak a „keleti végeken” élő székelyföldi magyarokra. Székelyudvarhely megtartó erejét viszont annál inkább dicsőítette a látogatás fénypontjaként szolgáló névadó ünnepségen: „Olyan városban élünk, ahol a statisztikai adatok és a köznapi élettapasztalatok szerint is a legerősebb a szülőföldön megtartó magyar erő”. A Polgármesteri Hivatal dísztermének névadó ünnepségén, mely után a terem Szent István nevét viseli, Szász Jenő nem mulasztott el bíráló utalásokat tenni az RMDSZ-re: „Ebben a városban nem lehet elhitetni az emberekkel, hogy nincs alternatíva”. „Erdélyben, békeidőben tizenhárom év alatt az apró lépések politikája oda vezetett, hogy útközben negyedmillió magyart elvesztettünk.” Mindezek mellett a legnagyobb tetszést a kettős állampolgárságról tett kijelentése nyerte el: „Sajnálom, hogy a romániai magyarság kettős állampolgárság iránti igényét Elnök Úrnak hivatalosan nem tolmácsolták azok, akiknek ez kötelessége lett volna. Biztos vagyok abban, hogy a szülőföldjén boldogulni akaró székelyudvarhelyi lakosság — az erdélyi magyarsággal együtt - igényli a kettős állampolgárságot.” Diplomatikusabb hangvételű volt Mádl Ferenc államfő beszéde, melyben igyekezett mellőzni véleménynyilvánítását az erdélyi magyar politikai élet belső ellentéteiről. Hasonlóképpen nem foglalt állást a két nappal korábban Sepsiszentgyörgyön megalakult Székely Nemzeti Tanáccsal kapcsolatban. Mind Csíkszeredában, mind Székelyudvarhelyen ehelyett arról beszélt, hogy „Magyarországnak törlesztenie kell a határon túl élő sok millió emberrel szembeni adósságából, kötelessége, hogy hathatósan segítse a kisebbségi magyarság megmaradását szülőföldjén, kultúrájának fejlesztését, ennek érdekében szoros partnerséget kell kiépítenie Romániával”. Az ünnepség végén felavatták Barabás Edit szobrászművész alkotását, a Szent István-mellszobrot, és a Díszterem hivatalosan is felvette az államalapító király nevét. Most már tábla hirdeti: a szobrot állította Szász Jenő, felavatta Mádl Ferenc. Ladányi László, az Udvarhelyi Városi RMDSZ elnöke lapunknak a látogatással kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „Számunkra rendkívül nagy öröm, hogy a Magyar Köztársaság elnökét Székelyudvarhelyre meghívhattuk. Az elnök úr többször kijelentette, hogy ő az egység hírnökeként jön Erdélybe, ez külön örömmel tölt el, hiszen tudjuk, hogy az RMDSZ célkitűzései is egyértelműen azok, hogy az erdélyi magyarságot itthon megtartsák, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az egységben marad. A helyi szervezési hiányosságnak és semmiképpen sem az elnök úr stábjának tudható be, hogy sajnálatos módon az önkormányzati testület tagjait nem hívták meg erre a rendezvényre. Rendkívül furcsa, kicsinyes és politikailag minősíthetetlen dolognak tar- Sokan várták az államfőt a Küküllőszálló előtt is ***'■.iMrt