Erdélyi Riport, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

2004-06-10 / 23. szám

Szavazatok és legitimáció lpzártakor még nem állnak rendelkezésünkre a hiva­talos eredmények, de már látható, hogy a helyható­sági választásokon a romániai magyarság ismét bi­zalmat szavazott érdekvédelmi szervezetének. Már az első forduló után az eddiginél negyvennel több erdélyi településen magyar ember került a polgár­­mesteri székbe, és mind a helyi, mind a megyei taná­csokban a tulipános listák megszerezték a lakosság arányával megegyező vagy annál is több mandátum­számot. Zsombolyán például, ahol a magyarság lé­­lekszáma a lakosság mindössze 15 százalékát teszi ki, az RMDSZ polgármesterjelöltje a szavazatok több mint kétharmadát szerezte meg. Persze a legna­gyobb elégtételt Funar megbuktatása jelentette, és ebben is oroszlánrészt vállaltak a magyar választók azzal, hogy bevitték szavazataik­kal a szociáldemokrata Rusz a második fordulóba. Bár a statisztikák az RMDSZ egyértelmű választási győzelmé­ről beszélnek, a sikerek ellenére a győzelmi mámor nyomait sem lehet tapasztalni. Ennek az oka abban keresendő, hogy a Szö­vetség marosvásárhelyi és szé­kelyudvarhelyi eredményei a várakozáson alul maradtak. Ma­rosvásárhelyen Kelemen Atillá­val szemben Dorin Florea, Székelyudvarhelyen Ladányi László ellenében Szász Jenő tarthatta meg polgármesteri címét. Bár a két helyzet alapjában véve lényegesen eltérő, ha job­ban a dolgok mögé nézünk, mégis sok hasonló eleme van. A lényeges különbséget az jelenti, hogy míg az egyik városban román jelölt versenyzett magyar je­lölttel, addig a másikban két magyar jelölt között dőlt el a küzdelem. Hasonlóságot vélek felfedezni abban, ahogyan a helyhatósági választásoktól idegen politikai szempontok érvényesültek mindkét hely­színen. Dorin Florea mögött ugyanolyan elkesere­déssel sorakoztak fel a román nacionalista erők, mint amilyen elszántsággal támogatta Szász Jenőt a E­­desz. A tét egyik esetben sem az volt, hogy a két te­lepülésnek jó gazdája, avatott vezetője legyen, ha­nem az, hogy ne győzzön az RMDSZ-es jelölt. Ha­sonló helyzetekben a módszerek sem különböznek: Florea és Szász tisztázatlan forrásokból finanszíro­zott, populista elemekben gazdag, csúsztatásokra épített kampánya bizonyult eredményesnek. Úgy tűnik, az RMDSZ még nem találta meg ennek a gát­lástalanul agresszív stílusnak az ellenszerét, s nem találta meg azokat a hiteles személyeket sem, akik meggyőzhették volna a választókat a változás szüksé­gességéről, akik különben mindkét településen RMDSZ-többségű helyi tanácsra voksoltak. Bármennyire is presztízsértékű a marosvásárhelyi és a székelyudvarhelyi eset, a romániai magyarság hosszú távú és stratégiai jelentőségű érdekei szem­pontjából nem bír különösebb jelentőséggel. Az el­ért eredmények fontosabb üzenete az, hogy bizal­mat kapott az RMDSZ egységpolitikája. Hogy a magyarországi mintára, ideológiai, pártszimpátiák mentén folytatott elkeseredett megosztási kísérlet jobbára kudarcot vallott. Az al­ternatívaként jelentkező, a Ma­gyar Polgári Szövetség által tá­mogatott független jelöltek álta­lában csúfosan kevés szavazatot szereztek, annak ellenére, hogy a választási kampány során első­sorban magyarországi barátaik­tól a súlyuknál jóval nagyobb média- és politikai támogatást kaptak. A választási sikerek visszajel­zésként igazolják, hogy az RMDSZ megtalálta a kisebbségi politizálás politikai alternatívái között a legkevésbé rosszat, és a leginkább hatékonyat, eredményeset. Si­került olyan pozíciót kivívnia a romániai és az euró­pai politikai palettán, amelynek hozadékai a választók számára is érzékelhető módon megmutatkoznak. Az erdélyi magyarságnak az RMDSZ-re leadott szavazatai talán a jövőt is alakíthatják, úgy, hogy vég­re az ellenfelek is megértik, a demokráciában a leg­főbb legitimációt éppen ezek a négyévente leadott szavazatok jelentik. Az RMDSZ az erdélyi magyar­ság legitim érdekvédelmi szervezete. Ki az, aki ezek után ezt kétségbe vonja? Úgy tűnik, az RMDSZ még nem találta mag annak a gátlástalanul agresszív stílusnak az ellenszerét, s nem találta mag azokat a hitalas szamélyokat sem, akik meggyőzhették volna a választókat a változás szükségességéről Stanik István

Next