Kolozsvári Szemle, 1916 (2. évfolyam, 27-48. szám)
1916-07-02 / 27. szám
(Bors László: Új birtokpolitika földbirtok az állama, csak haszonbérbe adja ki az arra érdemeseknek. Erre pedig mindenki érdemes, aki a modern kor szellemét megértve a földjáradékot, becsületes uton fokozni tudja. A magyar nép összes bajai a kivándorlásba földéhség, a kulturáltanság sőtne tessék nevetni a nemzetiségi kérdés is meg lenne oldva ezzel a horribilisen nagyszerű reformmal ! Amely ma ezerszeresen fontos, amikor a háború utánra Középeurópa réme fenyeget. Bizonyos hogy ebben a kalodában a hatalmas német ipari importtal szemben csak úgy tudjuk helyünket megállani, ha olcsón és jól gabonát exportálunk az erre éhes németeknek. Van azonban a szűk középeurópai konfölderációban erre egy konkurensünk: Bulgária (esetleg Románia is) Bizonyos, hogy a mai állapotok mellett a bulgárok olcsóbban tudnak nálunk gabonát expovizálni Németországnak, lévén ők demokratikus kisbirtokos állam. Az is valószínű, hogy a németek a kereslet kínálat örök törvényei szerint, szövetség és testvériség ide vagy oda, onnan fogják a szükségletüket fedezni, ahonnan olcsóbban tudják. Csináljuk meg azonban a földreformot, léptessük életbe az intenzív mezőgazdaságot és akkor hors concours fogunk állami ezen a téren ! De tegyük fel, hogy a sokaktól várt, sokaktól rettegett Középeurópa nem fog bekövetkezni, megmarad a mai egész európai szabad verseny. Ez a mi szempontunkból bizonyos tekintetben előnyösebb is lenne, részint mert hallatlanul gyöngébbek vagyunk Németországnál, részint, mert mégis csak jobb ha pl. angol és német ipari termékek közül szabadon választhatjuk a nekünk megfelelőbbet, mintha a vámunió folytán kizárólag a német iparra lennénk ráutalva. Ebben az esetben nekünk a szövetséges Bulgária, a semleges Románián kívül a most ellenséges Oroszország is hallatlan konkurensünk lenne, ez ugyanis, a horribilisen nagymennyiségű termésével egyszerűen megfojthatna bennünket a német piacon és rövidesen kiszorítana onnét. Az új birtokpolitika a mi legfontosabb kérdésünk, legelevenebb problémánk mindaddig, amíg valahogyan meg nem oldjuk végre. Fontos nekünk az intenzív mezőgazdaság úgy a saját magunk, mint a jövőnk biztosításának érdekében. Szomorúan jellemző, hogy egy olyan kiváló nemzetgazdasági tudós, mint Hegedűs Lóránt mégsem tesz egy szóval sem említést erről legújabb, terjedelmes könyvében. (Hegedűs Lóránt, A magyarság jövője a háború után.) A szerző nem is annyira logika, mint inkább költői intuíció útján erősen érzi, hogy háború után gazdasági téren várhatólag nagy bajaink lesznek (A költőiség Hegedűs Lórántnak ép akkora hibája, mint például az olasz sociológus, Achille Loriának.) Érdekes azonban, hogy Hegedűs az aktív politikus tudós, bár könyvének ezt a címet adja a magyarság jövője, sohasem a népre, hanem mindig az államra, sőt az államháztartásra gondol. Épen ezért szerencsésebb címe lett volna Hegedűs könyvének és becsületesebb is az, hogy Magyarország jövője a háború után. Már csak azért is, mert hazánkban tudvalevőleg nem tisztán magyarok laknak. Vagy például a románoknak a jövője abszolúte nem fontos ?! — Az új birtokpolitika témakörében Hegedűs gyarló kísérletén kívül, meg kell említenünk még Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök úr naiv, és Beck Lajos dr. függetlenségi képviselő tudálékos munkáját. Prohászkával igen hamarosan végzünk. Nem tagadhatjuk meg legfeljebb elismerésünket attól a főpaptól, aki Krisztus igazi szellemében a népnek még e világon való némi jólétet biztosítani akarná. Sajnos azonban ezeket a komoly gazdasági problémákat nem lehet megoldani valláserkölcsi alapon. ..a dicsősség istennek, békesség a földön jóindulatú embereknek“ cimű elv szép, de csak karácsonyéjjén együgyü pásztoroknak, vagy betleheneseknek megjelenő angyalkák szájából. A nép teljesen teoretikus pártolásáért azonban kár a püspök urnak magát indexre tétetnie és meggátolnia a szép pályáján való minél teljesebb előrejutást! Vagy ettől még lehet hercegprímás idővel Prohászka? Új könyve épen annyira naiv, mint amikor az „intellektualizmus túlhajtásairól“